Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
1966. május 20. TOLVA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Társadalmunk nőideálja a közéletben, a munkában helytálló asszony Az ország legnagyobb színháza Fennállásának 15 éves évfordulójára készül a Déryné Színház Ennek a gondolatnak jegyében ülésezett május 18-án Bonyhádon a kommunista nőaktíva mintegy száz résztvevője. Az MSZMP Bonyhádi Járási Bizottsága azzal a céllal hívta össze a járás kommunista asz- szónyait, hogy napjaink politikai, termelési és világnézeti tennivalóiról tanácskozzon velük. Az értekezlet jelentőségét bizonyítja, hogy szép számmal részt vettek az asszonyok és megjelentek a járási pártbizottság titkárai, valamint osztályvezetői is. A járási pártbizottság első titkára, Daradics Ferenc elnökölt. A kommunista asszonyok szívélyes üdvözlése után átadta a szót Perecsi Ferencnének, a megyei pártbizottság tagjának. Bevezetőjében agitatív módon, elvipolitikai és érzelmi síkon ismer tette az elmúlt húsz esztendő főbb politikai határállomásait. A továbbiakban sokoldalúan, nagy gondolati gazdagsággal foglalkozott a kommunistákat és ezen belül a nőket foglalkoztató politikai, gazdasági, világnézeti kérdésekkel. Beszélt a visszahúzó maradiságról és az esetenként tapasztalható meg nem értésről is. Részleteiben is felhívta a figyelmet a párt politikájának harcos hirdetése közben tapasztalt, leküzdött és leküzdendő nehézségekre. „Tapasztalható — most még csak csírájában — egy furcsa jelenség. Itt-ott kezdi felöltem a női eszménykép a háziasszony köntösét. Újra el kell mondanunk, hogy a szocialista társadalom nőideálja csak a munkában, a közéletben is helytálló, aktív asszony lehet” — hangsúlyozta a hallgatóság egyetértő helyeslése közepette. Szóvá tette azt is, hogy mi nem becsüljük le a háziasszonyok fizikailag is nehéz munkáját, de ezt meg kell mondani. A figyelemmel és nagy tapssal kísért előadás után a vitában részt vevő tíz hozzászóló napjaink szinte valamennyi legfontosabb tennivalójával foglalkozott. Legaktívabbak a termelő- szövetkezetekből jött kommunista asszonyok voltak. Többen elmondták, hogy a termelésnél mindig számítanak a nőkre, de helyenként elmarad a megbecsülés. Különösen némelyik tsz-ben nem veszik jó néven, ha hozzászólnak a tennivalókhoz. Az egyik hozzászóló nagy tapssal fogadott beszédében többek között bírálta a Nők Lapját, mivel keveset foglalkozik a falvak asz- szonyainak segítésével. Az üzemekből jött kommunista nők a vezetési módszerek, az üzemfejlesztés, a tömegkapcsolat javítása mellett elmondták azt is, szükséges, hogy a kommunista asszonyok nézzenek magukba is, mit hogyan tehetnének jobban. Az értekezlet elérte célját. Az MSZMP Bonyhádi Járási Bizottsága által szervezett kommunista nőaktíváról a résztvevők úgy távoztak, hogy segítséget kaptak a tennivalókhoz, erőt merítettek. E megbeszélés után nagyobb aktivitással, tájékozottsággal, még határozottabban és céltudatosabban tudnak küzdeni a járásban a párt politikájának jobb megvalósításáért. Dunapentelének nevezték még akkor, 1951. augusztus 20-án, a Faluszínház első előadásának napján az új várost. A Faluszínház azóta felvette neves vándorszínész elődének, Dérynének a nevét. || Kilencmilliós nézőtér A Déryné Színház immár 15 éve járja az ország 17 megyéjét, s mintegy 400 községben, kisvárosban tartja előadásait. A kis színház — összesen 154 színésze, 20 zenésze, 5 rendezője van — az ország legnagyobb színháza tulajdonképpen. A tizenöt év alatt közel 9 millióan nézték végig előadásaikat, amelyeknek száma ma már meghaladta a harmincezret ez év februárjában. Eddig mintegy 12 millió kilométert tettek meg a társulatok, keresztül-kasul az országban, hogy a kisebb helységekbe is elvigyék írók, költők, zeneszerzők műveit. Ez a távolság körülbelül annyi, mintha 30 alkalommal tették volna meg a Hold és a Föld közötti távolságot. És a 12 millió kilométer nem volt hiábavaló. Többek között bemutattak 5 Shakespeare, 5 Moliere drámát, színművet, vígjátékot. Harmincnyolc különböző külföldi klasszikus művel keresték fel a vidéket. Játszottak 9 Jókai, 4 Mikszáth, 4 Móricz színművet. A magyar klasszikusok alkotásait 31 műben mutatták be. || Évi 2100 előadás A produkciók, egy-egy mű előadásának száma is sikeres, eredményes munkáról beszél. Moliere Tartuffe-jét 697 ízben, Lehár Ván- dordiák-ját pedig 689-szer játszották. Kacsóh: János vitéz című dal játékát 540, Jókai Aranyember- ének dramatizált változatát pedig 563 alkalommal adták elő. És Szigligeti Liliomfi-ja, valamint Kálmán Imre Csárdás királynője is sok-sok — 500—500 körül — kellemes estét szerzett a vidéki embereknek. Évente 2100 előadást tartanak. Általában 14—16 bemutatót rendeznek meg, s egyszerre 11 társulat játszik. Kassai Ilona, a Déryné Színház Kossuth-díjas művésze. Sándor Böske és Feleki Sári pedig Érdemes művész kitüntetést kaptak. Rajtuk kívül a színháznak 12 Jászai-díjas művésze van, köztük a tehetséges fiatal rendező, Csongrádi Mária. Egy évben 150—230 alkalommal kötelező egy-egy színésznek színpadra lépnie. Egy-egy társulat egy alkalommal 10—14 napos turnét bonyolít le. Két tűmé között 3—4 nap a pihenő. I Az új évad műsorán: 22 darab Nagy számok beszélnek a 15 év, mindennapjairól, változatos sokrétű eseményeiről. És sok-sok élmény él a színészekben, meg a nézőtéren ülők emlékezetében, amelyekről a számtenger, meg a betű nem tanúskodhat. Egy-egy előadás, egy-egy új bemutató — rengeteg művészi munkát, s megannyi élményt takar, művésznek, nézőnek egyaránt. Egy-egy bemutató — s még ebben a színházi évadban is jut ebből a feszültségből, ebből a készülődésből, izgalomból háromra. Hámori Tibor—Nádas—Szenes: Oké, Mister Kovács című vígjátékát Petrik József, Clement Viktor — Király Dezső—ifj. Kalmár Tibor Kracska—Purka című vígjátékát Csongrádi Mária, Camo- letti—Mészöly: Leszállás Párizsban című vígjátékát pedig Szécsi Ferenc rendezésében ismerheti meg a vidék közönsége. Az új színházi évadban, az 1966—67-esben az idén bemutatott darabok közül nyolcat játszanak, s tizennégy bemutatót tartanak majd. Többek között négy ősbemutatót tartanak: Mikszáth— Bondy: Mácsik a nagyerejű, Tóth Miklós: Fejesek, Szinetár György: Egyik a kettő közül és H. Gres- siecker Hauptmann-díjas művét, a VIII. Henrik hat feleségé-t mutatják majd be. Műsorra tűzik még: Shakespeare: Othello, J. Strauss: Cigánybáró, Dosztojevszkij: Két férfi az ágy alatt. Vass István—Illés Endre: Trisztán és Izolda, valamint G. B. Shaw— Lehrner—Loewe: My Fair Lady című művét. Az említetteken kívül több mű bemutatása még nem teljesen tisztázódott. MÉRY ÉVA Az első szocialista címért versenyző brigád a dombóvári kesztyűüzemben Megyénk legfiatalabb üzemében, a Pécsi Kesztyűgyár dombó-1 vári üzemében megalakult az első, szocialista címért versenyző brigád. Tíz karbantartó és üzemfenntartó alakította meg a brigádot. Vállalták, hogy az üzem területén — karbantartási hibából — gépállás nem fordul elő. Csökkentik a gépmeghibásodásokat, az ebből eredő állásidőket. A brigád úgy látja el szerszámmal az üzem dolgozóit, hogy munkakiesés szerszámhiány miatt nem fordul elő. A brigád tagjai közül hárman az ősszel beiratkoznak valamelyik középiskola levelező tagozatára, a többiek pedig politikai oktatásban vesznek részt. A MAGUK TŐRVÉNVEISZÉRIÁIT ÉLNEK Kiváló. sőt meglepően jó eredményeikről már írtunk egyszer, amikor megyei tapasztalatcserét rendeztek náluk, hogy mások is átvegyék a módszert. Számok sorakoztak akkor a tudósításban. Például, hogy a nyolc férfi 1758 holdon minden munkát elvégzett, a szántástól a kombájnolásig, a kukorica betakarításán minden kolhozban bevezetik a havi, garantált munkadíjazást. A kolhozparasztok nyugdíjellátása közelebb kerül a munkásokéhoz és az alkalmazottakéhoz. összehívják a kolhozparasztok harmadik országos kongresszusát, amely megvitatja majd a kolhozok új alapszabályát. Tervbe- vették, hogy választott kolhozszövetségi szerveket hívnak életre. „Az irányításnak ez a demokratikus formája, — mutatott rá a kongresszuson Brezsnyev elvtárs, — elősegítené, hogy alaposabban felhasználjuk a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, továbbfejlesszük a mezőgazdasági termelést, jelentősen kiterjesszük ß kolhozközi termelési és gazdasági kapcsolatokat, a lehető legésszerűbben hasznosítsuk a természeti, anyagi-műszaki és munkaerőforrásokat, megjavítsuk a termékek feldolgozását és értékesítését”. Igen figyelemre méltó megállapítás ezzel kapcsolatban az is, hogy „ilyen szervek létrehozása a lenini szövetkezeti terv eszméinek további gyakorlati megvalósítását és fejlesztését jelentené, elősegítené a kolhoz- rendszer további demokratizálódását, a kolhozparasztság legszélesebb tömegeit vonná be az aktív gazdasági, kulturális és társadalmi életbe”. E terv megvalósítása egyébként sokkal nagyobb jelentőségű, mint amilyennek talán első hallásra tűnik. Kihat nem csupán a termelésre, hanem a falu, a parasztság egész életére. E sorok írójának módjában volt részt venni egy beszélgetésen, amelyen V. V. Mackievics, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere részletesen beszélt erről is. S arról, hogy a mostani ötéves terv folyamán a szovjet állam és a kolhozok közösen 71 milliárd rubel értékű beruházást valósítanak meg a mezőgazdaságban. A második világháborút követő 19 év alatt összesen körülbelül ennyit tettek ki a mező- gazdasági beruházások a Szovjetunióban. Hangsúlyozta azonban a miniszter azt is, hogy igen sok múlik a mezőgazdaságot irányító szervek munkáján. Ártalmas dolognak tartja, ha a minisztérium, a tanácsok vagy a pártszervek utasítgatnak olyan ügyekben, beleavatkoznak olyan feladatok gyakorlati megoldásába is, amelyet eleve nem ismerhetnek úgy, mint az érintett gazdaság vezetői, kommunistái, dolgozói. — Honnan tudhatnánk, mi a minisztériumban — tette fel a kérdést —, hogy valamelyik moldvai, vagy kazah kolhozban mikor és miképpen legjobb elvégezni ezt, vagy azt a munkát? De nemcsak mi, az egyes köztársaságok, területek hivatalai is kárt okoznának, ha kiagyalt, az eltérő körülményeket figyelmen kívül hagyó általános érvényű szabályokat akarnánk rákényszeríteni a gazdaságokra. Nem ez a mi feladatunk, hanem az. hogy jó közgazdasági szemléletet érvényesítsünk az irányításban, gondoskodjunk a szükséges beruházásokról, okosan egyeztessük össze a népgazdaság érdekeit a kolhozokéval, a szovhozokéval és a mezőgazdasági dolgozókéval. Beszélt V. V. Mackievics arról is, hogy a gazdálkodás fejlesztése nem ugyanazokat a követelményeket támasztja a szovhozokban, mint a kolhozokban. — Hogy melyik a jobb forma, azon vitatkozni haszontalan dolog lenne — folytatta Mackievics elvtárs —. Nem tekintjük mostani feladatnak azt sem, hogy meggyorsítsuk egyik átváltását a másikba. Arra azonban nagy szükség van, hogy mindkét gazdaságtípus tovább tökéletesedjék. Kölcsönösen vegyék át egymástól, ami ezt előmozdítja. A szov- hozok tanulhatnak demokratizmust a kolhozoktól, és jó lenne, ha átvennék azokat a megoldásokat is, amelyek a végtermék előállításában teszik anyagilag is érdekeltté a dolgozókat. A kolhozoknak viszont igen jót tesz, ha a szovhozokhoz hasonlóan meghonosítják a biztonságos, rendszeres munkadíjazást, és a határozott vezetésnek azokat a módszereit, amelyek nem ellentétesek a helyesen értelmezett demokráciával. Ezek a gondolatok kifejezésre jutottak és egyetértésre találtak a XXIII. kongresszuson is. Minden bizonnyal nagy szerepet játszanak abban, hogy 1970 végére olyan fejlődés menjen végbe a szovjet mezőgazdaságban, amilyet az új ötéves terv előirányoz. GULYÁS PÁL sáig, mindent ez a nyolc ember. Természetesen gépekkel. Teljesen gépesített brigád a bátaszéki szövetkezetben, úgynevezett komplexbrigád. Most az életükről szólunk, néhány villanásnyit. Igaz, elválaszthatatlan egymástól a mun kájuk, meg az, ahogyan élnek: ekkora teljesítményekre csak azok képesek, akik így élnek. összetartozásukat a brigádvezető, Jelusics Vendel a következőképpen fejezi ki: „Minden téren sokkal jobban együtt van a nép”. Báli Zoltán tsz-elnök azt mondja: „Kialakul a közö:ségi szellem, amit régóta várunk a szövetkezetben”. Nézzük konkrétan ezt a közösségi szellemet Munkájuk lényege egyrészt a gépesítés, másrészt az önállóság. A fő* agronómus irányítása alá tartoznak, különben nem „foglalkozik velük senki”. A maguk emberei, segítik és serkentik egymást, s bírálják, ha kell. Minőségileg kiváló munkát végeznek; brigádgyűlésen felelősségre vonják azt, aki esetenként nem elég jó minőségben dolgozik. Akik nem értettek a kombájnvezetéshez és a gépjavításhoz, megtanulták tavaly az „univerzális” emberektől, Je- lusicséktól. De most négy új taggal növekedett a brigád és jellemző a régi gárdára, hogy kezdőket vettek fel: mind a négy fiatal traktoros, tanítani, sőt nevelni kell még őket sok mindenre. Majd megtanítják és nevelik. Egy szempont volt a felvételnél, szorgalmas legyen, aki jön. A 12 embernek most már 56 hold híján 2000 hold a területe, az egész évre kiadott birtoka, ahol minden munkát elvégez, a kukoricavetéstől és a vegyszeres gyomirtástól az őszi szántásig. A gépek persze kopnak, s a javítás nem könnyű sokszor, hiányzik egy-egy alkatrész. Viszont ők gondosabban karbantartják a gépeket, ők azonnal segítséget adnak egymásnak a javításban, mert együtt vannak, és ha már csakugyan öreg a gép, tehát kisebb a teljesítménye, akkor hosszabb műszakot tartanak, többet dolgoznak. A minőségből nincs engedmény: ez törvény. Vannak brigádtörvények, ők alkották. Az anyagiakra vonatkozóan egy a törvény. Maguk között munkanapokkal számolnak és a havi előlegek után, amit év végén kap a brigád, azt a ledolgozott munkanapok szerint osztják el. Így igazságos, így van értelme az egésznek. Mert egyik géppel többet lehet teljesíteni, mint a másikkal, de minden ember munkája fontos és függ egymástól és segíti egymást. A munka sokféle, egyikkel jobban lehet keresni, mint a másikkal, de minden munka csak jól végzett munka lehet. Az is egészen természetes, hogy üresjáratok nincsenek. Ha brigádon kívül dolgozik valaki, mert egy-egy időszakban nincs munkája a brigádterületen, a keresetét beteszik a közös kalapba. A földei I mindig, minden talajmunkánál simára elmunkálják, hogy ne bukdácsoljon a kombájn, ne legyen géptörés. A megyei tapasztalatcsere napján — a brigádvezető és helyettese kivételével — ürgét öntött a brigád, hogy megvédjen mindent, amit elvetett. Törvény a pontosság. Kimondták: ha reggel ötkor kezdünk, ötkor legyen ott mindenki, öt perc késés két forint büntetés, tíz perc késés tíz forint. Jó, rendben van. de a brigádvezető a dupláját fizeti. Még senkinek nem kellett fizetni. (gemenczi)
