Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-20 / 118. szám

\ 4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. május 26. Héhány sorban: flz állami segítségre szorulókról 1 millió 750 ezer forint állandó segély — 196 főt vettek fe! tavaly a megye szociális otthonaiba A szociálpolitika tulajdonkép­pen azokat az elveket jelenti, melyeket az állam alkalmaz a család, vagy az egyének megél­hetésének biztosítása érdekében, ha koruk, egészségi állapotuk, váratlan esemény, elemi csapás következtében veszélyeztetett és ennek következtében állami se­gítségre szorulnak. Ennek meg­felelően szociálpolitikai igazgatás körébe tartozó fontosabb felada­tokhoz tartoznak az elemi káro­sultak, a vakok, a katonai csa­ládfenntartói segélyek, a sok- gyermekes anyák jutalma, az in­gyenes csecsemőkelengye-juttatás, a kórházi ápolási költségek el­engedése, a hadigondozási ügyek, a szociális intézmények működ­tetése, a csökkent munkaképes- ségűekről való gondoskodás, a tsz-eknél folyó szociális gondo­zási munka segítése, a börtönből szabadultak utógondozása, vala­mint az elmaradt néprétegek helyzetének javításával kapcsola­tos társadalmi feladatok. Az elmúlt évben közel más­fél ezer szociálpolitikai ügyet in­tézett el a megyei csoport. Ha fi­gyelembe vesszük az első fokon, tehát a községi és a járási szin­ten elintézett ügyek számát, megállapítható, hogy évente sok ezer szociálpolitikai ügyben kell a tanácsi szakigazgatási szervek­nek foglalkozni. A megye terü­letén számos embert érintenek a rendszeres segélyek. Jelenleg 755 fő azok száma, akik rendszeres segélyhez jutnak havonta. Részükre az elmúlt év­ben 1 millió 750 ezer forintot fizettek ki. Ezenkívül a rendkí­vüli segélyekre, a vakok számá­ra kifizetett segélyekre, a tar­talékos katonák után járó csa­ládi segélyre és a sokgyermekes anyák jutalmazására több mint 535 ezer forintot fordítottak. Hetven­hét anyának biztosítottak ingye­nes csecsemőkelengyét és a kór­házi ápolási költségek mérsék­lésére, illetve elengedésére a be­érkezett 555 kérelem 70 százalé­kát elfogadták, mintegy 603 ezer forint összegű költséget enged­tek el. A hadigondozottak száma kiha­lás folytán egyre csökken. Prob­lémát jelent az utóbbi időben, hogy mind többen kérik hadi­özveggyé nyilvánításukat olyan személyek, akik annak idején el­mulasztották a hadiözveggyé való nyilvánítás jelentkezési időpontját betartani. Az ilyen személyek ügyét a legnagyobb körültekin­téssel vizsgálják meg a megyei tanácson és ha kivételes méltá­nyosságra alapot adó körülmé­nyek állnak fenn, a hadigondo­zottá nyilvánításra engedélyt kér­nek az Egészségügyi Miniszté­riumtól. n csökkent munkaképességüeknél az elmúlt évben 2352 főt tartot­tak nyilván a megyében, melyek közül még mindig 384 vár el­helyezésre. Bár az előző gyekhez képest számszerű javulás mutat­kozik elhelyezésük terén, ered­ményes intézkedésekre mégsem kerülhetett sor. Megyénk mező- gazdasági jellegénél fogva kevés az olyan alkalmas üzem, ahol je­lentősebb számban elhelyezhetnék a csökkent munkaképességűeket. Erre csupán a Paksi Ruhaipari Vállalat és a simon tornyai labda­üzem alkalmas. Ebben az évben a dombóvári kesztyűgyárban is biztosítják majd néhány csökkent munkaképességű elhelyezését. A szociálpolitikai szervek el­lenőrizték és segítették a tsz-ek- ben folyó szociális munkát is. A tsz-ek megyei átlagban a szociá­lis és kulturális alapjuk mintegy hét százalékát használták fel er­re a célra. Az öregek és a szü­iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiii ­IRODALOM ÉS REKLÁM Megszereztem végre Alain Sillitoe-nak A hosszútávfutó magányossága című könyvét angolul. S ekkor kihullott be­lőle egy kartonlap. A rányomtatott szöveg arról tájékoztat, hogy semmi baj, ha idő előtt hal meg a családfő, van még, aki gondoskodik a kiskorú gyermekekről, s az özvegy édes­anyáról. Az aláíró egy manchesteri biztosító társaság. Megszoktuk már a gondolatot, hogy Nyugaton a reklám nem csupán az áruk szükséges ismertetése, népszerűsítése, hanem önmagában is bombaüzlet. Nyugat-Németországban például véres konkurrenciaharc folyik a lapkiadó és a rádió-, televíziótársaságok között a reklámbevételek megszerzéséért. Az Egyesült Államokban reggel hattól éjjel háromig minden órában többször megszakítják a tv-adások műsorát azért, hogy egy nagyon szőke hölgy Coca-Cola-ivásra, vagy kutya- tápszer-vásárlásra bíztassa a nézőket. A nagy nyugati képes­lapok, terjedelmük 50—70 százalékát hirdetések foglalják el. Hallottunk, tudtunk erről már régóta. De az, hogy a reklám a szépirodalom, az igazi kultúra területére is be­nyomul, valami új dologra figyelmeztet: a reklámhajsza a nyugati vásárlóknak nem csupán pénzét kényszeríti az életen át tartó részlettörlesztés rabságába, de gondolataikat is a tárgykultusz, az anyagiasság, az önelégültség béklyójába veri. „The time of yuor life’’. — Életed nagy pillanata — harsogja a reklám, s az olvasó lassanként elhiszi, hogy egy szippantás a Lucky Strike cigarettából, már elég a boldog­sághoz. „Top people read the Times” — Jobb emberek a Times-t olvassák — látja minden plakáton, és megveszi a Times-t, sznobizmusból, csak azért, hogy a „jobb emberek­hez” tartozónak érezhesse magát. S ha gondolatai otthon, a kandalló mellett egy szépirodalmi könyv olvasása közben véletlenül kiszabadulnának a — pénzvásárlás — gyarapodás bűvös háromszögéből, a könyvkiadók egy kis cédula mellék­lésével visszatérítik oda. Kár, nagy kár. Alain Sillitoe például sok olyan dolgot ír, amin az angol átlagolvasónak érdemes lenne elgondol­kodnia. ZILAHI JUDIT lő anyák segélyezésére, a szociá­lis intézmények támogatására, va­lamint az öregek napjának meg­rendezésére fordították az összeg egy részét, döntő mértékben azon­ban a szociális alapból fizették a tagoknak betegségük idejére a munkaegység 50, egyes tsz-ekben pedig 75 százalékát. B börtönből szabadultak részére a szükséges és indokolt esetben segélyeket folyósítottak. A fő hangsúly azonban nem a segé­lyekre korlátozódik, hanem a munkába való elhelyezésre. A börtönből szabadultak legnagyobb része a cigány lakosság köréből kerül ki, akiknek gondozása egyéb szociálpolitikai és egész­ségügyi okokból is állandó fel­adatot jelent. Tavaly 196 személy, elhelyezését sikerült biztosítani a megye te­rületén lévő szociális otthonok­ban, ennek ellenére a jelenleg várakozók száma eléri a 70 főt. Az elhelyezési problémák még nem megoldottak teljes mérték­ben. A gondozás, élelmezés, ru­házati ellátás és a kulturális igé­nyek kielégítése azonban jó. A gondozottak részéről csak szórvá­nyosan elvétve érkeznek pana­szok és ezek többsége is vélt sé­relem. Az otthonokban az ellátás színvonalának állandó javításánál igen nagy segítséget adnak a gazdaságok. Máza kivételével minden otthon rendelkezik saját gazdasággal és így az anyagi fel­tételek száz százalékosan bizto­sítottak. Az utóbbi időben egyre na­gyobb súlyt kap a megyében a szociálpolitika. Ebből következ- ■ nek a közeljövő feladatai is. A [gyönki szociális otthont ebben az ■évben öt férőhellyel bővítik, •amely igen csekély elhelyezési [lehetőséget jelent. A második [ötéves tervben azonban a bony- [hádi otthon területén új pavilon [épül, amely 140 személy problé- jmáját oldja meg majd. : (Fertői) 'llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllülllllllllllllllllllllfIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIilllllllllllllllllllllllllllllllll 100 kilométerrel a följön A Gorkij—Kujbisev folyamhajózási vonalon új szárnyashajót indítanak, amely óránként 90—100 km-es sebességgel szállítja utasait. A 63 személyes légpárnás Diesel-hajó kis merülése követ­keztében sekély vizű folyókon is járhat és nem lesz szüksége stan­dard-kikötőre. A hajó ott „csúszik ki” a partra, ahol az utasok meg­kívánják, Az évad végéig több ilyen hajót indítanak a Jenyisze- jen, a Volgán, és az Irtis folyón. Egy kellemes „sétahajózás”, például Moszkvától Asztrahá- nyig (1530 km) első osztályú fedélzeten 43 rubelbe kerül. A ta­vaszi-őszi idényben az utasok 40 százalékos kedvezményt kapnak. A képen: százharminchét vonalon közlekednek ezek a kényel­mes szárnyashajók. — 73 — Ura nagyon kedves ember, és nemrégiben he­lyezték ide a vadászbombázó alakulathoz. Talán hat hónapja. Azt hiszem, fiatal házas, de az asz- szonynak, úgy hallottam, már azelőtt is volt férje valahol Indiában. Hirtelen maradt özvegyen. — Igen, igen, emlékszem — mondta Crawford. — Ezt állítja magáról. De nem igaz és ezt be is vallotta nekem, mivel tudja, hogy régebbről is­merem, amikor még egy kanadai óceánjáró fod­rászszalonjában manikűrözött. Kissé könnyelmű nő, de ügyes, már csak amiatt is, hogy ilyen szép mesével hálójába tudta keríteni Watson őrnagy urat. Most aztán odavan, hogy aki ismeri, esetleg leleplezi férje előtt. Az ilyen szerencsétleneket szokták megkeresni a Gestapo emberei. Kezük­ben van és bármikor rákényszeríthetik akaratu­kat. Bevált módszerük. Ezért írtam fel Betty Watson nevét is. Csaknem minden szabad idejét azzal tölti, hogy férje bajtársaival csavarog, járja a mulatóhelyeket. A kelekótyát játssza, de nem az. Nyitott szemmel és füllel jár. Sok min­dent tudhat. Ha egyszer nyakára teszik a hurkot és megszorítják, mindent elmond, amit itt-ott hallott. — Értem — mondta Thompson és apró szeme felvillant. — Úgy hallottam, hogy minden idejét és mások pénzét főleg a White Club-ban szokta elfecsérelni. \ — Igen. Ott találkoztam én is vele. Elbeszél­gettünk tánc közben és'úgy vettem észre, hajlik a jó szóra. Elmondta, hogy James, a mixer is is­meri múltját és már figyelmeztette is, hogy — 74 — nemsokára eljön az ideje, s meg kell fizetnie a hallgatását. A felügyelő ismét jegyzett valamit a noteszébe. — No már most itt van még ez a Bessy nevű artistanő — mondta aztán. — Holnap este elvi­szem a feleségemet a Hippodromme varietébe és szemügyre veszem ezt a Bessyt. Maga volt már a varietében? Crawford bólintott. — És mit vett észre rajta? — Nagydarab nő. Különböző ügyes ugrásokat és fordulatokat mutat be trapézon, gyűrűhintán, aztán felszólítja a közönséget, számolják meg, hányszor tudja megismételni ugyanazt a mutat­ványt. Persze mindenki számol és Bessy nagyon népszerű. Ugyanakkor ez a produkció kitűnő al­kalom arra, hogy bárki titkos üzeneteket vegyen át számokban. Azokat a telefon számokat, ame­lyeket átadtam magának, mr. Thompson, Bessy öltözőjében szereztem. Ezen a cédulán meg egy sor többjegyű számot lát ceruzával feljegyezve. Ezt is ott találtam az öltözőasztalkája Matt. Vé­letlenül leejtette, vagy szórakozottságában eldob­ta, Nem értek a rejtjeles írások megfejtéséhez, majd átküldőm desifrírozó szakembereinknek... Semmi egyebet nem kell tenni az embernek, csak beülni a közönség közé és számolni Bessy kis­asszony fordulatait. Máris megkapta az üzenetet és viheti tovább. A társulat tovább vándorol egyik ipari körzetből a másikba, a náci ügynökök meg sorra nézik az előadásokat és számolnak. Nem éppen a legújabb trükk, de nem rossz. Nem rossz, ránk nézve viszont veszélyes... — 75 — — Azonnal be kell hozni azt a Bessyt! — állt fel Thompson. — Még korai. Megszakadna a lánc, a patká­nyok szétfutnak és egy pár nagyon fontos kulcs­ember kicsúszik a kezünkből. Nem, ezt hagyjuk későbbre. Ne nyugtalankodjék Bessy miatt. Hagy­ja csak rám. Csupán azért meséltem el a dolgot, hogy maga is tudjon róla... Ki következik? — Miss Simpson, akinek az az ószeresboltja van. De nem tudom elképzelni, hogy miért írta őt fel. — Csak azt szerettem volna tudni, mit tudnak maguk róla — mosolygott Crawford. — Ki ez a nő tulajdonképpen? — Simpson ezredes húga. Földbirtokos család­ból származik. Közismert személyiség — olvasta Thompson a noteszéből. — Hosszabb ideig kül­földön élt. A háború kitörésekor éppen Ameri­kában volt. Ott is maradt, Csak a múlt nyáron jött vissza s akkor nyitotta meg boltját. Sok pénze van és az a gyanúm, hogy az üzlet csak amolyan szeszély nála. Dolgozni akar. A felesé­gem járt nála már valami apróságért, de neki nem rokonszenves a nő: nem őszinte és nagyon sokra tartja magát. — Jó emberismerő a felesége, mr. Thompson — szólt közbe Crawford. — Az utolsó név, amit felírt... — folytatta Thompson, mintha nem is hallotta volna Craw­ford megjegyzését. — Becker doktornő?-

Next

/
Oldalképek
Tartalom