Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

Reflektorfényben

Közvélemény-,,térképezés“ — Fontos kutatási témák — Különleges sorozatok — Alakulóban a Filmklubszövetség — Látogatás a Filmtudományi Intézetben

Hányán látták az Aranyembei’t és hányán az Oldás és kötést? Ki a kedvenc színésze, vagy színésznője a dióknak, a vasmunkásnak és a háziasszonynak?

Ezekre a kérdésekre s még számtalan hasonlóra kaphatunk választ a Filmtudományi Intézet hatásvizsgáló csoportjától, ahol a közvélemény „feltérképezésével”, az igények, vélemények, visszhangok pontos rögzítésével segítik a „filmipar” gazdáit, s magukat a filmeseket a további alkotómunkában.

A hatásvizsgálók íróasztalain kérdőívek, összesítések halmozódnak, a Filmtudományi Intézet többi helyiségében azonban megint csak más kép fogadja a látogatót. Itt óriási szekrényekben kisebb- rafeyobb lapos fémdobozok, s bennük filmtekercsek — ez a filmtár. Ott elsárgult és frissebb újság, halmok, az a folyóirattár, és mint dr. Újhelyi Szilárd, az intézet igazgatója mosolyogva megjegyzi, az egész ház csupa tár. Található itt még könyvtár, adattár, emléktár is. Utóbbiban a filmgyártás tárgyi emlékeit őrzik, az adattárban pedig kartonokon a magyar s a világ filmművészetére vonatkozó minden fontos tényt.

— Vajon ez a felmérhetetlen szellemi kincs hogyan szolgálja a nagyközönséget?

Természetesen csak közvetve, — mondja az igazgató. — Intézetünk munkatársainak nagy része tudományos kutató, akik a sok, egyelőre még holt adatok felhasználásával tanulmányokat írnak, s ily módon bizonyos esztétikai vagy filmtörténeti kérdések megvilágításával jelentősen hozzájárulnak a magvasabb, tartalmasabb, s esz. tétikailag is magasabb rendű filmek születéséhez.

Az intézet kutatási terve önmagáért beszél. Huszár Tibor, a társadalom etikai problémáinak vizsgálatával foglalkozik, oly mértékben, amennyiben ezek az etikai problémák filmek konfliktusául szolgálnak. Nemes Károly „Miért jók a magyar filmek?” címmel filmművészetünk 54—64-es szaka, szának elemzését készíti. Tanulmány íródik a filmforgatókönyv problémáiról, s a korszerű film- színészi játékról is.^Kutatók egész sora foglalkozik a realizmus problémájával, Novak Zoltán Eizen- steinnek, a realizmus atyjának alkotó módszereit, Bíró Yvette a modern filmművészet realista törekvéseit, Hegedűs Zoltán a mai angol filmszatírák, Nemes Károly pedig a népi demokratikus filmek

GALLAI KÁROLY:

ESTI TÖPRENGÉS

Tájolok.

Most jobbra van nyugat.

Az ég alján még sápadtan remeg a rózsaszín nap, mielőtt lemegy.

Egy lámpatartó oszlopon a lámpák vakító fehér virágok. Illatuk ideszáll. Alattuk, mint nyugtalan hajótest dohog, morajlik sötéten a gyár.

Csak néha villan rejtelmes kék fény a zörgő hengermű ablakán.

A kémények, árbocok, s vitorlaként, leng a füst, lágy szélben megfeszül. És a part itt ez az íróasztal.

Itt ülök a parton, egyedül.

Vem szólal meg, hiába kérlelem,

— lehunyja fáradtan szemét — az álmos est. És süketen, vakon, a nyári éjben kifeszül az ég.

Mint két kamerával a televízió, az időt én is úgy lesem.

Szinkronban fut életemmel a Történelem.

Feszülve élek.

Bárhol, bármilyen hangütésre, egy húr bennem is remeg.

Néha fáj, hogy annyi szállal köt magához a világ, s hiába bontom serényen, nem lelem minden ág-bogát.

És az évre jönnek évek, nem lesz a gond kevesebb, csak a vér futása lassul, és a szó lesz csendesebb.

realista tendenciáit vizsgálja. Sokan dolgozzák fel tudományos művekben a filmtörténet egyes korszakait. Az ismeretterjesztéssel szórós kapcsolatban álló két mű is készül. Kertész Pál: A filmművészet formaríyelve, valamint Zay László elemzése az 1957 óta hazánkban folyó iskolai filmoktatásról.

Az intézet archívumának tevékenysége még közvetlenebbül érinti a közönséget. Gondoskodik a főváros népszerű és állandóan zsúfolt mozija, a Filmmúzeum műsor-összeállításáról és filmellátásáról. A műsorcsoport állítja össze a különleges sorozatokat, s gondoskodik az érdekesebb filmrendezvények megszervezéséről. Rendezett már az intézet francia, lengyel, jugoszláv és bolgár filmnapokat, s a ha van hatos év munkatervében szerepel jugoszláv, svéd s osztrák, illetve a görög filmművészetet bemutató sorozat, valamint „Minden idők 12 legjobb filmje” című ösz- szeállítás és még egy sorozat, amely Renoirnak, a kiváló francia filmrendezőnek több művét mutatja be egymást követő napokon. Mindezek a sorozatok, rendezvények általában a budapesti Filmmúzeumban zajlanak le, de az intézet nem feledkezik meg a vidéki nézőről sem. A napokban alakul meg hivatalosan is az eddig országszerte szétszórtan működő filmklubokból a Filmklubszövetség, amely egyébként a nemzetközi filmklubok szövetségének is tagszervezete lesz. E kluboknak a filmmel és előadóval való „ellátását'’ az intézet vállalta magára, s ezért már folyik az előadásvázlatok készítése és előkészítés alatt áll egy tanfolyam szervezése is a filmklubelőadók képzésére és folyamatos továbbképzésére.

Gazdag és sokrétű munka folyik az intézetben. Egyesek munkájának eredménye már holnap realizálódik a filmklubok érdekesebb, változatosabban összeállított, előrelátóbban megszervezett programjaiban, mások alkotótevékeny, ségének hatása csak évek múlva lesz érezhető. De az bizonyos, hogy a Filmtudományi Intézet kollektívája is ott van azok sorában, akik munkálkodásának eredményeképpen, az utóbbi évek biztató kezdetei nyomán jelentékeny, szocialista filmművészet születik Magyar- országon.

Z. J.

IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA:

EMLÉKSZEM

Veletek voltam a tisztítótűzben; pitvarában a nyomornak, s az ellentmondások titkos tudatával végighallelujáztam a gyerekkori misztikum csarnokait.

Belül, a csönd barrikádja mögül golyószórós indulatok csapdostak a közeli felismerés épületére.

Láttam a rémület okker csillagait a felöltőn, s az emberfeletti iszonyat füstjét permetezni fenn a magasban.

Hallottam harckocsik dörejét

és senkisem filozofált a halálról,

csak dőlt keresztként dermedt az anyarögre.

A bizonyosság és bizonytalanság állomásain együtt várakoztunk a számunkra-kijelölt percre, amikor — a hirtelen támadt csend vezetékén — iker-szavak tolultak tudatunkig;

— emlékszem — tavasz kezdődött akkor, gyöngyvirághátú hegyek nyújtóztak az égig és kenyérosztogató, fáradt katonák emelték karjaikba a békét.

Iroda a népművelés szolgálatában

Legfiatalabb intézményünk, amely a népművelés szerteágazó munkájának igen jelentékeny részével foglalkozik: a Népművelési Propaganda Iroda. Fél esztendővel ezelőtt, amikor életre hívták, feladatát abban jelölték meg, hogy a Művelődésügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet, a Könyvtártudományi és Módszertani Intézet, az Országos Népművelési Tanács. keretében folyó munka egy részét, a tömegkiadványok, a módszertani útmutatók, a műsorfüzetek stb, szerkesztését, kiadását és terjesztését végezze.

Az Iroda — mint megtudtuk, — alig néhány hónapos fennállása óta tekintélyes levél-meny- nyiséget kapott az ország különböző részeiből. (Zömük még a Népművelési Intézethez és más intézményekhez érkezett, hiszen az Iroda munkájáról aránylag igen kevés szó esett eddig!) A levelek többsége a mához s a máról szóló színdarabokat, egyfelvo- násosokat sürgeti, kéri. Mintegy háromezer színjátszó csoport működik az országban, műsorellátásuk körül azonban igen komoly gondok vannak.

Szerencsére az Iroda idejében felismerte ezt az igényt. Külön lektorátust hoztak létre, melynek munkáját széles körű szakmai és társadalmi szerkesztő bizottság segíti. (Ebben a bizottságban a legtöbb megye egy-egy népművelési munkással képviselteti magát.) Az egyfelvonásos-termés azonban — főként, ami a mai és falusi környezetben játszódó színdarabokat illeti, — rendkívül nehéz feladat elé állítja még színházainkat is. Az Iroda most néhány fiatal írót bátorít: megbízásából máris többen dolgoznak ilyen „speciális” színdarabokon, s az első el is készült: Solymár József „Párbeszédek a szerelemről” címmel három egyfelvoná- sost írt, melynek darabjai egy- magukban, de összefüggéseikben, tehát egymás után is jól hatnak, eljátszhatok. A darabok éppen e napokban „vizsgáznak” a szerkesztő bizottság előtt, és a Színjátszók Kiskönyvtára sorozatban jelennek meg. Ebben az évben egyébként 12 műsorfüzet szerkesztését és kiadását tervezik.

A közeljövőben megjelenő kiadványok között szerepel a „Művelődési otthonok építése, berendezése, felszerelése” című útmutató, amely néhány művelődési ház-típus teljes leírását, dokumentációját, belső berendezésének korszerű leírását tartalmazza. De széles körű érdeklődésre tarthat számot például a Pergő Képék című szaklap is, amely — ugyancsak az Iroda gondozásában, — az amatőrfilmesek sajátos gondjaival, problémáival foglalkozik.

Hosszú lenne felsorolni az Iroda valamennyi kiadványát (hiszen már ebben az évben is száz körül mozog a különböző kiadványok száma, s példányonként 6—800 kerül „terítésre” országszerte!), e néhányat is inkább csak ízelítőként említettük fel.

B. T.

MAKAY IDA:

A Vers n költőhöz

Ha engem akarsz, hagyd el mindened. Csontig-fosztottan lehetsz csak enyém Anyád, testvéred, társad elveszem úgy jössz velem, hogy senki sem kísér.

A rabtartód és börtönöd vagyok Mit kívánsz s rettegsz: tengeren sziget De a tengert is én adom neked.

Mikor már spmmi: én leszek tied.

S ki lettél megmért tereimnek foglya Szemednek égig nyílik ki a táj, mielőtt még az irgalom lefogja S az ablaktalan alkonyatba zár.

IIja Lavrov:

VIKTOR

A vizsgák előtt szabadságot kapott, de mit tehet ebben a kis faluban?... Hátizsákjába gyömöszölte tankönyveit, kenyeret, a teáskannáját, mahorkát és fütyö- részve a folyó felé tartott.

A fenyvesnél választott egy helyet magának. Tüzet gyújtott. Égett fakéreg szaga terjedt el a környéken. A láng fölé akasztotta a teáskannát, és lehevere- dett a homokba.

Könnyű, papírfigurának tűnő kányát emelt a légáramlat mind feljebb és feljebb. Csobogott a víz, vadkacsák húztak el felette, valahol darvak rikoltoztak. Kifakadt rügyek illatát lengette az enyhe szél. A teáskannában forrni kezdett a víz.

„Milyen sivár lehet az életük azoknak, akik állandóan irodában

*Részlet a szerző „A megigézett lány” című regényéből. (Molodaja Cvardija, Moszkva, 1965.)

élnek. Hisz nem ismerik a föld e csodálatos világát!” — suhant át Viktor agyán a gondolat. Ismerősei között is akad ilyen fickó: menetrend szerint alszik, eszik, dolgozik és olykor sétál.

Számára a liget — „egészséggyár”, a piros alma — „táplálkozási termék”, — a friss levegő — „ózon”.

Nem azért korcsolyázik, mert öröme telik benne, hanem, mert „szükséges egészségének megőrzése céljából”, nem ebédel, hanem „kalóriát visz a szervezetébe”, nem azért olvas, mert szereti a könyveket, hanem „kulturális színvonalát emli”, nem új ismereteket szerez, hanem „tökéletesíti magát’V nem' szórakozik, hanem „ésszerűen szervezi meg pihenőjét”, nem sétál, haneny „hasznos egészségügyi sétát tesz’’.

Számára nem létezik az égbolt, a folyók; a szarvasok, vadállatok taposta ösvények, napfelkelték és vaksötét éjszakák. Ahol a helységük határa végződik, .ott számára az élet is befejeződik. Nem tudja megkülönböztetni a búzát a zabtól. Jóformán csak térképről, vagy fényképről ismeri az igazi természet tájait és tiltakozik, ha a föld termésével, borral kínálják, mintha veszélyeztetné a drága egészségét.

Ilyen ember volt az apja is...

Levette a tűzről a teáskannát. A folyóra tekintett, s az olyan hívogatónak tűnt neki, hogy hirtelen vetkőzni kezdett. Beugrott a jeges vízbe. A hidegtől felordított: „Ah! Oh! Uh!”. — Aztán úszott.

Megdermedve rohant vissza a tűzhöz és gyorsan magára kapta ruháját. Pezsgő frisseség töltötte el. Jólesően itta a forró teát.

Esztendeje, hogy meghalt az édesanyja. Halála után három hónappal apja újból megnősült. Nem azért, mert megszeretett valakit, hanem mert azt tartotta: „ez szükséges a jó anyagcseréhez”. Ennyire még senki sem bántotta meg Viktort. Nagyon hiányzott neki az anyja, álmában többször látta őt, s helyette — mikor felébredt —, egy egészen fiatal, gyakran piruló nő jelent meg.

Szőke, arca kedves, telt... Zavart tehetetlenség látszott a mostoháján, valahányszor találkoztak. Egyidősek voltak. A fiatalasszony legfőbb dolga: a férjéről való gondoskodás. Viktor még sajnálta is őt: „Te szegény, micsoda meg-