Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-13 / 112. szám

19CS. május 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Áldás vagy katasztrófa ? Méregtárolók — A Hungazin nem Dikonirt — A burgonya miért nem ér annyit, mint a malac ? — Drágák-e A Fácánkerti Növényvédő Állo­más igazgatóját, Banké János elvtársat arra kértük, tájékoztassa lapunk munkatársát a kemizálás- sal kapcsolatos időszerű kérdések­ről. Elsősorban arra kértünk tőle választ, hogy a Növényvédő Állo­más szakembereinek mik a ta­pasztalatai, a védekezőszerek tá­rolását és felhasználását illetően. Benke János elmondotta, a követ­kezőket: — Ott kellene kezdenem, 1. ty a mezőgazdaságban mindinkább tért hódít a kemizálás. Ezen belül, a növényvédelem ma már egyre jobban a mezőgazdasági üzemek feladata és dolga. Korábban a% volt a gyakorlat, hogy a nö­vényvédelemmel kapcsolatos ten­nivalókat mi végeztük el. Felada­tunk és tevékenységünk a jövőben főleg, és elsősorban az elvi segít­ségnyújtásra. a szaktanácsadásra szorítkozik. Ennek jegyében, a se­gíteni akarás szándékával monda­nák el néhány dolgot arról, amit a témával kapcsolatban a termelő- szövetkezetekben tapasztaltunk, vagy tapasztalunk. Én is megis­métlem: a növényvédő szer, a hoz­záértő szakember kezében áldás, a hozzá nem értő ember kezében katasztrófa lehet. Hogy mást ne mondjak, utalok a pocok elleni védekezés időszakára, amikor az egyik oldalon haszon, a másik ol­dalon kár jelentkezett, mert he­lyenként a felelősség és a szak- szerűség hiányát sajnos a vadállo­mány is megsínylette. — Benke elvtárs, sokszor hall­juk, hogy az emberek azt mond­ják, minek ez a sokfajta véde­kezőszer? — Megint azt mondom, hogy nem a védekezőszerekből van sok­fajta, hanem inkább a hozzá nem értéstől akadnak szép számmal hibák és melléfogások. Mi történ­jék? A kemizálással nem állha­tunk meg, a teendő csupán az le­het, hogy a termelőszövetkezetek­ben, a mezőgazdasági üzemekben növeljék a megkívánt szakképzett­séget. A DDT tartalmú szerek felhasználását viszont valóban csökkenteni kell, erre utasítás is van úgyannyira, hogy a DDT- szereket fokozatosan kivonják a forgalomból. De az eredeti kér­désre visszatérve, el szeretném mondani, általános tapasztalat: a méregraktárak a tsz-ekben nem kozási kísérlet tanúskodik erről. Nos, a moszkvai kongresszus egyáltalán nem hirdetett meg valamiféle visszakozást, hanem erőteljesen hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió internacionalista kö­telességének tekinti a nemzeti felszabadító mozgalmak támoga­tását. Gromiko külügyminiszter felszólalásában joggal hivatkoz­hatott arra, hogy ha a volt gyarmati népek szét tudták tömi láncaikat, akkor ebben nagy ré­sze volt a Szovjetunió segítségé­nek. Az SZKP a népek szuverén jogainak védelmét, igazságos har­cuk támogatását a proletár­nemzetköziségből fakadó szent kötelességének tartja ezután is. A Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front képviselője, az angolai küldött felszólalása bizo­nyította — többek között —, hogy ez így is van, hogy ez gyakorlati tettekben igazolódik nap mint nap. Brezsnyev referátumában beszédes számokat idézett a fej­lődő országoknak adott szovjet támogatásról: 600 gyárat és más hasonló létesítményt építettek a „harmadik világban” szovjet se­gítséggel, több mint 100 főisko­lát létesítettek, igen sok ázsiai, afrikai, latin-amerikai fiatal ta­nulhat a Szovjetunióban, szovjet tanítók, tanárok, oktatók és orvo­sok, mérnökök dolgoznak az a védekezőszerek ? felelnek meg az előírásszerű kö­vetelményeknek. A növényvédő állomás brigádvezetői erre állan­dóan, úgy is mondhatnám, únos- untalan felhívják a figyelmet, sok foganatja azonban ennek nincs. — Szóba került a védekezősze­rek felhasználása, illetőleg az ez­zel kapcsolatban szerzett tapasz­talatok részletezése. Sajnos, sok negatív példával szolgálhatunk. Szélsőséges, de jellemző eset, az, amit ez év tavaszán a bonyhádi járás egyik termelőszövetkezeté­ben tapasztaltunk. Az elmunkált földet dikonirtozták, hozzátehe- tem, ennek a munkának nincs semmi értelme, semmi haszna, mert a Dikonirt csak akkor hat, ha a növényzetre kerül és a levél- zeten keresztül felszívódik. A Hungazinnál már más a helyzet, mert a Hungazin gyökérherbicid, A permetezőmesterünk magya­rázta ezt a termelőszövetkezet il­letékeseinek, de hiába. Azt mond­ták; nekünk ez bevált. Fogalmam sincs róla, miként válhatott be az ilyen, teljesen szakszerűtlen és haszontalan eljárás. Többször elő­fordul, hogy a védekezőszereket túladagolják. Ha például egy ki­logramm Dikonirtra lenne szük­ség, 2—3 kilogrammos dózist hasz­nálnak. Hasonlót tapasztalunk a talajfertőtlenítéseknél is. A mi embereink munkaidejük 60 szá­zalékát a termelőszövetkezetekben töltik, ezekre a dolgokra felhív­ják a figyelmet, de nem nagyon hallgatják meg őket. — Hol vannak és mit tesznek a termelőszövetkezetek növény­védő szakmunkásai? Amit ed­dig Benke elvtárs elmondott, abból arra lehet következtetni, hogy az elmúlt években kikép­zett növényvédő szakmunkások egyáltalán nem jutnak szóhoz. — A helyzet a következő. A kö­zös gazdaságok 90 százaléka ren­delkezik ma már növényvédő szakmunkással. Ezeket az embere­ket azonban rendszerint más mun­kakörben foglalkoztatják. A nö­vényvédő állomáson az elmúlt években több mint 140 szövetke­zeti tag kapott szakmunkás­kiképzést. De hát nincs sok ér­telme, ha egyszer a tanultakat nem hasznosíthatják. Általánosí­tok, mert általánosítani kell. Amit itt elmondtam, az is bizo­nyítja, hogy a kemizálás terén a újonnan felszabadult országok­ban. A pártkongresszus külön nyi­latkozatban ítélte el az USA vietnami agresszióját, kiemelve, hogy az amerikai imperializmus tulajdonképpen Délkelet-Ázsia minden nemzeti felszabadító mozgalmának megsemmisítésére törekszik. Ugyanúgy megbélye­gezte az SZKP a nyugatnémet revansizmust, amely minden kö­vet megmozgat, hogy atom- és rakétafegyvereket állíthasson ag­resszív céljai szolgálatába. Az ilyen imperialista csoportoknak erélyesen visszavág a Szovjet­unió és tovább fáradozik az antiimperialista, háborúellenes erők összefogására. A nemzetközi helyzetben tapasztalható feszült­ség éleződésekor pedig az SZKP azon van, hogy szorosabbá vál­jék a szocialista országok katonai együttműködése, egyre tökélete­sedjék a Varsói Szerződés mecha­nizmusa, növekedjék katonai ereje. A béke védelmére — s ez megnyugtató lehet nemcsak a szocialista tábor népei számára, de a világ minden békevágyó embere számára is —, páratlan fejlettséggel sorakoznak fel .a győzhetetlen szovjet fegyveres erők, s a békét szolgálják a szovjet haditechnika lélegzet­elállító eredményei. PÁLFY JÓZSEF feladatok nagyságát és jelentősé­gét még kevesen értik meg. Köz­ismert például, hogyha a malac megbetegszik, nyomban állat­orvosért futnak. Ez így természe­tes és így helyes. Az viszont már érthetetlen, hogyha a burgonyát meglepd a burgonyabogán vágj7 a gyümölcsfát a szövőlepke, vagy a gabonatáblát a csócsárló, ak­kor több tsz-ben még mindig bíztatni kell az embereket, hogy segítségért szaladjanak. Szóval, ez az utóbbi ma még nem olyan természetes, mint amilyen rend- jénvaló és természetes az állata orvosi igénybevétel. A növény- egészségügy helyzete tehát elég mostoha. Sok esetben nekünk kell észrevenni, mondjuk a csócsárlót és felhívni a szövetkezeti vezetők figyelmét a védekezésre. — Ismét megragadom tehát a kínálkozó alkalmat és felhívom a termelőszövetkezeti vezetők fi­gyelmét, hogy a kártevő-előrejel­zést, amit mi küldünk, vegyék komolyan. Továbbá: ne fogjanak hozzá a védekezéshez, ha nem biztosak a dolgukban. Szóljanak, mi valamennyi termelőszövetke­zetnek rendelkezésére állunk és a szükséges szakmai útbaigazítást megadjuk. Jelenleg ezekben a napokban a fő figyelmet a bur­gonyabogár elleni védekezésre kell fordítani. Az őszi védekezés rend­szerint elmarad és az áttelelő egyedek száma nagy. Ez a helyzet most is. A burgonyabogár már megjelent. A növényzet lombozata még kicsi, és ezért ha a védeke­zés elmarad, roppant nagy és helyrehozhatatlan károk keletkez­nek. A másik a répabarkó, szin­tén figyelni kell. Külön szeret­ném aláhúzni, hogy a lucema- magfogás alapja a tarlóporozás. A szénabetakarítás megkezdődött. A magfogás sikere érdekében fel­tétlenül kövesse ezt a munkát, a tarlóporozás. — Egyik-másik védekezőszer elég drága. Mi erről a vélemé­nye a növényvédő állomás igaz­gatójának? — Kicsit messzebbre megyek. Beszélni kell arról is, itt ennél a kérdésnél, hogy a közös gazdasá­gokban túl sok az elfekvő véde­kezőszer. Nem tudnak mit kez­deni vele. Ez világviszonylatban gond. Egyet javasolhatok: csak annyit vásároljanak mindig a közös gazdaságok védekezőszer­ből, amennyit felhasználnak. Az a drága ugyanis, ami évekig és még ki tudja meddig, raktár- készlet. Nemrég egy rendelkezést kaptunk, amelynek értelmében a tsz-ekből össze kell gyűjteni a Dieldrint. Eddig száz mázsát gyűj­töttünk össze. Ez is azt mutatja, hogy nem a szükségletnek megfe­lelően vásároltak a közös gazda­ságok. Ilyen helyzetben valóban költséges és drága a növényvédő szer. — Szerintem általában egyedül a Burgonya G-re lehet azt mon­dani, hogy drága. Nem hivatalo­san ugyan, de kaptunk olyan ér­tesülést, hogy a Burgonya G. árát mérsékelik. — mondotta Ben­ke János, a növényvédő állomás igazgatója. Sz. P. Mivel táplálkozunk 2000-ben? Előadás az algák gyakorlati jelentőségéről Mi lesz utódaink fő tápláléka? — Gazdaságosan kötjük meg a napenergiát! — Takarmány, vagy emberi táplálék? — Megoldódik-e a fehérjekérdés? — Ezek a kér­dések szerepeltek azon a meg­hívón, — és a szekszárdi korzón elhelyezett plakáton is — amivel dr. Hortobágyi Tibor egyetemi tanárnak, a biológiai tudományok doktorának előadására invitálta a TIT agrártudományi és bioló­giai szakosztálya az érdeklődőket. Hogy ezeknek a kérdéseknek, vagy, az előadó személyének, — akit "a Ki miben tudós biológiai zsűrijében láthattak a televízió- nézők — szólt-e az érdeklődés, nem lehet eldönteni, de tény, hogy zsúfolásig megtelt a TIT- klub nagyterme, amikor megkez­dődött az előadás. A kérdések valóban érdekesek, érdekesek voltak a válaszok is. Főképp azok, melyeket az előadó saját kutatásai alapján mondott el. Megtudhattuk az előadásból, hogy 2000-re közel kétszer annyi lakója lesz a Földnek, mint ma, a táplálkozáshoz szükséges szer- vesanyag-szükséglet megkétszere­ződik, de fehérjékben mintegy két és félszer annyira lesz szük­ség, mint napjainkban. A „hagyományos” módszerek­kel megtermelni ezt már nem nagyon lehet, illetve csak óriási ráfordítások árán, tehát új módszerek után kell néznie az emberiségnek. És itt lesz igen nagy szerepük az algáknak. Ma ugyanis igen sok a veszteség, amíg a világűrből jövő energiát — köztudomású, hogy minden élet alapja a nap­energia, amelynek felhasználásá­val a növényi szervezetek szer­vesanyagot termelnek — megköt­jük, majd több lépcső közbejötté­vel felhasználjuk, elfogyasszuk. Az algák igen nagy hatásfokkal kötik meg ezt az energiát és fel- használásukkal ki lehet iktatni azokat az „állomásokat”, amelyek közbejöttével ma még bekövet­keznek a nagy veszteségek. (Az alacsonyabb rendű szervezeteket elfogyasszák a magasabb rendű­ek, azokat a fejlődés még maga­sabb fokán állók, ... végül az ember.) Nagy jövőjük elsősorban az egysejtű, édesvízi algáknak van. Számítások vannak arra, hogv míg lucernatermesztéssel holdan­ként 24—48 mázsa- szárazanyagot lehet előállítani, kukoricánál 19 mázsát, addig ugyanekkora területen algából 400—800 mázsát, aminek mini­mum 50 százaléka fehérje, tar­talmazza a teljes aminosav- garnitúrát. Ma már csak a technológiával van baj, ez nincs még kialakít­va, azonban várható, hogy 5—10 éven belül ez is megoldódik. Mód lesz arra, hogy különféle tulaj­donságú algákat termeljenek, ál­lítsanak elő. Közvetlenül is lehet majd fogyasztani, vagy pedig ál­latokkal feletetve, állati termék formájában. Az algák — mint mondta az előadó — igen ellenállóak, szívó­sak. Saját tapasztalatai is iga­zolják ezt. Egy alkalommal az atomreaktor hűtővizének a meg­vizsgálására kérték fel. Ezt a vizet kétszeresen desztillálták be­töltés előtt, egy idő múlva mégis, valamilyen üledéket figyeltek meg az alján. Kiderült, hogy négyféle mikroszervezetet tartal­maz ez az üledék, amiből három, alga volt. Tehát ezek a parányi, egysejtű szer­vezetek kibírták azt a sugár­adagot, aminek az ezred, vagy milliomod részétől már elpusz­tul az ember. Ezért különösen az űrkutatásban, a hosszabb űrutazásoknál lesz nagy jelentősége az algáknak. A jövő útja a fotoszintézis — a napenergiának a megkötése és belőle szervesanyag, elsősorban fehérje „készítése” — iparosítá­sa. Bizonyosra vehető, hogy a tudomány megoldja ezt a felada­tot. Korábban érik a borsó Egy hét múlva várják az első szállítmányt a Paksi Konzervgyárban A kedvező időjárás nagymér- napelőtt pedig megkezdték az tékben meggyorsította az időben egész borsóvonalnak a műszaki elvetett borsó fejlődését, így nem átadását, minden egyes gépet, be- a hónap végén, hanem már 20-án rendezést alaposan kipróbálnak, megérkeznek az első szállítaná- bekapcsolják a motorokat, szállí- nyok a gyárba. tóberendezéseket. A műszaki át­Ennek megfelelően meg kellett adást ma fejezik be, tehát még gyorsítani az előkészületeket is. pontosan egy hét van hátra az A gépek, berendezések nagyjaví- esetleges hibák kijavítására, a tásával időben elkészültek, teg- hiányok pótlására. FIGYELŐ A palán ki és kaposvári felsőfokú technikum hasznos közreműködése Tegnap reggel Brezniczki Jó­zsef, a Palánki Felsőfokú Mező­gazdasági Technikum tanára Var­jú Vince rét- és legelőgazdálko­dási szaktanácsadóval ismét út­nak indult. A megye termelőszö­vetkezeteiben ugyanis — amelye­ket erre kijelöltek — május 12-én megkezdődött az adagolt sávos legeltetés. Ennek a módszernek az elterjesztése és alkalmazása újabb jelentős siker és újabb ha­tározott lépés a szarvasmarha­tenyésztési program megvalósulá­sához. Az adagolt, sávos legelte­tés elterjesztése, ezen túlmenően a Tolnában működő rét- és le­gelőgazdálkodási, valamint állat- tenyésztési szakemberek sikeres fegyverténye. S ami ezzel kapcsolatban még külön figyelmet érdemel, az nem más, mint a palánki és a kapos­vári felsőfokú technikum taná­rainak és hallgatóinak hasznos közreműködése. Szinte már ter­mészetes, hogy a palánki intézet tanári kara az oktatói tevékeny­ség mellett pluszként, hasznos közreműködője és segítője min­den olyan ügynek, amely a megye mezőgazdaságának további előre­haladását segíti. Az adagolt, sá­vos legeltetés új és kevésbé is­mert módszer. Gyakorlati alkal­mazásához ezekben a napokban a felsőfokú technikum első éves hallgatói nyújtanak segítséget, a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak. A kaposváriak a ta­mási járásban tevékenykednek, a palánkiak a paksi, a szekszárdi, a bonyhádi járás közös gazdasá­gaiban. Közreműködésük lehetővé teszi az indulásnál a nagyobb szakszerűséget, és a kevesebb hibaszázalékot. Ahogy mondani szokás, ez az érem egyik oldala. A másik is igen jelentős, hiszen az első éves hallgatók a termelőszövetkezetek­ben közreműködőkként az elmé­let mellett hasznos, gyakorlati is­meretekkel gyarapíthatják tudá­sukat. Szóval, az ilyen természetű együttműködés jó a közös gazda­ságoknak, az élethez útravaló a leendő szaktechnikusoknak. — ir —

Next

/
Oldalképek
Tartalom