Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-16 / 63. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 1966. március 16. * Van víz Iregszemcsén CIA — állam as államban Egy régi debreceni monográ­fiát lapozgatunk az iregszemcsei patika irodájában. — Debrecen legnagyobb patiká­ját vezettem hosszú ideig, itt van az írás is róla, s most itt is már hosszú idő áll mögöttem — mond­ja Szilágyi Lajos gyógyszerész. Hosszú, munkával zsúfolt éve­ket hagyott maga mögött Ireg- szemcsén is, csakúgy, mint ahol munkássága alatt megfordult. Szép, gazdag élet áll mögötte. Évekkel ezelőtt, amikor még a sors nem bánt vele olyan ke­gyetlenül, mint talán kevés em­berrel, volt türelme a kutató­munkához. A Gyógyszerész folyó­iratnak rendszeres munkatársa volt, egyetemi tankönyveket bí­rált, új vonatkozásokra hívta fel egyes gyógyszerekkel kapcsolat­ban kollégái figyelmét. S ami­kor a nagy veszteség érte — rö­vid időközökkel eltemette felesé­gét, leányát —, megtört gazdag munkásélete. Több kötetre való, fájdalmas hangú vers emlékeztet erre az időre. — Alig tudtam lábra állni... Valamibe bele kellett feledkezni, a munkát választottam. Meg a vizet. A községben soha nem volt fürdésre, de még ivásra alkalmas víz sem. A faluvégi kacsaúsztató­ban mosták le az emberek ma­gukról a munka porát. Amikor a halastó elkészült, akkor meg ott. Sokan a tóba fulladtak. Fényképeket vesz elő. Az egyi­ken az a halastó, amelyikbe há- í Yn éve egy fiatalember beleful­ladt, egy másik kép a temetőben készült, a vízbefulladt sírjáról, és a harmadik képen a pocsolya, amelyben fürödtek..., negyedik kép is előkerül. Nagyszokolyon készült, egy új kútról. Artézi • kútról... — Mindig azt mondják rólam, hogy megszállottja vagyok a víz­nek. Amikor az iregszemcsei kút ügyét szóba hoztam a járási ta­nács ülésén, sokan mondták: kell A járási tanács egészségügyi ál­landó bizottságának tagja ma már örül annak, s biztos, hogy Iregszemcsén már van víz. Pedig a kútfúrók még nem végeztek a munkával. — Azután, ha a kút készen lesz, akkor meg csinálunk majd szép strandot is. A tanács épülete mö­gött. .. És a feladat a továbbiak­ban az lesz, hogy minden falu­ban legyen jó ivóvíz. Elhatároz­tam, hogy tanácstagságomat e cél érdekébe állítom... Az emberek­nek jó vizet, jó, egészséges életfel­tételeket kell teremteni. Mindenki a maga munkaterületén sokat te­het ezért... Egy régi versét mutatja Szi­lágyi Lajos. A Dél-Magyarország- ban jelent meg, Juhász Gyulára emlékezett. A versből egy mon­A Central Intelligence Agency (Központi Hírszerző Hivatal) rö­videsen húszéves lesz. Bár nem rendelkezik a brit titkosszolgálat varázsával, a francia Deuxiéme Bureau fémjelzésével, és bár még nem teremtette meg a maga Ja­mes Bondját, a CIA egyike az amerikai kormány legfontosabb szerveinek. A CIA-t Truman elnök rende­letére 1946. januárjában alapítot­ták. Eredetileg az elnök és a Nemzetbiztonsági Tanács külön­leges eszközének szánta, az lett volna a feladata, hogy a hideg­háborúhoz szükséges információ­kat szolgáltassa. A hidegháború akkoriban volt felmelegedőben; Manapság a CIA hatalmas szer. vezet, 'vetélkedik a State Depart­ment (külügyminisztérium) és a Pentagon (hadügyminisztérium) titkosszolgálataival. Teljesen füg­getlen szervezet, ügykezelésébe csak a kongresszusnak van némi beleszólása. Költségvetése mélyen el van temetve a hadügyminisz­térium titkos aktáiban. Székháza Washingtonon kívül épült, nem visel semmiféle feliratot, létezé­sét semmiféle útjelző tábla nem mutatja. A szervezet egyébként a Par- kinson-törvény egyik legeklatán- sabb példája, önmagából nőtt ki. Hatáskörét kiterjesztette olyan ré­giókba, amelyek szinte csillagá­szati távolságban állnak a hír­szerző szervezetek klasszikus, szi­gorúan egyszerű koncepcióitól. Ma globális mértékben folytatja munkáját. Hatvan nyelven tanul­mányozza a külföldi sajtóközle­ményeket, és rádiómegfigyelő szol­gálatot is tart. Naponként hat­millió szót dolgoz fel. Kémelhárító szolgálat A CIA kierjedt t külföldi kém­szolgálattal is rendelkezik. De ez a szolgálat tevékenységének csak húsz százalékát öleli fel. Hírszer­ző szolgálatának szerves velejáró­ja a kémelhárító szolgálat, és időnként úgy tűnik, politikai ma­gánháborúkat folytat a status quo fenntartása végett. A CIA termé­szetesen titkos társaság, de egy­idejűleg a közélet reflektorfényé­ben is ék Elegáns fiatal személy­zete ott található minden fontos washingtoni fogadáson. Arról le­het felismerni őket, hogy soha­sem árulják el, pontos foglalkozá­sukat. Se szeri, se száma a nagyszabá­sú külföldi politikai manőverek­nek és puccsoknak, amelyekért a CIA-t tartják felelősnek. Mosza- dik iráni miniszterelnök megbuk­tatásáért 1953-ban is ő volt a fe­lelős. A guatemalai baloldali államcsíny meghiúsítása 1954-ben az ő emberei révén történt. A ku­bai sikertelen partraszállást 1961- ben szintén a CIA tervezte — az általa kiképzett kubai menekül­tek vettek részt benne. A Bay of Pigs-i partraszállás kudarcba fül. ladt, talán azért, mert Kennedy elnök nem volt olyan kíméletlen, mint a CIA. Ok javasolták 1965- ben a Dominikai Köztársaság megszállását is. Erre azonban csak részben került sor. Ezenkívül számos CIA-manő- verről mesél a fáma Singapore- ban, Irakban, Indonéziában, és Egyiptomban. Például ott volt a berlini alagút is, ahol a szovjet főhadiszállás telefonbeszélgetéseit lehallgatták. Ott voltak a hírhedt U—2 berepülések a Szovjetunió fölé, amelyek tönkretették az Eisenhower—Hruscsov közötti csúcstalálkozót. Továbbá, állítólag kétmillió dol­lárt ajánlott fel két Szíriáinak, hogy játszanak kezére egy szovjet járőrhajót. A két Szíriáit felakasz­tották. Azt is híresztélik, hogy a CIA hamisította meg a laoszi vá­lasztásokat, hogy ők juttatták egyeduralomra Mobutu tábornokot Kongóban, és ők szervezték meg a fehér zsoldoscsapatokat ugyanott. Dulles utóda A CIA úgy intézi ügyeit, mint­ha állam volna az államban. Az elnöki utasítások ellenére sze­mélyzete voltaképpen független hatáskörrel rendelkezik az Egye­sült Államok külföldi követségein belül. Kutatóintézeteket pénzelnek amerikai és külföldi egyetemeken. Ezek az intézetek felbecsülhetet­len értékű információkkal szol­gálnak. A CIA naponta tömören tájékoztatja az elnököt mindarról, amiről úgy gondolja, hogy az el­nöknek tudomást kell szereznie. A State Department „kísérte­teknek” nevezi őket. A Pentagon egy kon'kurrens céget létesített, az úgynevezett Defense Intelligence Agencyt, amely maga is több mint 5000 főnyi személyzettel ren­delkezik, és az FBI továbbra is önálló kémszolgálatot tart fenn Dél-Amerikában. A CIA leghíre­sebb vezetője Allan Dulles, John Foster Dulles egykori külügymi­niszter fivére volt. A Bay of Pigs-i sikertelen in­vázió után azonban pozíciója tart­hatatlanná vált és kénytelen volt lemondani. A CIA-t most egy halk szavú admirális, William Rabom vezeti, és mindéin jel arra mutat, hogy ellenőrzése alatt a szervezet éreti felnőtt módjára viselkedik. Mind­amellett ez az úgyszólván megha­tározatlan szervezet az Egyesült Államok legfontosabb, de egyben a leghírhedtebb jelképe lett kül­földön. (New York Herald Tribune.) neked kellemetlenség, most majd dat különösen megragadta a fi­futkározhatsz utána... Megérte a fáradság, a sok-sok utánjárás. Igaz, segítettek is. Vígh Dezső, a megyei tanácstól, meg Hoffmann János a pártbizottságtól. Az ő ér­demük is, hogy lesz Iregszemcsén kút. gyelmemet: „Oly ismeretlen min­den utca, ember” — írta a gyógy­szerész. Itt, Iregszemcsén, ahol idős korára új életet talált, min­den utca, minden ember nagyon jó ismerőse...- Pj ­iiiHiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiimmiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiimii Sárközi Gyula: 8 Házasság — válás A Genfben most megjelent Nem­zetközi Statisztikai Évkönyv ér­dekes adatokat tartalmaz a há­zasságkötések és válások arány­számairól. A statisztikai adatok szerint a házasságkötések arány­száma Japánban a legnagyobb: ezer lakosra mintegy tíz házas­ságkötés esik. Utána következik Románia (9,3) és a Szovjetunió (9,1). A házasság intézménye a leg­kevésbé népszerű Venezuelában, ahol ezer lakosra öt esik, utána következik Írország (5,4) és Kolumbia (5,3). A válásokban az Egyesült Ál­lamok tartja a rekordot. Ezer la­kosra 2,2 válás jut. Románia a második helyet foglalja el, Egyip­tommal együtt (2—2), míg a ne­gyedik helyen Magyarország áll 1,7-es arányszámmal. A legkevesebb válás Portugá­liában, Kanadában és Hollandiá­ban van. / Mind a házasságkötések, mind a válások száma emelkedett az lakosra öt házasság elmúlt harminc évben. sím ..................min.............Ili......... ni ii ii 11 ifi i ni ni i ii i ni mi mii in un unni mi! unni uhu iiiiiiiiiiiii'iii mi ni mii mi inni — 121 — — Mit kellett volna bevallania? — nézett rá érdeklődve Kovács hadnagy. — Hát azt p kis maszekraktárt, kérem! Ta­lán nem abban az ügyben jöttek? — Ez érdekes! Miféle maszekraktárról beszél? — Jé, hát akkor maguk nem is tudnak sem­mit! — Az öreg Dobos félrevonta a nyomozó­kat, majd betessékelte a lakásába. — így ni, nem szeretném, ha híre menne... Jobb így.. . — Beszéljen már, Dobos elvtárs! — sürgette Kovács a házmestert. — Hát kérem ott fent a Jurcsek Elza szo­bája mellett van még egy szoba. Az Elza szo­bájából nem látni, mert a nagy ebédlőszekrény az ajtó elé van tolva. Az ajtó meg csak amo­lyan kis vágott ajtó. Az az egész fal csak ra- bicfal, mert kérem az valaha egy nagy szoba volt és leválasztották. Nos, hát abban a kiseb­bik szobában van a Skurek nevű közért- boltvezetőnek a dugiraktára. Ez a Skurek ké­rem elég gyakran jár az Elzához, a babájához — kacsintott hamiskásan az öreg. — Áztán ahányszor jön, soha nem jön üres kézzel. Azt a dugiraktárba csukják. Tegnap este is itt volt az a pernahajder. Ügy öt óra felé jött, de nem egyedül, hanem két markos legénnyel, akik valamiféle ládákat cipeltek fel az Elzához. Biz­tosan az is lopott áru a közértből. — És erről már maga régen tudott, Dobos elvtárs? — kérdezte Kovács. — Valamit sejtettem, biztosat azért nem tudtam. Csak gyanús volt nekem a sok jövés­menés, cipekedés. Egész biztos, hogy azt nem — 122 — mind az Elzácskának vitte, gondoltam, és ak­kor eszembe jutott, hogy hisz ott van egy kis leválasztott szoba, amit a szekrénnyel elrekesz- tettek. Vajon miért? — S miért nem jelentette a rendőrségnek? — Mondom, hogy egész a tegnapi napig nem voltam biztos a dolgomban — felelte az öreg. — Tegnap aztán megvártam, míg a legények, meg végül Skurek is eltávoznak, s felmentem Elzácskához azzal az ürüggyel, hogy reggel szólt a Schramek néni, hogy kiégett a biztosí­tékuk és nézzem meg. Hát én jól körülnéztem, de a ládákat sehol sem láttam. Tehát egész biztos, hogy a rejtett szobában, vagyis a dugi- raktárban vannak. — Jobb későn, mint soha — állt fel Kovács és megköszönte Dobos bácsi felvilágosítását. Aztán mind a ketten indultak: — Akkor hát még egyszer felnézünk őnagysUgához! Néhány perc múlva pedig újra megnyomták a csengőt Jurcsek Elza ajtaján. — Mi az? Minek jöttek vissza? — kérdezte Elza felháborodva. — Az ember nem tud ma­guktól még pihenni sem! — Lejjebb a hanggal, Elzácska! Elfelejti, hogy a rendőrségtől vagyunk? No, gyerünk, nyissa ki az ajtót! Beléptek. Kovács egyenesen a szobába ment és meg­állt a nagy ebédlőszekrény előtt. — Told félre a másik oldalát — szólt oda Molnárnak, mintha Elza nem is lett volna je­len, annyira figyelemre sem méltatta. — 123 — Két oldalról nekifeszítették a vállukat, A szekrény vagy fél métert csúszott a sima par­ketten. A tapétás falon nyomban előtűnt az aprócska ajtó körvonala. Épp, hogy egy ember át tudott férni rajta. Kovács megrángatta a kilincset, de az nem engedett. Az ajtó kulcsra volt zárva. — A kulcsot! — kiáltott rá Elzára, aki meg­szeppenve állt a szoba közepén és nem tudta, hogy mit csináljon: tiltakozzék-e, vagy sem. Végül is jobbnak látta, ha hallgat. A szigorú felszólításra a zsebében kotorászott és odanyúj­totta a kulcsot a nyomozónak. Kovács bedugta a zárba, egy halk kattanás és az ajtó kinyílott. Mind a ketten eltűntek mögötte. Amikor néhány perc múlva újra előbukkan­tak, Kovács arca nagyon szigorú volt. Való­sággal ráförmedt a lányra: — Hát az ott mi?! Dugiraktár? No, majd adok én maguknak! öltözzék fel! De gyorsan! Ám Elza a parancs teljesítése helyett a nyo­mozók lábai elé vetette magát és sírva fakadt: — Ne, könyörgöm, ne tessék! Én nem tehe­tek semmiről. A Skurek felelős mindenért. Könyörgöm, nyomozó urak, ne alázzanak meg egy szerencsétlen lányt... — és zokogott, mint egy kisgyerek. — No, ne bolondozzék! Álljon fel! Nem szé- gyelli magát? Gyorsan öltözzék fel! Addig ki­megyünk a teakonyhába. De siessen! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom