Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

f 1 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. március 27. FRANKEL LEO ) Hetven évvel ezelőtt halt meg Fran- kaügyi népbiztosa. A Kommün előtt kel Leó a magyar és a nemzetközi írt egyik leveléből idézünk rejtvé­munkásmozgalom kiemelkedő harco- nyünk vízszintes 1., függőleges 14. és fia, az 1871-es Párizsi Kommün mun- vízszintes 33. számú soraiban. T~ 1 S H s • <r~ * .... F~ H 1 m ti B m ti ti IP ti « fel n m ■fi líH 1« fe 2« Pl m IS m > 16 M M 2« la ISI 30 y m 41 3» Vi fe 3í B 34 37 fe m 31 m % ke m ki m ki ** . El kS * fel fe w1 ki m w SO st (g 51 B & Sí SS SS fel sí SÍ 11! fe 59 m 60 61 fel 62 is 63 Cl cs fe £6 u 61 6« 63 m 1* n n 1» m fi fe V it U Vízszintes: 1. Az idézet kezdete. 12. Határozottan kívánja. 13. Mezőgazda- sági munkát végzek. 14. J. V. 15. író, Edgár... 17. Vissza: — H^O. 18. Haszná­latát néni mindig helyeselhetjük. 19. Frankel Leó ezt a lapot a szocialisták szócsövének nevezi. 21. A gyümölcs belsejében van (vissza). 23. A jó kés­nek van. 24. Kedveskedve kereszt­nevén szólítja a férfit. 27. Formát. 30. Gyerekek nevezik így a békát. 32. Népiesen — sír. 33. Az idézet be­fejező része. 35. Járdára. 36. Juttat. • 37. Bíztató szó. 38. Tó a Szovjetunió­ban. 39. Titokban lő vadat (betűhibá­val.) 41. Az öregember. 43. Kevert — ezen a hét napon. 45. Házikó. 47. Komárom megyei városba való. 49. . Ital-különlegesség. 51. Skóciai folyó. 52. Apró anyagi részecske. 53. Szerette volna-e? 55. Az ilyen fát nem lehet bútorhoz felhasználni. 57. Temetésen énekelnek ilyen éneket. 59. Mongol tó. 60. Szerencsejáték. 62. Két magán­hangzó. 63. Fa-fajta. 66. Személyes névmás. 67. Ragadozó madár körme — névelővel. 70. Ilyen poétika is van. 71. Kerek számú állóvíz (—’). 74. Fedd. 75. Ipari és takarmánynövény (...for- 3ó). Függőleges: 2. Maró folyadék. 3. Fordított kicsinyítő képző. 4. Nagy leveliiről ismert növény. 5. Német — robot. 6. Kimondott mássalhangzó. 7. Vissza: hiszékeny ember. 8. Hallom a megszólításomat. 9. Radványiné Ruttkay Emma költő és író álnevé­nek kezdőbetűi. 10. I. E. E. 11. Ilyen kályha is van. 14. Az idézet folyta­tása. 16. Ez az egy pár nap.- 17. Ru­ha tartozéka. 19. Vissza — bárány né­metül. 20. Hamis. 22. Kártya értéké­nek megnevezése. 25. Kimart — hi­básan. 26. Árat megállapít. 28. El­készült (ék. hiba). 29. Két magán­hangzó. 31. Szerencsejáték (betű­hiány). 34. Házaló edény javítók. 40. Kukoricát szárítanak benne — ke­verve. 41. Villámosenergia-tároló be­rendezés, közismert szóval. 42. Mező- gazdasági munkát végző (—’). 44. Feltételezést kifejező szóval — jutta­tom. 46. Névelővel — mondattanilag lényeges egység (—’) 48. Vonatkozó névmás. 50. I. T. 54. Török hegycsúcs (...Dag). 56. Német — csillag. 58. Fá­ra rávésett, (betűhiány). 61. Ultiban a letett két lap (középső betű hiány­zik.) 64. Bejárat. 65. A. R. R. N. 66. Reggeli ital. 68. Menyasszony. 69. A. N. L. 72. Z. H. 73. Személyes névmás. 76. Német — -nál, -nél. Beküldendő: a vízszintes 1.; függő­leges 14., vízszintes 33., valamint a vízszintes 19. számú sorok megfejtése. Af. J. Legutóbbi rejtvényünk helyes meg­fejtése. Vízszintes 1: Itt. Lenin, őszin­te üdvözletem (folytatása függőleges 13:) a Magyar Tanácsköztársaság (foly­tatása függőleges 23:) proletár kormá­nyának. A következők nyertek könyvjutal­mat: Kasza Rozália Kölesd, Ülés Zoltán Kisdorog, Pethő Nándomé Paks, Seres Antal Kisvejke, Ludas Géza Dombóvár. A megfejtőknek a könyveket postán juttatjuk el. lAUTÓ—MOTOR I Kik kaphatnak zöld utat ? Hivatásos gépjárművezetők pályaalkalmassági vizsgálata Illetékes hatóságaink igyekez­nek erőteljes rendszabályokkal elejét venni a vasúti és közúti baleseteknek, amelyek különösen tavasztól késő őszig — a vasúti csúcsforgalom idején és az or­szágúti forgalom nyári telítettsége folytán — bekövetkeznek. A cél, az, hogy a volán, vagy a mozdo­nyok indítókarja mellé olyan em­berek, olyan vezetők kerüljenek, akik egészséges életmódot folytat­nak, s hivatásukat józanul, körül, tekintően végzik. Annak megálla­pítására, hogy ki alkalmas a moz­donyok, vagy gépkocsik, autóbu­szok hivatásszerű vezetésére, a KPM Vasúti és Közúti Alkalmas­sági Intézete két rendelőt tart fenn Budapesten, a Baross tér 9. és a Dob utca 107. alatt. A ren­delők a mozdonyvezetők, a vas­úti forgalmi személyzet, valamint a hivatásos gépjárműyezető-jelöl- tek alkalmassági vizsgálatával foglalkoznak. Vidéken Kecskemé­ten és Székesfehérvárott működik hasonló intézmény. A vizsgálatok mindenütt szigorúak és körül­tekintőek. Nem mindenki alkalmas gépko­csi, vagy vonat, illetve 10 tonnás tehergépjármű, vagy 140 kilométe­res sebességgel száguldó Diesel-, yagv villamosvonat vezetésére. Aki a járművezetés tudományát akarja elsajátítani és hivatás­szerűen akarja munkáját folytat­ni annak teljesen egészségesnek kell lennie. Nem lehet semmilyen szervi elváltozása, tehát tökéle­tes látó-, hallóképességének kell lennie, amellett a másodperc tört részei alatt kifogástalanul kell ér­zékelnie minden olyan eseményt, ami a járművének és utasainak biztonságát veszélyeztetheti. Hogy látása, hallása, reflexei, idegei rendben vannak-e, ezt dönti el a pályaalkalmassági vizsgálat. Or­vosok, pszichológusok vizsgálnak meg minden jelöltet. Csak az je­lentkezhet a MÁV-nál, vagy az állami autóműszaki tanintézetek­nél, aki megfelel. Az orvosi vizs­gálatot bizonyos időnként, leg­alább háromévenként az SZTK illetékes osztályainál meg kell isi mételni. Az alkalmassági követelmények kimondják, hogy járművezetésből már eleve ki kell zárni az alko­holistákat, akik az alkoholfo­gyasztás után csökkent akcióké­pességűvé válnak. Úgyszintén nem vezethetnék a túlzott gyógy ­szerfogyasztók, akik élénkítő, vagy izgatószereket szednek. Ezek szintén bizonytalanokká válnak a hirtelen bekövetkező veszélyekké] szemben. Amikor az intézet orvosai a reflexeket vizsgáló kísérleti volán mellé ültetik a gépkocsivezető- jelöltet és amikor a jelzések fel­villannak, mindenki másképpen reagál erre. Van, aki pillanatok alatt reagál az akadályokat, vagy ,/. Golovanov: n jezsuita tatása — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós Hirtelen veszély. Most mit csinál, jak? másfajta forgalmi zavaróikat je­lentő jelzésekre, mások viszont másodperceket késlekednek, ami — elvben — már karambolt okoz­hat. A gépkocsi, vagy a vonat sö­tétben is száguld, aránylag gyen­gébb világítással. Ha a vizsgázó a göbmalakú kísérleti műszerbe be­lenéz, a sötétség különböző foko­zatain keresztül is látnia kell a tárgyakat, akadályokat. % Kép­zeljük pl, hogy az autóvezető színtévesztő a vöröset, zöldnek látja és belehajt a tilosba. Milyen szerencsétlenséget okozhat! Ami­kor tehát valaki gépjárművezetés­re jelentkezik, ezen a szűrőn is keresztül kell mennie. Az intéz­mények sokat tesznek a balesetek megelőzésére. Persze az eredmény nem örökérvényű, hiszen az al­kalmassági vizsga után is válhat valaki alkoholistává, ideggyengé­vé, érzékszervei hibássá válhat­nak később is. Ezt szolgálja arz időszakos orvosi vizsgálat. Sötétben semmit sem látok... Zsolnai László IFTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT A kora reggeli utca kiáltásoktól volt hangos és szaladgáló emberekkel teli. Senki se törődött Ana- tolijjal. A fiúnak szörnyű érzése támadt. Arra nem is gondolt, hogy elpusztulhat. Talán életében először azt a vágyat érezte, hogy jó volna együtt lenni valakivel, akiből erőt meríthetne. Még nem kelt fel a nap, de nyugat felől piros- lott az ég. A laktanyában senkit sem talált. A távolból ágyúdörgés hallatszott. Anatolij kirohant a laktanyából. Három lovat pillantott meg az is­tálló homályában. Nagynehezen felmászott az egyikre, még a nyerget se tette fel. Dél felé utol­érte az ütegét. Kovel felé mentek. Ágyúk zúgása követte őket. — Hová megyünk? — kérdezte Anatolijt a második löveg irányzója, Vaszja Sztoljarov. — Hallod-e, hova megyünk? — Ahová visznek — felelte dühösen Anatolij. — Minél messzebbre a fronttól, annál jobb. Háromszázan voltak az oszlopukban. Mögöttük négy tank görgött. Az országút fölött először hét. főn reggel tűritek fel a Messerschmidtek. Az út- széli árakban bújtak meg. A német gépek később újra és újra megjelentek. — Űristen — suttogta Anatolij, miközben rá­borult az árok nyirkos földjére —, ments meg en­gem, úristen! Ne büntesd a te szolgádat, uram ... Csak sötétedéskor mentek tovább. A tankok el­maradtak. Prohorovot és az irányító tüzért a pa­rancsnok visszaküldte, hogy megtudják, mi van a harckocsikkal. Egész éjszaka bolyongtak, de a tan. kokat nem találták meg. Reggelre visszamentek, ám az üteg éjszaka elvonult. Az egyik fordulónál — 5 — német motorkerékpárosokba botlottak. Négyen voltak, a motorokon ülve, falatoztak. Prohorov és Sztoljarov hasra vágódott. A németek géppuskát rántottak elő. — Hände hoch, Iván! — kiáltott vidáman az egyik német. — Nem olyan sürgős — kiáltott vissza Vaszja Sztoljarov, és lőtt. A német a kormányra bukott. Kattogtak a géppuskák. Anatolij Vaszja kiáltását hallotta, megfordult és látta, hogy Sztoljarov úgy fekszik a földön, mintha a fű susogását hallgatná. ' „Most jövök én” — gondolta Anatolij. — „De miért? Mit tettem? Mért kell meghalnom? Nem akarom, nem akarom...” Már nem is volt ember, az állat üvöltött benne. A géppuskasorozatok nem a testét ölték- meg, hanem a lelkét. Ekkor hirtelen agyába ötlött: fel kell emelnie a kezét. „Most lőnek agyon” — mondta magában, látva, hogy a németek nem eresztik le a fegyverüket... Nem lőtték agyon. Egy fészerbe kísérték. El­vették a derékszíját és a Komszomol-igazolványát. Aztán visszavitték Bresztbe. Az erőd még harcolt. Prohorov szíviesebben vette volna, ha már min­denki fogságban lenne, az egész ország. Aztán sikerült megszöknie. Persze az nem is ötlött az eszébe, hogy visszamegy a övéihez, a hadsereghez. Visszagondolt a Messerschmidtekre, a gépipuská­sokra. Nem, most már világos, Oroszországot meg­hódítják. Valahová el kell rejtőznie, ki kell vár­nia, ez a lényeg. A városokat nem merte megközelíteni, de a fa­lutól is félt. Nem szeretett és nem tudott dol­gozni, harcolni se akart. A moszkvai titkos társa. — 6 — ságra gondolt, az egyházra. így hát templomtól templomig, egyik paptól a másikig vándorolt. Ba- ranovicsinál bekéredzkedett egy kolostorba, ahol Pantalejmon atya volt a metiropolita. A metropolitát ismerte Moszkvából. Az is emlé­kezett rá. Befogadta, még igazolványt is adott neki: „Anatolij Jakovleviqs Prohorov, született 1922-ben, a kolostori konvent tagja”. Az igazol­vánnyal elkerült Minszk.be, a zárdába. Itt enni­valót kapott. Csak kitartani, mondogatta magá­nak. A front úgyis kelet felé gördül, egyre mesz- szebb és messzebb. Minszkben megtudta, hogy Vilnába érkezik Szergij Voszkreszenszkij, Lett- >rszág, Litvánia és Észtország exarchája. Anatolij- nak sikerült eljutnia Vilniusba. Találkoztak a ko­lostorban. Az egyházfő negyvenöt éves, pocako­sodé, barna férfi volt, nőies, keskeny vállú, puha mozgású. Anatolijt kedvesen fogadta. Beszéltek Moszkváról, a Preobrazsenszkij téri templomról. Aztán, áttértek a lényegre.. Szergij Voszkreszenszkij, a volt dmitrovói ér­sek és a moszkvai patriarchátus titkára éles eszű és óvatos ember volt. Nagy terveket szőtt. Már látta magát, mint a moszkvai patriarchátus fő- méltóságát. Természetesen azután, hogy Hitler be­vonul a Kreml je. Annyira azonban nem volt óva­tos, hogy lepLezze gyűlöletét a bolsevikok iránt. < 1942 októberében így írt a „Pravoszláv keresz­tyén” c. folyóiratban: „A bolsevik fegyverek győ­zelmét kívánni annyit jelent, mint nemcsak Orosz­ország, de egész Európa, az egész keresztyén világ pusztulását kívánni. Ezt a győzelmet az úristen nem engedheti meg. A bolsevikok elpusztulnak!” I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom