Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-16 / 63. szám
1966. március 16. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3 ORSZÁGOS VITA BUDAPESTEN A fiatal mezőgazdasági szakemberek helyzete Mottó: Egyre nagyobbak a lehetőségek — Otthagyta > főagronó- musi állást, mert nem kapott ebédet — Az orvost lakás várja, az agro- nómust miért nem? — A fiatal szakembergárdának kell majd átvennie a vezetést. II. ' Nem panaszfórum volt ez a tanácskozás, de azért megmondták a fiatal agrárszakemberek, ami fáj, amit másként szeretnének. Az egyik fiatalember elmondotta, hogy a szövetkezetbe való kikerülése után két hónappal fő- agronómus lett, de hamarosan lemondott erről a megtisztelő beosztásról, sőt, ott akarta hagyni a gazdaságot, egyszerűen azért, mert — nem kapott a faluban ebédet. Panasszal fordult a járáshoz, a megyéhez is, de nem tudták megoldani a gondját. Végül mégis ottmaradt a szövetkezetben, mert ideiglenesen főtt ebédhez jutott. Hasonló gondokról, egészen primitív ellátási nehézségekről mások is panaszkodtak. Egy technikuslánynak a gyakornoki idő alatt havi ötszáz forinttal akarták „kiszúrni a szemét”, persze otthagyta a szövetkezetét, de nemcsak ezért. A munka, a tsz egész munkaszervezése ilyen lehetetlen volt, mint az említett fiatal szakemberről való gondoskodás. Szentes Nándor, a mözsi Uj Élet Tsz fiatal kertészmérnöke ugyancsak nehéz helyzetben volt eleinte; ágyrajárókónt élt a faluban és a szövetkezet vezetői sem tudtak rajta segíteni. Egyáltalán nem kapott külön albérleti szobát. Erre a raktárossal kerestek egy „zugot”, kidobálták onnan a holmit, a fiú kimeszeltette a helyiséget, így jutott lakáshoz. Egy technikust nem alkalmaznak szakemberként, ezért traktoros a szövetkezetben. Egy ba- ramfitenyésztő lánynak megszabták, hegy a gyakornoki idő alatt maga is dolgozzon a baromfitelepen, az asszonyokkal. Azt mondja, szívesen dolgozott, de így nem volt elég tekintélye, kicsit lenézték. Valaki arról panaszkodott, hogy a szövetkezeti tagok egyszerűen nem fogadják el az újat, a korszerű módszereket. Eléggé általános tapasztalat: nincs meg minden a közös gazdaságokban, amit az egyetemen, főiskolán tanultak, tehát a korszerű eljárások és berendezések közül jó néhányat egyszerűen nem tudnak kipróbálni építőanyagok használatának aránya még mindig olyan kicsi, hogy ez már eleve visszariasztja a fiatalokat, a jobb tanulók pedig már eleve nem is próbálkoznak ezzel. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy az építőiparra évről évre nagyobb feladat hárul, hiszen minden fejlesztés építkezést igényel, le kell vonni e jelenségből is a megfelelő tanulságokat. A gépállomások átszervezésével, specializálásával új problémák merültek fel a gépszerelőképzésnél. A gépállomási üzemi érdekek azt kívánták, hogy egy helyen lehetőleg ne mindenféle, hanem csak meghatározott fajta gépeket javítsanak. Az egy-egy helyre leszerződtetett ipari tanulók képzése szempontjából pedig elengedhetetlen, hogy minél sokoldalúbb gyakorlati képzésben részesüljenek. Igen ám, de hogyan ismerjék meg közelebbről azt a gépet, amelynek javításával az adott helyen nem foglalkoznak? Az ellentét áthidalására az érdekeltek megbeszéléseket folytatnak. Nem új jelenség, de sajnos, ezúttal sem hagyott alább a prote- zsáló „hadjárat”. Mindenkit nem vehetnek fel ipari tanulónak sem, ez érthető. Viszont éppen ezért annál érthetetlenebb, hogy egyesek különböző módszerekkel próbálják szorgalmazni ennek, vagy annak a felvételét- Nem egyszer csengett sem a gyakornoki időben, sem azután. Visszatérve a szociális jellegű gondokra, a legtöbben panaszkodnak arra, hogy rendkívül nehezen oldódik meg a lakásproblémájuk, vagy egyáltalán nem. Egy élelmes fiatalember így helyezkedett el: eleve kikötötte; adjanak lakást, illetve megnézte egy egész járásban hol ajánlanak fel lakást a számára. Odament, ahol kapott. Dr. Bellák Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola rektorhelyettese szenvedélyes hangon beszélt arról, hogy milyen nagy jelentőségű a mezőgazdasági szakemberek munkája. Nemcsak agrárszakember, egy falu életének döntő mértékben irányítója, hanem politikus is. Miért van az, hogy az orvost lakás várja, az agronómust pedig nem? Ez az egyik oka annak, hogy sokan nem akarják elkötelezni magukat, vagyis a társadalmi megbecsülés hiánya miatt nem építenek házat falun, inkább a Balaton mellett, vagy járási székhelyen, sőt, inkább városban. Egy fiatal gépészmérnök, aki Enyingen dolgozik, kereken kimondta: „Mi is vagyunk a társadalomnak olyan képzett és hasznos értelmiségi szakemberei, mint az orvosok és a pedagógusok”. A Heves megyed Pártbizottság titkára szintén hangoztatta: meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a mezőgazdasági szakemberek falun is biztonságérzetben éljenek, tehát ne kelljen attól tartaniuk, hogy kikezdik őket, vagy bármilyen ok miatt egyik napról a Másikra továbbállhatnak. Mégtnkább fontos, hogy tisztában legyenek az agro- nómus szerepével. Találkoztak a fiatal mezőgazdasági szakemberek közül sokan azzal a nehézséggel, hogy nem talál megértésre a próbálkozásuk különböző modern eljárások alkalmazásában. Kevés a mezőgazdasági szakmunkás és nem mindenhol akarnak tanulni a paraszt- emberek. Egy gyakornok két tanfolyamot is tartott volna, de csak öten-hatan jártak el az előadásokra, annak ellenére, hogy a szövetkezet „órabért” fizetett mindenkinek, aki tanul. Halász Péter, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának munkatársa ezzel kapcsolatmár a telefon ilyen ügyben az illetékes vezetők szobájában. Az más kérdés, hogy az ilyen kísérletek eredménnyel járnak-e, vagy nem. A felvételi irányelvek adottak, s bár nem ellentmondásmentesek, de alapjában jók. A felvételnél a tanulmányi eredményeket, a lakás szerinti hovatartozást, rátermettséget veszik figyelembe, de nyom a latba az is ha a jelentkező gyermek például apja foglalkozását választotta, ugyanazon a vállalaton keresztül próbál szakmát tanulni, ahol apja is dolgozik. Persze, nehéz a rátermettséget reálisan elbírálni, hiszen csak külső jegyek alapján tudnak következtetni, de a felvételi irányelvek betartásával mégis sokkal reálisabb lehet a felvétel, mint a protezsálás alapján. Sajnos, nincs minden rendben az iparitanuló-képzésben érintett szervek hozzászólása terén. Egyes vállalatok, például Szekszárdon a vasipari és az építőipari, már eljutottak addig, hogy megfelelő technikai segítséget adnak a képzéshez, s nem vesznek fel akárkit, akinek a képzésével foglalkoznak, bizonyos követelményeket állítanak fel. Sok helyen viszont még érvényesül az esetlegesség is, aki éppen jelentkezik, felveszik. B. F. ban kimondta: „Ha értetlenséggel, maradisággal találkozunk, ne felejtsük el, hogy az apánkról meg a rokonainkról van szó, a tegnapelőtti cselédekről, a tegnapi magángazdákról.” Parancsolgatással semmiképpen sem szabad véghezvinni az elképzeléseket, megvalósítani a terveket. A vitaindító referátumban is elhangzott ez, és megerősítette egy tsz-elnök: „Ne legyen parancsolgatás, s ha a tagnak van igaza, ne röstelljék elismerni.” Persze, sokat kell magyarázni, ő is megunta már többször, de mindig újra kezdi. Az eredmények bíztatják. A falusi szokásokat, a falu erkölcsét ismerni kell és szükség van különböző „fogásokra”. Az illető tsz-elnök elmondott egy esetet. Egyik agronómus ismerőse szerette volna, ha nyáron időnként vasárnap is dolgoznak a tagok, például lucernagyűjtéskor. Egy alkalommal maga is elment a templomba, végighallgatta a misét, aztán a templom előtt azt mondta az embereknek: „Az istennek már eleget tettünk, most adjunk valamit magunknak is.” A tagság nagyobb része ebéd után kiment lucernát gyűjteni. Természetesen kimondták a tanácskozáson azt is, hogy a fiatal szakembernek ugyancsak meg kell tennie mindent a tekintély megszerzéséért, a megbecsülés kivívásáért, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Alapvető dolog: szorgalmasan és kellő szerénységgel végezze munkáját az agrármérnök, a technikus. Ha jól dolgozik, jogosak a kérései. Megyénk egyik küldötte, a mözsi Szentes Nándor hangoztatta felszólalásában, hogy a szakember teljes igyekezete és külső támogatás egyaránt szükséges az érvényesüléshez. Szerinte a gyakornoki időt állami gazdaságban, vagy erős, jó tsz-ben töltse az egyetemről kikerülő fiatalember utána pedig más gazdaságban folytassa a munkát, mert általában „nem veszik komolyan a bácsik és nénik” azt, aki gyakornokként kezdi náluk a munkát. Természetesen ez is csak fél igazság, hiszen Mözs szomszédságában, a tolnai Aranykalász Tsz-ben a legnagyobb megbecsülés veszi körül a kertészmérnök lányt, aki gyakornokként került oda és ott is maradt. A vitában és dr. Soós Gábor miniszterhelyettes záróbeszédében egyaránt elhangzott: Meg kell találni a módot az életbe indulás legjobb útjához. Dr. Bellák Sándor rektorhelyettes határozott véleménye, hogy a gyenge tsz-eket nem segítjük gyakornokok odaküldésével. Sok fiatal szakember „megfutamodott” már gyenge szövetkezetből. A keszthelyi rektorhelyettes azt javasolta, „gyakornokképzö szakemberek listáját állítsák össze, ne gyakomokkép- ző gazdaságokét”, és ilyen szakemberek mellé osszák be a kezdőket. Mindenképpen sürgős ezeknek a kérdéseknek a megoldása, hiszen még sokkal több mezőgazdasági szakemberre van szükség, mégpedig minden tekintetben jó szakemberekre. A jövőt alapozzuk meg, a mezőgazdaság fejlődését határozzuk meg ezzel. A Központi Bizottság mezőgazdasági osztályának képviseletében Halász Péter azt mondta: „A mostani fiatal szakembergárdának kell majd átvennie a vezetést, a szó konkrét értelmében, tehát később ők lesznek a szövetkezeti elnökök és az állami gazdasági igazgatók.” GEMENCZI JÓZSEF Készlet „amnesztia99 — meghosszabbítva A múlt évben vált széleskörűen ismert gazdasági szakkifejezéssé ez a szó: börze. A szó nemcsak nyelvi, hanem ami ennpl sokkal fontosabb: gazdálkodási újdonságokat jelentett. Lényegében azt fejezte ki, hogy a vállalatok egymás közötti szabad áregyezkedéssel, tehát gazdálkodási módszerekkel értékesíthetik felesleges készleteiket. A tavalyi „premier” után 1966-ra is „prolongálták” ezt az értékesítési módszert. Meg kell jegyeznünk, hogy a hosszabbítás nem a tavalyi lehetőségeket csak alig, vagy egyáltalán nem hasznosító vállalatok felmentését célozza, — hiszen az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium műit évi utasítása határozottan kimondta: azokat a készleteket, amelyeket december végéig nem sorolnak a „felesleges” kategóriába, januártól magas büntetőkamatokkal terhelik. Ez az előírás arra serkentette a vállalatokat, hogy ne leplezzék — vélt vállalati érdekek miatt — felesleges készleteiket. Más kérdés — s ez már jelentős és országos gazdasági gond —, hogy nem sikerült a múlt év végéig értékesíteni a készletek egy részét, amelyeket pedig a vállalatok a feleslegek közé soroltak. Elsősorban ez indokolta az OT—PM-rendelkezés idei meghosszabbítását. A prolongálás okainak elemzése a szűkén értelmezett készletgazdálkodásnál sokkal tágabb körű problémákat érint. Tavaly mindenekelőtt a belkereskedelmi készleteket sikerült jelentősebben csökkenteni — a sorozatos kiárusítások révén —, lényegesen mérsékeltebbek viszont az ipari készletcsökkentés eredményei. Sőt, pontosabban fogalmazva az a valóságos helyzet, hogy — bár milliárdos értékben értékesítettek a vállalatok elfekvő készleteket —, összességében, tehát az új feleslegek keletkezésével együtt, csupán az elfekvő készletek növekedési ütemét sikerült lassítani. Jogos tehát a kérdés: végeredményben mivel magyarázható az ipar felesleges készleteinek viszonylag mérsékelt értékesítési eredménye? A háttérben rejlő okok lényegében két csoportra oszthatók: a gazdálkodás országos, illetve vállalati negatívumaira. A tárgyilagos elemzés — ilyen hibaeset-ismétlődéskor — a közös eredőt próbálja felderíteni, ez pedig lényegében úgy összegezhető, hogy csak most kutatjuk azokat a célszerű gazdálkodási módszereket, amelyek a termelés, illetve a szükségletek pontos összhangját hivatottak megteremteni. Márpedig ha ez a kettő itt-ott éltér, akkor ez egyebek között a felesleges készletek halmozódásában is tükröződik. Idén a felesleges készletek értékesítését célzó rendelet mellett több más — azzal összefüggő, azt alátámasztó — intézkedés is érvénybe lép. Elsőként említendő a szállítási szerződési rendszer 1966-ban bevezetendő reformja, amely nagymértékben segíti majd a termelés és a konkrét szükségletek közelítésének megteremtését, összegezve kifejezi ezt a napokban megjelent kormányrendelet e megállapítása: „A szállítási szerződések rendeltetése, hogy előmozdítsák azoknak a szükségleteknek a kielégítését, amelyek a népgazdasági terv célkitűzéseit megvalósító gazdasági tevékenység során jelentkeznek”. Az új rendszer enyhíti a megrendelések merev naptári kötöttségét, amely — egyebek között — a változó profilok, a módosuló rendelésállomány közepette a feleslegek keletkezésének együk lényeges okozója is volt. További újdonság idén például a selejtezési eljárás szabályozása, gyorsítása, amely a végképp eladhatatlannak bizonyult készletek csökkentését oldja meg — abból kiindulva, hogy ilyen árukat tárolni, gondozni, adminisztrálni csak indokolatlan többletköltséget okoz. Hangsúlyoztuk ugyan a felesleges készletek képződésének és értékesítési nehézségeinek vállalaton kívüli okait, ez semmit nem von le a vállalaton belüli tényezők jelentőségéből. Egész sor ilyen van: a vállalati anyagnormák lazasága, a jogszerűen stomírozható szükségtelen megrendelések lemondásának elmulasztása, az anyaggazdálkodás túlzott óvatosságra törekvő, s ezért a rendeléseknél inkább felfelé kerekítő „hagyományai”, a technológiai változások után a régi anyagbeszerzési normák érvényben hagyása, stb. Természetes, hogy mindez — a sok kicsi sokra megy elve alapján is —, országosan rendkívül nagy értékű készletek felhalmozódásához vezetett. Az országos jellegű okok megszüntetéséhez, mint látjuk, már idén hozzákezdtek. Fontos, hogy ezzel párhuzamosan a feleslegek csökkentésének vállalati tétételéit is megteremtsék! TÁBORI ANDRÁS A szocialista brigád címért A nagymányoki brikettüzemben a párt- és szakszervezet kezdeményezésére fellendült a szocialista brigádmozgalom. Tavaly két brigád 54 tagja nevezett be a szocialista brigádmozgalomba. A vállalást a két brigád teljesítette, s elnyerte a szocialista brigád címet. Az idén munkahelyek szerinti csoportosításban bővítették a brigádmozgalmat. A gépek mellett dolgozók, a szénkirakók, kötőanyag-rakodók váltótársukkal versenyeznek. A nagymányoki brikettüzemben 13 brigád 94 tagja tett vállalást a szocialista brigád cím elnyerésére. Koszorúzási ünnepség a Béla téren Tegnap délelőtt a Béla téren a nemzeti ünnep alkalmából a KISZ megyei bizottsága és a Hazafias Népfront városi bizottsága megkoszorúzta a 48-as emlékművet. A koszorúkat a KISZ megyei bizottság részéről Füleki Ferenc városi titkár, Bandi János és Kiss József munkatársak, valamint a Hazafias Népfront részéről Eszenyi Antalné, a városi bizottság titkára és Kedves Henrik, a III. számú általános iskola igazgatója helyezte el az emlékműnél.
