Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. február 11. Papír az íróasztalfiókban Az emberek mindig idegenkednek az ügyintézéstől. Alaposan megrágják, ha hivatalos helyre kell menni, valamilyen papírt kérni, Vagy éppen érvényesíttetni egy okiratot. A sok várakozás, ide-oda járkálás, rengeteg időt vesz igénybe. Joggal irtóznak tőle, mert sokszor előfordul olyan eset is, hogy a tanácsokon, különféle szerveknél „fektetik” az ügydarabokat. A múlt hónapban Kopf er János fornádi lakos fordult hozzánk panasszal. Munkaviszonya megszűnt, a múlt év szeptember elsejével. Szolgálati lakásban; lakik, sürgősen ki kell költöznie. Dombóváron saját háza van, de beköltözni nem tud, mivel más lakja. Három éve elköltözött ugyan az illető Budapestre, de állandó bejelentett lakása mégiscsak Kopfer János dombóvári háza. Mit lehet ilyenkor tenni? Kopfer János elment a Dombóvári Községi Tanácsra, érdeklődött, mitévő legyen? Azt a választ kapta, megkérdezik Budapesten az illetékes kerületi tanácsot, rendelkezik-e lakója a fővárosban főbérleti lakással. Amennyiben igen, törvényes keretek között beköltözhet saját házába. Négytagú család várt válaszra szeptember óta. Sikerül-e lakást kapni, avagy nem? Azóta jó néhányszor kérdezősködött a Dombóvári Községi Tanácsnál. Minden esetben biztató választ kapott. Közölték vele, hogy a kérdéses levelet elküldték, azonkívül egy másikban meg is sürgették. Kényszerhelyzetében még Pest^ re is elutazott, nem kímélve pénzt, és fáradtságot. A IV. ke-r rületi tanácsnál kiderült, hogy a dombóvári tanácstól nem kaptak levelet, így választ nem is küldhették. A panaszt a Dombóvári Községi Tanácson kis jóindulattal egy hét alatt elintézhették volna, de nem tették. Kénytelen volt kéthónapi eredménytelenség, futkosás, utazgatás után a szerkesztőségbe írni, ahonnan az ügy elintézése érdekében egy újabb levelet küldtünk a Dombóvári Községi Tanácsnak. így már sikerült felhívni a figyelmét a panaszt halogató előadónak: „Ezt a panaszt ideje volna elintézni!” Január végén végre elment a levél a budapesti IV. kerületi tanácshoz, ugyanakkor értesítették Kopfer János lakóját, amennyiben továbbra is fenntartja főbérletét, abban az esetben adjon be a tanácsnál mentesítési kérelmet. Ennek alapján az ügyet február 7-én lezárták. A IV. kerületi tanács közölte, hogy a főbérlő csupán albérlettel rendelkezik. Lakására mentesítési kérelmet adott be, melyet a dombóvári tanács jóváhagyott. Mindössze ennyi a történet, de nagyon tanulságos. November óta húzódott az ügy. Ha azonnal intézkednek, a panaszosnak szorult helyzetében nem kell több mint két hónapot várni, hanem ez idő alatt lakásának elintézésében más megoldást is kereshetett volna. A bürokrácia szelleme még mindig kísért néhány községi tanácson. Asztalfiókba rakni az ügyfél panaszát, nem megoldás. A tanácsokon azért alkalmazzák az előadókat, főelőadókat, hogy a dolgozók ügyeit intézzék, nem pedig azért, hogy halaszthatatlan ügyeiket asztalfiókban pihentessék, (FERTŐI) Lotz professzor a Columbia Egyetemről iiiiiiiimmimiiimiiiiiiiii!iimiiiiiiiiimimmiiiiiiiiimmiiiimmmmim*_ Sárközi Gyula: fl Csipke utói rail Mr. professor John Lotzot néhány évtizeddel ezelőtt Bonyhá- don egész egyszerűen csak Lotz Jancsinak szólították. Itt élő idős édesapja, volt osztálytársai és általában a meglettebb korú nemzedék tagjai részére máig is csak „Jancsi”, az, aki egyformán otthon van Stockholmban és New-York- ban, mindkét város híres egyetemein. Nem mindennapi pálya az, melyet a valamikori bonyhádi parasztgyerek befutott és ha már tavalyi itthoni látogatását elmulasztottuk, legalább az őt ismerő szakemberektől érdeklődünk ennek részletei felől. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Finnugor Nyelvek Tanszékén Erdődi József tudományos kutató készséggel ad felvilágosítást. Horthyéktól emigrált — Természetesen jól ismerem Lotz professzort, — mondja. — Neve „márka” a szakirodalomban, de személyesen is több ízben találkoztunk. Lotz János Bonyhádon érettségizett, majd a harmincas években került az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemre. A kitűnően tanuló egyetemistának sikerült megszereznie egy svéd ösztöndíjat és két féléven át Stockholm egyetemén hallgatott. — Hazajőve látta, hogy az ő szakmájában az akkori Magyar- országon édeskevés lehetőség kínálkozik, nem hogy tudományos elképzeléseinek megvalósítására, hanem a megélhetésre is, és kivándorolt. Visszatért Svédországba. A nyelvtudományok művelői két iskolához tartoznak. Az egyik az összehasonlító nyelvészeké, akik egyes szavak, szótövek összehasonlításával igyekeznek rávilágítani rokonságokra, összefüggésekre. Ez a módszer sok elismerésre érdemes eredményt hozott, de az úgynevezett struktualizmus hívei már továbbléptek. Ezek a jelenlegi állapot szerint, az élő nyelveket vetik egybe. Módszerüket szovjet tudósok kezdeményezték, ennek híve Lotz János is, aki Stockholmban tág teret kapott elképzelései megvalósítására. Egyetemi tanár lett, megalapította a Magyar Intézetet, melyhez később gazdag könyvtár csatlakozott. Külföldiek részére az egyik leghasználhatóbb kézikönyv a „Das ungarische Sprachsystem” című munkája. Míg idehaza a háború dúlt, Lotz tanszékén emigrációba kényszerült haladó tudósok kaptak menedéket. így például a Német Demokratikus Köztársaság ‘Humboldt egyetemének mai tanúira, Wolfgang Steinitz professzor, laki stockholmi emigrációjában adta ki A finn-ugor mássalhangzó- :rendszerről szóló könyvét 1944- ben. A Pentagon és a névmások „A Jókai-kódex igealakjai” ... névmások ... a magyar parancsoló mód ... Egytől egyig olyan témakör, ami egy szakma berkein belül bizonyára elvont viták tárgya lehet, de aligha nevezhető közérdeklődést ébresztőnek. Többé-ke- vésbé helyesen, de az ország határai között legalább beszélünk magyarul és időnként meghallgatjuk a nádióban Lőrincze Lajost, aki tiszteletre méltó erőfeszítéssel birkózik a helyes beszédért. De kit érdekelhet mindez az óceánon túl? Az Amerikába szakadt magyarok közül aligha iratkoznak sokan az egyetemek finn-ugor nyelvészeti szakára. Kétségeink hallatán a szakember mosolyog. — Mégcsak nem is Lotz intézete az egyetlen, — magyarázza. — Stockholmból ugyanis meghívták a Columbia Egyetemre, amelyik a Harvard után az USA legelőkelőbb egyeteme. Indiana államban például, a Bloomington-i egyetemen óriási intézetet kaptak a cseremisz nyelv művelői. Egyébként ennek vezetője is magyar, az Újpesten született Sebők Tamás. A cseremisz-tanulást a Pentagon is pénzelte. Könnyűszerrel felismerhető hátsó gondolattal: — hátha el tud juttatni egy nyelvben, népszokásokban tökéletesen jártas diverzánst a Szovjetunió Uralon túli területeire. Ez mindenesetre a nyelvészkedésnek a komolytalanabb, de feltétlenül veszedelmesebb oldala. — A komolyabb az, — mondja Erdődi József —, hogy az általános nyelvészet ma már nem élhet meg, ha csak egyetlen nyelvcsaláddal foglalkozik. Az összehasonlító anatómiához hasonló módszert kell követni és teljesen idegen nyelv- családok sajátságait egybevetni; Ezt az újszerű, merész irányvonalat követik Lotz János és tanítványai. Röntgenfilm a beszédről Lotz professzor 1960-ban a finnugor kongresszuson járt itthon és tartott előadásokat az Akadémián. Tavaly pedig a Ford Ösztöndíjbizottság tagjaként látogatott haza, nemcsak Budapestre, hanem édesapjához Bonyhádra is. — Rendkívül értékes ajándékot hagyott itthon a magyar nyelvészeknek. A hang- és szóképzést idáig csak egyes fényképfelvételeken rögzítettük, bemutatva a száj; a nyelv, az ajkak helyzetét. Lotz János röntgenfilmet készíttetett a magyar beszédről, így mozgás közben tanulmányozhatjuk hangképzésnél a gége változásait. A nyugati egyetemek nyelvészeti tanszékei különböznek a nálunk megszokottaktól. így például Lotz Jánosnál sem csak kizárólag nyelvészetet tanítanak, hanem a hallgatók megismerkednek a magyar irodalommal, történelemmel, sőt a kelet-európai népek történetével is. Az UNESCO évkönyvében a világ különböző egyetemein több mint száz olyan professzor szerepel; akiknek a neve csalhatatlanul elárulja magyar származásukat. A bonyhádi Lotz János a maga szakterületén a legrangosabbak közé tartozik; Ordas Iván A mezőgazdasági DR. JESZENSZKY ÁRPÁD: Száz termelőszövetkezetben jártam Az ismert szerző éz alkalommal nem egy szokásos szakkönywel jelentkezik, hanem a termelőszövetkezetek általános gondjairól, elsősorban a kertészek helyzetéről, jövőjéről ír. Elsősorban a zöldségkertészettel, majd gyümölcs- és szőlőtermesztésünk jelenlegi helyzetével foglalkozik. Emberekkel beszélget, termelőszövetkezeti tagokkal, kertészekkel elnökökkel, jól és rosszul kertészkedő gazdaságok vezetőivel. A házikert- és kiskerttulajdonosok, gyümölcs- és szőlőszere- tetérőü, gondjaikról, a termelőszökönyvhónap KÖNYVEIBŐL ' vetkezeti kertészek termelési, gépesítési és áruértékesítési nehézségeiről és a szakértelem hiányáról ír. Közvetlen szavakkal ad tanácsot, egyszerű módszereket javasol, melyek mind a gazdálkodást segítik. Olvashatunk modem üvegházakról, megismerhetjük a nyíregyházi almakombinátot és a legújabb permetezőgépeket, megtudjuk, hogy a géppel történő szőlőmetszés mennyi munkaerőt takarít meg, s hogyan köny- nyíti a dolgozók munkáját. =miiimiiiiiiimmiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii!iiiimiiiiimiiiiimiimmiiiiiimiiiimuimmiiiimiiimiiMimiiimiiiiimiiiii — 37 — — Megnyugtatom, hogy mindenről tudott — mondta Kóródi. — De mondja csak, mit szorongatott maga a hóna alatt, amikor kisurrant Záraiék lakásából? — Mit szorongattam? Semmit... izé..., vagyis hát egy dobozt,.. Abban voltak a Mártához írott leveleim... — felelte zavartan Ács. — Tudniillik, amikor egy hétig nem találkozhattunk, leveleztünk egymással postafiókon keresztül. Amikor a fürdőkádban holtan találtam Záramét, első gondolatom az volt, hogy nyilván engem fognak gyanúsítani a gyilkossággal, tekintve, hogy láttak feljönni, bemenni, tehát el kellett tüntetnem a nyomokat, amelyek elárulnának engem, kapcsolatomat Zárainéval. Gyorsan kutatni kezdtem a leveleim után... Tudtam, hogy Zárainé megőrizte mindet, mert többször említette. Megtaláltam, magamhoz vettem őket és amilyen gyorsan csak tudtam, iszkoltam kifelé a lakásból, a házból'... — Szóval előre megfontolt szándékkal tüntette el a nyomokat is! — kiáltott fel Kóródi.— És még ezek után tagadni meri, hogy maga gyilkolta meg Zárainét?! — Higgye el nekem, felügyelő úr, nem én voltam. Én már holtan találtam a kádban... — Ács sápadt volt és ajka remegett a felindultság- tól, vagy az idegességtől. — Eszembe jutott valami, talán csak egy kis apróság, de azt hiszem, igazam mellett szól... Akkor, azon az első éjszakán Márta bement a fürdőszobába azzal, hogy lefürdik.. . Már egy fél órája volt bent és nekem, bevallom, elfogyott a türelmem, hát be— 38 — kopogtam. Hátha rosszul lett a forró víztől. ,,Sza bad” — szólt ki negédesen. Benyitottam. Akár hiszi, akár nem, pontosan úgy, szappanhabosan ült a kádban, mint ahogy tegnap holtában találtam rá. Azt hiszem, ezen a második igazi légyottunkon is azért ült a kádba, hogy ezzel is az első boldog együttlétünkre emlékeztessen, amely mintegy megpecsételte szerelmünket. Tudniillik akkor én már alig bírtam magammal és úgy, ahogy volt, szappanhabosan kikaptam a vízből és karjaimban a hófehér ágyba vittem. Márta azt hiszem, így akarta felidézni első, nagyon boldog éjszakánkat és ezért várt fürödve rám. Várta, hogy betoppanjak, ismét a karjaimba kapjam... Biztosan akkor ölte valaki a \&ízbe. Esküszöm, .-nem én tettem! Nem én voltam az a valaki! — Bocsánat, Kóródi elvtárs — szólt közbe Pandur. — Jó volna megnézni azokat a leveleket, amelyeket Ács Ferenc kilopott Zárainé szekrényéből... — Felesleges — felelte ingerülten a főhadnagy. — Mit akar azokkal a bárgyú szerelmes levelekkel? — Hátha találunk bennük valamit... Szakítsa félbe a kihallgatást és én egy félóra alatt megjárom Áccsal az utat. — Hol lakik maga? — kérdezte Kóródi Ácstól. — A Pannónia utca 28-ban... De kérem én azokat a leveleket még tegnap este elégettem... — No látja! — tárta szét karját Kóródi. — Nincs szerencséje... — 39 — Nagy Judit, Ács Ferenc menyasszonya ijedt szemmel állított be, amikor Kóródi főhadnagy már éppen „Zsdgá”-t, a gyárigazgatót akarta hivatni. Jutka hosszú barna hajú, törékeny, karcsú alakú, huszonkét éves lány volt. Arcát két gödröcske tette bájossá. Ezek a huncut gödröcs- kék még akkor is ott játszottak arcán, amikor nem hogy nem nevetett, hanem nagyon is komoly volt. Vagyis, amikor Jutka félszegen megállt Kóródi asztala előtt. Kóródi ugyanolyan hivatalosan szigorú volt e szinte gyermeklánynak látszó fiatal nővel is, mint minden más gyanúsított személlyel. Még az udvarias „Foglaljon helyet” is úgy hangzott a szájából, mintha azt mondta volna: „Letartóztatom!” Komor arccal vette fel a lány személyi adatait, aztán felolvasta Jutkának Záraméhoz írt levelét. — Ismeri ezt a levelet? — mutatta oda neki. — Maga írta? — Igen. Én írtam... — felelte Jutka. — Remélem tudja, hogy mivel gyanúsítjuk? — Nem, nem tudom. — Zárainé meggyilkolásával! — vágta ki a mondatot Kóródi, mint a kártyások szokták az adujukat. — Micsoda?! — sikoltott fel Jutka és kezével eltakarta szemét. — Én... én gyilkoltam... meg... Zárainét? Feri elcsábítóját?! Nem igaz! — kiáltotta hisztérikusan. — Semmi közöm hozzá! — Ne színészkedjen, nem vagyunk a színházban! — kiáltott rá Kóródi.
