Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-13 / 112. szám
\ 4 TOLNA MEGYEI NÉPŰ.ISAG 1966. május 13. Nagyüzemi lúd tény és % tés A modern állattartás követelményei új utakat nyitottak a lúd- tenyésztésben, de megnövekedett feladatost ró ránk a külkereskedelem is. A lúd kitűnő legelőhajlama és az elhelyezéssel kapcsolatos igénytelensége okozta, hogy a nagyüzemi tartásban is erre törekedtek gazdaságaink. A csekély ráfordítás azonban még csekélyebb eredménnyel járt. így a nagyüzemi lúdtenyésztés külterjes formája deficitesnek bizonyult. Ezen pedig változtatni kell, mégpedig olyan módon, ami nem igényel aránytalanul nagy költségemelést. A lúdtartás kétségtelen előnye, hogy a legkevesebb import- takarmány felhasználásával igen jelentős exportlehetőséget biztosít. A pecsenyecsirke és -kacsa világpiaci ára csökken, a verseny pedig fokozódik. Ezért foglalkoznak most minden országban olyan határozottan a lúdtenyésztés fokozásával. Két fő irányzata világosan kialakult: pecsenyelúd - és hízottlúd-előállítás. Magyarország egyelőre nem rendezkedhet be — a ludak viszonylagosan alacsony szaporodóképessége miatt — a nagy tömeget kívánó pecsenyelúd-exportra. Sokkal inkább a nagy kiviteli értéket jelentő hízottlúd-előállítást kell fokoznunk, amelynél a toll- és különösen a májtermelés biztosít nagy előnyt. De mindkettőnél igen fontos az olyan lúdfajta tenyésztése, amely jó szaporulatot biztosít. A régi lúdtartásban a „libalegelők” a hízóra fogásig kielégítették az igényeket. A nagyüzemi keretek között azonban hasznosabbnak bizonyult a ludak „legelő”, illetve zöld iránti igényét fehérjékben gazdag, nagy hozamú pillangós takarmánynövények termesztésével kielégíteni. A fiatal ludaknak pedig igen nagy szükségük van a megfelelő keve réktakarmányra. A keveréket úgy állítsuk össze, hogy a fehérjeszükséglet 20 százalékát alkossa az állati, illetve 80 százalékát a növényi eredetű takarmány. Szekszárd város 1966. évi költségvetése 34 millió 595 ezer forint. Ebből 26 millió 120 ezer forint az állami hozzájárulás, 4 millió 345 ezer forint a működési adóbevétel és 4 millió 130 ezer forint a helyi adóbevétel. E néhány számadatból is érzékelhetjük: a város költségvetésében jelentős összeg származik adóbevételből. Különösen jelentős azért, mert teljes egészében a város fejlesztését szolgálja. Éppen ezért nem mindegy, hogy ki, mikor tesz eleget adófizetési kötelezettségének. Erről beszélgettünk Gimesi Imrével, a városi tanács pénzügyi osztályának vezetőjével. — Városunknak mintegy hétezer. adófizetője van, alkik nagy többségükben időiben eleget tesznek adófizetési kötelezettségeik, nelk. Sokan vannak azonban olyanok, akik nem értik meg, hogy miért nem fizethetik ki egyszerre, az év végén a rájuk kirótt adót. Pedig mindössze arról van szó, hogy az éves költségvetést negyedéves bontásban használjuk feL, s ezért van szükség az évi adó megosztásban történő fizetésére. 1963-ig negyedévenként, majd ezt követően félévenként esedékes az adófizetés. így az L félévi adót III. 15-ig, a II félévi adót IX. 15- íg kell befizetni. Ezeknek a határidőknek a betartása egyben ka- matmenitességet is jelent. — Milyen kedvezményben részesül az adófizető, ha előre ki. fizeti félévi, illetve évi adóját? — Az érvényben levő rendeletek értelmében, ha valaki december 31-ig, illetve június 30-ig kifizeti a következő félévi adóját 6 százalékos kamattérítést kap. Városunkban egyre többen fizetnek előre. így például 1965-ben 995 adófizetőnek fizettünk kamattérítést, több mint 15 ezer forint ösz- szegben; Ebben az évben előreláthatólag jóval ezer felett lesz azoknak az adófizetőknek a száma, akik a 6 százalékos kamatllllllllllllllllllllllllllllllllllliminilllllllllllllllllllllMllllllllllllllllllllllllllHtéritésben részesülnek. Ez pedig a = pénzügyi állandó bizottság tagjai- I =nak — a tanácstagoknak — jó 5 munkáját jelenti, hiszen ők azok, | jsakik területükön állandó kapcso- Elatban vannak az adófizetőkkel. I SGsakúgy mint az, hogy a pénzügyi I —osztály 1965. évi adóbevételi ter- S vét 100,7, búzaföldadó bevételi ■Stervét pedig 106,6 százalékra tel- 2jesítette. A túlteljesítés a hátra- 15 lékok utólagos megtérítését je- ~ lenti. Nemesített magyar ludak a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben (MTI-foto — Seidner Zoltán felvétele.) Közel ezer szekszárdi adófizető részesült kedvezményben Tói dolgozik a városi tanács pénzügyi állandó bizottéága — Milyen következményekkel jár a késedelmes adófizetés? — Amennyiben az adózó nem tesz eleget III. 15-ig, illetve IX. 15-ig adófizetési kötelezettségének, visszamenőleg, az esedékesség időpontjától számítva 1 százalékos kamatot fizet. Amennyiben az első felszólításunkat sem követi befizetés, úgy a következő lépés a zálogolás. Ez egyben 3 százalékos behajtási illetéket is jelent. S ha még ez is kevés, akkor 10 százalékos költségmegtérítésre kötelezik az adófizetőt, amely már magában foglalja a zá. logtárgyak elszállítási költségét is. — Az elmúlt évben hány zá- logolást kellett eszközölni a városban késedelmes adófizetés miatt? — 1965-ben 811 esetben történt zálogolás a városban. Ebből 160 esetben mezőgazdasági, 631 esetben pedig egyéb adózóknál. Ezt követően 720 adófizető eleget tett kötelezettségének, míg 81 a zálogolás ellenére sem fizetett. Zálogtárgyak elszállítására azonban ennek ellenére sem került sor, mivel az adófizetők a 3 százalékos pluszköltség megfizetésével egyidejűleg befizették adóhátralékukat ÍSi — Mi okozza a késedelmes adófizetést? — Elsősorban hanyagság, nemtörődömség. Persze vannak olyanok is, akik csupán megfeledkeznek adófizetési kötelezettségükről. Velük van a legkevesebb probléma, mert az első figyelmez. tetés után azonnal befizetik adóhátralékukat. Előfordul, hogy valaki hosszasabb betegség, vagy kórházi ápolás következtében nem tudja időben befizetni adóját. Ilyenkor, amennyiben az adózó kérelmet nyújt be a városi tanács pénzügyi osztályához, természetesen engedélyezzük az adó egy későbbi időpontban történő befizetését, vagy esetleg havonta történő törlesztését. Sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, pedig indokolt esetekben helyt adunk a kérelemnek. — Az adófizetők mely csoportja okozza a legtöbb gondot a pénzügyi osztálynak? — A gépjármű-tulajdonosok. Ugyanis a fennálló rendelkezések értelmében, amennyiben valaki eladja motorkerékpárját, vagy gépkocsiját, 30 napon belül köteles bejelenteni azt a városi tanács pénzügyi osztályának. Ezt gyakran elmulasztják. S így előfordul — igen sok esetben —, hogy olyan néven érkezik adóbefizetés, amely nálunk nincs is a nyilvántartásban. Annál is inkább szükség van erre, mivel az évi adó még a régi tulajdonost terheli. Városunkban 1965. január 1-én 352 személygépkocsit és 311 motorkerékpárt tartottunk nyilván. Az év végére rpár 403 személygépkocsi és 363 motorkerékpár szerepelt nyilvántartásunkban. Ezek a számok természetesen csak a magánszemélyek birtokában lévő gépkocsikra és motorkerékpárokra vonatkoznak, de híven tükrözik a város gépjárműellátottságának fejlődését. Éppen ezért tartjuk szükségesnek, hogy a gépjármű-eladásokat 30 napon ’ belül jelentsék a régi tulajdonosok — mondta befejezésül Gimesi Imre, a városi tanács pénzügyi osztályának vezetője. összegezve a hallottakat, megállapíthatjuk: városunk adófizetőinek morálja az elmúlt években jelentősen javult, s ez a javulás a jövőben az eddigieknél még fokozottabb mértékben várható, hiszen a pénzügyi állandó bizottság az adófizető lakosság között végzett felvilágosító munkáját egyre eredményesebben végzi. S az adózók is egyre inkább kötelességüknek érzik a határidőre történő adófizetést. Mindez pedig kedvezően érinti a város költségvetésének negyedéves bontásban történő felhasználását. Sz. £. A TOLNAI FÉMIPARI ÉS. SZERELŐ KTSZ VILLANYMOTORTEKERCSELÉST RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLAL. Cím: Tolna, Újtelep, Ságvári E. u. 1. Telefon: 251. (8) — ........ ......................................................................Illlltllllll......Illlllllll........Ili)IIIIIIIIIIIIIIllllllIIIIK — 55 — — Henry Crawford vagyok... De most jut eszembe, hogy odalent hagytam a taxit. Előbb kifizetem és elküldöm... — Hagyja kérem. Átmegyünk vele az irodámba _ Thompson felügyelő nehézkesen tápész- kodott fel a székről. A taxiban egy szót sem szóltak egymáshoz. Crawford azon töprengett, vajon mennyit mondjon el Thompsonnak. A Főnök mindig rájuk szokta bízni, kit avatnak be dolgaikba. Aztán eszébe jutott, hogy alighanem együtt kell működnie a rendőrséggel, hisz Mellon körű) valami nincs rendben. Persze a munka kezdetekor azért jobb, ha a hatóságok semmit sem tudnak róluk. Megérkeztek. Crawford kifizette a taxit és elengedte... A felügyelő leült íróasztalához, Crawfordnak pedig egy keskeny székre mutatott az ablaknál. Thompson felvett egy cédulát az asztalról és olvasni kezdte. — Nos, mr. Crawford — nézett a kapitányra végül — szeretnék tudni magáról egyet s mást, mielőtt beszélnék. Mióta van itt Gretleyben és mit akar városunkban? Crawford azt felelte, hogy a Charters Műveknél és a repülőgépgyárban járt, munkát keresett. Megemlítette, kikkel találkozott. — Ismerte Mellont már azelőtt is? — Nem. Tegnap délután láttam először és amint már mondtam, arra kért, legyek nála este fél tízkor. — Miért hivatta magát a lakására? — 56 — — Egy kis megbeszélni valónk lett volna. Személyes természetű dolog. — Fontos ügy? — Nagyon fontos. Éppen emiatt kell Mellont is előbb látnom. Ezért mentem el ma délelőtt is a lakására. Előzőleg ugyanis felhívtam a gyárat, de ott azt mondták, hogy nem ment be dolgozni. Talán csakugyan beteg? — Nem, nem beteg — felelte a felügyelő. Kis szünetet tartott, majd hozzátette: — Meghalt... Elütötte egy kocsi az elsötétített utcán! — Éreztem, hogy valami baj történt vele! — mondta Crawford. — Szegény ember! Nagyon megszerettem. Értette a dolgát, nagy kár érte. Pedig nagyon szerettem volna beszélni vele. Crawford az ablakra nézett: jeges eső pakkodta üvegét. — Azt mondja, értette a dolgát? — kérdezte a rendőrtiszt. — Megmondaná, hogy milyen dolgát? Crawford csodálkozó pillantást vetett Thomp- sonra. — A művezetőit a repülőgépgyárban. — Ha csupán művezető lett volna, akkor csak véletlen gázolásról beszélhetnénk — folytatta a rendőrtiszt. — Miért mondja ezt? — Úgy látom, maga elhallgat valamit. Megsúgom magának, hogy én. is tudok egy és mást. Ha megmondja, amit tud, én is közlöm azt, amiről tudok. — Rendben van — egyezett bele Crawford. — Mellon a kémelhárító szolgálat embere volt és mint ilyen dolgozott a repülőgépgyárban. Éppen — 57 — ezért jártam tegnap a gyárban, hogy találkozzam vele. Ez sikerült is. — Ezek szerint akkor maga is... — Crawford kapitány vagyok — folytatta Crawford a rendőrtiszt be nem fejezett mondatát. Aztán felvett egy papírlapot az íróasztalról és két számot írt rá. — Ha felhívja ezt a számot — mutatott az elsőre — s jelentkezik, kérje ezt a másikat. Ott majd igazolnak. \ — Meg is teszem... — s a felügyelő felvette a kagylót. — Mondja, kapitány úr, mi az ördögnek tartják titokban a munkájukat, miért nem dolgoznak a rendőrséggel karöltve? — Néha meg szoktuk tenni. De az óvatosság soha sem árt! _ — Csak nem képzeli?... — csattant fel a felügyelő és arcát elöntötte a méreg. — Én az égvilágon semmi rosszat nem mondtam. A rendőrség nagyszerű testület, Thompson a másik számot kérte. Crawford kényelmesen hátradőlt a széken, és rágyújtott. — Nos, felügyelő úr — szólalt meg Crawford, amikor Thompson befejezte a telefonbeszélgetést. — Most már tudja, amit én tudok. Halljuk, mit tud maga? — Eleinte csakugyan azt hittük, hogy véletlen baleset érte Mellont, hisz ez az átkozott elsötétítés már épp elég bajt okozott. De aztán észrevettem a halott felöltőjén egy csomó agyagot.
