Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
BENJAMIN LÁSZLÓ: Örök harcát az ember... ..Délről betört a meleg levegő, viaskodik az északi hideggel." Rombolva jön a jó idő, hosszú esőkkéL^árvizekkel. Háborúk, elemi csapások — Pusztulunk mindig valahol. De nyílni készülődnek a virágok, hajtja rügyeit a gesztenyesor. A rügy kipattan, az alvó felébred, a halott helyén új sarj születik. Nincs hatalom kijátszani az élet megmásíthatatlan törvényeit. Erővel, bizalommal, szerelemmel telítetten mindig birokra kel — nem adja fel örök harcát az ember a halál szövetségeseivel. Árvizek, bombák közt a meggyötörtek megmentik szétdúlt kertjüket: a Földet és tisztán adják át szelíd utódaiknak a világ szépségeit. TÉNAGY SÁNDOR: Ekevas fényes harapása Ekevas fényes harapása — magasból szédül le a tavasz s meleggel tömődik meg a barázda. Most jó, most a legjobb: kifekszem szagos földtúrásra, nem kell magamat vidítani, kellene inkább csitítani, vérem most mindenre hallgat, mindenre felel. — Tegnap még nem hittem el. Bánthat, de nem hagy el az élet. Vetőgép karmol a földbe s a föld mosolyog: mindent megértett. Áldott, gyötrelmes türelem — Élek! Most jó, most a legjobb: fölizgulnak palánták, bokrok, kifekszenek a napba, szélbe, kinyílnak minden kis reményre s örömmel-kínnal várnak, várnak, hogy igaza legyen a nyárnak. * Tolnamegyei Hölgyek Lapja 20 krajcárért fonográf — A csók a jogi életben A Tolna megyei Népújság olvasóit a közelmúltban üdvözöltük abból az alkalomból, hegy lapunft elérte a húszezres' példán^sZámot. Arról nincsen' adat, hogy a népszerű Nők Lapjának megyénkben előde, a „Tolna megyei Hölgyek Lapja” hetente hány példányban jutott el olvasóihoz? Valószínűleg néhány százban. A magyar nyelvű újságírás, mely 1781-ben Ráth Mátyás mindössze 318 előfizetővel rendelkező Magyar Hírmondójával bontotta ki szárnyait, a XIX. században már fellendült. 1873-, ban, az első megyénkbeli újság a Tolnamegyei Közlöny megindulásának évében nem kevesebb, mint 201 hírlap és folyóirat jelent meg Magyarországon: — csak anyanyelvűnkön. Ezekhez csatlá- kozott 1888. december 7-én a Tolnamegyei Hölgyek Lapja, sorrendben a Tolnában megjelent hírlapok között a hetedik. SÉT PATAK ÉS PÁNDZSÓ UTCA A Hölgyek Lapját először Szek- szárdon a Sétpatak ..utcza" 1113. szám alatti házban, majd a Pánd_ zsó utca 1032-ben szerkesztették. Ma már csak a helytörténészek, vagy a nagyon öreg szekszárdiak tudják, .hogy a régi nevek, melyik utcát- rejtik. A lapindító vezércikk szerint a szerkesztők célja „az egymástól elszigetelt jótékonysági egyleteknek egy közös érintkezési pontot adni”. Az egykor volt úri hölgyek jótékonykodása és ' sok csinnadrattával, de kevés tényleges eredménnyel járó nyomorenyhítő akciói a mai.’ olvasót már nerrj nagyon érdeklik. A lapban megjelent ..glyi,”, cikkek, viták és eszmefuttatások között azonban akad olyan, melyből ugyan tanulságot levonni bajos, de legalább egy kevéssé vadulni lehet, A vezércikkek szerzői — ez a mai lapoknak legsúlyosabb, legmagvasabb mondanivalójú műfaja — általában „Marietta”, vagy „Judith” néven jegyezték magukat. Évszám a legfontosabb téma a nőnevelés volt. Veress Pálné és Brunswick Teréz mintha a világon se lett volna, a megyebeli nőnevelés apostolnői a legmaradibb elvek mellett kardoskodtak, TORNA ÉS HÍZÁS Kárhoztatták, hogy egy fiatal lány sokat tornázzon, mert: „Nőknél a tornászat... mindig hízása hajlamot produkál.” Különösen a szertorna káros. Ugyanakkor a túlzott, tanulás • sem javasolható, mert a sok padban ülés csípőferdülést okoz. Minek is a nőknek a tudomány, hisz: ..De vajon nem okoz-e nagyon is könnyen a tanulmány és tudomány kárt a nő lelkületé- b. ii?... Toll a nő kezében legalább is oly komikus látványt nyújt, mint férfi kezében a főzőkanál”. Legiel.iebb csak annyit voltak hajlandók elismerni a szerzők, hogy: „A nő testi nevelése nehéz föladat. Voltaképpen a jövőtől, ’ egy értelmesebb kortól kell megvárni, hogy igazán alapos és jó tanácsot adjon”. A nő célja csak a gyereknevelés és a konyhai tevékenykedés •lehet. Emellett még nem kisebb szerző is síkraszállt, mint Jókai Mór, aki egyetlen alkalommal — 18$9,f i»áj,us 2-áa, --, tisztelte meg írásával a lapot. Jókai egyébként kritikát is kapott a Tolnamegyei Hölgyek Lapjában, mely természetesen szent. borzadállyal fifigyelte a külföldön már egyre nagyobb erővel jelentkező nő: emancipációs kísérleteket. ORVOSNŐK ÉS SZAVAZÓJOG A jövő század regényében Tai~ rangi Dávid és felesége nem sokkal az esküvő után kémiai és mechanikai számításokba merül* nek. Még elgondolni is rossz, hogy a nők vitathatatlan férfipályákra törjenek: „Szép dolog lesz, midőn a nő mint védőügyvéd tárgyalásokon tölti idejét! Hát még az orvoshölgyek, azok végeznek ám még csak magasztos hivatást. Ha gyengéd kezecskéivel beteghez nyúl, az a kapott villanyos szikrák következtében rögtön felgyógyul ... Kell szavazási jog. s van egy tevékeny párt, mely a nők megválaszthatási joga mellett kardoskodik, hadd legyenek női képinselők, női főrendek, sőt esetleg kormányelnök.... hahaha! ........főkötöb en!” Mindezt 1892-ben írta a* lap. A távold Franciaországban egy bizonyos Maria Sklodowskát. Madame Curiet csak tizenegy év választotta el attól, hogy kutatásaiért megkapja a Nobel-díjat. A Hölgyek Lapja hírt adott arról, hogy 1889. derekán Párizsban kongresszust tartottak a nők jogairól, melyen „az aristocratiát és a proletár elemet egyaránt sűrűn képviselték”, pedig „a női proletarizmus romboló ár, mely piszkos hullámaival. kavargó iszapjával elborítja a társadalom testéi," FONOGRÁF ÉS KINETOGRÁF kontaktkulcsot — talált, s boldog sóhajjal, szinte futva mentem a közeli adminisztratív épület felé. Felmentem az épület lépcsőjén. Itt is őr fogadott. j— Hol az adminisztráció? ,-r kérdeztem gyorsan. — Balra, a 16-os szoba! — felelte lakonikusan az őr. A folyosóra siettem, amelyet szép színes mozaik és vörös futó- szőnyeg borított. Bekopogtattam. Szabad! — hallatszott ki egy női hang. Beléptem a középnagyságú szobába. Fakorlát mögött négy tisztviselő dolgozott — három egyenruhás férfi, és egy civil, egy cáinos nő. Belépésemre a korláthoz jött. — Mit óhajt, őrnagy, úr? — Szeretném tudni, 'dolgozik-e önöknél egy Ivan Kirilov Csoha- nov nevű bolgár? — Bocsásson meg, de várnia kell egy keveset. Az az úr, aki felvilágosítást adhat, pillanatnyilag nincs itt! Elállt a szavam, a szemem káprázott. Csak a leány két, mosolygó, égszínkék szemét láttam, s fülemben gonoszul ketyegett az óraszerkezet: tik-tak... tik-tak... — Tessék átmenni a várószobába! Ott vannak újságok, folyóiratok, s észrevétlenül elmúlik a várakozási idő — tessékelt beljebb szívélyesen a leány, s úgy éreztem, mintha egy működő vulkán kráterébe zuhantam volna. Nem tehettem mást. Várnom kellett. De meddig? Elfogadtam a meghívást, s a leány után indultam. De úgy lépkedtem, mintha nem a fogadószobába, hanem a kivégzőosztag elé vezetne. Beléptem a szépen berendezett, tágas szobába. Letelepedtem egy kanapéra, s gépiesen az egyik folyóirathoz nyúltam. A 'leány mondott, valamit (de, hogy mit, se nem hallottam, se nem értettem), s azzal kiment. Az előirányzott húsz perc elmúlt, szomorúan, gyötrőn. Űjabb percek kezdődtek, olyanok, amelyek már a motorkerékpárra és az objektumból való kijutásra voltak szánva. Már éppen elhatároztam, hogy kimentem magam és elmegyek, amikor kinyílt az ajtó, s belépett egy negyven év körüli, feszes tartású német. — Heil Hitler — köszöntött. — Heil Hitler! — feleltem és fürgén felálltam. Kezet fogtunk. Figyelmesen megnézett és így szólt: — Keres valakit? Basszushangon, lassan, nyugodtan beszélt, s nekem a szívem majd kiugrott a belső feszültség- tők — Igen, uram! — feleltem gyorsan. — Szeretném tudni, dolgozik-e önöknél egy Ivan Kirilov Csobanov nevű bolgár? Fontoskodva, összevonta a szemöldökét. Elgondolkozott, s nagy lelki nyugalommal leült a fotőjre. — Tessék, üljön le! — kínált engem is székkel. Ha tehettem volna, ököllel vágtam volna képen ;. s Leültem és búcsút mondtam az életnek. , — Bocsásson meg, de talán iga. zolná magát, hogy tudjam', kinek adok felvilágosítást. Átnyújtottam neki az igazolványomat, s fülemben ütemes gonoszsággal ketyegett az óraszerkezet: tik-tak, tik-tak... * Mindezek ellenére arcom jegesen nyugodt volt, egy izom sem rándult meg rajta. A vihar a szívemben és a lelkemben dúlt. A hitlerista figyelmesen megnézte igiazolványomat, visszaadta, s felkért, hogy kövessem a szobájába, ott. majd utánanéz. Felesleges teketória, felesleges időveszteség. Csobanov koholt személy volt, a mutatók pedig repültek, repültek ,.. De nem mondhat, tam meg. Bevezetett a szomszéd szobába, kinyitott egy kartotékot, s lassan fellapozta... rámemelte a tekintetét, ismét szemügyre vett, s fogai közt mormolta: — Nincs. De kicsoda? Ellenség, vagy a mi emberünk? — A miénk! — feleltem gyorsan, azzal bocsánatot kértem a zavarásért, elköszöntem, s kimentem, olyan nyugodtan, mintha az egész nap rendelkezésemre állna. Hogy az ajtótól hogyan jutottam el a motorkerékpárig, nem emlékszem! Csak arra emlékszem, hogy amikor kihoztam a motorkerékpárt az eresz alól’ megvillant az agyamban: „S'.ha most ez se gyullad be...” Szívszorongva lenyomtam a fogantyút és a motor, mint egy óramű, még ugyanabban a pillanatban feíberregett. Örömömben kis híja, hogy, fed nem .kiáltottam: „Bravó, szovjet testvérek!” Ha'«légkésetten is, a kijárat felé hajtottam. Nem gyorsan, nehogy azt az impressziót keltsem, valami elől menekülök. Még az el_ lenőrző pontokon is csökkentett sebességgel haladtam át. Azt a látszatot keltettem, hogy nagyon nyugodt ember vagyok, olyasvalaki, aki elégedett azzal a munkával, amelyet végzett. S valóban elégedett voltam végzett munkámmal, a késedelmet nem számítva. Végre kívül késültem! Már az első kanyarnál nagy sebességre váltottam át, mert az idő már csaknem lejárt. Minden pillanatban vártam, hogy bekövetkezik a robbanás. Ha a szerkezet pontos,, két-három percen belül meg kell történnie. Ennyi idő alatt nem juthattam ki a zárt zónából. A körülményeknek megfelelően kellett cselekednem, s ez elég bonyolultnak látszott. Hová meneküljek? A Gestapo és a katonai rendőrség kurtán-furcsán bánik a szökevényekkel. Alibire van szükségem. Igen, alibire! Be kell bizonyító- nőm, hogy „tiszta” vagyok, s nem holmi gyanúsan siető motoros. Az órámra pillantottam, s ösz- szeszorítottam a fogamat. .. már csak másodpercek voltak hátra ... erős rengés rázta meg a földet,,; „Hála istennek!” — sóhajtottam fel szinte fennhangon és megállítottam a gépet. A leglényegesebbet elvégeztem. A feladatot, amelyet a szovjet emberek oly részile- • lesen kidolgoztak, teljesítettem . i. A bomb::: vutacsműhely a levegőbe 'röpüli. Minden egyéb mellékes. Ezután életem megmentésére kell gondolnom, mert generálisom számára ez is nagyon fontos. Ha nem tudok megbirkózni ezzel a lajtai is, esni fogok a szemében. Bútor, de megfontolatlan harcosnak fog tartanig Mit tegyek? Gyorsan megfordítottam motor, gépkocsim kormányát és elhatá- u. hogy visszatérek a gyárba. („Lelkesen” felajánlom nekik a se- gíiségemet a „gonosztevő” leleplezésére. Hiszen hithű hitlerista vagyok!’ Visszatértem. A kapu zárva volt •*A vasujtó mögött most két őr állt. Az aszfaltozott fasorokban nagy volt a pánik’, a katonák úde-oda futkostak. ■ . ■ — 'Mi történt? — kérdeztem valóban aggódó hangon, de nem a történtek miatt aggodalmaskodtam. hanem a saját sorsom miatt. Most szabadon kitombolhatom az idegeimet: kiabálhatok, üvölfche- , tek, perlekedhetek ... — Azonnal nyissák ki az ajtót, hallják? — förmedtem rá tele torokból az őrökre. — Nem lehet, Sturmbannführer úr! — felelték csaknem egyszerre a robbanástól megrémült őrök. — Mi-é-é-ért? — meresztettem a szememet. — Tessék megérteni, hogy nem lehet! — magyarázta az idősebbik . — Az a parancsunk, hogy senkit, se engedjünk se be. se ki... ’Legalább ön értse meg .. . — Majd megtanítom én magukat ! Megtanítom én magukat, hogy kell bánni egy SS-törzstiszttel.,. — . örmedtem. rájuk dühös hangon, s ’ !•• osnrt ellenkező, nekem ked. vcsebb irányba fordítottam a kormányt: Ha az elmondottak ma már derűt fakasztanak is, azt nem lehet elvitatni a Hölgyek Lapjától, hogy — olvasói igényeihez mérten — elevenen' szerkesztett újság volt. Másfél év leforgása alatt nem kevesebb mint öt cikket közölt a csókról. Legvonzóbb című: „A csók a jogi életben”, melynek befejezése úgymond, hogy „némelyek szerint pedig a lopott csók igen jó ízű”. Az ellenpont: Wosinszky Mór értekezése a zsugorított temetkezésről. Közgyűlést tartott a Tolnai Csolnakázó Egylet. A dunaföldvári táncvigalmat „Ö Fensége Rezső szeretve tiszteit trónörökösünk” halála miatt elhalasztották. „Ha mind igaz...” Edisonnak sikerült a mozgóképet, a Jrinetográfot, a hangosbeszélővel, a fonográffal, kereszteznie és ebből olyasfajta csoda jött létre, hogy egyszerre látni a „fehér falmezőre vetített” szereplők mozgását és hallani hangjukat. Maga a fonográf — a mai mikrobarázdás, sztereo- és egyéb lemezjátszók őse — sem volt min. denn api szenzáció. Egy drága példány valahogy eljutott Tolnára; ahol 1890. január 17-én „megtartották a javított Edison-féle fonográf első próbáját”. A csodamasinát a Fehér Ló-hoz címzett korcsmában állították közszemléi:', ahol az érdeklődő közönség fejenként húsz krajcár belépődíjért megtekinthette. („Katonák és gye. rekek a felét fizetik.”) Maid a váratlan csattanó: „Az ebből befolyó jövedelem a. Tolnán építendő kaszárnya költségeinek alapja javára iordít tatik.a A Tolnamegyei Hölgyek Lapjából egy vékonyka kötetnyit őriznek az Országos Széchenyi Könyv, tárban. Az 1888-tól 1892-ig terjedő évfolyamokból nem hiányzik egyetlen szám sem, a továbbiakat egészen 1895-ig alig egy-egy példány képviseli. Ha a régi újságból bárhol Tolna megyében előkerül ne még néhány darab, a könyvtár vezetői kérik a tulajdonosokat, hogy juttassák el azokat Budapestre. , Ordas Iván t
