Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-16 / 63. szám
1966. március 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 HÁZGYÁRI HÁZ Építőkockákból tíz emelet — Minden egy helyen „Van amikor a felnőttek tanulnak a gyerekektől.” Elveszik, — persze csak képletesen — a játékot és megpróbálják nagyban, hatalmas méretekben felhasználni. Figyeljük csak, milyen egyszerű! A kisfiú kezébe veszi az építőkockát, egymás mellé teszi, lapos oldalaival összeilleszti, egyik a másik fölé kerül. íme máris kész a ház. És most próbáljuk meg mi is, felnőttek. Fainagyságú elemek Persze, ez a valóságban nem ilyen egyszerű. Először meg kellett teremteni az alapot, a házgyárat, ahol előállítják a kész elemeket. A második világháború után kezdtek kísérletezni ezzel a módszerrel. Európa romokban hevert. Lakásokért, mégpedig gyorsan felépülő lakásokért kiáltott a szükség. Franciaország, Olaszország után a Szovjetunióban egymásután építették a házépítő kombinátokat. Magyarországon hasonlóképpen komoly gondot okoz a modern, gyors építkezés. 1963-ig nem volt házgyár hazánkban. Három évvel ezelőtt, szovjet dokumentáció alapján, szovjet szakemberek segítségével megkezdtük egy házépítő kombinát alapjainak lerakását. Néhány, úgynevezett előregyártott elemet gyártó üzem, ahol eddig födémgerendákat, idomdarabokat készítettek, már 1963 előtt is működött ugyan, de komplett, összeszerelhető falnagyságú elemekkel eddig még nem ^operált” az építkezési A vasszerkezetet „kiöntik” folyékony betonnal, hogy aztán a megszilárdult elemek az építkezés alapjait szolgálják lak felhúzásától számítják. Valójában azonban az alapozás nagyon sok időt vesz igénybe. Ez mind a hagyományos, mind a gyári építtetéseket nem számítva, a házgyár a saját munkáját képes két- hónap alatt elvégezni. Eredmény: tíz szint, 180 lakás. Ilyen egy háromablakos szoba egyik fala. Beüvegezve, a külső falak a kívánt színekre festve, csak arra várnak, hogy a helyszínen, modern technológiával, mérnökök és technikusok irá- nyít4sával összeszereljék Óbudán, közel a híres Aquin- umhoz, ahol több apró földszin- es csarnok állt, a régi elavult nódsaer átadta helyét a modem Hág korszerű» technikájának, /legépült a házgyár. Ma a gyár már nemcsak kísérete zik. kezéseknél megegyezik. A felépítmény, a falak és a födémzet azonban lényegesen gyorsabban készül az új módszerrel. Két- két és fél hónap előnyt jelent a téglás falazással szemben és ez bizony már nem lebecsülendő eredményt jelent! Az alapozást és a belső szeMilyenek lesznek a gyári házak ? Röviden válaszolhatunk. Mind esztétikailag, mind célszerűségükben, a korszerű igényeknek megfelelő. Mint ahogy a gyerekek az építőkockákkal, úgy a felnőttek is variálhatják a különféle elemeket. Még az összeszerelés is rejt lehetőségeket, hogy legyőzzük az esetleges uniformizálás veszélyét. A szobák általában 13—18 négyzetméter alapterületűek, a lakások általában 2—3 szobásak lesznek. Természetesen gondolnak a garzonigényekre is, de a fő cél az, hogy mindegyik eljövendő, elkészülendő otthon a legteljesebb komforttal rendelkezzék. Beépített bútorok, konyhák, fürdőszobák várják majd az új lakókat. A tervezők gondoltak az egyre szaporodó autóállományra is és a földszinti teszt garázsnak képezték ki. Kezdetben tíz szint magasságban építkeznek, de a házgyár lehetőséget nyújt magasabb épületek emelésére is. Ha majd a házgyár teljes kapacitással termel, naponta 6 új lakást, évente mintegy 1800 új lakást ad át az igénylőknek. Öröm nézni, hogyan dolgoznak az óriás to- ronydarukj Irta, fényképezte; Regős István Földrengésbiztos — Skopje véleménye Alapanyaga a kavics, cement. A nyersanyagszükségletet kielégíti a hazai ipar. A szállítás olcsó, vízi úton történik, hiszen a kombinát közel a Duna-parthoz épült fel. Még nincs teljes üzem. Felfutás a maximális kapacitásra folyamatosan történik. Jelenleg napi mintegy 320 tonna kavics és 50 tonna cement változik az ember munkája folytán szilárd betonná. Hogy szilárdak-e ezek a házak? Erre talán elég, ha elmondjuk, hogy a földrengés sújtotta Skopje vezetői az új várost is ezzel a módszerrel építik. Két—két és fél hónap előny A kívülről szemlélődök az építkezések kezdetét általában a £afatalmas speciális «szállítókocsikkal érkeznek a helyszínre. Nagy teherbírású, szovjet toronydaruk emelik be a falakat. Alul jól láthatók a, garázsablakok. A szerződések ára egymillió A z elmúlt egy-két év alatt szinte ugrásszerűen növekedett a termelőszövetkezetek traktorparkja. Részben, mert nagyon sok új gépet vásároltak, részben azzal, hogy átvették a gépállomások átszervezése során feleslegessé vált gépeket. Ez a növekedés új feladatok elé állította a szövetkezetek vezetőit. Az eddigi növénytermelés, állattenyésztés mellé új üzemágat kellett kialakítani. A kisebbik gond az volt, hogy húsz-harminc, vagy ennél több traktorra kellett hozzáértő embereket ültetni. A nagyobbik; gondoskodni ennek a gépparknak rendszeres üzemeltetéséről, karbantartásáról, javításáról. Ehhez már képzettebb emberekre volt és lenne szükség, hiszen a traktoros még nem szerelő. A kisebb hibát ugyan még a traktoros is elhárítja, de az alaposabb javításhoz az ő szakértelme már kevés. Viszont kevés kivétellel a szövetkezetekben nincs elég a javításhoz, a műszaki irányításhoz értő szakember. A szükséges műhelyekről, felszerelésről nem is beszélve... A megye 128 termelőszövetkezetéből hetvenhatnak van gépcsoportvezetője. Ebből ötnek van gépész- mérnöki, hétnek technikusi, tizenötnek szerelői képesítése. Ez pedig kevés. És nem elég egyszerűen csak a gépcsoport munkájának irányításához, pontosabban az üzemképes gépek munkájának irányításához. Arról is gondoskodni kell, hogy a szövetkezetek több száz gépe állandóan üzemképes legyen. Egy-egy új gép százezer forinthál többe kerül, nem mindegy tehát, hogy négy-öt, vagy hét-nyolc évig üzemel. Sok múlik tehát a karbantartáson, a javításon, de ehhez sokhelyütt nincs meg sem a személyi, sem a tárgyi feltétel. A javítás így a gépjavító állomásokra hárul. Elsősorban a főjavítás, de vannak tsz-ek, amelyek a teljes műszaki kiszolgálásra is szerződést kötöttek a javítóállomással. De vannak, amelyek valami rosszul értelmezett takarékosságból — bár nincsenek meg hozzá az adottságaik —, maguk akarják elvégezni a javításokat. Sokszor még azt is, amelyre a javítóállomásokkal megkötötték a szerződést. A szerződést, amelyet vagy a már említett takarékosságból, vagy a hozzá nem értésből nem tartanak be. Különösen hangzik, de a tapasztalatok azt igazolják, hogy míg az állattenyésztésben, a növénytermelésben igyekeznek. eleget tenni a szerződéses kötelezettségnek, addig a gépjavításra vonatkozókat már nem tartják be ilyen következetesen. Holott a szövetkezetét is alkalmasint olyan kötelezettség terheli, mint a javítást elvállaló állomást. A közelmúltban gondban találtuk a bonyhádi javítóállomás igazgatóját. A gond oka; mit csináljanak az év eleje óta összejött felesleges traktormotorokkal? A javítóállomások szakosításával Bonyhád küldi a hódmezővásárhelyi javítóüzemhez az MTZ és az UTOS traktorok motorjait. A javítás csererendszerben folyik, a megyei javífe&llom ásokon a már megjavítva visszakapott motorokat építik be. — Január elseje óta hatvannyolc „felesleges” motorunk van — mondotta az igazgató. — A múlt év végén a termelőszövetkezetek bejelentett igényei szerint kötöttük meg a szerződést. A felesleg abból adódik, hogy a szövetkezetek megalapozatlanul jelentették be az igényeiket, és vagy nem küldték be a javításra leszerződött traktort, vagy motorcsere nélküli főjavítást kértek. A hatvannyolc motor javítási díja több mint egymillió forint, de mivel ez nemcsak Tolna megyei, hanem országos jelenség is, a hódmezővásárhelyi üzemnél ez már kétszázmilliónál többet tesz ki, ekkora összeg „lóg a levegőben”. Így most megindul a láncreakció. Hódmezővásárhely benyújtja a kötbérigényt, mi azt továbbhárítjuk, úgy, hogy fizetni a termelőszövetkezeteknek kell. Mindez abból adódik, hogy a tsz-ek nem tudják kellően felmérni a gépek műszaki állapotát, és találomra jelölik ki, hányat küldenek főjavításra. Aztán ilyenkor derül ki, hogy annál a gépnél nincs szükség még nagyjavításra, ellenben másik hibásodik meg munka közben. Előfordulhat, hogy a most lemondott javításra már májusban szükség lesz. — Sajnos, az a tapasztalat, mondja Zsigovics Ferenc, a gépállomások megyei igazgatója —, hogy az MTZ és az UTOS traktorok javítása nem a szerződésre alapozott terv szerint folyik. Bár akadályközléssel éltünk, a motorjavító üzem részéről jogos a kötbérigény, mert azzal 90 nappal előbb kell élni. Most, a hónap, illetve a negyedév végén tudjuk meg pontosan, hogyan is alakul a motorcserés fő-^ javítások helyzete, melyik tsz-ek szegték meg a szerződéseket. A melyek következménye a megyében több, mint egymillió forint. Az már egy későbbi kérdés lesz, hogy ez mennyiben írandó a hozzá nem értés és a felületesség számlájára. Hiszen a kötbér, amelyet kifizetnek, tulajdonképpen nem old meg semmit. BI. Társadalmi munkás szakszervezeti könyvtárosok vizsgáztak Ez évben ismét megrendezte az SZMT könyvtára a társadalmi munkás üzemi könyvtárosok tanfolyamát. A február 28-tól március 12-ig tartott kéthetes tanfolyamon Tolna megyéből tizennégyen vettek részt. Ezek a könyvtárosok még nem rendelkeztek könyvtárosi vizsgával. Balatonbogláron, a SZOT Fémmunkásüdülőjében három megye — Somogy, Zala és Tolna — szakszervezeti könyvtárosai különféle szakmai, kultúrpolitikai és egyéb előadásokat hallgattak, majd az osztályfogíalkozáso- kon megvitatták a problémákat, az ott szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazását. Élénk vita jellemezte ezeket a foglalkozásokat. A tanfolyam befejeztével szóbeli és írásbeli vizsgát tettek a résztvevők. Jól szerepeltek a Tolna megyeiek. A vizsgázások során tizemketten kitűnő, ketten pedig jó minősítést nyertek, így mind a tizennégyen kézhez kapták az alapfokú könyvtárosi képesítést nyújtó oklevelet. /
