Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
Egyedülálló dokumentáció —- Kiterjedt nemzetközi kapcsolat Reflektorfényben a Színháztudományi Intézet A budai Vérmezőn kellemes drámakiadásokat és a világ jelen- tézettel együtt működött), s ti- napsütésben sütkéreznek a fák, a tős színházi folyóiratait. zenöt éves az Országos Színházvirágok és az emberek. A Krisz- Különben ezekből a folyóira- történeti Múzeum. Hont Ferenc tins körúton nagy a forgalom, tokból is gyűjtik azokat az ada- igazgató és Székely György Egyemeletes, sárga ház: I. Krisz- tokát, s fényképezi a fotolabora- igazgatóhelyettes vezetésével lan- tina körút 57. Az emeleten a tórium azokat a fényképeket, kadatlanul folyik tovább a mun- Szinhaztudományi Intézet és az amelyek a dokumentáció sok ezer ka, kiállításokat, könyveket ter- Orszagos Színháztörténeti Múze- borítékába kerülnek. veznek, tanulmányokat írnak, um: A jelenkori osztály foglalko- gyarapodik a múzeum anyaga, Negyven munkatársa van az zik a kiterjedt nemzetközi kap- bővül a dokumentáció, növekszik intézetnek, majdnem ugyanennyi csőlátókkal. Az intézet ugyanis az intézet hazai tekintélye és szerződéses munkatársa, gyakran tagja az UNESCO védnöksége nemzetközi elismerése, fordulnak itt meg érdeklődők, alatt működő ITI-nek, a színhá- <—a—) tál latlátogatók, tudományos munkájukhoz forrásanyagot kérők. Középen néhány szobányi terem a múzeum: az állandó kiállítást le kellett bontani, hogy alkalmi kiállításokra is sort keríthessenek, a magyar színház történetét bemutató tárlat most elcsomagol- tan várja, hogy a tudományos intézet a budai Vár egyik épületébe költözzön s az itteni szobák mind a múzeumé legyenek. A múzeum az intézet történeti osztályához, a gyűjteményi csoporthoz tartozik. Harmincezer fénykép, húszezer színlap, kéziratok, levelek, naplók, drámák rendezőpéldányai, színpadi kellékek, nagy művészek relikviái alkotják a gyűjtemény gerincét. Az adattárban cikkek, bibliográfiák, fényképek és fényképmásolatok, nyilvántartva a szerző neve, a darab címe és a téma szerint is. Világviszonylatban is egyedülálló az intézet jelenkori osztályának dokumentációja. Ez a gyakorlati célokat szolgáló, elsősorban a színházak munkáját segítő; a rendezőket, művészeket tájékoztató szolgálat ötezernél több mai, vagy manapság is játszott szerzőt tart nyilván. Borítékokban, tékákban gyűjtik a rájuk, darabjaikra, műveik előadására vonatkozó írásos és fotóanyagokat. Ennek a gazdag s egyre bőBajor Gizi emlékmúzeum művészszobája PAPP LÁSZLÓ: Nem őrzi fénykép Nem őrzi fénykép csontos arcát de emberségét őrzöm én. Ahogy jött: nem volt a szilajság, fakó fény ült tekintetén. A pihenőre beszállásolt harcokban elnyűtt katonák között oly szótlan és sovány volt. Nézte a kis parasztszobát a vetett ágyat, hol a hosszú utak, véres harcok után tíz nap jó csönd és béke várja s játszhat majd a harmonikán. Egy fölégetett ház, egy vérző asszony-arc képe űzte őt kisöpörni végképp a földről minden barbár gonosztevőt. Néha mesélt: két éve már, hogy nem látta (él-e!) a fiát. Logaritmusról magyarázott, én akkor voltam kisdiák. Sakkoztunk — így lettünk barátok és a szememben egyre nőtt: megmutatta a leponyvázott katyusát a házunk előtt, A Körös partján kóboroltunk, de ő a Dnyeperről beszélt. „Sok ott a rom... sok lesz a dolgunk" Építész volt, s bízott, remélt. Mikor az ezred fölszerelve, pihenten útra készen állt, ittak a végső győzelemre; nem hitte senki a halált. Köpenyben, hátizsák a vállon, jött búcsúzni — hajnalodott, ..Mindent köszönni” — szólt anyámhoz. Az utcán már a motorok Zúgtak, sürgették és a vendég tűnődve elmosolyodott. Magához vont, hallom ma is még ahogy a szíve dobogott. s indult Viktor, úgy mint a többi. Megverekedni Berlinért. Ideje ezt is megköszönni. Ha egyáltalán odaért... vülő anyagnak csodájára járnak zak nemzetközi szövetségének, a a hazánkba látogató külföldiek pxRT-nek, vagyis a színháztudo- is és a hazai színházakon kívül m^nyl kutatóintézetek nemzetmind gyakrabban kérnek _ folvi- közi szövetségének, az ICOM-nak, lágosításokat határainkon túlról. a színházi múzeumok nemzetközi Az intézet ötvenezer kötetes bizottságának és a FIAP-nak, a könyvtára viszont tudományos színházi könyvtárak nemzetközi célokat szolgáló, úgynevezett zárt szövetségének, könyvtár (vagyis nem kölcsönöz). Jövőre lesz tízesztend6s a Szín- Teljes színházi szakkönyvtár, ide- , _ értve a segédtudományokat és a haztudomanyi Intézet (1957^ es rokonművészeteket is, az elérhető 1959. között, a Filmtudományi InPÁKOLITZ ISTVÁN: Vesztes Józsue örvényt kavart a macskanadrágos lány, ahogy belecsobbant a júliusi utcaforgatagba. Még ez a botos öregúr is megfordult egy hosszú pillanatra és — varázspálcás Józsue — ámult a transzparens alatt, de eltűnt a lány. És nem állt meg a Nap. GALLAI KÁROLY: A költő átka Az ötven év letelt. Jövendölésed: „Aki helyemre áll, átkozott legyen.” Betelt. Nem oldja fel a szerelem s ínyét megette félig már a méreg. Atkoz, áld, aki jött követni téged. Ki nem tud élni, nem tud halni sem, ki könnyű itt lenn és nehéz odafenn, kinek szörnyű harc és csupa seb az élet. Nagy álmait olcsó lőrébe fojtja, ki vétketlen, mégis zarándokolva fedetlen szívvel járja útjait, krőzusként szórja kincseit Nekik, kik hálából szidják és gyűlölik, akiket szeret, azok megvetik, Koncz István: LANV BŐRÖNDDEL Megállt belül, az ajtónál; egy kiviharzó, hangos társaság kissé félresodorta, de csak állt a légvédő, bársony körfüggöny előtt, szerencsétlenül, jobbra-balra tekingetve. Hunyorgott, vakította a velencei csillár s a rengeteg fehér abrosz; legszívesebben kifordult vagy elsüllyedt volna, máris elég sokan erre figyeltek. Fél napja nem fésült, seszínű haj, kialvat- lan arc, agyonmosott ballon, kitaposott papucscipő, kezében kopott bőrönd: érezte, sehogysem illik ebbe, a magas kupolájú csillogásba. vasalt és boros emberek közé. De nem pirult el: fáradt volt és közönyös. Hamarosan meglátta apát, hamarabb, mint az őt, pedig apa nyílván tarkójával és hátaköze- pével is lát, évtizedek alatt kifejlődhetett az az érzéke, hogy az ajtónyitást mindjárt észrevegye, akár távozik valaki, akár jön, — de ő most, úgy látszik, észrevétlen surrant be. Ez kissé elszomorította: „Meg kellett volna éreznie” — gondolta, s már feszélyezte az ácsorgás, de nekivágni sem mert a teremnek. Apa számolt, széles alakján megfeszült a fehér kabát s a fekete nadrág, ahogy mereven, de csak egy gondolatnyit előre hajolt; a vastag marha- bőrerszényt nyilván pocakjának támasztja, fenn a gyomor táján, s az erszényre fektetett blokkon számol. És persze nyilván mosolyog, előkelőén és tartózkodóan, a három évtizedes, híres, márkás mosolyával: igen, így hátulról, mindig frissen nyírt tarkójáról is sugárzott, hogy mosolyog. Aztán erre nézett, nézte az ajtónál tapasztalható rendellenességet felemelt fejjel, némi enyhe bosszúsággal, de diszkrét fegyelmezettséggel, — s másodpercekbe telt, amíg felfogta, hogy a lánya néz rá vissza. Mint egy hajó, siklott az asztalok közt a bejárathoz, cseppet sem feltűnően, mégis gyorsan. Arca hullámzott: az őszinte elképedés meg az elűzhe- tetlen mosoly vibrált, váltakozott rajta, körülbelül úgy, mint mikor a pikkolónak ad rejtett utasításokat. — Hát te?... Te hogy kerülsz ide?... — Futólag megcsókolta a homlokát. — Hogy jutott eszedbe. hogy?„. A lány felemelte fejét, nagy, szomorúbama szemét az apjáéba akasztotta, de az nem engedte szóhoz jutni: — Hát ez, ez igazán... Nem is tudom... Ne álldi- gálj itt... Egy félreeső, üres asztalhoz tuszkolta, lehámozta róla a kabátot, mint egy vendégről, s gyorsan lenyomta a székre, a poharak, virágváza, sótartó és kenyérkosár barikádja mögé. Szalvétával pas- kolta az abroszt, maga nem ült le. — Csak... csak nem csaptak ki? — Dehogy, apa. Tavaszi szünet van, tudod. A kolezsban is. Egy hét. — Persze, persze... — Körül járta tta tekintetét a teremben; valahonnan intettek néki, bólintott: azonnal! — És...? — Anya nem volt otthon. — Itt maradj. Mindjárt visszajövök. A zenekar rákezdett valamire, s ez jó volt: a harsány muzsika védelmet nyújtott, most nem érezte magát oly meztelenül. Apa a bőröndöt az asztal lábéhoz rejtette. s arra tette, nem a szék karfájára a kabátot: tulajdonképpen a ruhatárban kellett volna hagynia. De nem volt benne biztos, hogy apát itt találja-e. — Szép tőled — mondta apa, mikor visszajött, most már magabiztosan — szép tőled, hogy felkerestél. Kedves tőled. De... — Igen, apa. — De itt nem tudunk beszélgetni. Tudod: a szolgálat az szolgálat. Meg aztán: „tizennyolc éven aluli személyeknek...” Hehe! — nevetett erői te tetten, s most sem ült le: a poharakat rakosgatta. — És ilyenkor!... Tudod mit? Holnap délelőttre megbeszélünk egy randevút, jó? Úgyis rég randevúztam gimnazista csitrikkel, hehe... Rendben? — Igen, apa, de... — Elakadt a hangja. — De anya nincs otthon. — Nincs otthon? Hol van? — Nem tudom. apa. Elment. — Elment? Mikor ment el? Majd megjön. Majd megvárod. Már lehet, hogy otthon is van. Majd rendelek egy taxit, haza- mész... Persze, azért nem kell sietned. Iszol egy málnát?, — Igen, apa. Ha hoznál. De anya nem megy haza. — Hogyhogy nem megy haza? — A házmestemé mondta. Délelőtt érkeztem. Vártam a küszöbön, míg sötét lett. Akkor becsengettem a házmesterhez. Az mondta, hogy anya azt mondta,. hogy elutazik a... Van neki, tudod, valakije: azzal!... Elutazik, és holnap sem lesz itthon, • csak hétfőn reggel. — És a kulcsot nem hagyta a házmesternél? Tudta hogy jössz? — írtam neki. De nem hagyta ott a kulcsot.
