Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
19G6. február 11. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG — Itt inkább az az igazság, hogy néhány helyen még a tsz- vezetők is hajlanak afelé, hogy mindent ki kell osztani. Kétségtelen, ha egy esztendőt lezárunk, akkor minden tsz-vezető igyekszik a tagok részesedését legalább a tervezett szintig biztosítani, vagy a tervezett fölé emelni. Hozzátehe- tem, mindenáron. Ilyen esetben éppen a legfontosabbról, a következő esztendő megalapozásáról feledkeznek meg. Az alapok képzése során egyébként előfordulhat, hogy helyenként, a tervhez viszonyítva, az egy tagra jutó részesedés néhány száz forinttal kevesebb. Mégis súlyos hiba lenne úgy könyvelni el a dolgot, hogy a tagok megrövidülnek. Nem rövidülnek meg, hanem biztonságosabbá teszik a következő évet. — Nem tudom, Mözsön mit kifogásolhatnak. Az ottani közös gazdaságban 5 millió 500 ezer forintot terveztek a tagok részesedésére és ezzel szemben kifizettek 7 millió 341 ezer forintot. Az egy dolgozó tagra jutó jövedelem 20 914 forint. Ez így teljesen érthető. To- vábbmenve, arra kérjük Szűcs elvtársat, mondja el, mit jelent a gyakorlatban a tsz-ek önállósága, hogyan történik például a gépek stb elosztása és beszerzése 1966-ban? — Önállóság. A termelőszövetkezetek önállóan terveznek, nem szól ebbe bele senki. Más vonatkozásban is érvényesül az önállóság, ám ezzel ma még nem mindegyik irányításban dolgozó ember ért egyet. Sokan a termelőszövetkezeteket éppen az önállóságtól féltik. Másrészt, több termelőszövetkezet még nem tud megfelelően élni önállóságával, intézkedéseket és utasításokat vár. Ez azonban elmarad. A termelőszövetkezet vezetőinek és tagjainak saját fejükkel kell gondolkodniuk, a lehető legnagyobb körültekintéssel és felelősséggel. — Mi pedig egyre inkább azon fáradozunk, hogy a korábban központilag irányított és a különböző keretek közé szorított vásárlásokat, beszerzéseket teljesen szabaddá tegyük. Ennek megfelelően, az Azzal a kéréssel fordultunk Szűcs Lajoshoz, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjéhez hogy válaszoljon a tsz-eket érinti néhány időszerű kérdésre. A kérdések és a válaszok feltehetően több fontos problémát megnyugtatóan tisztáznak, mind a tsz-tagok mind pedig a vállalati vezetők és dolgozók körében. Először arra kérjük Szűcs elvtársat, beszéljen az alapok képzésének a jelentőségéről. Úgy tudjuk, több termelőszövetkezetben, így például a mözsi közös gazdaságban van olyan vélemény, hogy az alapképzés megrövidíti a tagokat és csökkenti a jövedelmet. — Közismert, hiszen az újságok is többször megírták, hogy tavaly a mezőgazdaságban sok nehézséggel kellett az ott dolgozó embereknek megbirkózniok. Mindez Tolna megyére is vonatkozik. Késői kitavaszodás, száj- és körömfájás, gyakori jégverés, árvíz. Ezeket most én már nem részletezem. Azt azonban elmondanám, hogy a tsz- tagok az elemi csapásokból bekövetkezett károk jó részét szorgalmas munkával pótolták. A gazdák törekvéseit számos jó és hatásos központi intézkedés segítette elő. S ezt semmiképpen sem szabad elhallgatni. — Ennyi bevezető után elmondanám: Jelenleg ott tartunk, hogy a megye 132 termelőszövetkezete közül 83-nak a zárszámadása már meg is van erősítve. A 83 tsz-ből 36 a jó, 35 a közepes és 12 tartozik a gyenge kategóriába. Az alapok képzése tehát semmiképpen ssm látszik oly tragikusnak, mint ahogyan azt néhány hangulatkeltő ember mondja, vagy hiszi. A birtokomban levő zárszámadási adatok alapján megállapítható, hogy az előbb említett 83 tsz-ből 22 fizet a tervezettnél valamivel kevesebbet. A pári Béke Tsz-ben például a tervezett 13 431 forinttal szemben 11 057 forint az egy dolgozó tagra jutó részesedés. A dunaföld- vári Dunagyöngye Tsz-ben nagyjából hasonlóan alakult a helyzet De ez a csökkenés egyértelműer nem írható az alapképzés rovására. pul. És jönnek az idén parkot, járdát építeni, diákok, munkások. A társadalmi munka szervezése itt sokkal bonyolultabb, mint más községben. Az üzemek többségében két-három műszakban dolgoznak, és úgy csoportosítani a jelentkezőket, hogy a társadalmi munkán ténylegesen értéket alkossanak, nagyon nehéz, pedig volna mit tenni a községben. Az embereknek a tanácstagok hívó szavára ki kell, jönni „az én házam, én váram”-ból. A gyárban tapasztalható igen hatásos közösségi szellemet, életet községi viszonylatba kell hozni. Kicsi a község, itt mindenki ismeri egymást, tudják ki vált el, még erős túlzással azt is, ki mit ebédezett. (Igaz, a község lakóinak negyed része étkezik üzemi konyhák főztjéből.) A közösségi munka, a közért végzett tevékenység nemes érzése hat át azonban már mind több bonyhádit. De sok olyan dolog van, amely előtt értetlenül állanak. Itt van például a hat pedagóguslakás ügye. A múlt évben kellett volna elkészülni. Kivitelező hiányában, vagy tán más ok miatt, elmaradt. Az idén négy pedagóguslakás építését vették tervbe, lesz ezekből valami? A KÖFA-ból 360 ezer forintos támogatást terveztek ehhez, a múlt évben is adott volna a község pénzt e munkához... Pedig nagyon kevés a lakás. Sok az igénylő, sok az uzsorás, és nem ritka az olyan bárlő sem, aki először ágybérlőként jön a községbe lakni, azután albérlő lesz, majd a tulajdonost kitúrja saját házából ... Lakás kell a házasunknak, a romos, veszélyes helyen lakóknak. De kellene olyan irányban is tevékenykedni, hogy a szövetkezeti lakásépítés a holtpontról elinduljon. Évek óta nem tudják telekprobléma miatt a szövetkezeti- és társasházépítést nyélbe ütni. Pedig volna rá jelentkező. E helyett úgy tapasztaljuk, itt, ebben a majdan városi jogokat is követelő nagyközségben, hogy talán a vezetők sem szorgalmazzák annyira a modern urbanizmus elveinek érvényesítését, mert látják, hogy erőlködésük évek óta kevés eredményt produkál. Bonyhádon jól élnek az emberek. Egy nem egészen pontos számítás szerint a községben az átlagkereset 1500 forint felett van. Van hol elkölteni ezt a pénzt a lakások belsején meg is látszik a jólét, a kiegyensúlyozott életforma. Csak a község olyan, mint húsz évvel ezelőtt. Rogyadozó házak, gondozatlan kertek. Pedig itt, ahol az emberek oly sokat tudnak egymásról, ahol egy külföldön maradt turista hetekig beszédtéma, az erőből futna arra is, hogy a rohanó élethez mindenki a maga módján segítené közelebb községét. Az élet azonban nemcsak házépítésből, vásárlásból, szerelemből, munkából, autóvásárlásból áll. A hétköznapok sok-sok gondja, öröme, olyan esetek is, mint a Rendes-ügy, vagy mint a cigányok kérdése, az egész község ügye. Hogy mennyire ügye, arról majd legközelebb. PÁLKOVÁCS JENŐ AGROKER Vállalat által forgalmazott erő- és munkagépeket 1966- ban a tsz-ek az amortizációs alap felhasználásával esetenként bankhitel igénybevételével, a kombájn kivételével, szabadon vásárolhatják meg. Szabadon vásárolhatják, az igényeknek és a szükségletnek megfelelően a foszfor- és a káliműtrágyát is. A nitrogén műtrágya még bizonyos ideig nem vásárolható szabadon. Az a helyzet ugyanis, hogy ebből a szükségletet az ipar még nem tudja kielégíteni és éppen ezért az igazságos elosztásra mi ügyelünk. Növényvédő szereknél sincs semmiféle megkötöttség, már a vásárlásra vonatkozóan. — Itt az önállóságnál szeretném elmondani, — s jó lenne, ha ezzel a sajtó is többet foglalkozna —, hogy az nagy felelősséggel jár. A tsz vezetői részéről például az idén már nem lehet arra hivatkozni, hogy a különböző szervek helytelen utasítására állott elő esetleg egy-egy rossz eredmény. Ez korábban egyébként előfordult valóban. Még egy kérdést engedjen meg Szűcs elvtárs. A tsz-ek önállóságával egyidejűleg miként módosul a tanácsok és a vállalatok munkája? — Nincs még minden kiforrva, de az' máris bizonyos, hogy a járási tanácsok mezőgazdasági osztálya, a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya, jórészt és szinte kizárólag a hatóság szerepét tölti majd be. Például valamilyen növényvédelmi munkák elmulasztása alkalmával, hatóságként lépünk fel a felelősökkel szemben. A vállalatok vonatkozásaiban az eddigi gyakorlathoz képest, összehasonlíthatatlanul jobban kell érvényesülnie a hozzáértésnek, a tehetségnek, a termelőszövetkezeti és vállalati érdekek összeegyeztetésének. Korábban, a régi mechanizmus nem indokolta túlságosan a vállalati szerződéskötőktől az ügybuzgalmat. — Itt van például a cukorrépa. Még 15 százalék hiányzik a megyei tervből. Erre a 15 százalékra a szerződés megkötése csupán azon múlik, hogy a cukorgyár tud-e, hajlandó-e Keszőhidegkúton például a tsz-ek részére átvevőhelyet biztosítani. Néhány közös gazdaságnak ugyanis az említett átvevőhely hiányában a cukorrépatermesztés, a túl nagy szállítási költségek miatt, nem fizetődik ki. Persze itt szeretném megjegyezni, hogy az önállóság nem jelenti azt, hogy a termelőszövetkezetek a népgazdasági igényeket és érdekeket figyelmen kívül hagyják. Állításomat azzal bizonyítom, hogy Tolna megye területén a népgazdaság részére szükséges termények és termékek leszerződtetése befejezés előtt áll. — fejezte be nyilatkozatát Szűcs Lajos elvtárs. — Szp — Reggel hattól — délután kettőig Félkörben ölelik a dombok, keresztbe-kasul át-, meg átszelik az utcák, súlyos régi házak, és épülő újak nehezednek földjére, s ilyenkor télidőben tar fák és csupasz kertek jelzik a virágzó parkok, ágyások helyét. Ez Szekszárd. Olyan, mint akármelyik más vidéki kisváros. Olyan, de mégis jellegzetes. Kívülről nézve mindig ugyanaz. Az évszakok változtatják, s néhány épülő új ház formálja arculatát csupán. A régi épületek azonban állnak a helyükön. Állnak, s a külső szemlélő nem tudja, hogy mi történik odabenn. Mi történik, egyszerű hétköznapokon, mondjuk reggel hattól délután kettőig? Ébred a város. Nyújtózik egy nagyot, s egyre több helyen nyitja ki villanyfénnyel világító ablakszemeit. Megkezdődik az új nap — február 10-e. 6 ÖRA. A bőrdíszműben 197-en kezdenek munkához ezen a napon. Sietve jöttek, már többen összetalálkoztak a vonaton, buszon, vagy éppen itt, a vállalat kapujában, a portásfülke előtt. Szép jó reggelt, vagy jó napot köszönnek a portásnak és most itt állnak a gépek, a munkaasztalok előtt. Négy fizikai dolgozó maradt ma otthon, szabadságon. Kettő beteg, egy igazoltan, három pedig egyelőre igazolatlanul van távol. 7 ÓRA. Egymás után érkeznek be a MÁVAUT-pálya- udvarra a munkásjáratok. Mórágyról, Alsónánáról, Felsö- nánáról, Tévéiről, Mecseknádasdról közel kétszázan érkeznek nap mint nap, hogy itt Szekszárdon menjenek munkába. Hét órakor felberreg egy busz motorja. Elindul Sióagárdra a járat. Hét óra tízkor követi a másik, amelynek úticélja Medina. Hét óra után valamivel indulnak a diákjáratok is a kendergyárhoz, meg Szentgál-puszta, Diófa-csárda, Zomba irányába. 8 ÓRA. Felberreg az iskolacsengő, s amikor a pedagógus a tanterembe lép, vigyázzba áll a padja mellett a sok diák. Szekszárdon — a külső városrészekkel együtt — 2775 általános kis és nagy diák cipeli a hátán, vagy a kezében táskáját nap mint nap. A palánki hallgatókat is figyelembe véve, pedig 1400-an járnak" középiskolába. 9 ÓRA. Kilenc óra felé indul útjára ma is 17 levélkézbesítő. Négyen Szekszárd külterületeire mennek. A legtöbb levél azoknak a táskájában lapul, akik az új lakótelepeken osztják szét a jó és rossz híreket, a nagyon várt, vagy kevésbé kívánt borítékokat. A belterületen úgy 2250, a külterületeken pedig közel 270 levelet hordtak szét tizedikén a kézbesítők. 10 ÓRA. A hóolvadás miatt megrongálódott házakat indult el megnézni Hegyi Ferenc főmérnök, a Szekszárdi Városi Tanács építési- és közlekedési osztályának vezetője tíz óra tájban. Tizenhárom helyről jelentettek károkat. A helyszíni szemle célja a károsodás mértékének megállapítása és az, hogy ahol az szükséges, a tanács karbantartó részlege azonnal megkezdje a biztonsági intézkedést. 11 ÓRA. Hosszú sor a mozi előtt! Pénztárnyitás 11 órakor. Este vetítik először Stanley Kramer filmjét. Az ítélet Nürnbergben a mából tekint vissza az 1946-os tárgyalásra, amikor néhány náci bíró állt az amerikai bíróság előtt. A szereplőgárdából kitűnik Spencer Tracy neve. Így már érthető a hosszú sor, a nagy várakozás. A délelőtti órákban közel kilencven jegyet vásároltak meg. 12 ÓRA. A Garay-szállóban ma is foglalt minden talpalatnyi hely. S a büfében megkezdődik az ebédidő. Egymásnak adják az ajtó kilincsét az érkező vendégek. Az étlapon: kolbászos bableves, lecsó, sertéskaraj törtburgonyával, resztéit máj, szív és vese tojással, almáslepény —, hogy csak néhányat említsünk. A konyha felkészült. Hiszen ma is közel négyszáz éhesen érkező vendégnek kell majd jóllakottan távozni a magas székű asztalok mögül. 13 ÓRA. Egy órakor már egyik sem sírt. Egyik sem a két újszülött, Papp Zolika és Simon Zolika közül. Tizenkét óra után valamivel mondták ki az első oá-t a Balassa János kórház szülészetén. Mindkettő meghaladja a négy kilót, s anyukáikkal együtt egészségesek. 14 ÓRA. A háztartásokban csak reggel égtek a villanyok. A délelőtti órákban csak néhány mosógépet, facsarót, padlókefélőt használnak, s a rádiók fogyasztják az áramot. Így aztán a 17150 kilowattóra villamos energia nagyobb részét — amely 10-én Szekszárdon elhasználódott —, az üzemek fogyasztották el. MÉRY ÉVA tenyésztője jutalomban részesül a helyi földművesszövetkezettől. A jutalmakat az elkövetkező napokban adják át. Érdemes megemlíteni néhány példát a járási győztesek eredményéből. Halász Mátyásné decsi lakos eladott a földművesszövetkezetnek 130 libát, 53 pulykát, 35 kacsát, 15 kiló csirkét, és 6000 tojást. Juhász Gáborné tabódi asz- szony 102 libát, 11 kiló csirkét és 3250 tojást értékesített. A paksi járás győztesének Ledneczky Pál- nénak az eredménye 1965-ben: 30 kiló csirke. 30 pulyka. 30 kacsa, 10 liba és 3000 tojás. Tolna megyében már hagyományos az egyes járások legjobb baromfitartó gazdáinak vetélkedése. Jutalomként a Szovjetunióban is járt már egy magyarkeszi baromfinevelő gazda. Az elmúlt év eredményei ugyancsak kiválóak. összesen 27 millió 600 ezer tojást és 35 vagon baromfihúst adtak el a háztáji termelők a földművesszövetkezeteknek, tojásból és húsból egyaránt többet a tervezettnél. Az értékesített baromfihús 5 vagonnal több, mint amennyire számítottak a megye földművesszövetkezetei. Igen szép számmal vettek részt a háztáji baromfitartók a versenyben: Ösz- szesen 15 000-en. Győztes baromfitenyésztők jutalmazása Az egyes járások legjobbjai — a MESZÖV-től kapott tájékoztatás szerint — a következők: a dombóvári járásban első helyet ért el, illetve első díjat nyert Vadász Istvánná csibráki lakos, a tamási járásban Gruber Péterné (Magyarkeszi), a bonyhádi járásban Juhász Gáborné (Tabód), a szekszárdi járásban Halász Mátyásné (Decs), a paksi járásban Ledneczky Pálné (Paks Cseresznyés-puszta). ök valamennyien 1200 forint jutalomban részesülnek. A járási második és harmadik helyezettek 700, illetve 500 forintot kapnak, de m'nden község három legjobb baromfiA tartalékképzésről, az önállóságról, | a beszerzések új rendjéről nyilatkozott Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetoie