Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
1066. május 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Az érdekvédelemről Beszélgetés a MEDOSZ MB titkárával a lakásokról, az irodákról, az üdülőjegyek kiosztásáról, a kiváló dolgozó oklevéllel és jelvénnyel járó pénzösszegek megspórolásáról Munkatársunk Horváth Géza elvtárssal, a MEDOSZ MB titkárával beszélgetett. A mezőgazda- sági üzejnekben dolgozó embereket közelről érintő kérdések kerültek szóba. A MEDOSZ a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak a szakszervezete. Első kérdésünk az lenne, hogy tagjai érdekeit hogyan, miként képviseli, és a dolgozók tudják-e vajon, hogy milyen személyes, vagy közösségi ügyben fordulhatnak a MEDOSZ- hoz? — Hogyan és miként? Szerteágazó és valójában igen sokrétű ez a munka. Oly széles a skála, hogy valójában nem is tudom, hol kezdjek a kérdésre válaszolni. Legfeljebb érzékeltetni tudom néhány példa tükrében, az ezzel kapcsolatos tevékenységünket. Egyebek között, tüzelőutalványokkal láttuk el az idén is az igénylő tagokat, és az igényeket teljes egészében kielégítettük. Valamennyi szakszervezeti tagnak biztosítjuk az ingyenes jogvédelmet. Rengetegszer intézünk el olyan panaszokat, kérelmeket, amelyről tagjaink nem is tudják, hogy végül mi tettünk pontot a mondat végére. — A felsorolás azonban így sem lehet teljes, és éppen ezért az érdekvédelem vonatkozásában megemlíteném, a leglényegesebbet: a bérezést. A bérszabályzatok kidolgozásába beleszólunk, és szakszervezeti bizottságaink részvételével, közreműködésével az idén már szinte maradéktalanul érvényesítettük azt az elvet, amely a bérezésben előtérbe helyezi az anyagi ösztönzést. Sikerült elérni, hogy a bérszabályzatok kidolgozásával a mezőgazda- sági üzemek dolgozóinak döntő többsége egyetért. Megtárgyalták és elfogadták. Érvényesülnek a helyes elvek, és ez mindenképpen összefüggésbe hozható az érdekvédelemmel. De elmondhatom, hogy az élet minden területén közreműködünk. A közelmúltban például a Kanacsi Állami Gazdaság dolgozóinak kérésére, eredményes tárgyalást folytattunk az AKÖV-vel és a menetrenden a dolgozók kívánságának megfelelően az AKÖV változtat. Hasonló problémát sikerült megoldani a Várdombi Gépjavító Állomásra bejáró sárpilisi, decsi és őcsényi dolgozók kérésére. A Gerjeni Állami Gazdaságból a közelmúltban egy beteges, idős nőtől kaptunk levelet, elpanaszolta, hogy nem kapja meg kedvezményes áron a tejet. Intézkedtünk. A bikácsi erdészetben szintén közlekedési panaszokon segítettünk. Most éppen az Alsóten- gelici Állami Gazdaság alsóhidvé- gi üzemegységének egyik dolgozója fordult hozzánk. Kért, és állítólag kapott három nap fizetett szabadságot, mégis fegyelmi- leg akarják felelősségre vonni. Ügyét kivizsgáljuk és a rendeleteknek megfelelően fogjuk majd elbírálni, hogy melyik oldalon van az igazság. A teljességhez még hozzátartozik, hogy esetenként, nem túl gyakran, fordulnak hozzánk jogtalan kérésekkel és kívánságokkal is. A Gerjeni Állami Gazdaságból hoznák fel egy idő illő példát. Néhány dolgozó elpanaszolta, a cukorrépa növényápolási munkálatait nem fizetik meg nekik kellően. Naponta mindössze hetven forint 60 fillért keresnek. A kukoricában naponta 100—110 forintot is megkerestek. Megállapítottuk, a pa- naszkodóknak ezúttal nem volt igazuk, mert hiszen reggel héttől délután négy óráig dolgoztak csak, az ebédidőt is beleszámítva, és hát ez volt a magyarázata a kevesellt napi bérnek. Nem titok, hiszen aki akarja látja; az állami gazdasági új irodaépületek mind kívül, mind belül, helyenként túlzottan is fényűzőek, ugyanott, néhány kilométerrel odébb, az üzemegységekben a lakások egy része elhanyagolt és egészségtelen. E szemet szúró eltérés mikor szűnik meg, Horváth elvtárs? — Itt most nyomban azzal kezdeném, hogy a lakáshelyzet a mezőgazdasági üzemekben semmiképpen nem nevezhető rózsásnak. Ezen változtatni, enyhíteni akarnak, az üzemek pártszervezetei és gazdaságvezetői ugyanúgy, mint a szakszervezeti bizottságok. Az eltérés az irodaépületek és 'a lakások állapota között valóban fennáll, annak ellenére, hogy az elmúlt években a régebbi állapotokhoz képest a helyzet sokat javult. De még mindig nem tartunk ott, ahol tartani szeretnénk. Még mindig vannak olyan lakások, ahol heten-nyolcan élnek a régi cselédház szoba-konyhájában. — A beruházási keretek fel- használásáról, a jövőben maguk az állami gazdaságok döntenek. Ez annyit jelent, hogy jelentősebb javulásra lehet számítani, a lakások felújítása, rendbe hozása terén is. Nagyon fontos, hogy e kérdés vizsgálata és tanulmányozása során, akkor, amikor döntések születnek, az üzemi bizottságok a szokottnál is jobban álljanak a sarkukra és szerezzenek érvényt a szociális szempontoknak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy idáig nem éppen a gazdaságok vezetői tehettek arról a különbségről, amely létrejött az új irodaépületek és az elhanyagolt lakások között. Ajá szeretném húzni, egyik legfontosabb feladatunk, ezen az állapoton megfelelő változást elérni. A MEDOSZ évről évre üdülőjegyeket biztosít tagjainak. Hogyan történik és igazságos-e a beutalók szétosztása, a fizikai, az adminisztratív, valamint a vezető beosztású dolgozók számarányát tekintve? Ügy tudjuk, a fizikai dolgozók mind a belföldi, mind a külföldi üdültetésnél háttérbe szorulnak. Igaz ez? — Hm, hm. A mezőgazdasági üzemekben működő szakszervezeti bizottságokat szinte mindennap felkeresi néhány ember. Tanácsot, felvilágosítást kérnek és panaszt tesznek. Ezek rendszerint az illetményföldekkel, a túlórák kifizetésével kapcsolatosak. Az 5905 húszezer forintnál nagyobb értékű épület van a tsz-ek birtokában Egyedülálló és a maga nemében lekes, nagy hozzáértést igénylő inkát fejeztek be a közelmúlt- n a megye közös gazdaságaiban, megyei tanács vb. mezőgazdáéi osztálya szakembereinek irá- ításával sor került a termelőivetkezetek birtokában lévő Hetek felértékelésére. Megálla- ották, a kis értékű létesítmé- ek gyakori összevonása ellenére, >g mindig igen magas a húsz- ír forint alatti létesítmények száma és aránya. 'Figyelemre méltó azonban, hogy a megye tsz-einek 5905 húszezer forintnál nagyobb értékű épület van a birtokában. Újra értékelték a halastavakat és az egyéb vízi létesítményeket is. A bonyhádi járásban a legtöbb a halastó. — Huszonnyolc. A szekszárdi járás területén a legkevesebb. mindössze három. Az újraértékelt halastavak területe 1438 kataszteri hold. azonban a legnagyobb ritkaság, hogy a fizikai dolgozók közűi" bárki is az üdülőjegyek szétosztásával foglalkozna. Mint ahogyan az igazgatói alap jutalmazási és jóléti keretéből a jóléti keretet csakis a szakszervezeti bizottság meghallgatása és javaslata alapján lehet felhasználni ugyanúgy az üdülőjegyek szétosztását kizárólag a szakszerve zeti bizottság hatáskörében lehet lebonyolítani, a párt- és a gazda ságvezetés javaslatait természete sen figyelembe véve. A nagyobb mezőgazdasági üzemekben külön Üdülési albizottság működik és dönti el, hogy jó munkája, helytállása alapján ki kaphat beutalót Sajnos, ennek ellenére az ará nyok még mindig rosszak, a fizikai dolgozók rovására. A mi általunk kiküldött üdülőjegyek szétosztásánál a kívánatos arány 70— 30 százalék lenne, a fizikai dolgozók javára. Ezzel szemben jelenleg a beutalóknak csak 55 szá zalékát veszik igénybe az előbb említett dolgozók. Hasonló a helyzet a külföldre szóló beutalókkal is. Itt azonban nem valamiféle elvtelen részrehajlásról van szó, hanem egészen másról. Arról, hogy a fizikai dolgozók közül sokan még kérésre, bíztatásra sem hajlandók elmenni pihenni, üdülni. Véleménye szerint az üzemi bizottságoknak az elmondotta kon kívül a dolgozók érdekeit szem előtt tartva, hol, milyen területen kellene még több következetességet érvényesíteniük? Elfogadhatatlan, hogy vannak például üzemek, ahol feltehetően azért kevés a kiváló dolgo zó, hogy az oklevéllel és a jelvénnyel járó pénz kifizetését megspórolhassák. — Ez egy nagyon lényeges és elevenjébe vágó kérdés. Talán arra vezetném vissza, hogy vannak üzemi bizottságok, amelyek nélkülözik e téren a határozott fellépést. Még mielőtt rátérnék a lényegre, itt jegyzem meg, hogy nekünk határozott álláspontunk, hogy például a versenyszellem még jobb felszítása érdekében, az úgynevezett célprémiumot a munka befejeztével azonnal fizessék ki az üzemekben a dolgozóknak. E téren sincs még minden rendben, mint ahogyan a versengés érdekében más téren sem használják ki az üzemek az adottságokat, és a lendületet adó tartalékokat. Ezzel eljutottunk a kiváló dolgozó oklevelek és jelvények odaítélése körüli problémákhoz. A kiváló szint elérésének feltételei a bérszabályzatban vannak kidolgozva. Az is közismert, hogy nyereséges üzemben a dolgozók tíz százaléka, a veszteséges üzemben a dolgozók három százaléka kaphatja meg a legjobbak kiválasztásával a kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt, az ezzel járó egy, illetőleg kétheti fizetésnek megfelelő átlagkeresettel. Sajnos, ezzel a lehetőséggel eddig néhány üzemben egyáltalán nem éltek. Elképzelhetetlen például, hogy a szekszárdi, illetőleg a Gerjeni Állami Gazdaságban 1964-ről 1965-re ne lett volna egyetlen dolgozó sem, aki rászolgált volna a jelvényre, vagy az oklevélre. A tíz, illetőleg a háromszázalékos „keret” még most sincs „kihasználva”. Ezzel kapcsolatban megint csak azt mondanám, a szakszervezeti bizottságok ügyeljenek arra, hogy az ebben rejlő lehetőségeket, az üzemek kiaknázzák, és akik elérik a kiváló szintet, azok kapják meg az igazgatói alapon meglévő, erre a célra létező egy, illetőleg kétheti átlag- keresetnek megfelelő jutalmat. Legyen irányadó a Miniszter- tanács és a SZOT idevonatkozó határozata. — mondotta Horváth Géza, a MEDOSZ MB titkára. SZEKUL1TY PÉTER Tóvá bbtan ulás és munkahelyi érdek Nem hiszem, hogy akad Tolna megyében olyan vállalat, hivatal, gazdaság, amelynek dolgozói közül néhányan ne ta- jmTSMának. Az egyik az általános iskolába, a másik technikumba, vagy gimnáziumba, egyetemre, főiskolára jár. Ezzel kapcsolatban megvannak a megfelelő rendelkezések, amelyek egyértelműen védik, támogatják a tanulókat, hiszen társadalmi érdek, hogy növekedjék a dolgozik képzettsége, bármilyen poszton is találhatók. Mégis elég gyakori, hogy az illetékes társadalmi vezető nem a legnagyobb örömmel javasolja dolgozóinak a továbbtanulást. Sok alaptalan féltékenykedés, szemellenzősség, meg hasonló található emögött, amit egyértelműen el kell ítélni. De van egy olyan dolog is, ami nagyon elgondolkodtató. A Kanacsi Állami Gazdaság igazgatója, Vadai Mihály mesélte egy alkalommal: Több munlcásember jár általános iskolába a gazdaságból, hogy megszerezze a Vili. osztályos általános iskolai végzettséget. Ennek voltaképpen csak örülhetnének, de a gyakorlat azt mutatja, hogy aki elvégzi, azonnal búcsút is mond az állami gazdaságnak, s elmegy olyan üzembe dolgozni, ami számára bizonyos értelemben kedvezőbb, de ott előírás még a fizikai munkásoknál is a VIII. osztályos végzettség, s eddig éppen azért nem mehetett oda. Joggal méltatlankodik ilyen esetben az igazgató? Vitathatatlanul. Ugyanis a tanulás azzal jár, hogy időközönként ki kell maradni a munkából, tanulás és vizsgák miatt, márpedig ez hátrány, még akkor is, ha csak néhány emberről van szó. Ezt a hátrányt persze szitásén vállalják, ha tudják, hogy később majd a gazdaságban gyümöl- csözteti az illető a magasabb tudását. De amikor a bizonyítvány megszerzése után odébbáll, bizony nem tapsol neki senki. Arról nem beszélve, hogy sokan olyan tanulási formát választanak, ami nem kapcsolatos az adott munkahellyel. Szek- szárdon például egészségüggyel kapcsolatos szervnél akad olyan, aki jogi egyetemre jár. Akad tisztviselő, aki mezőgazdasági technikumban tanul. Nem kétséges, hogy ilyen esetekben a munkahely csak eszköz. A munkahelyen biztosítják, hogy az illető gyakran kimarad és kiesik a folyamatos munkából, de ennek haszna valahol másutt csapódik majd le. Ha figyelembe is vesszük azt a szempontot, hogy a képzettség mindenképpen országon belül marad, akkor sem lehet egyetérteni az ilyen törekvésekkel. Jó lenne, ha a hivatalok a továbbtanulási javaslatoknál, engedélyezéseknél jobban ragaszkodnának saját érdekeikhez. Esetenként még arra is kötelezni lehetne a továbbtanulókat, hogy a sok tanulmányi szabadság és egyéb segítség fejében a végzettség megszerzése után bizonyos ideig maradjanak a vállalatnál. B. F. Nemcsak a liba tollasodik meg... Több pénze lesz, ha libahislalási én tollérték esi* téni nzerződént köt a földművesszövetkezettel. Libahizlalási szerződést kötők állami áron takarmányt is kapnak. (6) KELLEMES UTITÁRS A MELEG TAKARÓ i^56)
