Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-21 / 93. szám
4 TöfN'A WFCYFT NCPÜ.ISAO 1966. április 21. Kitűnő tojás- és húshibridek Látogatás a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben Dr. Sütő Kálmánnal, a kis állattenyésztési kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettesével beszélgettünk a baromfitenyésztés legidőszerűbb kérdéseiről és az ezzel összefüggő tudományos kutatómunkáról. Érdeklődésünkre elmondotta: — Az ország baromfiállományának minőségi fejlesztésében a Gödöllői Kisóllattenyésztésí Kutató- intézet rendkívül fontos szerepet tölt be. Minthogy a baromfi- tenyésztésben hazánk ez ideig elmaradt a legfejlettebb országokban végbement rendkívül gyors ütemű fejlődéstől, a korszerű baromfi tartás alapanyagát évről évre jelentős import révén kényszerültünk beszerezni. Az intézet kapta azt a feladatot, hogy a baromfitenyésztésnek ezt a függőségét felszámolja. Rendkívüli tojástermelési eredmények — A feladatot a korábbi hazai fajtákkal és módszerekkel nem le•hetett megvalósítani. A tenyésztői és kutatási munka alapját ezért behozatallal teremtettük meg, és az immár három éve folytatott körültekintő kutatómunka eredményeként intézetünk több kiváló tojó- és húsfajtával rendelkezik. Az intézet baromfitelepén elért tojástermelési eredmények rendkívül biztatóak. Az általunk előállított tojáshibridek a hivatalos teljesítményvizsgálaton kiválóan szerepeltek. A G—11-es jelű középkönnyű tojáshibridünk 500 napos korra (350 napos termelési időszak alatt) 250 tojás termelésével első helyen végzett és maga mögött hagyta a nyugatnémet származású Nick Chick és a kanadai származású Star Cross elnevezésű tojáshibrideket, amelyek 234, illetőleg 220 tojást termeltek. Tojástermelés vonatkozásában a második helyet a G—22-es jelű tojóhibridünk érte el, 242 darab tojással. Több mint 14 kg-os tojástermelésével világszínvonalú teljesítményt nyúj tott. A G—33-as nehéz tojáshibridünk 215 tojással ugyancsak jó eredményt ért el. Ez a tojóhibrid a hazai teljesítményvizsgálatokon a maga nemében egyedülálló volt, minthogy barna héjú tojásokat termelt. A baromfiállomány 80 százaléka a háztáji gazdaságokban — Messzemenően szem előtt tartjuk a népgazdasági tervben előírt igényeket. És mivel a következő ötéves terv a baromfiállomány 80 százalékának az elhelyezést továbbra is a háztáji gazdaságokban irányozza elő, a nagyüzemek számára szükséges intenzív tartási körülményeket igénylő hibridek mellett — a kistermelők igényeinek megfelelő hibridek előállításán is dolgozunk — Az előbb említett G—33-as barna tollazatú, barna színű tojást termelő hibrideket kívánjuk ebből a célból szaporítani. Ez a hibrid eddigi adataink alapján háztáji tartás és takarmányozás mellett is mintegy 30 darab tojással többet termel, mint a jelenleg tenyésztésben lévő New Hampshire fajta. Csibéi napos korban — színük alapján ivar szerint szétválaszthatok: a jérce mindig barna, a kakas fehér. Kakasai 9 hetes korra elérik az 1 kilogramm átlagsúlyt, ami ugyancsak kedvezőbb a jelenleg tartottaknál. Kitűnő húshibridek — A tojáshibridekhez hasonlóan jelentősen javult a húshibridek (broilerek) termelőképessége is. Broilereink 9 hetes korra elérik az 1,50 kg-os súlyt, melynek minden kg-jához csak 2,7 kg takarmányt fogyasztanak. Ez ugyancsak eléri a fejlett országok termelési színvonalát. — Eddigi eredményeink mind a tojó, mind a húshibridek tekintetében megfelelő szaporítóüzemek mellett reményt nyújtanak arra, hogy már a közeli években magas termelőképességű hazai álNyolchetes csibék a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet nevelőházában. (MTI-foto — Seidner Zoltán felvétele.) ,/. Golovanov: n jezsuita busása — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós latokkal lássuk el a baromfitartó kis- és nagyüzemeket. Ezáltal megszüntethetjük baromfitenyész- «tésünk eddigi függőségét, éven- 5 ként nagy összegű devizamegta- íkarítást érhetünk el. Ugyanakkor í lehetővé válik, hogy eddigi tojás- 5 és baromfihús-termelésünket a «terveknek megfelelően növeljük és 5 gazdaságosabbá tegyük — fejezte 5 be a nyilatkozatát dr. Sütő Kálimén. ■* i Hal ácsi Dezső Filmjegyzet A hétköznapi fasizmus Hitler beszél.. Hisztérikusan vonagló kezek erdeje mered emelvénye felé a filmvásznon. Éles sikoly, őrjögő tömeg. Valóságos bálványimádás. Az utcákon barna ruhás legények jelennek meg. Masíroznak, jelszavakat kiabálnak, hangoskodnak. És elérik, hogy egyre többen figyelnek fel rájuk. Lassanként gazdag pártolók, konszernek, trösztök tulajdonosai sorakoznak fel mögöttük. A haladó szellemű alkotók műveiből hatalmas máglyák lobognak, elégetik a zsidó szerzők könyveit, a városokban mindenütt felbukkan a nácik fáklyás menete. Hitler „tudósai” lemérik a koponyákat, s így válik egy bamba SS-legény felsőbbrendű lénnyé, míg Tolsztoj, vagy Einstein nem üti meg a kívánt szintet. S kidolgozzák az „ideális árja” elképzelést, bemutatják fejformáit és méreteit. A festők a Führert és Goebbelst festik — különböző pózban, helyzetben és arckifejezéssel, s a képzőművészeti kiállítás képei és szobrai a hitlerizmust, az erő kultuszát éneklik meg. Gázkamrák. Halál lehelete árad. Borzalom és rettenet üli meg asszonyok, öregek, kisdedek arcát. S borzad az is, aki a nézőtéren ül. Csak néhány kocka, gyorsan futó jelenet a filmből, melyet az 1965-ös lipcsei fesztivál nagydíj- jával tüntettek ki. Mihail Romm az „Egy év kilenc napja” című filmje után a „Hétköznapi fasiz- mus”-sal bebizonyította alkotótehetségét, művészi kifejező erejét. Ez, a korabeli dokumentumokból összeállított film nem történelnti lecke és nem is előadás a fasizmusról. Képek egymásutánja) amelyek híven tükrözik a nácizmus születését, tombolását és bukását. A fasizmus hétköznapjait mutatja be csupasz meztelenségében. ,.Filmemben harcolni akartam minden emberi méltóság lealjasí- tása ellen mindenki felelősségéért az élettel szemben” — mondja Mihail Romm. „Ez egy kultuszellenes film. Központi gondolatom, az embert nem szabad puszta számmá változtatni. Mindig tudatában kell lennie önmagának és felelősségének. A téma több mint fasizmus. Elítél minden bálványimádást, a tömeg problémáját és mindannyiunk felelősségét veti fel.” Több mint kétmillió méternyi korabeli filmhíradó anyagát nézték végig, válogatták ki Mihail Romm és munkatársai a két és félórás film összeállításához. Dokumentumokban gazdagon mutatják be a nácizmus, a fasizmus rémtetteit. A képeket Mihail Romm saját kommentárjával kíséri, amelyet rögtönözve mondott el és amely hűen tükrözi intelligenciáját, humorát — írja róla egy francia láp. A fasizmus az emberiség örök leckéje volt. Az alkotás felhívás: a népek mutassák meg, hogy e Rém nem kerekedhet többé fö- lénk. — 64 — — Mindig rá gondolok — fordult felém Ros- csin —, és magamra. Elvégre egvkorúak vagyunk. Én bevonultam negyvenben, a flottához. Ö ott ült Rigában az exarchánál. Az Északi Flottához kerültem. Ott sebesültem meg. Elmondok majd egyszer valamit Északról, egy egész regényt! Csodálatos templomainak napfényes hagyma- kupoláivál fogadott Rosztov városa. Olyan kék volt az égbolt, amilyen még tavasszal is c.,ak ritkán. Kis étkezdében ebédeltünk meg. Kuprin vajas kenyereket készített a visszaútra. — Nem fogjuk tudni megenni — tiltakozott Roscsin —( sok ez. — Nem sok — mondta Kuprin. — Ne felejtsd el, ez már öt embernek szól . .. Estefelé értünk Jaroszlavba. Az államvédelmi szervek helyi parancsnokságától két nyomozó csatlakozott hozzánk. Megbeszéltük a letartóztatás tervét. Prohorov a’ kórteremben van a többi beteggel együtt. Nem helyes, ha ott tartóztatjuk le — kezdődne a fecsegés, elsírja majd, hogy milyen beteg, követeli, küldjék Moszkvába, specialistához. Elhatároztuk, hogy Kuprin egyedül megy a kórterembe, s orvosnak álcázva magát közli Prohorovval, hogy döntés született arról, miszerint Moszkvába irányítják, s egyidejűleg ellenőrzi, nem „felejt-e” valamit Prohorov az éjjeliszekrényében. Könnyen feltételezhető ugyanis, hogy némely feljegyzéseket állandóan magánál őriz, s nem bízza semmiféle rejtekhelyre azokat. Kuprin úgy játszotta az orvos szerepét, mint egy hivatásos színész. Nem azonnal ment oda — 65 — Prohorovhoz, hanem előbb körüljárt, beszélgetett a betegekkel, egyiknek megtapogatta a > gyomrát, másikkal kiültette a nyelvét, mormogott valamit latinul és feljegyzéseket eszközölt a noteszába. — Prohorov? Igen, hm, igen. .. Megállt a sovány, csontos ember mellett. Hátrafésült fekete haj. Szúrós szem. Abszolút nyugalom. — Hát elmegyünk Moszkvába, Prohorov! Leszerel. Az analízis elég komoly, kezelni kell... Tizenöt perc múlva már lépegetett is lefelé a lépcsőn Prohorov, kezében bőrönddel, s csak nagynehezen tudta leplezni örömét azon, hogy ilyen ragyogóan sikerült a környezetét félrevezetnie. Kuprin mellélépett, megfogta a karját és kinyitva az ügyeletes ajtaját, így szólt hozzá: — Anatolij Jakovlevics kérem, menjen be ide egy pillanatra. Prohorov belépett a szobába. Pillantása a nyomozóőrnagy vállapjának kék szegélyére esett. — Anatolij Jakovlevics Prohorov? — kérdezte az őrnagy. — Igen, miért? — Lesz szives az okmányait..; Prohorov átnyújtotta személyazonossági igazolványát. — Anatolij Jakovlevics Prohorov, született 1922-ben — olvasta fennhangon az őrnagy. — Minden egyezik — mondta Roscsinnak. Roscsin ránézett Prohorovra. Már egy éve éjjel-nappal csak erre az emberre gondol. Már egy — 66 — éve beszélget, vitatkozik vele, tanulmányozza, reménykedik és csalatkozik reményeiben, beleéli magát lelkivilágába. Már egy éve tart ez a láthatatlan párbaj. Most először látja életében; Az őrnagy hangját hallja: — Önt, Anatolij Prohorov, a katonai főügyész helyettesének végzése alapján letartóztatom és a bűn tetőtör vénykönyv 64. paragrafusa értelmében vád alá helyezem. — Micsoda? Hogyan? — kérdezte Prohorov meglepetten. — Miféle paragrafus ez? — Hazaárulás. — Az őrnagy átnyújtotta a le- tartóztatásd végzést. — Olvassa el, és írja alá! Prohorov arca nyugodt volt, csak remegő keze árulkodott izgalmáról. Úgy rezgeti kezében a papír, mintha száguldó vonat fülkéjében olvasná. — Ez félreértés — mondta tompa hangon Prohorov. — Ez bizonyára valami félreértés.. f — Majd kivizsgáljuk — szólt halkan Roscsin, aki Prohorov háta mögött állt. Prohorov megfordult. Tekintetük találkozott. ; i. Már egészen besötétedett. Prohorov köztem és Roscsin között ült az autóban. Hallgatott és egyre csak mereven nézett előre, túl az úton, túl a fényszóró pásztáján, az éjszakába. A kémelhárítás munkatársai konspirációs okokból a „Jezsuita” fedőnevet adták Prohorovnak. Ez a név véletlenül született meg, de úgy tűnik, rendkívül illett rá. 1964. október 2-án, éjjel, a „Jezsuita” már nem volt többé. Helyette megjelent Anatolij Prohorov vizsgálati fogoly. Vége.
