Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-21 / 93. szám
Í9C6. április 21. TOLNA MEGYEI NÉPÉJSÁC 3 A MINŐSÍTÉS A MINŐSÍTÉS RENDSZERÉNEK bevezetését annak idején megnyugvással fogadták a dolgozók. A kádemevelésben azok az elvek érvényesülnek, amelyek jellemzőek a párt munkájára; nyílt, őszinte és emberséges. A politika hatására fokozatosan szűnik meg a bizalmatlanság, a titkolózás, az emberek szubjektív, illetve papírforma szerinti megítélése, őszinteség, nyíltság lépett a régebbi, mondhatnánk „titokzatos” személyzeti munka helyébe. Az embereket nem a papírforma, hanem végzett munkájuk, cselekedeteik, magatartásuk szerint bírálják el. Módjukban van, helyesebben megismertetik velük feletteseik róluk alkotott véleményét, egyben — éppen az őszinte beszélgetés ad erre lehetőséget — segítséget is kapnak hibájuk kijavításához. Milyen más érzéssel dolgozik az ember, s mennyivel biztonságosabban végzi munkáját, ha tisztában van, hogyan vélekednek munkájáról, és milyen képet alkotnak róla, mint emberről. Az élet bármely területét nézzük is, jó ideig még nem nélkülözhető a minősítés, a káderfejlesztési munka, amelynek nagy szerepe van és segíti az adott munkaterületen dolgozó fejlődését és kihat jellemének formálására. Természetesen, a minősítés csak akkor tölti be feladatát, ha alapos körültekintéssel. felelősséggel végzik, és hű képet adnak magáról az emberről. Vannak üzemek, vállalatok, állami szervek, ahol ez már rendszeressé vált, s évente mérlegre teszik a különböző poszton dolgozók munkáját. Vannak ma is felelős beosztásban dolgozók, akik nem szívesen emlékeznek vissza a tíz-tizenöt évvel ezelőtti káderezésekre, káderbizottságokra. Akkor az volt a gyakorlat, hogy szigorúan bizalmas jelleggel, beszélgetésre hívták meg a vezető beosztású dolgozót, s órákon át keresztkérdések tüzében faggatták. Az ilyen jellegű faggatózás után vegyes érzésekkel, s a legnagyobb bizonytalanságban útjára bocsátották. Egy jó ideig nem tudta meg, felettesei miként véMásképpen néznek lekednek munkájáról, emberi magatartásáról. A legnagyobb zavarban akkor volt, amikor értekezlet alkalmával beolvasták neki, szemére vetve az őszinteség hiányát, miszerint életrajzi adataiból hiányzott a nagyszülők valamikori vagyoni helyzete, vagy más hasonló adat. Manapság a minősítés nem önmagáért készül, hanem az ember formálásáért. A közös gazdaság kihelyezett agronómusáról készült vélemény nem egy ember, hanem a kollektíva egészének véleményét tartalmazza. A tsz-tagok az együtt végzett munka alapján jól megismerték a szakvezetőt. Elmondták jótulajdonságait, s azt, amit szeretnek benne. Jó irányító és takarékosan gazdálkodik. Gondos, kodik arról, hogy a munkák időben el legyenek végezve — mondták. Azután arról beszéltek, amit mint embernek, hibaként rónak fel nála. — Agronómusunk tekintélyét emelné, ha szerényebb volna, és viselkedése, magatartása beosztásának megfelelően alakulna. LEHET TALÁLKOZNI olyan minősítéssel Is, amikor szőrmentén csak a jó tulajdonságokról készül feljegyzés. Az ilyen módszer azért nem jó, mert elhiteti az illetővel, hogy hiba nélküli ember. Nem gondolnak arra, hogy milyen kárt okoznak, mert önhitté, s elbiza- kodottá tesznek embereket. Az önhitt ember végül is alkalmatlan lesz a vezetésre, s amikor már nem bírnak vele, leváltják, s ez minden esetben nagy megrázkódtatással jár. Mennyivel emberségesebb dolog lett volna, ha időben figyelmeztetik és rávezetik hibáira. Jóllehet, meg lehetett volna menteni. A leváltott ember sértődöttségében a legképtelenebb dolgokat műveli. S itt kell beszélni arról, hogy a felületes minősítés nemcsak az egyénre gyakorol romboló hatást. Az álhumanizmus, az elnézés nagy kárt okoz a közösségnek. A minősítés, a kádermunka nagy körültekintést, emberséget és felelősséget igényel. Nem jó módszer a tessék-lássék két-három elnökre mondatban rögzített vélemény. Legalább annyira káros ennek formális elismerésének dokumentálása, az aláíratás. Mindkét oldalról csökkenti a felelősséget, mert csupán adminisztratív munkának tekintik. Sokkal mélyebb nyomot hagy az emberben, ha elv- társiasan beszélnek vele, s együtt vitatják meg azokat a megállapításokat, amelyekkel az illető esetleg nem ért egyet. Időben a beszélgetés tovább tart, de feltétlenül hasznos. Ilyen példa is van. Az egyik termelőszövetkezet elnökéről megállapították a járási tanács mezőgazdasági osztályán, hogy sokszor átnyúl a szakemberek, a brigádvezetők feje felett. ötletszerűen intézkedik, 3 ezzel zavarja a munka menetét. Az esetet azért érdemes megemlíteni, mert az elnök elvtársat hosszas vita után, de mégiscsak sikerült meggyőzni, s rávezetni hibái elismerésére. Azzal, hogy elismerte, rávezették a fogyatékosság megszüntetésére. A MINŐSÍTÉSNEK nagyszerepe van az ember formálásában. Nem szabad elfelejteni, hogy az írásos anyag mögött, amely a szakmai felkészültséget, a munkában elért eredményeket, az ember hibáit, erényeit rögzíti, ott áll maga az ember is, aki az idők folyamán pozitív, vagy negatív irányban fejlődik. Nehezen lehet elképzelni, hogy valakinek csak jó, vagy rossz tulajdonságai, hibái vannak. Értékelni kell az eredményeket, ez növeli az önbizalmat, s ostorozni kell a hibákat, hogy kialakulhassanak a jótulaj- donságok. A minősítés tükrözze az egyik évről másikra beállott változásokat. Emberről képet alkotni úgy, hogy az valóságos, élethű legyen, nagy tapasztalatot, felelősségtudatot, s nem utolsó sorban alapos emberísmeretet igénylő munka. Az a jó minősítés, amely az emberről készül, élethű és igaz. POZSONYI IGNÁCNÉ Rendeződött a helyzet a szedresi Petőfi Tsz-ben Riportsorozatot írtunk a télen a szedresi Petőfi Termelőszövetke. zetben kialakult feszült helyzetről, annak okairól, és azt kutattuk, mit kellene tennie a szövetkezet vezetőségének és tagságának ahhoz, hogy a szembeállás, a meg nem értés megszűnjék, s ezáltal jobb eredményeket érjenek el, mint eddig. Igaz, akkor már csaknem biztos volt, hogy az eredmény, a tagok részesedése jóval több lesz zárszámadáskor, mint korábban volt. Az ellentéteket elsősorban az szülte, hogy alaptalanul gyanúsították az elnököt és a vezető gárdát bizonyos jogtalan előnyök megszerzésével, másrészt pedig néhány dologban, például a korszerű módszerek alkalmazásában tapasztalható volt bizonyos mara- diság a tagság részéről. Kifogásolták a volt főkönyvelő magatartását, és az elnök modorában is az időnként tapasztalható türelmetlenséget, fölényes hangot. Most, amikor pemcsak a zárszámadás, hanem a tervtárgyalás ideje is elmúlt, és teljes erővel megkezdődött a tavaszi munka, a legjobb híreket közölhetjük Szedresből. Tisztázták a személyi ügyeket és az egyéb problémákat, a tagság megnyugodott, szorgalmasan dolgozik. Persze azzal kezdődött, hogy a munkaegység értéke tíz forinttal több, mint az előző zárszámadáskor. De már a közgyűlés előtt tisztáztak egy sor kérdést, például a vezetők bérezésének ügyét. A tervtárgyaló közgyűlés idejére annyira normalizálódott a helyzet, hogy erről a közgyűlésről a legjobbakat' mondja Szűcs János tsz-elnök: „Nagyon szép közgyűlés volt. Hat éve dolgozom a szövetkezetben, de ilyen jó közgyűlést még nem tartottunk. Minden felszólaló a közös ügyekről, a szövetkezeti életről és a munkaszervezésről beszélt.” Elmesélt az elnök egy kedves és számára egészen meglep>ő esetet. Nem sokkal a zárszámadás után megállította az utcán egy fiatal kocsis, azt mondta, gratulál az el. nőknek a jó eredményekhez. Szűcs János közölte vele, hogy az eredmény nem az ő érdeme, hanem mindenki munkája benne van. A változást talán nem is az jelzi legjobban, hogy a csoportos viták, forrongások megszűntek, inkább az, hogy egészen másképpen néznek az elnökre, mint a télen, amikor az említett okok miatt fel- bolydult a tagság. Egyébként a „hangadók” jobbik része közben rájött, hogy nem helyes az a vádaskodó és minden vezetőt kisö- pömi akaró módszer, amibe belekezditek, különösen nem helyes az, ha olyan emberek a legfőbb hangadók, akik mögött nincs szorgalmas munka, csak a szájuk jár. Uj főagronómust és főkönyvelőt kapott a szövetkezet. A főagronó- mus, Gergely István még fiatal, csaknem egykorú az elnökkel. A főkönyvelő, Bálint Gyula a napokban kezdte meg a munkát a Petőfi Tsz-ben. A személyi ellentétek megszüntetése mellett rendkívül nagy jelentőségű, hogy gazdaságilag sokkal jobban áll a szövetkezet, mint eddig. Nincs takarmányhiány. Azelőtt minden évben hiányzott húsz-harminc vagon ahhoz, hogy ideális legyen a jószág ellátása. Kétszázezer forintot még tartalékolt is a szövetkezet. Tavaly üzemviteli költségekre egymillió 900 ezer forint hitelt vettek fel az első félévre, most viszont egymillióval kevesebbet. A munka is jobban megy. Más években mindig „szorított’ a szőlőmunka, de jelenleg nincs elmaradás és a tavaszi vetés is megtörtént a kukorica kivételével. A teljes képhez hozzátartozik, hogy 25 új tagot vettek fel a szed- resiek, és a huszonötből huszonegy fiatal, akiknek átlagos életkora 28 év, G. J. INTERJÚ A% erő- és a munkagépek eladásáról A Tolna megyei gép- valamint gépjavító állomásokon már régebben megkezdődött és ez évben fejeződik be az erő-, valamint a munkagépek eladása a termelőszövetkezeteknek. Erről beszélgettünk Vértez Zoltánnal, a megyei igazgatóság főmérnökével. — Mi a biztosítéka annak Véner elvtárs, hogy az eladásra felkínált gépeket a tsz-ek nem fizetik túl? — A szóban forgó erő- és munkagépek kijavítva, értéküknek megfelelő áron kerülnek eladásra. Erről a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya által létrehozott bizottság gondoskodik. Ez a bizottság végzi a tényleges értékelést, és bonyolítja le az eladást. Az elmúlt évben 378 erőgépet vásároltak tőlünk a megye tsz-ei. Az idén 88 erőgépet adtunk el, ugyancsak a közös gazdaságoknak. Itt arról van szó. ami egyébként közismert, hogy a gép-, valamint gépjavító állomások tevékenysége, feladata megváltozott és az erőgépekre, a munkagépekre ott már nincs szükség. — Milyen a kereslet? — Általában az adott körzetben valamennyi eladásra felkínált gép gazdára talál. 1966- ban két szakaszban végeztük, illetve végezzük a lebonyolítást. Az első februárban és márciusban volt, a második áprilisban és májusban van, illetőleg lesz. Kijavítva adtuk el a felesleges munkagépeket, olyan időpontban, hogy azokat még ez év tavaszán használhassák a tsz-ek. Június 20-ig befejeződik a Z SB—4.6 rendrearatók és a cséplőgépek eladása is. Még talán annyit, hogy az adás-vétel jelenleg is tart. Ha a körzetben lévő termelőszövetkezetek a gépek valamelyikére nem tartanak igényt, akkor más járásokban lévő közös gazdaságoknak ajánljuk fel a körzet feleslegét. Ez volt a múltban is a gyakorlat. Érdekes egyébként, hogy a könnyű, univerzális gépek kelendőbbek, mint a nehéz univerzális traktorok — mondotta Vénet Zoltán főmérnök. — ir — A megye legtisztább községei Zomba és Szedres Az elmúlt évben a megyei tisztasági mozgalmat a Magyar Vöröszkereszt megyei szervezete szervezte meg a tanácsi egészségügyi osztályok, csoportok, az alárendelt egészségügyi szervek, valamint a községi tanácsok társadalmi aktívákkal kibővített egészségügyi állandó bizottságainak részvételével. Az árvízveszély és a vele kapcsolatos árvízvédelmi készültség miatt nem terjedhetett ki a mozgalom a megye egész területére. Kimaradt a szekszárdi járás 20 és a paksi járás 3 községe. A 84 értékelt községben a lakóházak 60 százalékához jutottak el az értékelő bizottságok. A mozgalom során emelkedett az értékelésbe bevont tsz-ek, valamint telepjek száma. A területek általános tisztasági képié, a lakó- és munkaterületek higiénikus viszonyai helyenként kissé lassú ütemű javuláson mentek keresztül. A mozgalom területén növekedett a 100 pontot kiérdemelt tiszta lakóházak száma és az elmúlt évben érte el az eddigi legmagasabb 7 553-as számot. Mivel az árvízveszélyes időszak miatt aránylag nagyobb számú község és jelentős terület maradt ki a mozgalomból, ezért lényegében megyei verseny nem alakulhatott ki. Így igazságosabbnak látszik, ha az előző évektől eltérően nem állapítjuk meg a verseny helyezési sorrendjét, csupán a tisztasági mozgalomban különösen érdemes, eredményt elért két községet Zombát és Szedrest emeljük ki. Zomba község 770 házából 407-et értékeltek, melynek mindegyikében megfelelő volt a gazdasági udvarok elválasztása. A községben 192 ház érdemelte ki a 100 pontot, s csupán 20 ház minősült 60 pont alattinak. A község területén működő tsz 90 pjontot ért el az értékelésben. Szedres község 620 házából 150 nyert el 100 pontot. 310 háznál megfelelően elkülönített és tisz- tántartott gazdasági udvart találtak. Sokat javult a cigánytelep, illetőleg a községben lakó cigányok lakásainak tisztasága is. A falu általában rendes, tiszta benyomást tesz, kellően virágos. ÚJ SOROZAT Á tsz-tagok Valamennyi szövetkezeti gazdának ajánljuk a Kossuth Könyvkiadó gondozásában most meginduló sorozatot. A könyvecskék mindegyike olyan kérdéssel foglalkozik, amely a termelőszövetkezeti gazdálkodásban, a közösségi életben, a falu hétköznapjaiban. vagy akár a háztáji gazdálkodásban napjonta felmerül. A tsz-tagok kiskönyvtára tanácsadást, tájékoztatást, segítséget nyújt a szövetkezeti gazdáknak és vezetőknek egyaránt. Ez a szándék vezette a sorozat >zer- kesztőit és a könyvek mondanivalójából ítélve, a tsz-tagok kiskönyvtára minden bizonnyal megfelel a várakozásnak. Almási István „Milyen a jó tsz-vezetés?” című könyvecskéje a szövetkezeti gazdák szemszögéből vizsgálja, hogy milyennek kell lennie annak a vezetésnek, amely legjobban fejezi ki a tagok érdekeit. Minden tsz-tag megélhetésének, egyéni jólétének a közös vagyon a forrása. Ha kárt szenved a közösség vagyona, károsodik az egyén is. Valamennyi kiskönyvtára tagnak érdeke, hogy ne vesszen el tehát egyetlen fillér sem a közösség vagyonából. E kérdésekkel foglalkozik sokoldalúan Kovács Mihály, a „Nem veszhet el egy fillér sem” című könyvében. Feltétlenül érdeklődésre tarthat számot Vajda Márton a „Szakmunkások a termelőszövetkezetben”, Söptei János „Fiatalok a termelőszövetkezetben”, című kiskönyvtári füzete. Az ízléses kiállítású könyvecskék nemcsak tanítani akarnak, szórakoztani is. Neves karika- turisták tréfás rajzokkal szemléltetik a termelőszövetkezeti élet napfényes és árnyas oldalait. Ahol a téma lehetővé teszi, rövid rendelet-, illetve jogszabály-ismertetés és a vonatkozó legfontosabb jogszabályok megjelenési helyének felsorolását is tartalmazzák a kiskönyvtár füzetei. A tsz-tagok kiskönyvtára sorozatot Gyenis János szerkeszti, aki korábban a Tolna megyei Népújság mezőgazdasági rovatvezetője volt.
