Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-20 / 118. szám

1S66. május 2fi. TOLTPA WECYE! NEPflJSAö SOMI BENJAMINNÉ Vagy a papa, vagy a mama dugja egy százassal... „Nekem már nincs senkim. Tel- felül is biztosították a költekezés- Lehet, hogy ha ez sikerül, nem jesen egyedül vagyok” — hang- hez, a nagyiéban éléshez a pénzt? érzi majd a fiú annyira egyedül zott el a közelmúltban két fiatal- Mit kellett volna még, vagy más- magát? Nagyot cselekedni..., ezt tói, de nem egyszerre. Az egyik ként tenniök? akarják ezek a diákok. Éppen kollégiumi diáktársainak, a má- Nagyon sok olyan családi neve- elég nagyot fog cselekedni a 16— sik osztályfőnökének mondta. Ti- lést tapasztalunk, ahol lenne mit IV éves fiatal, ha talpra tud áll- zenhat és tizenhét esztendősek, másoknak tanulni. Egy szekszárdi ni. változásra képes lesz. A leg- mindketten fiúk. család minden nyáron odaadja nagyobb győzelem: legyőzni öm­Apótlanok, anyátlanok? Dehogy, gyermekeit fizikai munkára. Nem magunkat. Próbáljanak így győzni Mindkettőnek élnek a szülei, nem a kereset végett, hanem azért, a szülők. Ne restelljenek beszélni is rossz anyagi körülmények kö- mert fontosnak tartják, hogy szülőtársaikkal és szót érteni a zott. Ezzel persze még nem mon- megismerjék a munka örömét és diákfiúkat őszintén segíteni szán- dunk különöset, mivel nálunk az becsüljék a kétkezi munkát, a fi- dékozó nevelőkkel, elmúlt húsz esztendőben sokan zikai dolgozókat. Ismerek egy Nehéz kilábalni a nevelési kerültek jobb anyagi körűimé- munkásnőt, aki olyan ügyesen mélypontról, máról holnapra nem nyék közé. avatja be kislányát a család is lehet. Érik a nevelésben a A különös és meglepő, hogy a anyagi dolgaiba, hogy az elisme- szülőt, nevelőt egyaránt átmeneti két esetnek résre méltó. A tizenkét esztendős kudarcok. De tanulni keli azokból kislány — tapasztalatból mond- is. orw * TZ-ícfrr>rrr,'T'Ti7Cinv hatom ~ tudja, hogy az anyagiak A legfőbb azonban, hogy meg- Í5UÍV A IvlSiytv ILI lHiCirjl'l nem hullnak mannaként az égből, előzzük a nevelési csődöt és folya­AZONOS VONÁSA Rosszul szereti az a szülő gyér- matosan törődjünk, foglalkozzunk mekét, aki azt hiszi, mindent az^?: f'P1 I'anH bízatott. Ez nem Melyek ezek? Mind a két fiú „va- megadott a pénzzel. Kevesebb mtez“eto SLí“1?™. lami nagyot” akar tenni, de nem költőpénz, nevelés és törődés, a tudás gyarapításával, helytállá- Többre jutottak volna és jutnának sával, hanem a közösség rovásá- ezzel. Pedig biztosan nagy romé­ra. Egyiknek tenyerét gyulladásos nyekkel tekintettek korábban égési sebek borítják. Virtusból fiúk jövője elé! De mit tettek an- tette, égő cigarettával. Nem lehet- nak érdekében, hogy kötelessé- ne ezt az energiát, kiemelkedni geit ismerő ember válhassék be- akarást jó irányba befolyásolni? lőle? Semmit, vagy édes keveset. Néhány — diák csínytől erősen kü- Még most sem néznek magukba, lönböző — az együttélés törvén még most is a gyereket és önma- nyeibe ütköző cselekedet van gukat védik. máris rovásukon. Mindkettővel Nagy felelősség, nem minden­kénytelen volt a rendőrség is fog- napi erőfeszítés — amit minden lalkozni. Az osztálytársak és ne- nap meg kell mégis tenni — a velők próbálkozásait vajmi kevés nevelés. Sokoldalú törődés, példa­eredmény kísérte. mutatás, meleg szó, határozott be­A szülők — mindkét fiúnál — széd kell hozza. De még ez is ke- nyíltan a nevelőkre hárítják a vés. A szépre, a jóra, a nemesre, felelősséget. Hangoztatják: mi nem a helytállásra törekedjen a szülő vagyunk hibásak. Tanácsolták a alTa nev©lje gyermekét, nevelők a mamának, hogy vigye A kamaszkorban megesik, hogy vissza Aát családi környezetbe, a f^tal fuggeUemtenl de az hallani sem akart róla. A magat a kötöttségektől, a szülői, másiknál, amikor a pedagógus eze^ a megbeszélte az apával a fiú viselt 1S próbálták. De ha erősek- az érzelmi kötöttségek, ha tudják a fiatalok azt, hogy tanulhatnak szüleiktől és tekintélyük van előt­tük, feltekinthetnek rájuk, akkor ez az egyoldalú furcsa törekvés nem lehet tartós. okolta a VISSZATÉRHETNEK- E A HELYES ŰTRA? dolgait, az háborogva pedagógusokat. Furcsa azonosságok ezek, hi­szen nem beszéltek össze a szü­lők. Talán nem is ismerik egy­mást. Egyik család a megye köz­pontjában, a másik egy távolabbi községben él. v A közvélemény elmarasztalja a szülőket, őket okolja, hibáztatja és azt hiszem, joggal. Kiderül, Hiszünk az emberek, a fiatalok hogy rrnert. nevelhetőségében, de ez mégis kérdéses, sikerrel jár-e. Makaren­ko azt mondta: „Az iskola össze­gezi a társadalom rezdüléseit.” __ ,, , Döntő az. hogy a szülők e „rezdü­A zt mondjak, az el len vél emen y i^e^et” megszüntessék, csökkent­nem tűrését hazulról hoztak. Meg- Mindenekel6tt változtassanak engedhetetlen dolgokat fjeinek szemléletükön ^ neVelési gvakor- osztaly társaikkal. A történték latukon Találl nem késő E1 után a tanulok nem alhtak mel- bi el kell marasztalják diák lettuk. A szülök nem sajnáltak és fiúkat is Nem >>hegyi beszédekre” sajnáljak a pénzt fiuktól. Hol a gondolunk> hanem arra, hogy papa, hol a mama dugja egy szá- kezdjék él végre a családi neve­zassal. Jót tettek-e ezek az apak j^st, csendben, határozott szóval, és anyák azzal, hogy szinte szűk- igényességgel önmaguk és nevelt- séglet szerint, nem ritkán azon jük iránt. HOL HIBÁZTÁK EL? Bálnavadászat a Rajnán A duisburgi állatkert igaz­gatója, a folyami flottilla és a rendőrség rohamcsónakokon szá­guldozik a Rajna vízén és egy fehérbálnát haj/kurász. Uszályhajósok telefonáltak szer­dán délelőtt a hatósági szervek­nek, hogy „hatalmas fehér ször­nyeteget” pillantottak meg az iparváros zavaros folyamszaka­szán. A bálna egyre csak délnek tar­tott, amikor azonban a hőmérő higanyszála elérte a délutáni har- mine fokot, a sarkvidéki emlős megérezte, hogy valami nincs rendben és megfordulva, megint északnak vette útját. A bárkák, csónakok, motoros­hajók tucatjai vették üldözőbe. Sötétedéskor biztonsági okokból véget vetettek a bálnavadászatnak. A duisburgi állatkert még nem adta fel a reményt, hogy meg­szerzi akváriumába a ritka ven­déget, a hajsza folytatódik. Kivirágzott a szegíű... Ne a különbséget nézzék elsősorban. Azt néz­zék, honnan indult el a dunaföldvári asszonyok verseny- mozgalma, és milyen termelési eredményeket hozott. Hogyan érvényesül a brigád tagjai között az összhang és mi az, amit a látottakból Váralján is hasznosíthatnak. A mottónak szánt sorokat Tolnai Ferencnek, a megyei tanács elnökhelyettesé­nek felszólalásából idézzük. Tanai elvtárs részt vett a vár­aljai tsz-asszonyok dunaföldvári tapasztalatcseréjén. A váraljai asszonyokat a dunaföldvári látogatás fel­lelkesítette. Megerősítette őket hitükben, elhatározásukban. Kora tavasszal, amikor versenymozgalmat kezdeményeztek, bizonytalanok voltak. A látogatás után elmúlt a bizonytalan, ság érzése. A kertészetben 15, a növénytermesztésben IS, asszony vesz részt a szocialista brigádmozgalomban. A láto­gatáson harmincon vettek részt. Hárman a látogatás után csatlakoztak hozzájuk. A tsz-vezetök dicsérik a brigádban dolgozó asszonyokat. — Sokkal előbbre vagyunk a tavaszi munkákkal, mint más években. Nálunk a répakapálás, de főleg az egyelés ment nehezen. Az idén — bár öt holddal növeltük a cukor­répa-területet —, majdnem végeztünk. Vannak, akik a napra­forgóban dolgoznak, mert végeztek a területükön. Most va­gyunk abban az időszakban, amikor a növényápolási mun­kák egymást követik. Répakapálás, egyelés. napraforgó­kapálás, hamarosan a nyakunkon a lucernagyűjtés, majd a kukoricakapálás — sorolja Borbély Sándor, a tsz elnöke. — Tavaly kikéstünk a szénagyűjtéssel. Emiatt csökkent tápértéke. Az idén, ha az idő is nekünk kedvez, ilyen nem ismétlődhet meg. A brigádban dolgozó asszonyok erre szen­tül fogadkoznak. A brigádtagok vállalása, a tsz tervéhez igazodik. A ter­mésátlagok növelésére, a közösségben élő ember tudatának alakítására irányul. A váraljai asszonyoknak ezenkívül olyan vállalása is van, amilyennel másutt nem találkoztunk, A két brigádban dolgozó 33 asszony külön vállalkozott öt hold cukorrépa megtermelésére, ezzel az év végi részesedés növe­lésére. Ügy okoskodtak, tavaly a prémiummal együtt 37 fo­rint 50 fillér volt a munkaegység értéke. Az idénre óvatosan 34 forintot terveztek. Az ötholdas területen, amennyiben el­érik a tavalyi 200 mázsás átlagot, egy forinttal több lehet a munkaegység értéke a tervezettnél. A váralj aiak sok jó tanácsot, ajándékul néhány tő primőr palántát és egy-egy szegfűtövet kaplak, a duna- földvári szocialista brigádtagoktól. A tapasztalatcsere látogatás megerősítette és jobb munkára ösztönözte a vár­aljai asszonyokat. A tavaszi munkákkal az idén jóval előbbre vannak, mint máskor voltak. Eddig még minden munkával „naprakészen” vannak. Minden pillanatban számítanak a dunaföldváriak inszontlátogatására, s nem akarnak szégyent vallani. • A szegfűtö, a tapasztalatcserén kapott ajándék a barát­ság és a segítőkészség szimbóluma, meggyökerezett, kivirág­zott, a váraljai dombokon. POZSONYI 1GNÁCNE PIAC — nagybetűkkel — Piacra megyek, piacon voltam. — Fi­gyeljük csak meg en­nek a kijelentésnek a hangsúlyát. Ha férfi­frissül, ha megmártó­zik a piac levegőjé­ben. A piacnak sajá­tos levegőjén kívül van egy igen fontos ember mondja; suttog, tulajdonsága: a káosz, rezignálton, ilyesféle £zt persze mi, nők. mellékzöngével: Már megint én voltam a soros. Nem így ez nálunk, nőknél, Csupa nagy­betűvel ejtjük ki, in­kább áhítattal ezt a rövidke, négybetűs szót. Néha megpró­báljuk ugyan az el- kínzottság színezetét belecsempészni a han­ennyit kérni érte? — Két forintért szálját? Ezt nem le­het ám megenni! — Akkor azt mond­ta a Pista az Erzsi­nek, hogy... Ugye, milyen gyö­nyörűséges? Apró hí­rek, viták, szívderítő alkudozások, harc a 10 fillérekért, hogy a nem így hívjuk. Kel­lemes nyüzsgésnek nevezzük inkább, és egyáltalában nem érezzük benne elve­szettnek magunkat, takarékosság felett ér- mint a gyakorló fér- Zgtt örömében az em- jek, akik elvesztik a j,er lánya vegyen egy fejüket egy kis lar- teljesen felesleges maban, egeszeges ósz- kardigánt, kétszáz fo- szevxsszasagban. Noi rintért.. De igy so. púnkba, de a gyakor- faZZeg^P^Hall- Tolhatnám, vég nélkül “’S 3cSÄ. Ä..7"ZcSSrí hangzavarába, a női p;ac fülnek olyan édes muzsikába: lőtt fül tudja, hogy ez hamis hangsúly. Az igazi, az diadalmas. Miért is titkolnánk? Bevásárolni, piacra járni, élelmet gyűj­teni, fáradtságon kí­vül inkább élvezet. Legyen egy nő bár­A brigád újjászületik A könnyen elért siker — fél- ötvenkét tagú munkacsoport csa- valy elég sok probléma volt a " siker” — tartja a köz- ládtagjai is itt vannak. Sőt, meg- brigáddal. Volt olyan hónap mondás. S ez valóban így is van. Példa erre a dombóvári vasút­állomás egyik szocialista brigád­jának esete. Három évvel ezelőtt tettek először vállalást a cím el­nyerésére. Célkitűzéseiket teljesí­tették, s ennek eredményeként elnyerték a szocialista brigád cí­met. Mindez még 1964-ben tör­tént. Egy évvel később maguk is meglepődtek, amikor megvonták jelentek a többi szakszolgálat amikor 20—25 írásbeli figyelmez- képviselői is. Közel kétszázan tetést kézbesítettek a kötelezően lehetnek már, amikor Nagy Gé- előírt oktatás elmulasztása miatt. za forgalmi szolgálattevő és Bó- dogh Mihály szb-titkár rövid üd­vözlő szavai után hivatalosan is kezdetét veszi ez az összejövetel. • J^iközben a fiatalok és idő- sek egyaránt vidáman rop­ják a táncot, félrehúzódva az Ebben az évben a négy hónap alatt mindössze ötöt. Az is az igazsághoz tartozik hogy ilyen és ehhez hasonló hiá­nyosságok miatt nem tudták meg­tartani a szocialista címet. Ter­melési eredményeik megfeleltek a követelményeknek. Munka­tőlük. A döntést keserű szájízzel egyik asztalnál, Szűcs Gyula fő- fegyelmük, tanulmányi előmene­vették tudomásul. Voltak, akik intézővel a szocialista címért küz- méltatlannak tartották. A több- dő kollektíva patronálójával be- ség azonban felismerte az igaz- szélgetek. — Mióta patronálja a brigádot? — Újjáalakulástól, vagyis ez év január 1-től. — Elégedett-e az eddigi ered­ményekkel? telük sok kívánni valót hagyott maga után. — Brigádunkban sok a fiatal, de akadnak szép számmal idő­sebb, nagy élet-.és munkatapasz­talattal rendelkező tagok is. Ed­dig nem használtuk ki eléggé ezt — Feltétlenül. Az elmúlt négy a szenmesés helyzetet. A jövőben hónap összesített eredményei ez^ Js figyelembe vesszük alapján bízom abban, hogy sike- Pfl?nría ^e o komolysággal — Erre a retekre mondja, hogy satnya? Hát idenézzen! — Azt mondja, egy­milyen fáradt, fel- ötven? Nem szégyell A legfontosabbról majdnem elfelejtkez­tem. A férjek, talán még a futballnál is jobban szeretik a házikosztot., M. I. ságot: könnyen jutottak a szo­cialista brigád cím birtokába, s ez könnyelművé tette a kollek­tívát. Becsületükre legyen mond­va: volt erejük újra kezdeni.... .. .Méghozzá hamarosan. Ez év január 1-től újra kezdtek min- --------------------------- --------------­d ent. Azaz mégsem egészen, mi- alapján bízom abban, hogy sike- P10 , ja Komolysággal a vei útravalóul magukkal viszik rül visszahódítani az elvesztett brigád vezetője, aki tavaly vé- a történtekből szerzett tapaszta- szocialista brigád címet. ^ezte el a MÁV Tiszlképző Is­latokai. Ez utóbbi mondatot már töb- kólát. * ben is hallgatják. Időközben Amikor egy pillanatra elszólít­E z a mai összejövetelünk ugyanis asztalunkhoz érkezett ják asztalunktól, szinte egyszerre tulajdonképpen születés- Bencze László, a kollektíva fia- szólalnak meg a brigád tagjai nap — mondja Bencze László for- tál vezetője, Marton István vo- — Jó vezetőnk van. Fiatal, de galmi szolgálattevő, a szocialista natvezető, térfelvigyázó, Musz- komoly ember. Mindent mes­éimért küzdő kollektíva új veze- tács György tolatásvezető, Decsi tesz a kitűzött cél érdekében, tője, aki barátságos mosollyal ar- István gurításvezető és Pethő Ist- cán kalauzol végig a dombóvári ván kocsimester. Arcukra van ír- vasutas-kultúrotthon nagytermé- va, hogy amit Szűcs Gyula mon- ben. A fal mellett terített aszta- dott, ők is így gondolják. Ezért lók sorakoznak. A zenészek már dolgoznak, javában húzzák a talpalávalót. A munkafegyelemről beszélget- sikerült születésnap muzsikájáé. Lassan benépesedik a terem. Az nek. egyhangú a vélemény; ta.- (szigetvári) Ifésőrc jár az idő, amikor el- búcsúzom a kollektívától A kellemes tavaszi estén hosszan kísér a muzsika hangja. Egy jól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom