Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
1966. február 31. TOLVA MEGYEI NÉPŰJSAC 3 Minőségjavítás — javítás nélkül A „javítás nélküli gyártás”- jrM' ról néhány hónap óta sokat beszélnek a Bonyhádi Zománcgyárban. Belekerült a vállalati kollektíva ez évi versenyvállalásába, sőt január elsejétől kezdve — a bonyhádi példa nyomán — bevezették a budafoki gyárban is. Az új módszer lényege: Nem javítják menetközben a meghibásodott édényt, ha egyszer selejtes lett, már így fut végig a következő műveleteken és a végén megkapja a meó „osztályzatát”. Ha nem felel meg az előírásoknak, másodvagy harmadosztályú, esetleg „kilósedény” lesz. Vajon nem kár a sok selejtbe kerülő edényért? Nem lenne érdemes egy részüket kijavítani? Nyilván ez az első kérdés, amit feltenne bárki a gyár vezetőinek, dolgozóinak. A válasz azonban — mint erről Máté Gyula főmérnökkel, Sebesi Sütő Albert párttitkárral és Kretzer János szb-titkárral beszélgettünk — csak határozott „nem” lehet. Az intézkedés óta már közel fél év telt el és a tapasztalatok azt mutatják, hogy helyes volt a javítás nélküli gyártás bevezetés^, sőt — bár paradoxonnak tűnik — éppen ezzel sikerül á minőséget javítani. A régi módszer: Ha elindult egy ezres széria, a sajtolóból még ezer edény érkezett át a zománcozóba. Itt savazták, elvégezték a szükséges gépmunkát, egyengették, ezután került alapzománcozásra. A zománcozás után osztályozás következett és vagy száz edényt kiemeltek a szériából, ötvenet azért, mert nyers maradt, nem lett megfelelően ráégetve az alapzománc, a másik ötven pedig kisebb-na- gyobb mértékben behorpadt, visz- sza kellett küldeni egyengetésre. A megfogyatkozott széria — ki-* lencszáz darab lábas, fazék, vagy ceglédi kanna — folytatta a „szabályszerű” utat a második zománcozáshoz, a száz darab pedig valamelyik sarokban várt néhány napot, majd elindult visszafelé. A félkész zománcozás után a kilenc, százból ötvenet-százat ki kellett szedni, a következő állomásra tehát már csak nyolcszáz edény jutott, száz ismét „visszament”. Mire a készáruátvételhez érkezett a tétel, már alaposan megfogyatkozott, itt azonban ismét kiválogatták, a hibásakat visszaküldték. Furcsa helyzet alakult ki a zo- máncozóban. Egyrészt, áramlott a normális, technológiai sorrendnek megfelelő úton a félkész termék a savazótól a különböző gyártási fázisokon keresztül a készáruraktár felé, a „mellékutakon” pedig áramlott visszafelé az edények egy része. így aztán, az induláskor még komplett széria egy-két nap alatt szétszóródott, mire az út végére ért, háromnegyedére, kétharmadára csökkent, a „lemaradt” részek pedig csak hetek múlva jutottak el a készáruraktárba Megnövekedett az adminisztráció, nem lehetett pontosan nyomon követni az áru útját, bonyolult volt a teljesítmények elszámolása, hiszen egy-egy széria edény darabszáma .állomásról állomásra” változott. Aztán rengeteg helyet foglalt el a sok visszatérő edény. Volt időszak, amikor alig lehetett a zománcozóban mozogni, itt is, ott is edényhalmaz volt, amelyik csak hetek múlva jutott tovább. A legnagyobb bajt azonban az okozta, hogy a rengeteg visszatérő javítás kapacitást kötött le. Gép- és munkaerő-kapacitást. Már a múlt év közepén világossá vált, hogy ezzel a módszerrel — ami egyébként évtizedek alatt kialakult és a szakmában általánossá vált gyakorlat volt — nem tudja a gyár az előző évinél 12 százalékkal, háromszáz tonnával magasabb tervét teljesíteni. JTi ma körülnézünk a zomán- A cozóban, egészen más a kép..- Eltűntek az edényhalmok, sok a hely mindenütt, nem kell kerülgetni a hibás félkész edényeket. — Mi már megszoktuk ezt a képet — mondja Hajós György zománcozó. — Amióta nem javítunk, nincs zsúfoltság. Valahogy az embernek a kedve is jobb, ha rend van a munkahelyén. — Hogyan fogadták az új módszert? — Sokan nem hitték, hogy eredményes lesz. Aztán rájöttünk, hogy másként kell dolgoznunk, mint azelőtt. Vigyáznunk arra, hogy ne legyen selejt. Ha esetleg hibázunk, megcsináljuk még egyszer, mert most már nem jön vissza javításra az áru. Azelőtt bizony hagytuk továbbfutni, majd a támaszponti meós kiemeli és visszaküldi javításra ... Valóban, a régi gyakorlat egyenesen ösztönzött egyeseket a hanyagságra. „Ha hibázol, majd kiszedik a rossz edényt és újraégetik, vagy újrazománcozzák”. „Természetesen” külön bérért. Az első hetekben sokan kérdezték, hogy mi lesz, ha cünderes lesz az edény, vagy nyersen marad. A válasz az volt, hogy akkor is továbbmegy, de felelősségre vonják a hiba elkövetőjét. Gyártás közben kell tehát vigyázni, hogy ne hibásodjék meg. Vagy ha mégis, hát a hiba elkövetője azonnal javítsa ki. A pártszervezet taggyűlésen foglalkozott a kérdéssel, megvitatta a szakszervezeti bizottság is a tennivalókat, a dolgozók brigádértekezleteken beszélték meg a feladatokat. A vállalat vezetősége nemcsak felelősségre vo. nást helyezett kilátásba a selejt- gyártóknak, hanem ötvenezer forint prémium kitűzésével is ösztönözte a jobb minőségű munkát. Szeptember közepén indultak az első, javítás nélküli, próbaszériák, október elsejétől kezdve pedig már javítás nélkül gyártották a belföldi zománcedényeket, • Az év első kilenc hónapjában 82,9 százalék volt az első osztályú zománcedény aránya, a negyedik negyedben arra számítottak, hogy négy, négy és fél százalék lesz a visszaesés átmenetileg. Ténylegesen csak 0,9 százalékkal csökkent az első osztályú zománcedény aránya. Alig több, mint százezer forinttal növekedett a selejtveszteség (beleértve az osztályos ár miatti bevételcsökkenést is), azonban közel másfél millióval több termelési értéket produkált a gyár. Ha nem térnek át a javítás nélküli gyártásra, az éves tervet sem tudták volna teljesíteni. J anuárban 81,5 százalék volt az első osztályú áru aránya, azonban februárban — a hónap első felében — már 84 százalék körül mozognak. így tehát valóban átmeneti volt a minőség-visszaesés, ma jobb a helyzet, mint bármikor azelőtt. Pontosan még nincs kiszámítva az intézkedés gazda sági eredménye, néhány adat azonban már szemléltetően jellemzi a változást. Míg azelőtt — az év első háromnegyedében — napi átlagban 71,3 tétel készárut vett át a raktár, októberben csak 54-et, novemberben 52-t. Nem szóródtak tehát szét a szériák, nem kellett külön négy-öt tételben adminisztrálni, elszámolni, átvenni, de főleg gyártani az eredetileg egy tételben indult sorozatot. A javítás nélküli gyártás bevezetése tehát minden tekintetben megfelelt a várakozásoknak, nemcsak a kapacitás jobb kihasználását segítette elő, hanem a minőség javítására is vezetett. J. J. Ne romoljon a KUKORICA A mezőgazdasági üzemek vezetői gyakran elmondják a felszólalások, a beszámolók többször örömmel állapítják meg, hogy tavaly kiváló termelési eredményeket értünk el Tolna megyében is kukoricából. Egyikmásik állami gazdaság és termelőszövetkezet megközelítette sőt, utói is érte az úgynevezett bűvös világszínvonalat. Egyébként valóban köztudott, hogy ennek a fontos takarmánynövénynek a terméseredményei a második ötéves terv során szinte ugrásszerűen megnövekedtek. Általában az is közismert, hogy tavaly ősszel az időjárás következtében a beérés késett, a betakarítás elhúzódott, s ez a körülmény még csak súlyosbította a tárolásban meglévő nehézségeket. Előállott tehát az a helyzet, hogy kimondottan gazdag termést takarítottak be a termelő- szövetkezetek is, ám helyenként a kukorica romlik. Sok a minőségi és mennyiségi veszteség, amely úgy is nagy kár, hogy végső soron kihat a takarmánytápok minőségére. Semmiképpen sem szabad hagyni és tétlenül nézni a kukorica romlását. Ezzel foglalkozott legutóbb a Tamási járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, s ezt taglalták a Paksi járási Tanács Végrehajtó Bizottságán is. Felmerül azonban a kérdés, hogy egyáltalán lehet-e valamit tenni, avagy mit lehet tenni? A duna- szentgyörgyi közös gazdaságban azt csinálták, hogy a kukoricát átválogatták. Szükségmegoldás, de mivel nincs más választás, kézenfekvő ez a megoldás. Nyilván sok kézi erőt igényel a több száz mázsa prizmában, vagy góréban tárolt termés átválogatása, ám mégiscsak ezt kell tenni, hogy ami van, az ne romoljon tovább. Sokat segíthetnek a KlSZ-szerve- zetek és az úttörőcsapatok. Talán nem lenne helytelen, ha a megyei KISZ-bizottság — a járási KISZ-bizottságok közreműködésével —, mint annyiszor, most is akcióba lépne. Dunaszentgyör- gyön egyébként az úttörők segítségével végezték el a kukorica átválogatását, több mint száz iskolás közreműködésével. A minőségi és mennyiségi romlást sokan, egyértelműen a hanyagság számlájára írják. Pedig általában nem erről van szó, hanem inkább és elsősorban a tárolóhelyek hiányát és a tavalyi szélsőséges időjárás következményeit viselik a mezőgazdasági üzemek. Éppen ezért, megfelelő előrelátásról tett tanúbizonyságot a Tamási járási Tanács Végrehajtó Bizottsága akkor, amikor elhatározta, hogy máris felhívja a termelőszövetkezetek figyelmét a szükség-tárolóhelyek — fakarók, dróthálók — beszerzésére. Saját kárukon tanulhatják meg a termelőszövetkezetek, hogy ez az előrelátás valóban nagyon indokolt. Viszont arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a már meglévő termésre lehet vigyázni, kell, kötelező rá vigyázni. Szorgalmazzuk a szerződéskötéseket A szekszárdi járásban az idei évre 7791 hold vetésterület van előirányozva szerződéses növények. termesztésére. Az ipari növények közül a cukorrépa 1200 hold, a dohány és fűszerpaprika összesen 865 hold, a rostkender 1350 hold. A Vetőmagtermeltető Vállalat 1375 holdra köt szerződést vetőmagvak termesztésére. Ezeknél a növényféleségeknél 5—10 százalékos lemaradás van, míg a konzerválásra kerülő zöldségfélék termelésére 76 holddal nagyobb területre szerződtek. A lakosság friss zöldségfélével; burgonyával, mákkal való ellátását kisebb részben a háztáji gazdaságok, nagyobb részben a szerződésben lekötött területeken biztosítják. Amennyiben az időjárás továbbra is ilyen kedvezően alakul, rövidesein megkezdik a mák vetését, viszont szerződést eddig még az előirányzott terület egy- harmadára kötötték meg. A gyógynövények termesztésére is szorgalmazni kell a szerződés- kötést, ahol szintén hasonló a lemaradás. Propagandisták tanácskozása Dunaföldváron villanyszerelő-tanuló, 4. gimnáziumi tanuló, 5. varrótanuló, 6. Budapest fonoda, 7. Budapest fonoda, 8. varró tanuló, 9. Budapest, szövőszakmát tanul, 10. férjnél van, 11. közgazdasági technikum Szekszárd, 12. gimnázium Pécs, 13. gimnázium Tamási, 14. elköltözött, 15. ipari tanuló. 1963/64-es tanév: Végzett 16 fiatal. Egy a tsz-ben maradt mint ipari tanuló, egy másik ugyancsak a tsz-ben dolgozik, de közben a gimnázium levelező tagozatán tanul, vagyis a jelek szerint jelenlegi munkahelyét csak átmenetinek tekinti. 1964'65-ös tanév: Végzett 13 fiatal. Egy fiatal a tsz-en keresztül a lengyeli szakiskolán tanul, mezőgazdasági szakmunkás lesz. Könnyen meg lehet tehát számolni, hogy a végzett, illetve az idén végző fiatalok közül hányán maradtak a tsz-ben. A hagyományos kétkézi munkaerő egyetlen egy fiatallal növekedett az 1957/58- as tanév óta: az az egy fiatal számítható ide, aki kocsis l^tt. Csakhogy időközben ő is szakma- tanuláshoz kezdett, traktoros- tanfolyamra jár. A néhány fiatal, aki közülük még a tsz-ben található, ipari jellegű szakmában dolgozik ott. Még csak arról sem beszélhetünk, hogy időközben javult a statisztika, mert erről szó sincs. Amint egy fiatal eljut odáig, hogy pályát kell választania, minden eszébe jut, csak éppen a tsz-beli számtalan, s kicsit sem lebecsülendő lehetőség. Márpedig akármilyen gyors ütemben halad is a gépesítés, a hagyományos jellegű fizikai munkára is szükség van, s lesz még sokáig. Persze, minden egyes munka egyre több alapismeretet, műveltséget kíván, még akkor is, ha az látszatra nem bonyolultabb ma sem, mint volt. Fogas kérdés, mi lesz a faluval, ha a jelenlegi, egyre kisebb munkabírású, elöregedett tagság kihal? A lányok sorsa külön említésre méltó. Akinek sikerült a faluban az általános iskola után gyorsan férjhez menni, otthon maradt. Néhányan el is járnak a tsz-be, mint besegítők. De csak ők. Aki tehette, valami olyan pályát választott, hogy ne kelljen a faluban maradnia. Ha most a jövőt nézzük, a fiúk zöme eddig is elment a faluból, s következésképpen a lányok részére otthon mind kevesebb férjhez- menési alkalom nyílik. És még egy következtetés: a jövőben ők is még inkább elpályáznak a faluból. A jelenlegi állapot, hogy több a végzős fiatal, mint az elhelvez- kedési lehetőség, talán Értény- ben is érezteti majd hatását, s a tsz-t nem így tekintik: „Ha minden kötél szakad”. BODA FERENC Kedden délelőtt a dunaföld- vári pártház helyiségében egésznapos tanácskozás kezdődött propagandisták részére. Az elmúlt év december 22-én alakult meg négy megye: Somogy, Tolna, Baranya, Veszprém küldötteiből a MÉSZÖV kereskedelmi propagandistáinak munkaközössége,, amelynek első tervmegvitató ösz- szejövetelét tartották most. Fafaragásokat, kerámiatárgyakat, szőtteseket gyűjtöttek össze a vendéglátók, és népi iparművészeti alkotásokkal díszítették a vendégek asztalait. Ezekből választva bővíthetik saját megyéjük ajándéktárgyainak listáját a küldöttek. Horváth János, a Tolna megyei MÉSZÖV elnökhelyettese köszöntötte az egybegyűlteket, majd Temesi József, a Somogy megyei MESZÖV-igazgatór.ág elnökhelyettese megtartotta a beszámolóját az 1966-os év első negyedévi reklámpropaganda munkaterméről, valamint a nyári balatoni szezon reklámterveiről. Bemutatta az elkészült plakátterveket, művészi grafikákat, propaganda- kiadványok színés nyomatait, meghívótervezeteket. . A MÉSZÖV reklámjával díszített levelezőlapoknak valószínűleg örülnek majd a szövetkezetekben, mert az előre nyomtatott lapokon csak a tagok nevét kell kitölteni, ha értekezletre, vagy taggyűlésre hívják őket. Választottak a résztvevők, hogy a könyvnapra készítőit plakáttervek közül melyik művészi grafikát sokszorosítják majd. Megvitatták a gyermeknapi falragaszok tervét is, Kovács István, a SZÖVOSZ propagandistája hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknél a terveknél különösen ügyeljenek a várható lélektani hatásokra. A bemutatott propagandatermékek közül érdemes kiemelni a Baranya megyei propagandisták ötletes tervezetéi, amely a gép- járművezetők itallapja címen kerül majd színes nyomatokban forgalomba az éttermekben. Az ízléses kiadványok belsejében hűsítő és üdítő italokat sorolnák fel. Gondoltak a háziasszonyokra is, mert Veszprém megye küldötte hozzászólásában kitért arra, hogy' a húsvéti propagandánál semmi- esetre se feledkezzenek meg a lakosság tájékoztatásáról, hogy m:- lyen takarítószolgálat áll rendelkezésükre. Valamennyi tervet értékes ötletekkel egészítettek ki. Hasznosnak bizonyult a munkaközösség megalakulása, úgy gazdasági, mint egyéb szempontokból, mert „a több szem többet lát” közmondás alapján olyan javaslatok is elhangzottak, amelyeknek megvitatására egyetlen megye propagandistáinak értekezletén belül hiányzik a lehetőség. Az idén Somogy megye ú’ányítja, fogja össze a munkaközösséget, jövőre remélhetőleg megyénkre kerül a sor, addigra talán felépül a Szekszárdi Nyomda kliséüzeme.
