Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
1966. március 13. TOLNA MEGYEI NEPŰJSÁG 5 Tízezer menetlevél lyukszalagon Ahol egy asztalon elfér egész Tolna megye A lyukkártyarendszerű gépi adatfeldolgozást a világon először 1880-ban az Amerikai Egyesült Államok népszámlálásakor alkalmazták. Magyarországon 1910-ben, a szekszárdi 11-es AKÖV-nél 1963-ban kezdték a lyukkártyarendszerű gépi adatfeldolgozást, a Mercedes, nyugatnémetországi cég kitűnő gépeivel. A szekszárdi AKÖV vezetői bátran nyúltak ehhez a jobb módszerhez. Árvái István osztályvezető most is lelkes támogatója a rendszer továbbfejlesztésének, mint ahogy sürgette bevezetését is. — Annyira sokoldalú értékelést megfeszített munkával sem tudtunk kapni, mint a gép segítségével. A klasszikus értelemben vett statisztikusi munka robotoló részét a gép végzi el. Az embernek annyi a dolga, hogy a géphez előkészítse az anyagot. Kódolni kell a menetleveleket, azután a Mercedes lyukszalaggépbe tenni, és a mi dolgunk ezzel be is fejeződik. A lyukkártya- feldolgozás az AKÖV lyukszalagból történik, Budapesten, óáák alatt. Mi a kötelező statisztikai összesítést kapjuk vissza, ha más vonatkozásban adatot kérünk, azt is elvégzi a gép. Szóval nem tudunk olyan vonatkozású értékelésre alkalmas adatot a géptől „kérni”, amire pontos, megbízható választ ne kapnánk. Havonta átlagosan 10—13 ezer TEFU menetlevelet kell kódolni a statisztikai és a bércsoportnak. A megfelelő kódszámok kialakítása, tudomány. Ennek gyakorlati alkalmazása nagy figyelmet kíván. Rassz kódszám beírása, téves adatot továbbít. Egy menetlevélről 12 statisztikai kódszámot, körülbelül azonos mennyiségben, béi'-kód-számot összesítenek, lyukasztanak szalagra. A csopor- sítás nagyon sokféle lehet. A tengernyi adat, például egy gépkocsivezető egy havi munkája, egy gépelt oldalon, néhány méter szalagon kerül a központi feldolgozóba. A vállalat nyolctíz oldalnyi statisztikai összesítés,t kap vissza, amelynek hasznosítása már a vállalat vezetőinek dolga. Forró Lajos osztályvezető lelkes támogatója az új rendszernek. — A statisztika, meg a bérelszámolás mellé, az anyagkönyvelést is gépre akarjuk vinni — mondja. Ha az így nyert adatokat megfelelő értékeléssel a vezetők tudomására hozzák, akkor jelentősen növelhető majd a gazdaságosság. Mert a gép nem téved. A helytelen kódolás is kiderül, amikor a gép kontrollt csinál. Egy érdekes „tévedésre” még most, három év után is jóízűt derülve emlékeznek vissza. — A gépkocsivezető kódszáma a születési év számának utolsó két tagjából, a hónap és a nap számából áll. Például Horváth János született 1933 május 25-én, ekkor a sofőr száma: 330525. Pe- chünkre egy főnökségnél ugyanaz nap született két gépkocsivezető Amikor észrevették: a két gépkocsivezető, ugyanazzal a géppel dolgozott egy hónapban — a kód-számuk is egyezett, a reklamációt tisztázta Tóth Gizella, Péter Irén és Döményi Erzsébet, bér' kódolók. is dolgozik. Sőt, azonos rendszámú tehergépkocsin, követ szállított mindegyik. A reklamáció jogos vdlt és a helyes bérszámfejtést, illetve az elosztást utólagosan végeztük el. Az ilyen eset nem tévedés a gépcsoport részéről — mondja Kovács Zoltánné csoportvezető. Az értékelésre adott menetleveleken nem volt különbség. A rendkívül gyors, pontos adatszolgáltatáson kívül más haszna is van a gépnek. Könnyebb a statisztikai adatokat, bérelszámolást elkészíteni. Egy ilyen összeA tízezer menetlevél közül egy ölre való Ament Katalin statisztikus, munka közben. sítés elkészítéséhez két osztály dolgozói tíz napon át tekerték a számológépeket. Most például Pesten a gép percek múltán adja az összesítést, amikor a korábbi helyzethez viszonyítva 40 százalékkel több a munka, a menetlevél. A menetlevelek kódolása unalmas, fárasztó munkának látszik. Sárközi Károlyné, Szekeres Jánosné és Ament Katalin a sta tisztikai csoport tagjai nagyon sok fantáziát, izgalmas dolgot találnak e munkában. A bérszámfejtésnél Tóth Gizella kolleganői nevében is mondotta: — A munka csak akkor válik unalmassá, ha az ember nem szereti szakmáját. Minden menetlevél forintot jelent a munkásnak, a vállalatnak. Célunk, hogy a reklamáció megszűnjék, vagy legalábbis a minimálisra csökkenjen. Kovács Zoltánné, Bőhm Jánosné és Péterbencze Jánosné a gépi adatfeldolgozás nehezét végzi. Itt a gépteremben minden órában tíz perc kötelező szünet van. Ekkor még a gépteremből is ki kell menni. A folyamatos, órákon át végzett munka károsan hat a szervezetre. Lőrincz János és Simon József a nagyértékű precíziós gépek szerelői gondoskodnak arról, hogy a gépek mindig üzemképesek legyenek. A 11-es AKÖV vezetői, a megyében talán az elsők között ismerték fel a lyukkártyarendszerű gépi adatszolgáltatás nagy jelentőségét. Nyilván a Mercedes gépekre más adminisztratív tömegmunkát is fel lehet vinni. Van arra lehetőség, hogy a gépi adat- feldolgozás gyorsabb léptekkel haladjon előre, segítse a Tolna megyei gazdasági vezetők irányító munkáját. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: TÚRI A gépek és kezelői: Péterbencze Jánosné, középen Kovács Zoltánné csoportvezető és Bőhm Jánosné. Az irodában zsúfoltan állnak egymás mellett az íróasztalok. Az egyiken Tolna megye, a másikon pedig Ozora község határa látható, természetesen csak térképen. Annál inkább természetes ez, mivel az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (a következőkben: Á. F. T. H.) Tolna megyei Felügyelőségén vagyunk. Ott, ahol a megye arculatát tükröző térképeket, felméréseket készítik. Erről beszélgettünk Hargitai János osztály- vezetővel. — Munkánk többségét a tervezőirodák, és a mezőgazdasági termelő egységek által megrendelt térképek, felmérések készítése jelenti. Ezzel párhuzamosan végezzük a megye községeinek új, megbízható kataszteri felmérését. Eddig 19 község határának felmérése, feltérképezése készült el, jelenleg 38 községben dolgozunk hasonló munkán. A megye valamennyi községének feltérképezése mintegy tízéves munkát jelent. — Ezek szerint a községekről készített régebbi felméréseknél baj volt a pontossággal? — jegyzem meg közbevetöleg. — Sajnos így igaz. 1950-től 57- ig a műszaki nyilvántartást nem vezették pontosan, megbízhatóan, s így természetesen az ebben az időszakban készült felmérések, térképek nem tükrözték a megye vagy község életében bekövetkezett változásokat. Ma már „napra kész” állapotban vannak ezek a nyilvántartások. — Milyen „hírforrásokból” értesülnek egy-egy jelentősebb változásról? — Abban az esetben, ha például egy új létesítmény építése a kisajátítástól kezdve ismeretes előttünk, könnyű a dolgunk. Nehezebb a tájékozódás akkor, ha valamelyik tervezőintézet geodéziai csoportja végzi a munkát. Ilyenkor először koordinációs csoportunkat értesíti az illető tervezőintézet. Ezt követően nyilvántartásunkba vesszük az új létesítményt, majd rendszeresen ellenőrizzük az ott végzett munkát, így a készülő térképről már leolvashatjuk a megye területén történt változást. Hogyan segíti az ÁFTH a mezőgazdasági termelő egységeket? — Az elmúlt években 24 termelőszövetkezet mintegy 85 ezer holdnyi területén táblásítási felmérést végeztünk. Célunk az volt, hogy tőlünk telhetőén segítsük a termelőszövetkezetek eredményeinek növelését. Az általunk készített táblásítási felmérést több termelőszövetkezet figyelmen kívül hagyta, és a saját elképzelése szerint dolgozott. Ez legtöbb esetben megbosszulta magát. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol táblásítási felméréseinket figyelembe vették az eredmények sem maradtak el. így például a dombóvári „Alkotmány”, a tolnai „Aranykalász”, az alsónyéki „Dózsa Népe” és a bátaszéki „Búzakalász" Termelő- szövetkezetekben. — Eddig csak hazai feladatokról beszélgettünk. Vannak azonban az A. F. T. H.-nak nemzetközi feladatai is? — A nemzetközileg jelentős háromszögelési pontok karbantartását és pontos nyilvántartását végezzük, valamint koordináljuk a megye területén előforduló geodéziai munkákat. Itt elsősorban vízügyi, erdészeti munkákra gondolok. Itt szeretném felhívni a mezőgazdasági termelőegységek illetékes vezetőinek figyelmét arra, hogy jobban vigyázzanak a háromszögelési pontokat jelző oszlopokra, kövekre, mert éves viszonylatban Tolna megyében mintegy hárommillió forintot fordítunk ezek karbantartására. Ez pedig igen nagy összeg — mondja befejezésül Hargitai János osztályvezető. Búcsúzóul még egyszer végignézek az asztalokon kiterített térképeken. Azokon a térképeken, amelyek megváltozott életünk arculatát tükrözik, s amelyek ma még élethűek, de holnap már újabb és újabb bejegyzéseket kell rajtuk eszközölni. (szigetvári) A fiatalok megoldották Ügy kezdődött, hogy o Szekszárdi Vasipari Vállalat a gyönki tűszelepüzem számára két vadonatúj csehszlovák, program- vezérlésű automatái kapott, azokat azonban nem tudták használni. Hogy miért? Az ottani munkához, a használathoz át kellett volna alakítani, illetve speciális alkatrészek voltak szükségesek működtetésükhöz. A vállalat vezetői fűhöz-fához szaladgáltak, keresték, hogy végeztethetik el ezt a feladatot, de vállalkozóra nem akadtak. Még a szekszárdi mérőműszergyárnál is jártak, de hiába, mert azoknak nem volt vállalási lehetőségük. Erre felfigyeltek az üzem fiataljai, ekkor léptek akcióba a ki- szesek. Látván a küszködést és azt, hogy az üzemnek az értékes gépekre mily nagy szüksége van, a vasipari vállalat KlSZ-tiikára körülbelül egy hónappal ezelőtt felkereste a mérőműszergyári ki- szeseket. — Nagy kéréssel fordulunk hozzátok. Vállalatunk termelése érdekében nagy szükségünk lenne arra, hogy segítsetek rajtunk — kezdte. És a vasipari vállalat fiataljainak kérése meghallgatásra talált. A mérőműszergyár fiatal munkásai egy lelkes szakember irányításával, összefogással segítettek. A szerszámkészítő alapszervezet kiszesei, hat fiatal, munkaidő után, társadalmi munkában elkészítette ezeket a hallatlanul igényes alkatrészeket. Ezek gyártása nagy szakmai hozzáértést követel. A körülbelül 60 órát igénybe vevő munkánál kiemelkedően sokat dolgozott Föglein Antal KISZ-fiatal. A munka befejeztével, február 10-én az átalakított, új alkatrészekkel ellátott automata gépeket a segítők fel is szerelték a helyszínen, a gyönki tűszelep- üzemben. Üzemelhet most már a két automata. Ezek olyan nagy teljesítményűek, hogy teljes működésük esetén a jelenleg még meglévő hat darab régi gép termelési eredményeit közelíti meg a kettő. Amíg a régi gépekkel percenként három darabon, az új gépekkel percenként 8 darabon végzik el a műveletet, az utóbbi kettős munkafolyamatot produkálva. A mérőműszergyári fiatalok hozzáértésből, munkásszolidaritásból, segítőkészségből jól vizsgáztak. Dicséret illeti ezért őket. Örvendetes, hogy ezek előtt a törekvő fiatalok előtt nincs lehetetlen feladat, sem műszakilag, sem emberileg. H. E. Kőműves szakmunkásokat, azonnal felveszünk jelentkezni lehet Paksi Járási Építőipari Ktsz Paks, valamint a dunaföld- vári és nagydorogi építésve- j zetőségen. (83) |
