Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
8 TÓIVÁ MEGYEI NßPÜJSÄG 1966. június 19. Divat a divat. Hát én most a divatról írok. Nemcsak a női divatról, hanem mindenféle divatról. Divat az autó. Erről beszélgettem Fernandellel a párizsi autókiállításon. Fer- nandel nézegette az autókat. Egyszercsak megszólalt: — Nézze, kedves Hári, az úgy van, hogy akinek van rá pénze az vesz magának egy szép elegáns kocsit. Akinek nincs pénze — itt egy kicsit gondolkodott, majd hozzátette — nos, akinek nincs pénze, az másképp hal meg. Hát ilyen a divat. Divat nélkül is mindenki meghal. Ezt kell megértetni különösen a nőkkel. Mert, ha divatozik az asszony, akkor a férfi előbb meghal. Különösen, ha a feleség, vagy a leány követi a mindenkori divatot. A múltkor már szóltam az alig szoknyáról, amely Nyugaton már majdnem csak a köldökig ér. Nálunk még csak félcombig, de biztos vagyok benne, hogy ebben a versenyben hamarosan a Nyugat mögöttünk marad. Egyelőre azért még előny- oen vannak. Ott vannak kék-zöld, sárga, piros térdű nők. Nálunk csak ilyen arcúak vannak. Nyugaton festik a térdüket. Nálunk a jó családapák gondoskodnak arról, hogy festék nélkül is különböző színű legyen a nők arca. Szó, ami szó, az aligszoknyához festett térd illik. Legalábbis Nyugaton. És változás van a hajdivatban is. Mindig olyan színű hajat kell viselni, amilyen színű a ruha. A szirénbe} egy méter hosszú és úgy lobog a nők után, mint az őskorban, amikor a haj még arra volt jó, hogy ennél fogva vonszolja a férfi a nőt. Persze, akkor még nem maradt a kezében, mint most, mert akkor még nem ismerték a parókát... A divat nem ismer lehetetlent. Minden fantáziát túlszárnyal. Én, akárhogy törtem volna a fejem nem jutottam volna tovább, mint addig, hogy a körmöket lakkozni lehet, levágni lehet, meghagyni lehet, kitisztítani, vagy úgy hagyni lehet. Ezzel ki is merült volna az én tudományom. Nem így a divatdiktátoroké. Amerikában láttam a minap egy hangversenyen olyan nőket, akiknek a körmén kotta volt. Meg is kérdeztem nyomban: hogyan csinálják ezeket a kottákat? Hadd tanulják meg a mi lányaink is, véletlenül se maradjanak ki semmi olyanból, ami a nyugatiaknak dukál. Elmondták és én most közlöm. Amerikában tizenöt, különböző rajzú matricát hoznak forgalomba ezzel a jelszóval: „Mutassa meg az egyéniségét, egészen a körme hegyéig". És ők megmutatják. Azt hiszem, hogy ezzel az egyéniségmutatással nálunk egy kis baj lesz. Nálunk ugyanis, még az önéletrajzokból, a minősítésekből sem igen derül ki valakinek az igazi egyénisége és annyira rászoktunk már a megtévesztő manőverekre, hogy képes lesz a zeneutáló hangjegyes körömmel járni, ha éppen az érdeke úgy kívánja. Vagy előfordulhat olyan eset is, hogy a körömre halálfej kerül, hadd lássa mindenki: ehhez a nőhöz egyetlen férfi sem közeledhet a férjen kívül. Igenám, de vannak olyan rafináltak a mi leányaink, asszonyaink, hogy belül, az ujjperecre piros szíveket matricáznak és azoknak, akiket ők kiválasztanak a belső részt mutatják. Szó, ami szó — így is nehéz lesz kibogozni, kinek, kinek az egyéniségét. Divat a különböző tanfolyamok szervezése is. Londonban például részt vettem egy előadáson, amelyen J. Barkley professzor tartott előadást arról, hogyan fejlesszük az emlékezőtehetségünket. Gondoltam, hasznát veszem majd ennek az előadásnak. Haza megyek és otthon én is tartok egy ilyen előadást azoknak, akik bizony sok mindenre már nem emlékeznek. Gyakran még arra sem, hogy kik voltak. Mondott egy-két okos dolgot a professzor, de a szünetben valaki ellopta az előre elkészített előadási vázlatot. És a professzor nem tudta az előadást folytani. Nem emlékezett arra, amit ő írt le. Az előadás második része elmaradt és én ebből az egészből azt a következtetést vontam le: papír nélkül nincs emlékezet. Ezért azt javaslom mindenkinek: hordja magával a származásáról szóló írást, hogy tudja mindig hol a helye. Van most már űrruha divat, sőt lassan elérkezünk oda is, hogy lesz űrhajó divat is. Egyre másra száguldoznak az űrhajók a világűrben miközben itt a Földön zűrös dolgok történnek. Egyesek már most kiszámították — például a NASA repülőtársaság — hogy mibe kerül majd egy Föld— Mars utazás. Nem kis pénzbe ezt előrebocsátom. Húszezer dollárba az utazás és plusz ötezer dollárt kell fizetni az élelemért és a lélegzésért. Igazgatók, főnökök, művezetők, üzemvezetők, figyelem! Aki a jövőben azt mondja a beosztottjának: „Mars..." — az gondoljon arra, hogy ez az államnak húszezer, plusz ötezer dollárjába kerül és nem biztos, hogy az illető valami hasznos dologgal tér vissza. Kis nép, kis ország vagyunk, viszont arra büszkék lehetünk, hogy nekünk már van űrjegyünk. Erre, akkor jöttem rá, amikor a kislányom gyermekbeutalót kapott egy üdülőbe. Ennek a beutalónak a hátulján vannak a „Határozmányok". És itt olvastam, hogy űrjeggyel is lehet utazni. Egyelőre még nem sikerült megtudnom, hogy ez az űr jegy érvényes-e •a Marsra. Ennek utánajárok. Ha érvényes, akkor a MÁV jóvoltából hamarosan a Marsról jelentkezem. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Humpty-Dumpty-Humphrey és az „új kölcsönös megértés ... Hubert (Humpty-Dumpty) üzemmel dolgozik, 2000 alkalma- Humphrey, országunk alelnöke zottal kevesebbre lesz szükség, beszédet tartott az Associated mint ezelőtt. Press hírügynökség képviselői nős megértés” gyakorlati meg* nyilvánulását. előtt a Waldorf-Astoria szállodában. E beszéd bármely mondatát, vagy szakaszát külön cikkben lehetne analizálni. Humphrey alelnök beszédének egyes részleteire szeretnék egykét megjegyzést szentelni: „Uj kölcsönös megértés és valóságos társi viszony jött létre társadalmunk azon elemei között, melyekről mindig azt mondják, hogy azok kezdettől fogva egymás ellenségei voltak. Ez a három: a kormány, az üzleti érdekek és a munkások. Egyesek azt mondták, hogy ez a három sohasem fog tudni együttműködni. Most szétoszlatjuk ezt a téves felfogást”. így beszélt a munkások és a munkáltatók között létrejött „társulásról” az alelnökünk. Elvi elgondolását nem támasztotta alá egyetlen példával sem, megállapítását semmivel sem bizonyította. Hogyan festenek a valóságos példák ? A „megértés” első példája. Nem messze a Waldorf-Astoria szállodától, ahol alelnökünk oly magasztosan prédikált a munkások és a munkáltatók közti „meg- értés”-ről, a Newspaper Guild tagjai piketelték a Herald Tribune, a World Telegram és a Journal-American űjságvállalatok épületeit. Az újságírók sztrájkban állnak-e három újságvállalat ellen. A sztrájkot tárgyalások előzték meg, melyeknek folyamán a munkáltatók azt mondották, hogy tekintettel a három újság- vállalat egybeolvadására és hogy az új újságvállalat automatizált Humphrey az USA alelnöke gépeket akarnak beállítani, de kérik a vállalat-tulajdonosokat, hogy értsék meg az elbocsátott munkások problémáját és segítsenek a probléma megoldásában. Bármennyit is beszéltek a munkások szószólói, a vállalat képviselői nem. értették meg, vagy nem akarták megérteni az elbocsátandó alkalmazottak problémáját: nem voltak hajlandók megadni azt a végkielégítést, amit a szakszervezet követelt. Talán jó lett volna, ha Humphrey nem a Waldorf-Astoriában prédikált volna az „új és kölcsönös megértés”-ről, hanem elment volna az újságírók és újságválláitok konferenciájára és ott demonstrálta volna ez „új, kölcsöIpari kémek iskolája Nem ismer kíméletet a nagy cégek közötti harc Az ipari kémkedés mind jobban terjed a világban, főleg a kapitalista országokban. A nagy- vállalatok külön kémkedő és kémelhárító osztályt tartanak fenn, mert a konkurrencia tevékenységéről, szándékáról, új árucikkeiről, gyártási módszereiről, üzleti titkairól szóló értesülések olykor milliárdokat érnek. A vállalatokban alkalmazott tudósok, feltalálók, és tervezők megvesztegetése, okmányok és tervrajzok lopása szinte mindennapos dolog. Egy londoni cég például kizárólag azzal foglalkozik, hogy tehetséges mérnököket szerezzen az amerikai ipar számára. Ezen az „agycsatornának” nevezett úton évente mintegy 140 kiváló angol szakember szivárog ki az USA- ba. A szakemberek persze magukkal viszik addigi munkahelyükről az egész dokumentációs anyagot. Az ipari kém pontosan úgy dolgozik, mint a katonai, illetve politikai kém. Kiképzése is ugyanúgy folyik. Tokióban nemrégen megnyílt az ipari kémek iskolája. Japánban állítólag tízezer ipari kém működik, s most úgy látszik arra a következtetésre jutottak, hogy őket is iskoláztatni kell. Az iskola igazgatója bizonyos Tadasi Kurkara, Japán egykori törökországi követe, a kémkedés minden hájjal megkent nagymestere, helyettesei pedig Juzuru Fukamacsi, a japán haditengerészet volt titkosírás- szakértője és Tatsuo Furuga. a sanghaji kémközpont háború alatti főnöke. A „tanulókat” négy hónapig képezik ki a tokiói kémiskolában. Megtanulják, hogyan lehet lehallgatni a telefonbeszélgetéseket, hogyan kell a szájban elrejtett parányi fényképezőgéppel felvételezni a fontos okmányokat. Itt készítik azt a folyadékot, is, amellyel átitatják a fontos tervrajzokat, s ez még bőrkesztyűn át is lemoshatatlanul feketére festi a kém ujját. Külön kiképzésben részesülnek a divatmodellek lopói. Ezeket megtanítják hogyan kell emlékezetből pontosan lerajzolni egy-egy új modellt. A párizsi Couturiers divatházat évente 14 millió dollárral károsítják meg a különféle kémek. A tokiói Toyota autógyár engedélyt kért a japán kormánytól, hogy radarkészüléket építhessen, és így ellenőrizhesse az idegen elemek behatolását a gyár területére. Felmerül a kérdés, vajon az „iskolázott” ipari kémek elszaporodása nem vezet-e még kíméletlenebb, még ádázabb harchoz a nagy cégek között, s végül még kitörhet az ipari világháború is... T. m. Építőanyagipari Vállalat azonnali belépésre felvesz gyakorlattal rendelkező műszaki előadót. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: T. m. Építőanyag- ipari V. Szekszárd, Marx K. u. 11. (166) A munkások képviselői erre azt felelték, jól van, megértik, hogy egyesülni kell és hogy új Egy másik példa Az ország puhaszénbányászai már évek óta nem kaptak béremelést. Közben a megélhetés megdrágult és így a bányászok helyzete leromlott. Pár héttel ezelőtt lejárt a bányászok munka- szerződése, s ez alkalommal követelték, hogy bérüket emeljék fel. Kérésüket nemcsak azzal indokolták, hogy a megélhetés drágább ma, mint két-három évvel ezelőtt volt, hanem rámutattak arra is, hogy a bányászok többet termelnek ma, mint a múltban. Ez az érv sem puhította meg a bányabárók szívét, vagy jobban mondva nem nyitotta ki zsebüket. „A bányatulajdonosok profitja magasabb ma, mint valaiha” — mondták a bányászok. Ez lehetővé teszi, hogy megadják a munkások jogos kérését. A bányatulajdonosok azonban más véleményen voltak. Úgy látszik ők nem tudtak semmit arról az „új kölcsönös megértésről”, amiről Humpty-Dumpty beszélt így a bányászok nem tehettek mást sztrájkba léptek. Két és fél hétig tartó sztrájk után a bányabárók ráeszméltek az „új, kölcsönös megértés”-re, megadták a munkások követelését és így a sztrájk véget ért. Menjünk tovább A vasútbárók, a Florida East Coast Railway tulajdonosai, több mint három évvel ezelőtt megtagadták munkásaik jogos kérését. Más szóval a vasútbárók sem cselekedtek az „új, kölcsönös megértés” szellemében. A munkások sztrájkba léptek, s .most több mint három év után még mindig sztrájkban állnak. Mind ez idő folyamán a vasut- bárók nem törődnek azzal, hogy a sztrájkoló munkások honnan veszik a pénzt, amiből családjuknak az élelmet, a ruházatot és a házbért előteremtsék. Nincs itt semmiféle megértés, kölcsönös, vagy nem kölcsönös. Humpty- Dumpty Humphrey idejét pazarolja, amikor ilyen nemlétező, elképzelt, mondhatnánk hazug ,,új, kölcsönös mcgértés”-ről prédikál. Ebből ennyi is elég Mehetnénk tovább. Rámutathatnánk arra például, hogy a szövetségi kormány postahivatala most azon munkálkodik, hogy a postán szállítható csomagok maximális súlyát fölemelje. Ez azt jelentené, hogy 40 000 munkás elvesztené munkáját, de a postahivatal jövedelmének emelkedését is jelentené. A múltban a szövetségi kormány minden hasonló esetben úgy döntött, ahogyan a szövetségi kormány kasz- szája megkövetelte. Ezért zárják le például a New York-i hadihajó gyártelepet, ami szintén több ezer munkást fosztott meg munkájától. De ne menjünk tovább. A fent említett példák minden kétséget kizáróan bizonyítják minden elfogulatlan szemlélő részére, hogy Humpty-Dumpty Humphrey nem tudja mit beszél, vagy ami még rosszabb, tudja mit beszél és azt is tudja, hogy amit mond az nem egyezik meg a valósággal. Országunk monopolistái és azoknak politikai szószólói évek ója azon fáradoznak, hogy elhitessék az amerikai munkásokkal, hogy itt ebben az országban nincs osztályharc: itt csak úgy tobzódnak az „új, kölcsönös megértés”-ben. (L. I.) (Az Amerikai Magyar $pó-ból)
