Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-09 / 135. szám
1966. június 9. TOLVA MEGYEI NftPtJSAÖ 3 Felkészülve várjuk az új gabonát Interjú a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Megkezdik a szekszárdi tsz-üdiilő tervezését Farkas László elvtárs, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatója néhány időszerű kérdésről beszélgetett lapunk munkatársával. — Évek óta és évről évre visszatérő gond a raktározás. Ha kevés terem, akkor az a baj, ha sok, akkor az a baj. Jelenleg mi a helyzet, Farkas elvtárs? — Az előzetes termésbecslés adatai alapján úgy látjuk, rogy jelenleg 500 vagon gabona elhelyezésére, raktározására nincs lehetőség. — Tavaly a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kötöttek a vállalattal raktári szerződést. Erre az idén nincs mód? — De igen. Az elmúlt évben nagymértékben enyhített a gabonaraktározási problémákon az a körülmény, hogy a termelőszövetkezetek 1417 vagon gabona rakigazgatójával tározására szerződtek vállalatunkkal. Mi ezért mázsánként 6 forintot és megint csak mázsánként és hetenként 18 fillért fizettünk. Ez az utóbbi a kezelési költség. A bérraktározásra tehát nem lehetett ráfizetni. Az idén azonban eddig még mindössze 30 tsz kötött velünk tárolási megállapodást, 852 vagon gabonára. Az állami gazdaságok a tavalyi 1314 vagonnal szemben, mindössze 697 vagonra kötöttek velünk megállapodást. Tehát közel sincs olyan érdeklődés, mint volt egy esztendővel ezelőtt. Ismerjük a mező- gazdasági üzemek nehézségeit, mégis úgy gondoljuk, körülbelül 500 vagon gabona tárolására még meg tudnák velünk kötni a szerződést és ezzel nagyon sokat segítenének. — Egy esetleges esős időjárásra hogyan készült jel a vállalat? — Üzembe állítjuk a szárítóEvente mintegy 2 millió tonna cementet gyárt a novoszibirszki területi csernorecseni cementgyár. A termék egy részét speciális cementszállító gépkocsikkal szállítják el. A magyar gyártmányú, Csepel—D—450 cementszállító kocsik vezetői évente sok ezer kilométert tesznek meg, hogy idejében eljuttassák rakományukat az építkezésekhez. Cementszállító Csepelek indulásra készen. Kétmillió tonna cement ítélőképességük a kiválogatáshoz, a kapott ingerek, hatások érdem szerinti csoportosításához. * — Milyen a fiatalok olvasottsága? — Anyagli helyzetükkel fordított arányban áll. Sajnos, a gyerekek túlnyomó többsége elég keveset olvas. Részben, mert sok az egyéb lekötöttségük, elfoglaltságuk, másrészt csupán a kötelező irodalomra koncentrálnak. — Okvetlenül meg kell azonban mondani azt is: néhány gyereknek hosszas elfoglaltságot ad, hogy a háztájiban segédkezik. S még számos azoknak a családoknak a száma is, ahol leintik a gyereket, ha olvasni akar. * — Azt mondjuk a technika századában élünk. Miért nem tükröződik ez a dolgozatokban? — Inkább a humán tárgyalj iránt érdeklődnek a mi gyerekeink. Újból csak arra kell hivatkoznom, hogy lányok. De túlzottan leegyszerűsítenénk a problémát. ha csak ennek tudnánk be. Inkább bizonyos visszatetszést tapasztalok a technika iránt. Termelőszövetkezetekbe. állami gazdaságokba járunk gyakorlatra, olyanokba, ahol még gyengén állnak a gépesítéssel. így aztán közeli. kézzel fogható tapasztalataik nincsenek. Inkább csak szavakat kapnak a technikáról, vizuálisan észlelhető élmények nélkül. — Nem mondanám, hogy nem érdeklik a fiatalságot a technika új vívmányai. De elsősorban az új eredmények. Az új felfedezések, alkotások pedig rendszerint alkotó csoportok, munkaközösségek neveihez fűződnek. Nincsenek kikiáltott nevek. Van rakéta, de a készítője a háttérben maradt. ♦ — Mi az, amit fontosnak tart megjegyezni a tanulók véleményével kapcsolatban? — Sajnálatosnak tartom, hogy a fiatalok jelentős része „hulló csillagokat” tart példaképének, de nem hiszem, hogy ezek a dolgozatok teljes hűséggel tükrözik a gyerekek gondolkodásmódját. Igaz ma csak nevetni tudnak a történeten, hogy valaki a géppuskatűz elé veti magát hazafiasságból. Nincs nagy kor különbség köztem és köztük, szeretném remélni, hogy belülről mégsem ennyire cinikusak. — Nagy jelentőséget tulajdonítok ennek a foglalkozás szerinti csoportosításnak. Az ismereteik állandóan bővülnek, így nem az egyes személyek neveit, hanem a közéletben elfoglalt helyzeteket kell értékelnünk. (Folytatjuk) MÉRY ÉVA gépeket. Rendelkezünk 14 farmer típusú szárítóval. Ezeknek a napi kapacitása 28 vagon. Szekszár- don és Pincehelyen az idén kezdi meg a munkáját a két Heyd- típusú jugoszláv szárítóberendezés, 24 vagonos napi kapacitással. Ezenkívül számítunk arra, hogy mi kapjuk meg a budapesti ipari kiállításon bemutatott szovjet szárítógépet, így összesen szükség esetén naponta 65—70 vagon gabona szárítását tudjuk majd elvégezni. — Farkas elvtárs, a nagyüzemi méretek következtében évről évre nagy mennyiségek átadását és átvételét kell viszonylag rövid idő alatt lebonyolítani. Megfelelően berendezkedik ehhez a vállalat? — Igen, évről évre folyamatosan növeljük az átadási, illetve az átvételi kapacitást. Az elmúlt három évben 20 hídmérleget létesítettünk. Tizenhét átvevőhelyen megoldottuk a gabona ömlesztett állapotban történő, gyors átvételét is. Tizenkét fúvógép, két nagy teljesítményű szívó és fúvó, valamint 25 szállító- szalag segíti még az idén a gabona gyors átadását, illetve átvételét. Itt szeretném még megjegyezni, hogy a nyitva tartás a termelőszövetkezeti igényeknek megfelelően történik, ugyanúgy, mint más években. A zökkenők elkerülése érdekében egyébként a termelőszövetkezetekkel már megállapodtunk az átvevőhelyekben, az átadás-átvétel ütemében, sőt még a lebonyolítást végző személyekben is. A minőségi munkák érdekében még ebben a hónapban a tsz-raktárosok és a vállalati raktárosok részére közös megbeszélést tartunk — mondotta Farkas László igazgató. — ir — Tegnap Szekszárdon a megye csaknem valamennyi termelőszövetkezetének képviselője részt vett azon a tanácskozáson, amelyen végleg eldöntötték: felépítik a megyeszékhelyen a közös gazdaságok üdülőjét és székházát. A létesítmény tehát kettős célt szolgál. Egyrészt pihenést, gyógyulást és szórakozást nyújt egy-egy alkalommal 120 szövetkezeti tagnak, másrészt a tsz-ek különböző tanfolyamait fogják benne megrendezni, amiket eddig Dunaújvárosban tartottak. Sőt, ezenkívül még székháza lesz az épület a közeljövőben megalakuló megyei termelőszövetkezeti szövetségnek is. A tegnapi tanácskozáson megválasztották a vállalkozás igazgatóságát és ellenőrző bizottságát, jóváhagyták az ügyrendet. A végleges vezető testület elődje mindent előkészített: megtekintette a debreceni tsz-üdülőt, tárgyalt a Földművelésügyi Minisztériumban. kijelölte a szekszárdi Bakta- hegy oldalában az üdülő helyét és elkészítette a beruházási programot. Igen szépnek, korszerűnek ígérkezik az üdülőszékház. Mindennel ellátják és biztosítani fogják az idős és betegeskedő parasztemberek, falusi asszonyok gyógykezelését is, például reumatikus bántalmak esetén. De erre úgy is sor kerül, egy csereüdültetést szerveznek a debreceniekkel, ahol köztudomásúan híres a gyógyfürdő. Kirándulásokat szerveznek majd a Szekszárdon üdülő falusi emberek számára Harkányba és más helyekre. Szóba került külföldi csereüdültetés is. Rendkívül hasznos és sok élményt adó létesítmény lesz tehát a megye szövetkezeteinek üdülője. A fiatalságot természetesen a szórakozási lehetőség érdekli elsősorban és a jelek szerint nem fog csalódni, hiszen a mostani lehetőségeknél sokkal többet kínál majd a város néhány év múlva, mire elkészül a tszüdülő. A tegnapi igazgatótanács-ülésen rögzítették és elfogadták a hozzájárulás módját: minden szövetkezet az összterületének egy-egy holdja után 33 forintot fizet, négy év alatt egyenlő részletekben. Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője bejelentette, 31 tsz nyilatkozata, közgyűlési határozata még hiányzik. Közös érdek, hogy valameny- nyi szövetkezet csatlakozzék a társuláshoz, hiszen akkor kevesebb a megterhelés, és egyébként is szüksége lesz az épületre rhin- den szövetkezetnek a tanfolyamok, valamint különböző tanácskozások alkalmával, meg a termelőszövetkezeti szövetség működésével kapcsolatban. A luííaézéki kubikoó ános bácsinak tizenöt éves a brigádja. Kubikosok valamennyien. Volt, aki később jött hozzájuk. De a brigád, brigád maradt, ha valaki elment, ha jött akkor is. Ha katonának ment az egyik fiú, s jött helyette más, a régit, a távozót illő módon búcsúztatták, az újat meg fogadták: „Olyannak kell lenned, fiú, mint a Jóska volt, aki elment". Es segítették, hogy olyan legyen. A brigádra azt mondják, hogy szocialista. Már talán negyedszer is kitüntették őket. Ki győzi számolni azt a sok oklevelet, jelvényt, kitüntetést, amit egy ilyen „virtig- li” kubikosbrigádnak adnak, mint a bátaszéki Máté Jánosé? A tavasszal is kitüntették őket. Pénzt is kaptak, mert az az igazi kitüntetés, amikor pénz is áll a házhoz. És ehhez a brigádhoz gyakori vendég a guruló jólét, még gyakoribb a zöld, meg a piroshasú bankó ... A brigádot Máté János vezeti. Kubikos ember. A javából való, mert a kubikos csak egyféle lehet. A kalap, amely évek óta kíséri János bácsit, a brigádvezetőt, mindig ott van a munkahelyen. Felakasztja az ideiglenes szállás valamelyik oldalába vert szegre, ott éjszakázik. A brigád meg utazik haza. Egyszer én is jártam János bácsi bátaszéki otthonában. Tizenöt évvel ezelőtt volt. Akkor is így építők napja közelgett. Nem emlékszem már pontosan, hogyan kezdődött, vagy éppen ki javasolta a „családlátogatást". Mentünk. Nyomott bennünket valami olyan kényszer, amely csak úgy, s az ál- 'tal oldódik föl, hogy az ember barátaival leül egy asztalhoz, hideg bort, szódát, néhány falat harapnivalót rak a háziasszony az éhes férfinép elé, és a beszélgetés éjfélig is eltart... A brigád volt akkor is együtt. Talán nyolcán voltunk, akik a gyékényfonatú széken az asztalt körülültük. A politizálás, mert nem is kubikos az, aki nem politizál, nem azon az akkortájt szokásos szinten folyt. Mi a földön jártunk. Úgy mondtuk: — Na János — mert akkor János bácsi még János volt, — nekünk még e héten ennyi földet kell kitolni, és akkor lesz annyi pénz, hogy az asszony nem küld vissza a borítékkal együtt. Eljárt az idő János bácsi felett. A lapát, meg az ásó kemény, embert próbáló szerszám. Aki annak nyeléhez ragad, attól megkérdezi: ki fogja, hogyan fogja? A kéz — nézem János bácsi kezét —, széles, erős kéz. A mutatóujj sem olyan, mint más halandónál. A mutatóujjon a bőrkeményedés olyan élt képezett mar, hogy a kéznek ez a része már alig érzékeny. A marok, az meg már nem is szabályos. Mert a kéz még álomban is úgy áll félig behúzottan, mintha éjszaka, az ágyban is lapányelet szorítana. így csak kubikos keze tud állni... Pedig már nem is kell annyit azt a lapátot fogni. Van gép. Sok és jó gép. De a kubikosnak ehhez is érteni kell, meg a gép adta munkához is. Ma már betonoznak. Ha kell, más munkát is elvégeznek. Szóval kubikos ember János bácsi. Még a tavasszal, egyszer délután kint jártam a tanácsi építőipari vállalatnál. Az igazgató éppen jutalmat osztogatott. Az ötéves munkaversenyt akkor zárták le. S a sok pénzből, természetes, hogy jutott Máté Jánosnak, meg a brigádnak is. Jutott, mert joguk volt hozzá. Azt mondotta az igazgató: „Ha majd megérjük, hogy az építőiparban, az építőiparral kooperáló vállalatoknál mindenki olyan lesz, mint János bácsi, meg a brigádja, akkor lesz igazán jó világ...” Ezután az eset után vagy két héttel, ismét jártam a vállalatnál: A szakszervezeti tanácsteremben vagy harminc brigádvezető fújta a füstöt. Hallgatták a feladatok felsorolását: Az idén ennyi, meg ennyi istállót, házat, művelődési otthont, meg ki tudja még mit nem, el kell határidőre készíteni. És ehhez kellene munkaversenyt is szervezni. Valami olyan versenyt, ami előbbre viszi az ügyet. alán harmadiknak, vagy negyediknek állt fel Máté János, a bátaszéki szocialista kubikos brigádvezető — „Csináljuk meg azt a kongresszusi versenyt. Józsi, jöjjön ki hozzánk, aztán megbeszéljük". Biztos vagyok abban, hogy Mattesz József üb-titkár el is ment a brigádhoz és megbeszélték a kongresszusi versenyt. És azóta bizonyára a vállalás jó részét már teljesítették is. Most, az építők napja előtt, az építőipari munkások a szokáshoz híven készülődnek. Dolgoznak, várják a napot, amikor majd az autóbusz elviszi őket Domboriba, ott meghallgatják az ünnepi beszédet, politizálgatnak, sörözgetnek és emlékeznek. Emlékezik és ünnepel majd Máté János is, a bátaszéki kubikos. PÁLKOVÁCS JENŐ
