Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-28 / 125. szám

1966. »nátius 28. TOLNA MEGYEI NftPŰJSAG 3 A^JTs^Tanóc^^ A jogi körzetek kialakítása befejeződött A Termelőszövetkezeti Tanács munkája viszonylag kevésszer kap nyilvánosságot. Dr. Térmeg János jogi titkár tájékoztatása szerint jelenleg is sokrétű és va­lóban a termelőszövetkezetek ér­dekeit szemmel tartó munkát vé­geznek. A jövőben az önállóság­gal és az új gazdasági irányítás­sal párhuzamosan méginkább elő­térbe került a termelőszövetkeze­tekben is a jogi képviselet je­lentősége. Ez a felismerés már a különböző rendelkezésekben is kifejezésre jut, s jelenleg ez áíl a Termelőszövetkezeti Tanács munkájának a középpontjában. Dr. Térmeg János elmondotta, hogy Tolna megyében a Tsz Ta­nács közreműködésével és irányí­tásával nagyjából befejeződött a jogi körzetek kialakítása. Egy-egy jogi körzethez a közös gazdaság nagyságától függően, három-négy, esetleg öt-hat tsz tartozik. Vannak termelőszövet­kezetek, amelyek saját maguk foglalkoztatnak és fizetnek egy főállású jogtanácsost. Jelenleg 18 főállású tsz-jogtanácsos, három ügyvéd és hat mellékállású jog­tanácsos látja el a körzetekben a szükséges munkálatokat. Dr. Térmeg János hangsúlyozta, hogy az eddigiektől eltérően a jövőben tulajdonképpen másodrendű fel­adat lesz a tsz-t felperesként, vagy alperesként képviselni. A jogtanácsosok fő feladata a közös gazdaságok gondjaival együttél­ni, megfelelő segítséget nyújtani az alapszabály maradéktalan be­tartásához, a belső törvényesség megőrzéséhez, megtartásához és például a termelési, vagy az érté­kesítési szerződések megkötése előtt közreműködni abban, hogy a szerződés pontjai valóban két­oldalúak legyenek, a gazdaság érdekeit messzemenően szem előtt tartsák. Az ilyen természetű feladatok maradéktalan végrehajtása érde­kében elsőrendű követelmény, hogy a jogtanácsos ott éljen az emberek között, és minden ide­jét a termelőszövetkezetben tölt­se. Annak sincs semmi akadá­lya, hogy a közös gazdaságba akár tagnak is felvegyék. Az ozorai és a pincehelyi közös gaz­daság függetlenített jogtanácsosa például Ozorára jelentkezett tsz- tagnak. A megyei Tsz Tanács jo­gi titkára elmondotta, hogy je­lenleg az ezzel kapcsolatos kérdé­seket finomítják és tisztázzák. A jogi körzetek kialakítása ugyan nagyjából befejeződött, de ezen belül a madocsai, a györkönyi, a simontornyaí termelőszövetkezet­nek még nincs jogtanácsosa. Ezen az állapoton hamarosan változ­tatnak. A Termelőszövetkezeti Tanács egyik legközelebbi rendezvénye Tolnán lesz, ahol a termelési szerződéssel kapcsolatos jogi ese­tekről tanácskoznak a résztvevők. Ezen a rendezvényen, június 20- án, dr. Prantner József, a megyei bíróság elnökhelyettese tart elő­adást. Ma kezdődik az ünnepi könyvhét Megyénkben az ünnepi könyv­hét megnyitóját ezúttal nem a megye székhelyén, hanem Bony- hádon rendezik meg. Ma este 19 órai kezdettel a Bonyhádi Cipő­gyár kultúrtermében találkozik a zománcgyári és a cipőgyári dol­gozókkal Pákolitz István költő, valamint Katkó István író. Ez az író—olvasó találkozó nyitja meg az ünnepi könyvhét megyei mű­sorát. Vasárnap délelőtt 11 órakor Sza- kályon, a művelődési házban ugyancsak Pákolitz István és Katkó István találkozik majd a község dolgozóival író—olvasó ta­lálkozó keretében. Szekszárdan a fiatalok ifjúsági könyvutcát rendeznek a könyv­hét alkalmával a vasúti fasorban. Május 31-én, kedden délután 14 óra és 15 óra között Bede Anna költőnő és Rákosy Gergely író dedikál majd. Június 2-án, csü­törtökön ugyanebben az időszak­ban Csányi László költő és Mol­nár Zoltán író dedikál a könyv­utcában. kémlelőnyílások nincsenek. És mégis lehet benyomásokkal szol­gálni, változatosságot vinni a szolgálatokat végző emberek éle­tébe. Természetesen találékony­ság, ügyesség és tapasztalat kell hozzá. Már beszéltem arról, hogy a tengeralattjárón az emberek mennyire szerették a filmeket. Megjegyzendő, hogy a nézők és a film közötti kapcsolat sehol sem domborodik ki olyan élesen, mint egy ilyen hosszú hajóúton. A szá­razföldén megtehetjük, hogy nem megyünk el egy ajánlott filmet megnézni. Itt azonban feltétlenül elmegy az ember és végignézi. * Á hír, hogy a szovjet automata űrállomás simán leszállt a Hold­ra, nagyon megörvendeztette a le­génységet. A TÁSZSZ közlemé­nyét tartalmazó röplap kézről kézre járt. Valamennyien élénken tárgyalták a Szovjetunió újabb kozmikus győzelmét. Igaz, a köz­leményben az állt, hogy a lapok a Hold felületének képeit is kö­zölték, mi pedig ezeket a képe­ket nem láthattuk. — Nem baj — mondták a ten­gerészek —, majd otthon meg­nézzük. Este a társalgóban valahogyan a világűrre, az atom-tengeralatt­járókra terelődött a beszélgetés. Mindenki egyetértett abban, hogy az űrhajósok és a tengeralatt­járósok életében sok a kö­zös. Erre hívta fel a figyelmet egy alkalommal Jurij Gagarin. Valóban, az űrhajósok is és a tengeralattjárósok is olyan em­berek, akik végigmennek a lég- kamrapróbán; ezeknek is ama­zoknak is tökéletesen hasonló probléma a légzés, mivel a koz­mikus és a tengeralatti hajók egyformán elszigeteltek a külvi­lágtól. Nem érzékelik hajóik mozgását, belül pedig közös konstruktív elv uralkodik: harc a területért, törekvés, hogy a lehető legkisebb helyen minél több műszer, aggregát és be­rendezés férjen el. A fantasztikus regényírók pró­bálják elképzelni, milyen is lesz az élet a sok személyes bolygó­közi hajókon, milyen lesz az em­berek kölcsönös viszonya, élet- feltétele. Álmodozni, fantáziálni természetesen lehet. Érdemes azonban arra is gondolni, amit az emberi kéz már megalkotott Elég, ha az ember másfél hóna­pot tölt atom-tengeralattjárón, hogy meglehetős képet kapjon a jövő sok személyes űrhajóin való utazásról. Mennyi problémát kel­lett megoldani, hogy a legénység úgy érezze magát a víz alatt, mint a felszínen, sőt néha még jobban! Utunk egyik napján éjfélig ül­dögéltünk Szorokin ellentenger­naggyal és az atom-tengeralatt­járókról beszélgettünk. Nincs látványos produkció — de a termelést jól segíti a kongresszusi munkayerseny Még élénken emlékezetünkben vannak a párt VIII. kongresz- szusa idején kibontakozott szocialista munkaverseny nagyszerű eredményei. Frissek az emlékek a múlt évi gazdasági munkát se­gítő versenyről is, hisz a tavalyi, sok elemi csapást csak a munká­sok nagyszerű versenyével lehetett ellensúlyozni, végeredményben az éves tervet teljesíteni. Az idén, az év elején, amikor a múlt évi munkát összesítő termelési tanácskozások kezdődtek, a dolgozók már a kész prog­ramhoz igazodó vállalásokkal léptek fel. Így — miután a terveket az idén az üzemekben korábban kapták meg, mint más években, — a termelőmunka jobb körülmények között kezdődhetett, ami a vállalások teljesítését is eredményezte az év első két hónapjában. Az 1966. évi munkaverseny-vállalások teljesítése közben hangzott el a SZOT és a KISZ közös felhívása a kongresszusi versenyre, a IX. pártkongresszus köszöntésére. A felhívás Tolna megyében na'jy visszhangra talált. A szocialista munkaverseny felélénkült, a terme­lés a tervezett módon történik. A kongresszusi verseny gazdája lett a szakszervezet. Ezzel kapcsolatban felkerestük a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa közgazdasági bizottság vezetőjét, Körösi Istvánt, hogy kérdéseinkre válaszoljon. — Mindenekelőtt az érdekel bennünket Körösi elvtárs, hogy a mostani kongresszusi verseny mennyiben változott a korábbi évek versenymozgalmától? — Változásról beszélhetünk, mert a munkaverseny leggyor­sabban reagál a társadalmi válto­zásokra, az emberekben végbe­ment fejlődésre. A korábbi évek­ben az volt a gyakorlat, hogy a termelést állították a verseny elő­terébe. Csak a kilók, a százalékok, a mázsák számítottak. Most a minőségi változás folytán azt is mérjük, hogy a szocialista ver­seny hogyan hat a munkásra, mit vált ki az egyénből és a közös­ségből. Nem tagadjuk, hogy a termelésnek nincs direkt ember­formáló hatása, de ha így különb­séget teszünk, ha leválasztjuk a gazdasági munkától az emberért folyó versenyt, már észrevehet­jük a szocialista munkaverseny­ben következett minőségi válto­zást Mert most különösképpen — miután az ideológiai fronton is nagyobb eredményeket akarunk elérni — fontos, hogy a gyárak­ban az embert formáló politikai munkát megerősítsük. — És a vállalásokból, azok teljesítéséből ez észrevehető? — Feltétlenül. Sőt, a szocialista brigádverseny, amely csak egy kisebb kollektívának a megvál­toztatását, a szocialista ember­típushoz közelebb viteléhez járult hozzá, most nagyobb kollektívá­nál, műhelynél, üzemrésznél akar­ja ezt a célt elérni. — Hallhatnánk erről példát? — Az állami iparban és a mező- gazdaság állami részében 627 brigádszervezetben dolgoznak a munkások. Ezek közül 238 brigád tagjai versenyeznek a szocialista címért, de további 130 brigád tagjai az elmúlt években több al­kalommal elérték a különböző fo­kozatot — oklevél, jelvény, bronz­plakett, stb. — A Paksi Konzerv­gyárban három, a Tanácsi Építő­ipari Vállalatnál ugyancsak há­rom műhelyrészben folytatnak a dolgozók versenyt a szociaksta kollektíva címért. — Csak a brigádverseny funkcionál a kongresszusi ver­senyben? — Nem. Számos olyan munka­hely van, ahol nem lehet brigád­ban dolgozni, és így értékelni a munkát. Az egyéni versenyzők, akik például a termelés költségei­nek csökkentésére, az energiával, az anyaggal való takarékosságra tettek vállalást, már értékelhető és mérhető, mennyivel segítik a gyári feladat megoldását, illetve túlteljesítését. — Ebből következik, hogy az értékelés is bonyolultabb? — Ma már arról beszélünk, hogy minden vállalatnál meg­találták a munkaverseny sajátos, a gyárra illő formáját. S ezek ér­tékelése azután nem gpmd. hisz akik megalkották, gondoskodtak arról is, hogy az értékelés a mun­kások részéről is ellenőrizhető legyen. — A Bonyhádi Zománcgyárban például a szocialista munka- versenynek körverseny formája van. Húsz brigád vesz ebben részt, az értékelés pontozás alap­ján történik. Ez a gyáron belül érthető, igazságos, jó. De ezt már nem lehetne alkalmazni a Bony­hádi Cipőgyárban, de másutt sem. A Tolnai Textilgyárban például az egyéni versenyzők a vetés­tervet és a minőségi munkát ér­tékelik. És itt megvalósul, hogy naponta közlik, ki ért el legjobb eredményt, ki hány ezer vetést csinált nyolc óra alatt és milyen minőségben. — Az értékelés, a verseny­zők népszerűsítése kielégítő? — A vizsgált minisztériumi üze­mekben, állami gazdaságokban jó tapasztalatokhoz jutottunk. Külö­nösen az olyan vállalatoknál, mint a tanácsi építők, az állatforgalmi, az AKÖV, amelyek az egész me­gyére kiterjedően tevékenykednek, értek el jó eredményeket az élen­járók népszerűsítésében. Például ezek a vállalatok üzemi híradóik­kal, kéthetenként, havonként tá­jékoztatják a munkásokat a ver­senyről. Mindenütt működik ver­senybizottság, amely összetételé­ben biztosíték arra, hogy a leg­igazságosabban döntenek egy-egy brigád sorsáról, a jutalmazás­javaslatról. — Az eddigiekből arra követ­keztetünk, hogy a verseny jól halad. De mennyire segíti a ter­melőmunkát, a végső célt, amely a SZOT—KlSZ-felhívás- ban is szerepel: az 1966. évi feladatok maradéktalan végre­hajtását? — A kongresszusi munka ver­seny legfőbb jellemzője, az elmon­dottakon kívül, hogy nincs nagy látványossága, szerényen, a le­hetőségek teljes kihasználására törekedve dolgozunk. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának az a véleménye, hogy a kongresszusi munkaverseny a végső célt segíti megvalósítani. Hasznosan segíti a termelőmunkát, ugyanakkor hoz­zájárul, hogy más politikai fel­adatokat is megoldjunk — fe­jezte be nyilatkozatát Körösi István. — pj — Megoldódik a bonyhádi vísprobiéma „Lesz-e víz az új települések- munkájáért a végrehajtó bizott- nek” címmel május 20-i szá- ság nevében Daradics Ferenc, a munkban bonyhádi problémát járási pártbizottság első titkára vetettünk fel, amely már évek köszönetét mondott dr. Hegedűs óta húzódik. Ádámnak, a víztársulat elnöké­Ezt célozta a járási párt vég- nek. Kérte egyúttal, hogy a fej- rehajtó bizottság csütörtöki ülése, lesztés munkájában is vegyenek amelyen részt vett dr. Vígh De- részt. fő, a megyei tanács elnökhelyet- A vízművek feladata a víz- tese is. Jelen voltak a tanacsko- szoigáltatáS; a karbantartás és az záson az illeték« szakemberek, új létesítmények kivitelezése. A a község és a viztáreulat vezetői, beruházások biztosítása már álla- Eloszor is az tisztázódott, hogy mi feladat -Ezt ^ a helyi ta_ ^cs erejét meghaladja, a me­gye az anyagi eszközöktől füg­lyen szerepe van. Ennek tisztá­zatlansága is egyik oka volt az ügy húzódásának, halasztódásá- nak. A víztársulat feladata pél­dául azzal befejeződött, hogy a vízmű megépült, s a kapacitás­nak megfelelő tervezett helyre a vizet elvezették. A társulás e Bulgária egyik legfiatalabb iparágának — a híradástechnikai ipar­nak — termékei is láthatók a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Eddig még csak a rádiókat ismertük, de itt már „szerepelnek” a televíziókészülékek is. gően segíti. Erre Vígh elvtárs egyébként is ígéretet tett. A legdöntőbb ok azonban még­is az anyaghiány volt. S amikor már volt anyag — mint a kábel — akkor a természet, a fagy­veszély szólt bele. Ez akadályoz­ta, hogy a harmadik kutat üzem­be lehessen helyezni. A kutat azóta átadták rendeltetésének, s a körülötte lévő hiányosságok el­lenére úgy számítják, ha a víz- fogyasztás — főként az üzemi — ellenőrzését is megoldják, az idén nem lesz nagyobb problémája az érdekelt mintegy 2000 bonyhádi új ház lakóinak. A vízhasználat ellenőrzésével és a vízdíjak fizetésével kapcso­latban sok szó esett a hiányzó vízórákról. Anyagi fedezet hiá­nyában eddig nem volt mód any- nyi vízmérő beszerzésére, ameny- nyi kellett volna. Egyéni vásár­lást pedig az érvényes jogszabá­lyok nem tesznek lehetővé. A végrehajtó bizottság a vita alapján határozatot fogadott el: bizottság alakult községi veze­tőkből, szakemberekből, amely két héten belül összeül, egyrészt az azonnal megoldandó feladatok tervének kidolgozására, s a mun­kák beindítására, valamint a várható igények alapján, a táv­lati tervek elkészítésére. i-e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom