Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

/ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. március 2. APARMANTSESTÉK Pénteken került sor a szokásos Dicséret illeti az aparhariti vö- beszélgetésre a tsz vezetői és a röskeresztes aktívákat. Példájukat tagság között. Ezek a beszélgető- más községekben is érdemes vol- sek az idén télen kezdődtek az- na követni, zal a céllal, hogy a kényesebb témák is tisztázásra kerüljenek. Mert a legtöbb ember úgy van a Orva*sLlleA*: értül saját ügyéváf, hogy azzal nagy- ^rvoSiaKaS IS ßpU! közönség előtt nem mer előhoza- . kodni. Meghittebb társalgás, han- Megyeszerte nagy híre volt an- gulat szükséges ahhoz, hogy az at^ru*cor az aparhantiak hoz­emberek kiöntsék bánatukat. a patika építéséhez. Ilyenre kiválóan alkalmasak a té­Azóta már elkészült a korszerű 11 beszélgetőesték. Legutóbb a Patika> három község betegei jár­hanti KISZ-klubban találkoztak a nak ide medicináért. De az orvosi tsz-vezetők ‘ a tagsággal, több rende10 és lakas még korezerütlen mint húszán a késő esti órákig beszélgettek a tsz, a tagság ügyé­ről. Számos személyes ügyet is így sikerült tisztázni. Kétszáz kötözés Egy régi nagyparaszti ház,ban van a rendelő. Most úgy határoztak a faluban, hogy orvosi rendelőt is építenek. Már elkészült a terv Három szobás, rendelés orvosi la kás épül, jórészt társadalmi munkában. Ezekben a téli esték­ben kezdik meg a társadalmi munka szervezését, az igénybevé Aparhanton talán nem is volna tel ütemezését. Most is, csakúgy, szükség arra, hogy a házakra ki- mint a patika építésekor, még az tegyék a Tiszta udvar, rendes ház iparban dolgozók is hazajönnek táblát. Ezt a táblát a falu szélére majd egy-két napi munkára, hogy kellene kivinni, mert itt tisztaság, minél előbb elkészüljön az orvos - rend uralkodik minden házban. ]akás. Duba Gyulánénál különösképpen. Ő a Vöröskereszt egyik legagili- sabb tagja. Több éve kezdődött, és azóta sem Szűnik meg jelentősége, hatá­sa a községben a kötözőmozgalom­nak. A községi tanács vásárolt 13 elsősegélynyújtó berendezést, eze­ket a Vöröskereszt aktíváinak ki­AHues azon a pénzen isten áldása Az egyik téli este ismeretter- adták. Az egészségügyi aktívák jesztő előadás volt a faluban. Az meg hozzáfogtak a lakosság fel- előadó a háború és béke kérdé- világosításához. A cél az volt, ki- séről tárgyalt. Elmondta, hogy mi­nek lesz több kötözése. Duba iyen nagy szenvedéssel jár a há- Gyuláné már kétszáz kötözést ború, hogy mi vár a polgári la- jegyzett fel naplójába. Az egész- kosságra. És amikor az előadás ségügyi segélyhelyre szaladnak, véget ért, és az emberek, asszo- ha valakinek tésztaszelés közben a ny 0k már beszélgetni kezdenek a kés elvágja kezét, a gyerekek is témáról, megszólal Kerekes Já- ide rohannak, ha megsértik kezű- nosné: két, lábukat. A kétszáz kötözést Azt tetszett mondani, hogy a tulajdonképpen úgy is felfoghat- háborún meggazdagodnak az im- juk, mint a legjobb agitatív esz- perialisták — szólt az előadóhoz közt arra, hogy a babona kiszorul- _ elhiszem én azt, de higgye el, jón a községből. Évekkel ezelőtt nincs azon a pénzen isten áldása... itt is, csakúgy, mint más közsé- Az előadó csendben megjegyez- gekben, pókhálót raktak a nyitott te: — De még az emberé sem. sebre, a beteget , különböző kotyva- Ezzel mindenki így egyetértett, lékkai kezelték. — pj. — HIRDESSEK TOLNA a MEGYEI Népújság!) an! Gyilkos vagy koronatanú? A frankfurti Matura-ügy újai»b fejleményei Helga Matúrának, a frankfurti A fénykép közzétételekor még ról-van szó. Frankfurtban külön­alvilág 32 éves „dámájának” rej- egy meglepetést közöltek: ötezer télyes meggyilkolása sok minder?- nyugatnémet márka jutalmat ben hasonlít Rosemarie Nitribitt ígértek Amak, aki tud valamit az hét évvel ezelőtti esetéhez, amely ismeretlenről. részben fényt derített a nyugat- A találgatások szerint az isme­német üzleti körök édes életének rétién csak koronatanú, de nali- árnyoldalaira. gatása arra enged következtetni, Helga szinte teljes pontossággal hogy közvetlen kapcsolatban is követte Rosemarie nyomdokait, áll a gyilkossággal, sőt esetleg Fényűzően élt, sok pénze és épp ő volt a gyilkos. A szemtanúk ajándéka volt, amit hálás barátai visszaemlékezése alapján 30—35 adtak neki, adakozási készsé- év közüli, 185 centiméter magas, lezhető, hogy védelmet akartak géért. Helga tragikus halála is széles vállú, izmos termetű fér- ígérni neki, s ezért pénzt követel- nagyon hasonlít Rosemarie eseté- firől van szó tek, vagy nyomást gyakoroltakra, hez, kényelmes frankfurti laka- Úgy latszik, hogy a jutalom . sán félmeztelenül, átvágott torok- kifizetésének célja utat nyitna a z most nem is nagyon fontos, kai találták az ágyban. Majna-parti város alvilága felé. Az esetnek volt egy másik saját­A sajtóban rengeteg hír jelent Beavatott körök szerint ugyanis sága is. A három támadót 1960. meg a bűntényről, különféle rész- ott a napokban azt híresztelték, februárjában két-három évi bor- letekkel tarkítva. A vizsgálati hogy tudnának egyet-mást mon- ... szervek előtt azonban szövevényes dani Matura esetéről, de csak ak- on non tetősre ben is elég gyakori a bűnözés, kezdve az útonállástól a betöré­sig és gyilkosságig. A rendőrség­nek tehát épp elég dolga van. Helga Matúrának hat évvel ez­előtt voltak ilyen jellegű kelle­metlenségei. Akkor egy három­tagú banda támadta meg. Feltélc— ítélték. ítélethir­és hosszú út állt... Az utolsó látogató kerestetik Már a vizsgálat kezdetén meg­állapították, hogy a gyilkosság in­dítéka nem rablás volt. A ren­delkezésre álló adatok szerint a lakásból nem tűntek el érték­tárgyak. Helga ékszereit is érin­tetlenül megtalálták. Ez a körül­mény is utal Rosemarie esetének megismétlődésére. Két-három nappal a gyilkosság után a rendőrség közleményt adott ki: — Kerestetik az a férfi, aki fel­tehetőleg két-három órával a gyil­kosság előtt Helgával volt a la­kásban, Együtt távoztak Helga fehér Mercedes gépkocsijában. A rendőrség a legteljesebb diszkré­ciót ígéri, s kéri az ismeretlent, akinek állítólag nevét is tudják, hogy jelentkezzen. Feltételezik ugyanis, hogy az is­meretlen tud valamit Helga szán­dékairól azon a tragikus éjsza­kán, s ezzel esetleg nyomra ve­zeti a rendőrséget. A felhívás azonban válasz nél­kül maradt. kor, ha az anyagilag is kifizetődő, detés után az egyik támadó azzal Vajon ebből nem arra kell-i* fenyegetőzött, hogyha kiszabadul- következtetni, hogy a gyilkos a nak, leszámolnak Helga Maturá- frankfurti alvilágban van. ya] Időközben mindhárman letöl- tötték büntetésüket, s elhagyták Nincs kizárva, hogy egy öt-hat a börtönt. Kérdés, hogy ez a fe- évi esettel kapcsolatban bosszú-, nyegetőzés mennyire volt komoly. Bosszú is lehetséges Ötezer márka jutalom A gyilkosság után tíz nappal a rendőrség szemtanúk leírása illllllllllllllllllllllllllllllllllimilllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllHlllllllllifalapján közzétette egy férfi fény­E képét, aki Helga utolsó látoga- Etója volt. A lapok feltételezik, shogy a férfira vonatkozó adato- Ekat Helga barátnői szolgáltatták, -akik látták az ismeretlennel -Mercedesében, a frankfurti Kaí- = serstrassen. Sárközi Gyula: n Csípne itiai teli MEGJEGYZÉS Tésztát is kérek! Fogom az étlapot. Jön is a pincér, ki hetenként 4—5 Éhes vagyok. Kül- Kérek egy adagot, sőt, több alkalom­szolgálatos is vagyok. Megkapom. Kicsike mai is?! Mit vétet­\ányérkán . tife,nöU tem én a társada- megennek egy fiatal- huszad magaval kun- 7 7 , ,, más tányér kijött korodik néhány szál 'omna‘c es a vendeg- tésztát. Mondjuk tű- metéltke. Hamar vég- látóiparnak, hogy rós tésztát, akár me- zek vele, majd éh- csak pöttyintett ada­téit, akár csusza for- ségtöl koppanó sze- gokban, lenézett „al­körülöttem az illatozó mekkel bámulom a ételként” kaphatok pörkölteket nokedli- tányérkát, mely szin- tésztát. Bűn, hogy val, tarhonyával, de te ^gyenkezve, bo- valaki a tésztát sze- tudom le- C5C*kérőn, lapul réti jobban a hús- elottem. nál; Ugye nem? Hát Ha zónapörköltet ßk/cor legyen szabad kérek — zónát ka- Javasolnom, próbál- zölögve tornyosán. P°k. Nemde? (Sőt, kozzanak meg nor- Mirigyeim működés- néha kérés nélkül is.) mal ada9 kifőtt tész- be lépnek, pedig még De nekem nem zó- ta árusításával is„fő- csak fantáziám, vá- naadag kellene tész- étéiként”, termesze,- gyaim dédelgetett Iából, hanem normál tesen megfelelő áron. gyermeke. Igen, mert ada9 ~ Persze nor- Tésztát tehát főétel­jobban szeretem mint mái áron. ként is főáron , az inas pörkölt-kaca- Ne tessék kinevet- e9*-sz nagy tó­tokat az elcsépelt no- ni kérem. Hát csak nVért betöltőén! kedlival, tarhonyával a húsimádó elégülhet (szk) en nem győzni tészta utáni vágyamat. Látni vé­lem tányéromon gő­=iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiisiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii) — 85 — Felállt és. hátra tett kezekkel sétálni kezdett a szobában. Türelmetlensége egyre fokozódott. Szóval a Varságh Zsiga hazudott! Skurek pedig megszökött. Valószínűleg mind a ketten benne vannak a dologban. De vajon mi oka lehet még Varsághnak a makacs tagadásra? Kit vegyen elsőnek? Varsághot hogy Skureket? Skureket kellene mert alighanem ő a tett végre­hajtója, míg Varságh csak a felbújtója. Sku­rek, Skurek... Nem, mégsem a Skurekkel kezdi, hanem a Varsághgal. Hátha megtörik, ha a szemébe vágja, hogy hazudott Baranyaival kapcsolatban. Vagy mégis várja meg a Skure­ket? Órájára pillantott. Háromnegyed öt. De las­san telik az idő! Legszívesebben gyorsabb tempóra ösztökélte volna a mutatókat. Türel­metlensége a tetőfokára hágott és nagyfokú idegességgel párosult. Most már szinte két percenként pillantott az órájára. Aztán oda­ment a rádiótelefonhoz, benyomott egy gom­bot és beleszólt a mikrofonba: — Hozzák be Varsághot! Ha közben meg­jönnének a Skurekkel, vigyék az Ács cellá­jába. Nem árt, ha előbb összeszedi a gondola­tait. Jól jön neki egy kis koncentrálás. Ügyis be lehet most ijedve... Ismét folytatta a járkálást. Kinézett az utcára. Önos eső szitált. Az asz­falt , nedvesen csillogott a higanygőzlámpák fényétől. Autó, autó után suhant el a ház előtt. Villamosok csörömpöltek. A járdákon nyüzs­— 86 — gött a nép. Mindenki sietett ebben a csontíáj- dító, nyirkos időben. Ajtónyílásra fordult meg. A kopogást szinte nem is hallotta az utca zajától. Varságh állt előtte, a jegyzőkönyvvezető fiatal nyomozóval. — Üljön le — szólt rá nyersen az igazgatóra és megvárta, amíg fiatal kollégája az írógéphez ül. — Nos? — nézett Varsághra kérdőn. — Nincs semmi mondanivalója? Varságh hallgatott. — Mivel, hogy a Baranyai Oszkárral való találkozása mese, most mondja el úgy, ahogy valójában történt! — keményedéit meg Kóródi hangja. — De a színtiszta igazat! Az igazgató keskeny szeme sűrűn pislogott. Látszott rajta, latolgatja, mit is feleljen. Nem mert a főhadnagy szeme közé nézni, kerülte tekintetét. — Nos, „Zsiga úr”? Mi lesz, felel, vagy nem? — Hát... izé... — nyögött fel Varságh és vastag izzadságcseppek lepték el homlokát. — Nyögje már ki! — kiáltott rá a főhad­nagy. — Ne dadogjon! — Nem dadogok... — kezdte Varságh. — Hát kérem, délután valóban nem mondtam iga­zat. .. De ugye kérem, nem tudja meg a fele­ségem, mert... — elhallgatott és olyan kö- nyörgőn nézett Kóródira, hogy az hirtelen un­dort kapva elfordította róla a tekintetét. Nem szerette a gyáva embereket, legfőképpen a gyáva férfiakat. — Az majd elválik! De az igazat halljam! — mondta végül. — 87 — — Szóval hát módosítom előbbi vallomáso­mat — folytatta Varságh és megtörölte zakója ujjával a homlokát. Most már nem látszott olyan pedánsnak, mint az első kihallgatásakor. Hófehér inge a nyakán megszürkült az izzad­ságtól. Gallérja ki volt gombolva, nyakkendője meglazítva és félrecsúszva lógott ki a zakó­jából. — A. színtiszta igazat mondom, becsület­szavamra, felügyelő úr! — Ne kerteljen, térjen a tárgyra! — csattant fel Kóródi, akit már felbőszített az időhúzás. — Hát szóval az úgy volt, hogy amikor Zá­ramétól megkaptam azt a bizonyos levelet, amelyben pénzt kér a kompromittáló képekért, rögtön tisztába jöttem vele, hogy egy aljas nő, nem érdemli meg a szerelmemet és másfelé kezdtem orientálódni. Tudja, megszoktam már a kicsapongást, mert... ha az ember megszokja a szépet, nehezen tér vissza a csúnyához... — A felesége már csúnya volt magának? — A feleségem valamikor nagyon szép lány volt, nagyon szerettük egymást. Én még rif&st is szeretem, mint embert, de esztétikailag nem elégíti ki szépérzékemet. Szexuális szempontból meg végképpen nem tud érdekelni, öreg hoz­zám és igazgatóné létére megmaradt annak a műveletlen fonónőnek, aki volt. Nem fejlődött velem, lemaradt tőlem. Míg én iskoláról isko­lára mentem, ő, mivel nem dolgozott, meri ki­vettem a fonógyárból, maradt a régi: csak a gyerekekkel törődött, magával semmit.- El­hanyagolta külsejét, olyan volt, mint a szülei. T || " FUT

Next

/
Oldalképek
Tartalom