Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-09 / 135. szám

4

TOLWA MTCTTT NÍÍPfT.lSAS

i ■ v

ÍÍT6E. jSnftts 9:

Elgondolkodtam...

Minden reggel 6,50-kor ülök vonatra Katónak kis városkának állomásán, New Yorktól kb. 45 mérföldre északi irányban. Az út a Grand Central állomásig egy és negyed óra, ha minden rendben megy. Rendszerint, mint minden, más havibérletes utazó, ugyanazon kocsinak ugyanazon he-' lyére ülök le. Miután kényelmesen elhelyezkedtem, dolgozni kezdek, vagyis hozzáfogok a New York Times olvasásához Ezt tettem a minap is. A kb. hetven oldalból álló újság olvasása fél órába telik, ez elég, hogy meg jegy ezzem a fontos hírek lényegét, úgy, hogy mire az irodába érek, már fel is dolgozhatom az eseményeket.

A napokban a New York Times elolvasása után félretettem a lapot, behunytam a szemem és elgondolkoztam az olvasottakon:

— Képviselőink a múlt esztendőben ide-oda utazásra félmillió dollárt költöttek.

— Egy magasállású bíró évek hosszú során át nem fizetett szövetségi adót és sok százezer dollárral megcsalta a szövetségi kormányt.

— A New York-i lakásellenőr anyósa olyan házak tulajdonosa, amelyekben sokszorosan megszegik a biztonsági

és egészségügyi törvényeket.

— Az elmúlt esztendőben rohamosan növekedett az autólopások száma.

— Minden öt amerikai közül négynek elmegyógykezelésre van szüksége.

— A washingtoni néger lakosság egyik szószólója úgy nyilatkozott, hogy a négerek elvesztették minden reményüket és minden jel arra mutat, hogy a tehetetlenség lázadásban fog kitörni.

— Ha az amerikai repülőkről Spanyolország fölött elveszett négy amerikai hidrogénbomba közül csak egy is felrobbant volna, az ország lakosainak nagy része életét

• vesztette volna.

Ezek az „újsághírek” vonultak végig gondolataimban és e gondolatok láncolata ahhoz a hírhez vezetett, melyet John Carry riporter írt arról, hogy a középiskolai és egyetemi diákok több mint 50 százaléka kábítószert használ.

Carry részletesen leírja a különböző kábítószereket és érzékcsalódást előidéző hatásukat. Rámutat arra, hogy kik árusítják, az árusítók hol szerzik be, mennyibe kerülnek a nagyban vásárlónak és azoknak, akik a kábítószert használják. Majd rátér a kábítószert használó diákok jellemének elemzésére és kihangsúlyozza azon észrevételt, hogy e fiatalok sokban különböznek egymástól, de megegyeznek abban, hogy nem hisznek a felnőttekben.

Hosszú cikke végén felteszi a kérdést: mi viszi ezeket a fiatalokat arra, hogy kábítószerben keressenek menedéket?

Kíváncsi vagyok, hogy az elmeszakértők mit felelnének arra a kérdésre, hogy van-e összefüggés a fenti hírek és aközött, hogy az egyetemi hallgatók oly nagy százaléka kábítószerekben keres kiutat.

LUSZTIG IMRE

(Amerikai Magyar Szóból)

TTTTTTTTTT’

Ár csata Dunaföldráron

TOLNA MEGYE egyik legjelentősebb zöldség- és gyümölcstermő körzete Dunaföldvár. Piaci adottságai rendkívül kedvezőek. Közel fekszik Dunaújvároshoz, de Budapest sem esik messze. A hajózási idényben hajójárat közlekedik a Dunának a Budapest—dunaföld- vári szakaszán is. Ezt a hajót találóan elnevezték kofahajónak: a dunaföldváriak ugyanis töménytelen mennyiségben szállították évről évre a hajón Budapestre a különféle primőröket. Estefelé felszálltak a tömött zsákokkal és kora hajnalban kikötötték Budapesten. Nem ritkaság, hogy erről a vidékről érkezik a piacra az első borsó, cseresznye, vagy egyéb keresett cikk.

Az értékesítési lehetőségeket gyarapítja, méghozzá meglehetősen nagymértékben a Paksi Konzervgyár, s hogy teljes legyen a kép, meg kell említeni, hogy va- gonszámra indítják innen az árut külföldre is, majd minden európai országba.

Az áru forgalomba hozatala eddig is megoszlott, részben a földművesszövetkezet, MÉK és a tsz-ek, részben pedig' a magán- termelők között. Az új gazdasági mechanizmus szellemében azonban számtalan új vonás bontakozik ki. Röviden így fogalmazhatnánk nteg: komoly árcsata van kibontakozóban a dunaföldvári zöldség- és gyümölcsfronton.

Nézzük,' milyen tényezők is hatnak erőteljesebben.

A magánosokat nem szorították ki, de nem is szoríthatják ki a piacról, mert hiszen nagy szükség van azokra a viszonylag kistételű árukra is, amit ők hoznak forgalomba. Viszont bizonyos tekintetben előnyös helyzetben vannak: jelentősen le tudták rövidíteni az utat a szedéstől a piacig. Legtöbb már a hajót is kikapcsolta, hogy az áru gyorsabban jusson el a fogyasztóhoz. Autót használnak a piaci szállításra. A 6-os úton gyorsan felérnek vele Pestre. Ha kora hajnalban szedni kezdik az árut, reggelre, mire a pesti piacokon megindul az élet, már odaértek az áruval is. Ha kelendő az áru, pár órán belül ott vannak a kővetkező fordulóval. A kofahajóból tehát kofaautók lettek.

A tsz-ek részére egyre szélesebb körű közvetlen értékesítési lehetőséget nyitnak. (Standok üzemeltetése, stb.) így tehát a nagyüzemi gyümölcs és zöldség is sokkal gyorsabban jut a fogyasztóhoz, mint pár évvel ezelőtt, amikor bizony a legjobb minőségű áruból is fonnyadt, gusztustalan áru lett, s néha hiába kínálták olcsóbban, nem vásárolták.

rVTTTTTVTTVTVrTTTTTTTTTTTTTyTYyrWmTTm»TTTTTfTTTfTTTTTTfTTTT»TWrrrTVTTTTTTTVTTTTTTTT'mTT»T»»»v»T»

Mindebből következik, hogy adott a lehetősége annak, hogy a piacra az út, illetve idő lerövidítésével nagy mennyiségű és jó- minőségű áru kerüljön. Ez pedig kétségtelenül azzal jár, hogy ez az áru viszi az irányító szerepet a piacokon, az ennél rosszabb minőségű áruval ott már nem lehet megélni. Csakhogy ez önmagában könnyen vezethetne áremelkedéshez, hiszen minden tsz a bevételek minél erőteljesebb fokozására törekszik, de ugyanúgy a kistermelők is. Csakhogy ott van a piacon a földművesszövetkezeti, illetve állami kereskedelem is, méghozzá megváltozott feltételekkel: az eddigi mechanikus, erősen centralizált intézkedések helyébe lépett az önállóság, a piaci feltételekhez való rugalmasabb alkalmazkodás, így nem kétséges, hogy az árcsatában döntő szerepet visznek, mánrt ahogyan azt már tették is egyes esetekben. Az egyik falusi tsz-elárusító hely mellett létesítettek egy szövetkezetit. A forgalmat egy is le tudta volna bonyolítani, de a tsz máról holnapra meg alkart gazdagodni az árusításból, és még saját tagjainak is olyan magas áron adta az árut, hogy az túllépte még a városi árakat is. A közbelépéssel sikerült befolyásolni, csökkenteni az árakat.

EZ BEVÁLT KICSIBEN és most ez történik majd nagyban. Mindegyik szektor jelentős árumennyiséggel vesz részit a piacon, s ebből következik, hogy az árakat egyik sem verheti fel kénye-kedve szerint; De késlekedni sem lehet, mert az áru veszít minőségéből, s a késlekedő már eleve hátrányos helyzetben van; ^

Persze a piaci árak mögött ható tényezők sora ezzel korántsem ér véget. Felvetődik mindenekelőtt az a probléma, hogy az állami, illetve földművesszövetkezeti szektor most tud-e majd felvásárolni árut, nem következik-e be az a helyzet, hogy a tsz és a magánosok szóba sem állnak vele a korábbi évek nem egyszer rossz tapasztalatai alapján. Ugyanis, ha ez bekövetkezik, akkor kizárólag azok a szektorok uralnák a piacot, amelyek érdekeltek az árak felvetésében. Vagyis megfojtanák azt a konkurrenciát, ami viszont közellátási szempontból nem lenne valami jó dolog. „Ettől nem kell

tartanunk — mondotta Rigóczki István, a dunaföldvári földművesszövetkezet elnöke. — Az új mechanizmus keretében ugyanis érdekeltté tudjuk tenni a tsz-eket abban, hogy a közvetlen piaci árusítás mellett velünk is szerződjenek. A kistermelők nagy része pe_ dig nem rendelkezik saját autóval, hogy Pestre vigye áruját, így ők is jobban járnak, ha nekünk adják el.”

A földművesszövetkezetnék körülbelül 500 vagonos az idei zöldség. és gyümölcsfelvásárlási terve, vagy 200 vagonnal több, mint 1961-ben volt. Tehát a földművesszövetkezet fokozza a felvásárlását, ükkor, amikor a tsz-ek közvetlenül is több árut visznek majd a piacra. Ennek adott a reális feltétele, mert már van olyan tsz, amely nyilatkozott, hogy főként a földművesszövetkezeten keresztül igyekszik értékesíteni termékeit; A földművesszövetkezet most meg tudja oldani azt a problémát is, amj eddig az ütközőpontot jelentette: nyereségének egy bizonyos hányadát átengedi a termelőszövetkezetnek, méghozzá úgy osztoznak a nyereségen, hogy az elsősorban a zöldség- és gyümölcstermelő üzemágat erősíts©;

A FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZET

így nemcsak tartani, hanem erősíteni tudja a bázisait a helyi piacon, de a Dunaföldvárról városba özönlő árunál is fő tényező lesz.

Persze, még más hátrányt is be kell hoznia a földművesszövetkezetnek: szállítóeszköz szempontjából például nincs valami kedvező helyzetben; Sőt, a feldolgozó ipar lemondott egy bizonyos áru meny - nyiséget, és most Kovács Sándor felvásárlási osztályvezető szerint ő sem tudja átvenni a tsz-től, ami nyilván nem a legjobb propaganda. Mindenesetre az új mechanizmus jegyében olyan erőteljes árcsata — konkurrencia — bontakozik ki a dunaföldvári zöldség- és gyümölcskörzeitben. ami kétséget kizáróan az ellátás javítását szolgálja, méghozzá úgy, hogy a termelők is jobban járnak.

BODA FERENC

Vizsgázott, vagy gyakorlattal rendelkező

raktárost

felvesz a Paksi Járási Építőipari Ktsz. (56)

— 124 —

— Mondja, hol tanult meg ilyen szépen mesélni? — kérdezte Northon gúnyosan. — És még mindig nem értem, miért engem szeméit ki hallgatójának? Azt hiszi, az ón türelmemnek nincs határa?!

— Ne tetesse magát, ezredes úr! Hisz maga ma reggel is elárulta magát! Emlékszik, azt mondtam, hogy Hopkins, a hadianyaggyártási minisztériumból volt szives néhány szót mondani önnél az érdekemben. Ön pedig azt felelte eire, hogy csakugyan emlékszik erre a beszélgetésre s ez döntötte el a gyári felvételemet. Pedig... — Crawford elhallgatott

_Ezt kár volt komolyan vennie — szólalt meg

a

z ezredes. — Egyszerűen nem akartam elrontani a kedvét, mert láttam mennyire örül Hopkins ajánlásának. Ráhagytam, hogy csakugyan ajánlotta. Ebben még nincs semmi.

— Nincs? — kérdezte Crawford és összeszorí- * tóttá fogait, mert fájdalma már kezdett elviselhetetlenné válni. — Annyi éppenséggel van, hogy ennek alapján akár fel is akaszthatnák. Mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy Hopkins valóban ajánlott engem? Illetve csak akart... Látnivaló, hogy ön nem érti ezt az egész dolgot. Egyszerűen azért, mert nem volt otthon és nem hallotta, mit mondott Hopkins. Azt is megmondom, miért. Mellon, az elhárító szolgálat hadnagya, aki mint művezető a Belton—Smith-gyárban dolgozott, eljött magához azzal az ürüggyel, hogy meghívja egy munkásgyűlésre szónokolni. Valójában pedig gyanút fogott és utána akart járni egy-két dolognak. Krammerről is tudott valamit. Noteszé— 125 —

ben utalásokat találtam egy sebhelyes arcú emberre, Csak azt nem tudta, hogy éppen itt lakik; De maga úgy látszik, megsejtett valamit és úgy intézkedett, hogy Mellon és Krammer ne találkozzon egymással. Ezért amikor Mellon távozott innen és maga elgondolkodott szavain, s rájött, hogy ez a fickó sejt valamit, úgy döntött, hogy félre kell tenni az útból. De Krammert nem bízhatta meg ezzel a „munkával”, mert nem ismerte Mellont. Saját magának kellett elintézni a dolgot.

— Harmadszor — folytatta a kapitány: — Maga kivette Mellon zsebéből az öngyújtóját. Első gondolata helyes volt. Ez csakugyan nem közönséges öngyújtó, nem is kapható sehol. — S megmutatta a magáét. — Minden elhárító kap egy ilyent. Erről ismerjük meg egymást. Maga elvette az öngyújtót, mert ösztönösen érezte, hogy fontos lehet. Később, mikor jobban megnézte, s látta, hogy semmi különös nincs rajta, odaajándékozta James-nek. James-t pedig letartóztattuk és mindent bevallott..;

Crawford előtt elsötétüli a szoba. Hallotta Carolina ijedt kiáltását. Ettől kissé magához tért.

— Köszönöm, Carolina, már jobban vagyok — mondta. — Krammer engem is meglőtt és a bal vállam erősen vérzik, de azért ezt még befejezem. Kérem, foglaljon helyet, kedves Carolina.

De az orvosnő nem ült le, ott maradt mellette.

Crawford az ezredesre nézett, aiki teljesen magába roskadva ült a fotelben.

— Azért ülök itt ilyen nyugodtan — folytatta a kapitány, — mejt bizonyítékaimat a rendőrség

— 126 —

kezébe tettem le és az egész környéket megszál- lattam rendőrökkel. Csak azért jöttem egyedül, mert személyesen szeretek mindent elintézni. Em. béreim azonban minden pillanatban itt lehetnek. Addig még csak annyit. Northon úr: tudjuk magáról, hogy hiíhű náci, hogy Berlinben volt évekig katonai attasé és ott fertőzte meg ily erősen a nácizmus. Ezért is rendelték haza harmincnyolcban. Krammert Berlinből ismerte.;. Amikor ez a sebhelyes bandita áttette székhelyét Londonból Gretley-be, nyomban felkereste régi barátját, cinkostársát, Northon ezredest. És maga ..: vállalta a szégyenletes együttműködést vele. De most..; lehullt az álarc, Northon .;: maga angol Quisling.;. hadbíróság ... elé.*. fog,;, kerülni ...

— Elég! — pattant fel hirtelen Northon és pisztolyát a már elaléló Crawfordra és Becker doktornőre szegezte.

Crawford körül az egész szoba forogni kezdett. Hol vakító fényt látott, hol koromsötétséget. Azt még hallotta, hogy csikordult az ajtó és ismerős, erélyes hang hatóit hamályosuló tudatáig:

— Fel a kezekkel, Northon!

Thompson felügyelő volt, aki embereivel benyomult a szobába.

De Northon ahelyett, hogy pisztolyát eldobva kezét a magasba emelte volna, a fegyver csövét a szájába dugta és elsütötte.

A tompa dörrenésre Crawford teljesen elvesztette az eszméletét.

— Vége —

\