Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
1966. március 6. TOLTÍÁ MéGYET NEPÜJS/ÍÖ 5 'ltok a<z A Szekszárdi Mérőműszergyárban a dolgozók 35 százaléka nő. Pöttyös kendőjük, színes köpenyük üde színfolt a munkapadok gépek mellett, kezük férfiakkal egyező biztonsággal mozog. Hármukat ismertük meg személyesen is. || Az első fecske Zoltai Pálné szerszámkiadó 1964 július elsején került az üzembe, adminisztrátori beosztásban, valójában a raktárosi teendők elsajátítására. Akkor még csak a raktárhelyiség létezett. — Majdnem elsírtam magam, amikor megláttam az üres, termet. Itt kell majd dolgoznom? Egyetlen íróasztalt állítottak a közepébe 'és eleinte naphosszát füzeteket vonalaztam. A terem most zsúfolásig megtelt polcokkal, bonyolult szerszámok, műszerek hevernek rajtuk női alapossággal rendszerezve. Akármelyik nevét kérdem, mindegyiket ismeri, kérésemre működését is elmagyarázza Zoltainé. — Csigafúró, menetfúró, melyik érdekli? — Mennyi ideig tanulta a nevüket? — Szerencsére folyamatosan érkeztek a szerszámok, mert különben úgy éreztem volna, egyszerre lehetetlen mindegyiket megismerni. — Ugratták a fétfiak? Nem kértek tréfás szerszámokat? — Még reszelőzsírt is! De most már tudják, hogy ismerem a munkaterületet. Sokat segített Rotkay Gyula raktárvezetőnk. || Az esztergapadnál Törékeny, szigorú hömlokú kislány. Szemét összehúzva figyeli a gép működését. Tizen- Pöttyös kendőben, biztos mozdu- nyolc éves múlt, féléve szakmun- latokkal... kás. Ez a csigafúró — Nekünk, újonnan végzett szakmunkásoknak 80 százalékot kell teljesítenünk. Ha ezt meghaladjuk, emelkedik a fel- szabaduláskor kapott 5,60-as alapórabérünk. Havonta átlag 20— 30 fillérrel kapok többet. Nagy Zsuzsa az Újvárosban lakik. Édesanyja vezeti a háztartásukat, de amikor a továbbtanulása lehetőségeit latolgatták, ő javasolta: — Többet érsz, ha szakmát tanulsz! — Féltem egy kicsit, bizonytalan kedvvel láttam a tanuláshoz — mosolyog akkori önmagán. Soha nem láttam közelről esztergapadot és az meg sem fordult a fejemben, hogy én is kezelem egyszer. A művezetői úgy találják, ha továbbra is ilyen szorgalmas marad, semmi kifogásuk nem lsz ellene. I Fiukkal indult a versenyen Első helyezést ért el á Szakma Kiváló Tanulója címért indított megyei versenyen. Az országoson is bekerült az első tíz műszerésztanuló közé. Azóta sem indult a megyéből lány is a fiúkkal együtt. — Szeretem az üzemet, a munkámat. Első éves vagyok a Pécsi Villamossági Technikum esti tagozatán Szekszárdon, a Garay gimnáziumban folynak a konzultációink. A fejlődő üzem jellegéből fakad, hogy Kiss Erzsébet, az ügyes szakmunkás jelenleg olyan munkát végez, amelyet betanított munkás is elláthatna. Társainál három hónappal előbb került az üzembe és vezetői, amint lehet, biztosítják számára a végzettségének megfelelő munkakört. Fel- szabadulása óta órabére egy forinttal emelkedett. MOLDOVAN—TÚRI Három hónappal előbb szerzett szakmunkás-bizonyítványt.A vizsgabizottság megette a tételeket A vizsgázók ugyanúgy húzták a tételeket, mint bármely más vizsgán, legyen az érettségi, főiskolai, egyetemi. A többi már rendhagyó eset volt — a vizsga- bizottság tagjai ugyanis megették a tételeket. És aszerint osztályoztak, kinek, kinek hogyan ízlett a felelet. Amíg más vizsgákon a kérdés kidolgozására tizenöt-húsz perc áll rendelkezésre, itt lényegesen több idő. A vizsgázók így alaposan felkészülhettek; a feleletek legtöbbje így igencsak ízletesre sikerült. A vizsga színhelye sem a tanterem volt, sem a tanári, professzori szoba, hanem a szekszárdi kórház konyhája. A népes bizottságban pedig helyet foglalt dr. Szentgáli Gyula kórházigazgató — mint vendéglátó házigazda — és Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője. A vendéglátó vállalat képviseletében pedig Friedmann Nándor és Hídvégi János. E bevezető után pedig lebbent- sük le a különös vizsga titokzatos fátyolát; ez alkalommal szakácsokat vizsgáztattak. A Vizsgázók között ott találhattuk a Trajan ősz Iliászné... rés szekszárdi felsővárosi fiatal-» asszony. szekszárdi, a bonyhádi kórház, a Fornádi Állami Gazdaság konyhai dolgozóit, a bonyhádi és a bátaszéki éttermek, a szekszárdi bölcsőde, a műszergyár dolgozóit, akik olyan bizonyítvány megszerzésére vállalkoztak, amely hivatalosan is kinyilvánítja: főzni tudnak. Tehát, a tételek húzása után megkezdődött a felkészülés. Legalább olyan izgalommal, mint a pécsi egyetemen a római jogi vizsgán. Legfeljebb, azzal a különbséggel, hogy itt a szaktanárok — Friedmann Nándor és Hídvégi János — is „súgtak”) Hídvégi János bácsi osztályoz.Tehát a tételek húza után megkezdődött a gyakorlati vizsga. Ezt megelőzően elméleti felkészültségből is számot kellett adniok. A szekszárdi Búzás Istvánná töltött csirke és Gundel-palacsinta készítését kapta tételül. Horváth Sándorné — a műszergyári étteremből heringsalátát és majoné- zes burgonyasalátát, a bátai Lukács Béláné Ujházy tyúklevest, almamártást, Pethő Lajosné csőben sült kelvirágot, töltött sertésdagadót, Iván Jánosné — az I-es bölcsődéből — vajas pástétomot sonkával, Madeira mártást. Ros- tási József né — a bogyiszlói iskolai napköziből — töltött bajor rostélyost, omlett szufflét, Traja- nosz Iliászné minesztra-levest és tűzdelt hagymás rostélyost, Márton Rozália pontyot Orly módra és Masánszky rizsfelfujtat, Wé- ber Mária zöldbabfőzeléket és pirított sertésmájat, Géringer Mihály kolozsvári töltött káposztát és túrós gombócot készített. Géringer Mihály ezúttal a második szakmából vizsgázott. A Kispipában tanult, két évvel ezelőtt Budapesten országos felszolgálói versenyen második lett. Trajanosz Iliászné pedig görög asszonyneve ellenére is tősgyökesegítettek egy-két tanáccsal. — János bácsi, jól pároltam a gombát? — Tegyek még a hússalátához? — Tessék mondani, forraljam még? Nagy Sándor, a kórház főszakácsa is ott volt, mint szemlélő. — Mi is érdekeltek vagyunk, négy olyan dolgozónk is vizsgázik most,,-akik eddig csak segédmunkásként, konyhalányként dolgoztak. A szakmai utánpótlásra nekünk is szükségünk van — mondotta. Amikor valamennyi vizsgázó elkészült a tételével, a fogásokat egymásután tálalták be a vizsgabizottság elé. Nemcsak a vizsgázók készültek fel alaposan, nekik is alapos feladatot jelentett végigkóstolni, végigenni valamennyi „tételt”, ízlelgetni vala- ménnyi ínycsiklandozó ételt. És minden egyes után az előttük levő papírlapra felírni az osztályzatot. Az utolsó „tétel”, a tűzhányóként lángoló tetejű palacsintakúp után megkezdődött az osztályzatok összegezése. Kint, az ajtó előtt pedig a vizsgázók vártak izgatottak: vajon, hányasra feleltek?
