Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

1966. március 27. TOLVA MEGYEI NÉPÜJSÁÖ 5 A nép kasszájára senki ne spekuláljon Közel másfél esztendeje áll per­ben az állammal Dévényi László bonyhádi lakos. Államosított hét­szobás háza miatt pereskedik. Ez az ügy már meglehetősen régóta húzódik, különböző fórumo­kat megjárt, sok embert foglal­koztatott. Többen találgatják, va­jon most hogy végződik ez a per, kap-e Dévényi László a közösség pénzéből kártérítést és mennyit? HÉTSZOBÁS HÁZ 28 EZERÉRT! Mintegy másfél évtizedesek az előzmények. Kezdődött azzal, hogy 1948 nya­rán Dévényi László megvásárolta Bonyhádon a Perczel Mór utca 49. szám alatti hétszobás házat, dr. Eisenberg Dénestől. A vevő akikor Mecseknádasdon volt sömagyke- reskedő és textiles. A szerződés szerint a vételár 28 ezer forint volt. Miért ilyen olcsó, szinte potom áron vették ezt a nagy épületet? Ennek oka elsősorban az lehetett, hogy a gazdát cserélt házban a bonyhádi szülőotthon működött A községi tanács anyakönyvébe 1947 decemberében vezették be a szülő, otthonban elsőiként világra jött új­szülöttet. M.ár ez a vásárlás is kissé meg­lepő. Ki vesz meg egy szülőott­hont? Miért, md okból és mi cél­ból? Be akar költözni? A paksia- métából is kitűnik. Dévényiék is elmondják, hogy ők soha nem lak. ták az épületet A szülőotthon miatt, a tanács kissé hosszadalmas huzavona után 1951 októberében kisajátítási eljárást indított meg, azonban fi­zetségre már nem került sor. A néhány hónap múlva, 1952 februárjában megjelent törvény alapján államosították az épüle­tet, kártalanítás nélkül állami tu­lajdonba került. A telekkönyvbe bevezették az államosítás tényét. A volt tulajdonos, Dévényi Lász­ló tudomásul vette ezt, nem rekla. máit. Nem kórt semmit, még bér­leti díjat sem, a néhány éves hasz­nálatért az államtól. Közben telt, múlt az idő. A volt tulajdonosék csendben voltak, egé­szen 1957-ig. Akkor jelentkeztek először, kérték vissza az államo­sított házat. Kérelmüket törvényes alapon utasították el. Nem hallattak magukról ismét hosszú időig. Más ürüggyel kezdtek 1964-ben. Ekkor már KÁRTALANÍTÁST KÖVETELTEK, mivel szerintük kisajátították a házukat. Mi volt hát valójában a véleményük? ötvenhétben államo­sításnak, hatvannégyben kisajátí­tásnak vélték? Addig miért nem kereskedtek? Ne jogosítson fel senkit arra a törvényesség biztosítása és védel­me, hogy azt visszájára fordítsa és kijátssza! Lehet azt tenni, hogy ugyanazon ügyben valaki egyszer az államosítás ellen, másszor pe­dig a kisajátítás ellen emel szót hatóságainknál? Vagy tán közben rájöttek Dévényiék arra, hogy az államosítás térítés nélküli, a ki­sajátításinál pedig nagy összegű hasznot húzhatnának kártalanítás címén? MEGINDULT A PER. Mit kértek ekkor Dévényiék? Kér­ték az ingatlannak az 1964-es ház­árak szerinti teljes forgalmi érté­két, annak kifizetését. Nem volt pedig üres az épület sem koráb­ban, sem akkor. A járásbíróság által felkért szak­értő a házat 312 ezer forint érté­kűnek tartotta. Hol van már ez az összeg az eredeti 28 ezer forinttól? Elutasította a járásbíróság a fel­perest, elévülési indokkal. Fellebbeztek Dévényiék. A me­gyei bíróság tanácsa 1965-ben olyan végzést hozott, hogy az ügyet visz- szaadja a járásnak. Most a Legfelsőbb Bíróságon van a tetemes vizsgálati anyag. Remélhetőleg rövidesen, megfele­lően és véglegesen lezárják ezt a hosszan tartó, időt és energiát rab­ló pereskedést. Szocialista rendszerünk lehetővé teszi, hogy a régebben vagyonos emberek is beilleszkedhessenek, munkát találjanak nálunk. Dévé­nyi Lászlónak és családjának is volt erre lehetősége, éltek is vele. A családfő a bonyhádi ktsz-ben dolgozik, fiuk az egyik üzemben. Aki becsületesen dolgozik, a mun­kája szerinti megbecsülés is kijut neki. Nincs azonban rendjén az, ha valaki visszaél a lehetőségekkel és vérszemet kapván, a közösség ro­vására követelődzik. Elgondolták, hogy államunk százezreket ado­mányoz majd számukra? Úgy vél­ték, hogy régi vágyuk teljesítésére most nyílik lehetőség? Ha volt is huzavona korábban ez ügyben, ne lehessen ok ezeknél az embereknél ez arra, hogy az államot egyéni gazdagodásuk forrásának tekint­sék. TALÁN VISSZATÉRT A SPEKULÁCIÓK VILÁGA?! Elharapódzott az utóbbi években a fondorkodás, az illetéktelen nye­részkedés. Például Zombán. Ten­ged icen és másutt is, egyesek meg­próbálkoztak az államosított javak miatti hosszú lejáratú bérletekkel. Tanácsainkat, bíróságainkat a jogos igények mellett sokszor a jogtalan követelésekkel is lekötik; Nem tudjuk, mit szólnának Dé­vényiék és a hozzájuk hasonlók, ha a jogtalan pereskedések, vizs­gálatok költségeinek számláját meg kéne téríteniük? Biztosan meggondolnák, hogy újrakezdjék-e; Nagyobb határozottságra és kö­rültekintésre van szükség a túl merész, jogtalan követelésekkel szemben. Úgy zárják le ezeket az ügyeket, hogy az senkit ne kecseg­tessen az újrakezdésre. Somi Benjáminná Meghívó a Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központja 1966. március 31-én de. 9 órakor tartja évi rendes köz- (küldött) gyűlését Szekszárdon, a BM-klub nagytermében, Széchenyi u. 66. sz. alatt. Napirend: 1. Az igazgatóság beszámolója. 2. A felügyelő bizottság jelentése. 3. Az 1965. évi mérleg és eredmény jóváhagyása 4. Hozzászólások. 5. Határozathozatal. 6. Egyéb bejelentések, javaslatok, indítványok. Ezúton hívjuk fel központunk valamennyi tagszövetkezetet, termelőszövetkezeteket és földművesszövetkezeteket, hogy a küldöttgyűlés munkájában tevékenyen vegyenek részt. Kérjük, hogy a tagszövetkezetet a vezetőség megfelelő szin­ten képviselje (elnök, főkönyvelő, főagronómus). \ mérleg- és eredménykimutatás a mai naptól a köz- (kül- 'ött) gyűlés napjáig a MÉK Széchenyi u. 62. sz. alatti helyi- . .' "ében hivatalos órák alatt megtekinthető. ' 7. útiköltséget a központunk megtéríti. MÉK Igazgatóság (105) Több száz könyv és diafilm várja a szekszárdi gyerekeket a jól fel­szerelt megyei könyvtárban. Ott- jártunkkor is nagy volt a forga­lom és örömmel szemléltük a fia­talok önfeledt érdeklődését > A sportember. mesefilmek Jól megfontolja ez a kisfiú, mit visz haza, éppen ezért egy kicsit „beleolvas” a könyvbe. Nehéz a választás. Ez a két kis­lány is valószínűleg erről beszél­get. Foto: Bakó Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom