Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-02 / 51. szám
19CS. március 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Fiatal üzem — ifjú kommunisták A PÉCSI KESZTYŰGYÁR dombóvári üzemének pártszervezete — akár az alakulás óta eltelt időt, akár a párttagok életkorát nézzük — fiatal. A pártszervezet hét hónappal ezelőtt alakult, a párttagok átlagos életkora huszonhat év. Érdemes betekinteni a taggyűlési jegyzőkönyvekbe. A megfogalmazás ugyan nem szó szerinti, de ilyen gondolatokat juttat kifejezésre: erősítik a párt- szervezet kapcsolatát a dolgozókkal, a fiataloikat a társadalmi együttélés szabályaira nevelik. A dombóvári új kesztyűüzem olyan fiatalokat foglalkoztat, akik előtt a szakma — a kesztyűkészítés — eddig ismeretlen volt. Tihanyi Béla, a pártszervezet titkára, Németh Vilmos és a többi fiatal párttag útravalóként olyan megbízatást kaptak a Pécsi Kesztyűgyár pártbizottságától, hogy a pártpolitikai munka eszközeivel segítsék a termelőmunka szervezését, a dolgozók között a megfelelő politikai hangulat kialakítását. A fiatalok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Nemrég tettek eredményes vizsgát a párttagok és velük együtt a szakma elsajátítására jelentkezett munkások. A fiatal pártszervezet ifjú kommunistái, mint oktatók vizsgáztak kitűnő eredménnyel, szakmai és politikai téren egyaránt. Tavaly indult a tanfolyam 60 résztvevővel. Közülük 46 fiatal eredményes vizsgát tett. A szakma elsajátítása közben a párttag oktatók közelebb kerültek a dolgozókhoz, megismerték egyéni és családi gondjaisat. Komolyan vették a társadalmi együttélés szabályainak betartását is. Aki vétett, és úgy látták nem tud, vagy nem akar magatartásán javítani, a kollektívával találta magát szembe. Viszont volt olyan eset,, amikor a kollektíva egységesen^állt ki a megtévedt fiatal mellett, mert úgy látták, érdemes számára bizalmat előlegezni. Az üzemben, a pártszervezet kezdeményezésére, kibontakozott a mozgalmi élet, megalakult a KISZ-szervezet. Azóta nem múlik el hónap, hogy a fiatalok ne hallatnának magukról. Tartottak szellemi vetélkedőt és sportrendezvényeket. Február 27-én, vasárnapi műszakot tartottak, aznapi keresetüket a vietnami harcosok megsegítésére ajánlották fel. A fiatalok előtt jó példaként áll a pártvezetőségi tagok termelésben való helytállása. Nem volt rá példa, hogy a párttagok elmaradtak volna munkatársaik mögött, annak ellenére, hogy elég sok társadalmi megbízatást vállalnak magukra. ösztönző a tudat, hogy az első negyedévben 33 000 pár kesztyűt vár tőlük a pécsi üzem. És ösztönzi őket az is, hogy bár induló üzem, termékük 60 százaléka exportra készül. SOK DOLGA VAN a pártszervezetnek azért is, mert egy kezdő, szervezés alatt levő üzemben, rengeteg gonddal kell megbirkózni. A párttagok az üzemi gondok szószólói. Januárban szakmunkásokat avattak. Utána mindenki azzal foglalkozott, érdemes volt-e vállalni a tanulást, milyen lesz a keresetük. A Pécsről áttelepült dolgozók lakásgondjaikkal keresik fel a pártszervezetet. Közben készülni kell az új üzem beindulására, a költözködésre. A pártszervezet a jelenlegi feladatok mellett a jövőre készül, amikor a fejlődéssel együtt, a gond ‘is több lesz. Megteszik maguk is, ami az erejükből telik, de gyakran fordulnak segítségért a pécsi anyavállalathoz, a gyárhoz, a dombóvári járási és a községi pártbizottsághoz. Tengeréi Gyula elvtárs, a járási pártbizottság ipari osztályának vezetője gyakran megfordul az üzemben. A községi pártbizottság is segíti a fiatal párt- szervezetet. A fiatalok igénylik is a mozgalmi munkában jártas, idő. sebb elvtársak segítségét, de őszintén bírálnak is. Volt egy időszak, amikor a felettes szervek ajánlásával fiatalok jelentkeztek munkára. A „vallatásnál'’ aztán kiderült, hogy ők úgy gondolták, íróasztal és fehér köpeny várja majd őket Amikor megtudták, hogy fizikai munkást vesznek fel, odébbálltak. Azóta hogy az üzemi pártszervezet kifejtette ezzel kapcsolatban a véleményét, csökkent az íróasztal mellé jelentkezők száma. A pártszervezet készül arra az időre, amikor az új üzemben termelnek. A párttagság három pártcsoportra oszlik. 'Á rendszeres szervezeti élet mellett havonta pártcsoport-értekezletet tartanak, s ezekre a megbeszélésekre, mindig más-más készül fel. Pártmegbízatásuk szerint kül- és belpolitikai beszámolót tartanak. — Jónak tartjuk és bevált a módszer. A pártcsoport-megbeszélésen megszokják a nyilvánosságot, s az elvtársak, mint propagandisták a párt politikájának szószólói, segítik a, pártszervezet munkáját, — mondja Németh Vilmos pártvezetőségi tag. A gyors intézkedés és a sértődöttség A döbröközi Zöld Mező Termelőszövetkezet tagjai hétfőn reggel 6 órára odahajtották az átvevőhelyre a sertéseket, átadás végett. 9 óra után a termelőszövetkezet vezetői telefonon sürgették meg a megyei állaforgalnn igazgatójánál az átvételt Érthető, mert a szövetkezetnek nem mindegy, hogy mennyi ideig kell várni az állatokkal, „törődnek”-e a hízott sertések, mennyi lesz a súly- csökkenés. Az intézedés nem váratott magára. Rövid idő elteltével, S2ínte rekordidő alatt át is vették az állatokat. Amikor a szövetkezet irodájába benyitunk, a ihásik szobából a következő egyoldalú „telefon- beszélgetés” hallatszik: — Meg akarunk mi normálisan egyezni a járási állatforgalmival, Irénke. Nem kötekedünk mi, higgye /el. Mit lehet tenni, sőt mit kell tenni, amikor reggel hat óra óta ott rostokolnak az át- vevésre várva? Aranyos Irénke, értse meg, intézkednünk kellett és így gyorsan meg is oldódott a probléma... Senkinek, neki sem akarjuk a nyakát törni, szó sincs erről... Tudom, tudom, nem is arról van szó. Tudja mit? Egyezzünk meg, hogy délután megbeszéljük. Mi a vezetőség részéről itt leszünk, jönnek ki a megyei adatforgalmitól is, jöjjenek el maguk is és a járásiakkal együtt a helyszínen tisztázhatjuk, Előadás időszerű szakszervezeti kérdésekről A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága rendezésében tegnap délután előadást tarottak a szakszervezet időszerű kérdéseiről. Az előadásion, amelyet Horváth Jánosné, a szakszervezeti központ munkatársa tartott, megjelentek a megyeszékhelyen dolgozó szakszervezeti tisztségviselő aktivisták, jó?... No ugye, egyetértünk? — így a főkönyvelő, majd kattan a telefonkagyló. * Mennyivel jobb lett volna, ha nem váratnak az átvétellel! Akkor néhány telefonhívást is megtakaríthattak volna és kevesebb időbe, energiába, bosszúságba kerül a szerződéses kötelezettség teljesítése. H. E. Aki az utóbbi tíz évben a Bátai községi Tanácsnál járt, ha figyelmesen körülnézett, biztosan észrevette az egyenes tartású, idős, de mégis fiatalos Trézsi nénit. Sepregetett, eligazította az ügyfeleket, a kőműveseket korholta, vagy éppen tojást sütött úgy este nyolc óra tájban, a földrendezőknek, máskor a tanácshoz beszállásolt tsz-szervezőknek. A Bátai községi Tanács hivatalsegédje, Sümegi Teréz, a falu Trézsi nénije, szinte állandóan szolgálatban volt. Hova lett a Trézsi néni? Ez év január elsején 11 évi és héthónapi közszolgálat után, 81. évében véget ért a hosszú szolgálat, a mostanában mái korábban véget érő gyűlések befejeztével más zárja be a tanácsépület kapuját. Azt beszélik a faluban, hogy el-el járogat a tanácshoz, bíráló szemmel megnézegeti, rend van-e? Ahogy őt ismerik, talán még este is elmegy az épülethez, megnézi, nem maradt-e égve a villany, jól bezárták-e a kaput? Tisztelettel, szeretettel elbúcsúztatták, nem volt hiány a szorgalmát, fáradhatatlanságát méltató meleg szavakban. Amikor az ajándékot megkapta, szabadkozott, kissé még köny- nyezett is. Kiszaladt a helyiségből és néhány óriásira nőtt almával tért vissza, mert ő GYAKORI. HOGY IDŐSEBB párttagok bizonyos pesszimizmussal beszélnek a fiatalokról. Az igaz, hogy általánosságban valamennyi fiatalt nem lehet dicsérni, de az sem jó, ha egy-két fiatal negatív példájából kiindulva általánosítanak. A kesztyűgyárban dolgozó ifjú kommunisták gondok között és hozzáértéssel foglalkoznak a gazdasági és politikai feladatokkal. Művelt munkásokhoz méltóan tudatosan vállalt fegyelemmel végzik dolgukat. Az ilyen fiataloktól, akikben tudatos a szocializmushoz való ragaszkodás, nem kell félteni a párt jövőjét, mert biztosított az utánpótlás. P. M. nem szeretett kapni, annak örült, ha adhatott. Ha kalácsot sütött, az első szeleteket kóstolásra mindig mások kapták. A község hosszúra nyúlt főutcáján keresem mai otthonát. Az iskolás gyerekek éppen hazafelé tartanak. Hiába kérdezgetem őket, hogy hol lakik Sümegi Teréz. Mentőötletem támad: — Kisfiam, légy szíves mondd meg, melyik házban lakik a Trézsi néni? így már érti a szót, megmutatja a posta melletti kis házat. A kapuajtón be lehet menni, de a lakás ajtaja zárva, csak a tyúkok riadt kotkodá- csolása jelzi, idegen jár az udvarban. Az utcáról odaszól hozzám egy hajlott hátú öregasszony: — A Trézsit keresi? Nincs as most itthon, biztosan a hegyre ment vetegetni. Rendbe teszi, mert aztán nem ér rá. — Miért ne érne rá, hiszen nyugdíjas? — Az igaz, de lakodalomra készül, nagy lagzi lesz a faluban. Oda megy majd a Tré- zsi is, segít készülődni, mert rokongyerek a Marika. Azt A szarvasmarha-tenyésztés létkérdés A harmadik ötéves terv célkitűzéseihez Tolna megye a szarvasmarha-tenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésével is maradéktalanul hozzáilleszkedhet. Sőt akár meg is fordíthatjuk a kérdést olyképpen. hogy Tolna gazdag múltú állattenyésztési hagyományainak felélesztéséhez, továbbfejlesztéséhez a harmadik ötéves terv minden lehetőséget megad. Az új gazdasági elképzelések az eddig meglévő gátló tényezők leglényegesebbjeit sorra-rendre feloldják, megszüntetik. Szabad tehát az út azoknak az elgondolásoknak a megvalósításához, amelyeket több lelkes szakember, patrióta immár éveik óta hangoztatott, a hagyományokra és a lehetőségeikre apellálva. • Az elmúlt években némi nosztalgiával emlegettük, hogy Bony- hád vidéke, a kis-Svájc hegyes- völgyes tájéka valamikor kánaán volt. Az állattenyésztő gazdák hozzáértése, munkaszeretete tette azzá. Mégpedig kisüzemi keretek között. Nos, ez a vidék, ez a táj a múlthoz képest sokkal gazdagabb lehet a nagyüzem keretei között, főként akkor, ha a hagyományokkal párosul a szakszerűség, a szorgalom és a tenniaka- rás. A nagy és lelkesítő feladatok elvégzése ugyanis "nem lesz köny- nyű munka. Komolyan senki nem gondolhatja, hogy a fejlesztés, a felsőbb intézkedések varázsától megy. Erről szó sincs. A sokat ígérő programok, tervek, rendelkezések ösztönző hatása elvitathatatlan, de hosszabb távon a teljes siker csak akkor biztosítható, ha a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése ügyéhez azokat is sikerül megnyerni, akiken a legtöbb mű. lik: a dolgozókat, a tsz-tagokat, a brigádvezetőiket. Nem túlzás tehát, hogy jelenleg legfontosabb tennivaló, kialakítani azt a közvéleményt, amely „kitermeli” a fejlesztés állandó szószólóit, harcosait, Nyomban ki is jelenthetjük, hogy ez, az ügy Tolnában a politikai kérdések rangjára emelkedett. A megyei lap is programszerűen fogja majd tájékoztatni az ezzel kapcsolatos kérdésekről a megye lakosságát, mivel közügyről van szó. A fejlesztési program szem előtt tartásával munkálkodnak máris a megyei szervek. Nevezetesen a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és felvásárlási osztálya. A megyei pártbizottság vezetői a mezőgazdasági jellegű tanácskozásokon már eddig is konkrét és körülhatároló tényeket közöltek a lehetőségekről, a tennivalókról, és az összefüggésekről. Napjainkban már szinte valamennyi mezőgazdasági üzem vezetője tájékozott abban a vonatkozásban, hogy mik a tennivalók mik indokolják, milyen okok és adottságok írják elő kötelező érvénnyel a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését. Ezeknek a jegyében kap az eddiginél jóval naj gyobb hangsúlyt a szakályi eredmények tapasztalatait felhasználva a rét- és a legelőgazdálkodás, az iregi takarmanytermesztési rendszer, az itatásos borjúnevelés, a gépi fejés, a nőivarú állomány fokozottabb védelme, a háztáji te_ hénvásárláshoz az öt-tizenötezer forint OTP-hitel, vemhesüsző-vá- sárlásnál 3000 forint engedmény, s nem utolsó sorban a termelő- szövetkezetekben a helyi adottságok és lehetőségek teljes kihasználása. A dunai halak még A jégzajlás óta naponként halásznak a Dunán a paksi Vörös Csillag Halászati Tsz tagjai. Hat brigádban, mintegy félszáz halász tíz-tizenkét nagy halászcsónakból kecsege- és balinhálót ereszt a folyam lassan apadó, bő vizébe. Bár a februári időjárás olyan jó, amilyenre az öreg halászok sem emlékeznek, munkájuk eredménye azt mutatja, hogy a halak még nem éreznek tavaszt, nem nem éreznek tavaszt kezdődött meg az új évszak közeledésével járó „mozgásuk”, fel- élénkülésük. Csak közepes, sőt gyenge mennyiségű zsákmány — főleg vegyes fehérhal, kevés süllő, kecsege és márna — akad a hálókba. Egy-egy brigád alig ötven kilónyi halat fog naponta, s a tavaszi halászat megkezdése óta csupán mintegy ötven mázsa halat „adott” a paksi halászoknak, a Duna. * néni hallottam, 25 ezer forintot ad majd nászajándékba. — Ezt már csak súgva mondja, jól- értesülte n. Ahogy beszélgetünk, megjön a háziasszony és szíves szóval betessékel. — Hiányzik-e a tanács, az ottani munka, Trézsi néni? — Nekem ugyan nem — mondja, de fürkésző tekintettel, ravaszkásan mosolyog. — Jólesik a pihenés. Nem mondom, szerettem én ott lenni, a tanácsiak meg mintha hozzámtar- tozók lettek volna. Krónikásként sorolja a közel 12 év eseményeit: — Voíf a begyűjtés, az árvíz, majd aztán az ellenforradalom. Amikor az SZTK-nál a nyugdíjat intézték, megkérdezték tőlem, hogy otthagytam- e ötvenhatban a tanácsot? Dehogy, dehogy hagytam én ott. Hát hogy is hagyhattam volna? Követelték tőlem akkor az idegenek a kulcsokat is, nem adtam. Nem is adhattam, nem igaz? — Mondják, hogy sokat dolgozott a tanácsnál — jegyzem meg. — Hát nem mondom, dolgoztam. De nem volt ám azért zsákemelően fárasztó munka, bár mindig kellett valami. Telekkönyvi szegénységemet nem éreztem olyan gondnak, mint a tanácsét. Örültem annak, hogy a munkámat elvégzem. — Látom, egyedül él. Nem- unalmas, nem nehéz így magányosan? — Egyedül élek, de nem vagyok magányos, vannak társaim — válaszol. Kerül, fordul, majd egy tányér mákos rétessel tér vissza. Szabadkozik, hogy nem jól sikerült, de azért csak kóstoljam meg. Nagyon finom a yiákos rétes. — Hogy van megelégedve a nyugdíjjal? — Nekem elég. Kaptam 505 forintot, de az emeléskor 51 forinttal meg is javították. Örülök neki. Disznót vágtam, sütök-főzök magamnak. Mára rétest sütöttem, nem tudtam pedig, hogy vendégem is lesz. Igaz, hogy nem sikerült valami jól a sütés. — hamiskásan mosolyog, lesi a hatást. * Búcsúzásul Trézsi néninek clolgos, szorgalmas munkája jogos jussaként nyugodt, boldog napokat kívánunk. A közösség szerény, erős közkatonája élvezze sokáig a megérdemelt pihenést, a nyugodalma^ öregséget. SOMI BENJAMINNÉ I
