Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
1966. Június 26. TOLNA MÉGVEf WEPTTJSÄG 3 Véget ért az országgyűlés ülésszaka ('Folytatás a 2. oldalról) lenség mind a bűnügyek, mind a terheltek, mind pedig a megvádolt és a bíróság által felelősségre vont személyek számának növekedésében jelentkezik. Ha a terheltek számát 1959-ben 100 százaléknak vesszük, akkor 1962- ben ez az arány 80,7 százalékra csökkent, majd a fokozatos emelkedés eredményeként 1965- ben már 92,5 százalék. Legnagyobb emelkedés 1965-ben a népgazdaság elleni bűntettek kategóriájában volt. Itt a terheltek száma 1964-hez viszonyítva 1965- ben 38,2 százalékkal, a bűntettek száma pedig 57,2 százalékkal emelkedett. A turistaforgalom fellendült és ezzel összefüggésben több' volt elsősorban a csempészés, a vámbűntett, az üzérkedés és az embercsempészés. — Figyelmet érdemel, hogy 1965-ben — 1964-hez viszonyítva — 16 százalékkal emelkedett a társadalmi tulajdon elleni bűntettek száma, amely az összes bűntettek 60 százalékát teszi ki. A laza ellenőrzés miatt még mindig akadnak olyanok, akik éveken át büntetlenül dézsmálják a társadalmi tulajdont. Dr. Szénási Géza ezután arról beszélt, hogy a bűnüldöző hatóságok továbbra is fontos feladatuknak tekintik az állam biztonságának védelmét. — Ifjúságunk túlnyomó része becsülettel megállja helyét a szocializmus építésében, számbelileg csekély hányada azonban a bűnözés útjára tér — folytatta. A bűncselekményt elkövető fiatalkorúak száma ugyan az ifjúság egészéhez viszonyítva elenyésző — körülbelül 0,8 százalékos, — káros hatása mégsem becsülhető le. Továbbra is szükséges tehát a fiatalkorúak bűnözése elleni küzdelmet következetesen folytatnunk. Megállapítható, hogy a fiatalkorúak bűnözésének számszerű alakulása 1959—1964 között alig mutat változást. Ezzel szemben az elmúlt évben az előző hat év átlagához viszonyítva a fiatalkorú bűnözés körülbelül 23 százalékkal emelkedett. A közlekedési balesetekről szólva Szénási Géza hangoztatta: 1965-ben — 1964 adataihoz viszonyítva — 23,7 százalékos emelkedés állapítható meg. 1965-ben, az előző évekhez képest az üzemi balesetek száma 2 százalékkal, a halálos baleseteké pedig 10 százalékkal csökkent — mondotta, majd a közeljövőben hatályba lépő törvénymódosításokkal foglalkozott. Dr. Szénási Géza ezután ismertette, milyen munkát végeztek és milyen fontosabb tapasztalatokat szereztek az ügyészségek az állami és gazdasági élet egyes kiemelkedő területein a törvényességet illetően. Az országgyűlés dr. Szénási Géza beszámolóját jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután került sor Kántor La- josné Borsod megyei képviselő interpellációjára. Az ülésszak ezzel befejezte munkáját. Vass Istvánné erőt, egészséget kívánt a képviselőknek, s az ülést bezárta. (MTI). MOSZKVICCSAL A KOMBÁJNOK NYOMÁBAN Talpas Istvánt, a Nagydorogi Gépállomás igazgatóját pénteken reggel hét órakor már az irodában találtuk. — Megy már valamennyi kombájnunk — újságolja. — Sőt, Török Sanyi ma reggelig tíz vagon árpát csépelt el. Ha az idő nem szól közbe, körzetünkben a hónap végére befejezzük az árpa aratását. Úgy látszik, a búzaaratás megkezdéséig lesz közben néhány napunk, az alatt pedig a borsókat rendezzük el. — Alkatrészhiányunk pillanatnyilag nincs, feltöltöttük a raktárát. Hétfőtől kezdve a szervizkocsink pontos terv szerint megy a kombájnokhoz, segíteni a karbantartást. A rövid tájékoztató után útnak indulunk, az igazgatóval és ör- dögh Árpáddal, a gépállomási igazgatóság munkatársával. Az útirány: a pusztahencsef határ. — Na, ott vannak.., rend, hogy a gépek csak egyes sebességgel haladhatnak. — A Foster Matyi tizenhat éve dolgozik a gépállomáson, de az idén ült először kombájnra —• jegyzi meg az igazgató. A Szabadságnak kétszáz hold árpája van. Harmincat levágtak rendre, a többit „egyből” aratják. Akcióba lép majd még egy kombájn, a négynek nem okoz majd különösebb gondot. Bikáeson az igazgató Ulbert Mihályt, az elnököt „rohanja le”: A lerohanást nem kell komolyan venni, hiszen jól ismerik egymást. — Úgy hallom, nektek nem kell két kombájn? — Hogyhogy nem kell? De még mennyire kell... A jövő hét derekán a búzát lehet rendre vágni. És kézzel kell aratnunk nyolcvanszáz hold rozsot... A nagydorogi szigetben hiába keressük a kombájnokat. Hiába érünk újabb és újabb táblához, csak Mese, népdal, párostánc A nagyközönséget elmosta az eső, így csak a bátrabbak ültek párosával, vagy kisebb csoportokban a deési filmszínházban az előadó népművészek bemutatóján. A műsort K. Kovács János bácsi kezdte, aki a Sárpilisi Népi Együttes tagja. Mesét mondott a királykisasszonyról, meg a királyfiról és a szegénylegényről. ízes hangulatú, vidám kedvű, szívet derítő volt a mese. János bácsi a műsor későbbi részében még S Á R NAPOK • • 0 z 1 táncolt is, amúgy legényesen, nyolcvanegy éves korát meghazudtolom Ezután a decsi Békás Jánosné került sorra. „Oda várlak én téged, két ölelő karommal” — énekelte, majd vidámabb nótába csapott át: „Olyan vékony a pen- döly rajtad, mintha hagyma hártya volna”. Az alsónyékiek közkedvelt Sári nénijét, Lengyel Jó- zsefnét is nagy-nagy tapssal köszöntötte a kevés számú közönség. Csendes hangon, mozdulatlanul egy széken ülve énekel Sári néni. Olyan szívet indítóén, olyan természetes szépséggel és egyszerűséggel, amelyből sok neves művész is tanulhatna. Majd a madocsai- ak következtek. A zenekar prímása Seregi Lajos, csak sor- ba-sorba húzatta a talpalávalót és a madocsai táncospárok andalítón és frissen egymásután járták. Bódog István és Rácz József né, Bán Ferenc és Törjék Lidia, Tárcái István és Laposa Éva, Sereg István és Árki Julianna — idősebbek és fiatalok. És hogy a madocsai néptánc nincs veszendőbe, azt Sereg Pisti és Koszorús Aranka mutatta be. Olyan magabiztosan, olyan fel- nőttes ügyességgel és tefi gyerekes bájjal táncolták ki a ritmust, meg cifrázták a figurát, mintha ennek tudásával születtek volna. A folklór jegyében A szekszárdi járásban mindenki ismeri, de a megye, az ország más-más vidékeire is jócskán jutott a Sárközi Napok-at hirdető plakátokból. Tervezője: M. Szabó István. — Hogyan készült, hogyan született meg ez a plakát? — Ha már a Sárközi Napok plakátjáról van szó, olyan dolgot véltem felkeresni, ami ennek a tájnak a folklór művészetében túlteng. A kérdés az: mit rakjunk a plakátra? Véleményem szerint egy plakát célja nem az, hogy leltározzon, programot adjon. Célja: ízelítőt mutatni abból, hogy mivel találkozik majd a közönség. Valami olyant, aminek köze van a népi díszítőművészethez. A figurákkal, mozgásukkal utalni akartam arra, ami Sárközben még néphagy omány- anyag. Ennek kifejezésére formáltam olyanra amilyen a plakát, vagyis: díszítő spanyolozott pásztorfaragások transzporálásá- val. A kompozíció linóleummetszet. Sordísznek a sárközi szőttesből egy mintát tettem a kép alá. így a plakát tükrözi e táj jellegzetes folklór hagyományait: a néptáncot, faragást és a szőtteseket. Kerekasztal körül Vendéghönyvben A kiállítótermekben az asztalon vendégkönyvek vannak. Mindegyikben sűrűn írva egymást követik a nevek. A decsi kiállítást a vendégkönyv tanúsága szerint már közel hétszázan nézték végig. Sok külföldi vendég fordult meg Sárpilisen. És az őcsényi fotókiállításnak is szép számmal akadt nézője. Néhány bejegyzés a vendégkönyvekből: „Szívből kívánom, hogy a Sárpilisi Népi Együttes a múlt szép hagyományainak ápolásával gazdagítsa tovább Sárpilis mai életét, jövőjét és öregbítse Sárpilis és Sárköz hírnevét országszerte. Péter János külügyminiszter” „A Magyar Kábelművek Par tizán szocialista brigádja nevében köszöntőm a kiállítást és a Sárközi »Népi Együttest Bikfalu Sándor” „Mindig sok szeretettel gondolunk a sárpilisi együttesre és a szívélyes, kedves vendégszeretetre. A Vasas Központi Művészegyüttesének, néptáncosai’’ „A kiállítás csodálatos szépsége örök emlék marad számunk ra és felejthetetlen élményt nyúj tott.” — írják a decsi népművészeti kiállítás vendégkönyvébe a tassi kézimunkaszakkör tagjai. Igaz, hogy a kerekasztal négy- szögletes volt, de a beszélgetés jellegéből ez semmit sem vont le. Decsen a filmszínházban megrendezett szakemberek beszélgetésének témája a Sárköz, múltja, jelene és jövője volt. A szakembereket Czakó Sándor, a decsi művelődési ház vezetője köszöntötte. A beszélgetést dr. Braun Mihály közgazdász és agrármérnök vezette. Partnerei pedig Papp László erdőmérnök, Pataki László agrármérnök, Bacsá- nyi György kultúrmérnök, dr. Pataky József gimnáziumi tanár és geográfus, valamint Hargittai Sándor agrármérnök voltak. Közvetlen kötetlen társalgás formájában szó esett Sárköz mezőgazdasági, állattenyésztési problémáiról, a szakemberképzésről. És nagyon sok gondolatot mondtak el a résztvevők a táj szőlészeti rekonstrukciójával kapcsolatban. Bíborvégmintával A nehéz, tömör hímzéseket, a csigavonal gyakori alkalmazása teszi könnyedebbé. Szinte valamennyi díszítmény mértani jellegű. A kézimunkáért kiadott aranyfokozatú oklevelet Cser Mária (Kurd) és dr. Németh Pálné (Szekszárdi kapták. Cser Mária bíborvégmintás futóját értékelte a zsűri a kiállítás egyik legszebb példányának. Finom, elegáns mintavezetése, szép kidolgozása jogosítja elkészítőjét az első díjra. Dr. Németh Pálné kézimunkái hasonlóan szép kidolgozású ak. Az ő erénye azonban főként abban van, hogy ezeket az ősi mintákat — jegykendő bíborvég- minta — mai, modern blúzra, ruhára hímezte. Kísérletezése igazán aranyfokozatot érdemel. MÉRY ÉVA A mai program 18 óra: Sárközi dalostalálkozó öcsényben a művelődési házban, Baranya, Somogy, Fejér, Tolna megyei és budapesti kórusok részvételével. *• Utána ifjúsági bál. Két kombájn dolgozik a hencsei Kossuthnál. A tábla szélén élhúz mellettünk a magot szállító vontató.-— Wascher Pál és Horváth József dolgozik itt — közli az igazgatói Wascher kombájnja csaknem kiér a tábla végébe, amikor megszólal a jelződuda; megtelt a tartály: A kombájnos megállítja a gépet, majd a motort is. Tehát, a kiszolgálás nem éppen eszményi, egy vontató szállít a két géptől, értékes időt kell tétlenül elvesztegetni; — Később jön még egy — mondja a kombájnos —, az most a gyapjút szállítja el a magtárból. Muszáj helyet csinálni a magnak; Erre mondják, a kezdet nehézségei A Moszkvics megiramodik ismét, máris a györkönyi határban járunk. — Valahol itt kell lenni a Török Sanyinak; Am, egyelőre sehol, csak a tarlón sorakozó szalmakupacok jelzik, hogy itt járt. Aztán az első nyom; egy rendfelszedő. Tehát itt kell lennie a közelben: Ott is van egy fa alatt, a segédvezetőjével együtt szaporán tisztogatja a gépet. Törok Sándor idestova tíz év óta a megye egyik legjobb gépállomási kombájnosa. Év közben a gépállomás személykocsijának vezetője, de ilyenkor volánt vált. Jóformán haza sem megy, amíg az aratás tart. Talpas elvtárs nevetve meséli: — Amikor kiindultak, a segédvezető kezébe nyomta a zsírzót: ez lesz a te fegyvered. A tábla szélén két sátorlapból összegombolt sátor, benne friss szalma a fekvőhely. A sátor mellett sportszatyor, vödör, kenőcsös- doboz. Puritán egyszerűség, de itt tulajdonképpen a munka a fontos. — No, Sanyi, mi az eredmény? a szahmkupacok sorakoznak a tarlón. A homokos dűlőúton végre egészen friss nyomot találunk; tán félórája mehettek el másik határrészbe. így megy ez az aratás; Egész táblákról tűnik el a gabona egyik napról, egyik óráról a másikra. Nagyon jellemzően áll Talpas elvtárs megjegyzése: — Azelőtt, ha egy cséplőgép egy szezonban elcsépelt harminc vagon gabonát, az jó teljesítménynek számított. A Török Sanyi két nap "alatt csinált tíz vagonnal, Délutánba hajlik az idő, amikor Bölcskére érkezünk. — Egy kombájnunk kivételével valamennyi dolgozik — újságolja Petróczy Gyula főagronómus. — De az egy is csak azért áll, mert a vezetője, Benke Mihály ma vizsgázik. Szakmunkás-bizonyítványt szerez; Mondjuk, mi újság a „szomszédban”, a nagydorogi körzetben; — Nekünk is van olyan emberünk, aki már közel jár a tíz vagonhoz: A Bakos Lajos... A bölcskei Petőfi tagja; onnan jött át; A főagronómust telefonhoz hív- iák, belelapozunk a Szovjet Hír- kdóba; Meglepetés; a Tolna megyei Népújságot idézi, hogy a magyar—szovjet barátság legjobb propagandistái az SZK-kombáj- nok; De ezt látjuk később a bölcskei szigetben is, ahol majd nyolcszáz hold gabona vár, végeláthatatlan táblában a „propagandistákra”. Öt dolgozik belőlük, egymás nyomában. Csóka Sándoré, Odor Dénesé, Höss Jánosé, Höss Sándoré, Pálinkás Jánosé. Csóka Sándor gépe halad legelöl, messze, a tábla közepén, Seprű-távíró Tíz vagon, 70 holdról Motorkerékpáron érkezik az Uj Élet agronómusa. — Az éjjel már szántani akarunk ezen a táblán. — Ha kell, szívesen küldök egy Sz—100-ast — ajánlkozik az igazgató. Az agronómus arról beszél, hogy _ még hátra levő tizennyolc hold árpa aratásával várni kell, nem eléggé érett. Gyors megállapodás; addig a kombájn átmegy a szomszédos Szabadsághoz, ott két kombájn, Foster Mátyásé, és Braun Komádé rendről csépel. Olyan vastag a Egyszeresak azt látjuk, a gép megáll, a vezető egy cirokseprüt lenget a feje fölött. Hát ez meg mi? — A seprű-távíró — mondják a tábla végén várakozó traktorosok. — Azt jelenti; mehetünk, megtelt a tartály. Visszafelé, a faluba menet átláthatatlan porfelhőt kavar előttünk egy öreg G—35-ös vontató. Magot szállít. A főagronómus megjegyzi: — Ezeknek az öreg gépeknek köszönhetjük, hogy ilyen jó kom- bájnosaink vannak. A legtöbbjük még ezeken kezdte a szakmát: Most meg azt mondhatjuk, az aratás csak addig gond, amíg meg nem kezdődik. Utána már megy minden, mint a karikacsapás. Legfeljebb az idő szól közbe. BI.
