Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-15 / 38. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1966. február 15. < r' ZJttörősiker és előzményei Egy korábbi írásunkban már beszámoltunk arról, hogy a bonyhádi járási úttörőház keretében egyebek közt riporterőrs is működik. Ennek tagjai valamennyien nagymányokiak. A lelkes őrs nagyon sok figyelemre méltó feladatot hajtott már végre és a közelmúltban részt vett egy székesfehérvári vetélkedőn, amelyen sikerült megszerezniük az első helyezést. Az alábbiakban ennek előzményeiről és a vetélkedőről számolunk be — természetesen a nagymányoki riporterek írásai alapján. nyiünket. Álmunkban azonban tovább szánkóztunk a domboldalon« Brandt János Riportúton Most, hogy riporterőrsünk a székesfehérvári vetélkedőre készül, igen sok dolgunk akad. Szerdán és csütörtökön riporfelvételekre mentünk a Rádió egyik riporterével. A bonyhádi járási úttörőházban találkoztunk és innen indultunk el. Első állomásunk Zomba volt. A pajtások itt már vártak bennünket, hogy beszámoljanak az írás- tudatlan felnőttek felkutatásáról, tanításáról. Zomba után meglátogattuk a kisdorogi úttörőket, akik a tavaly nyári élményeket elevenítették fel. Závodon és Kisvejkén népi tánccal és harmonikaszámokkal gyarapítottuk gyűjteményünket. Késő este indultunk haza. A koripályának is beillő úton csak lassan haladhattunk, de nem unatkoztunk. Robi bácsival, a Rádióriporterrel beszélgettünk egész úton. Robi bácsi elmagyarázta, hogy mire kell ügyelni a riport- készítésnél, és mi elhatároztuk, hogy meg is fogadjuk tanácsait. Füzesi Zsuzsa Egy téli nap öröme Egy gyönyörű verőfényes, téli délutánon elindultam kipróbálni új szánkóm. Amikor a szánkópálya közelébe értem, vidám zsi- valy ütötte meg fülemet. Közelebb menve, észrevettem, hogy olyan a domb, mint a felbolygatott hangyaboly; A domboldalon a szánkók egymás után siklanak lefele. Minden arc vidám. Senki sem fázik a csípős hidegben. Mindenfelé tréfa, kacagás. Aki éppen hóba bukott, csak nevetett egyet és tovább ród- lizott. Mintha szárnya nőtt volna minden szánkónak. De gyorsan elröpült az idő is. A Nap elbújt a látóhatár mögött, és bíborvörös lepedő maradt utána az ég alján. Ekkor szomorodtunk el valameny- nyien, mert haza kellett menni. Otthon jó vacsora várt valamenyMegváltozott az iskola képe A téli szünetben nagyon megváltozott az iskolánk. Vaskaput tettek a régi, korhadt fakapú helyébe. Két hatalmas zsibongót is építettek. Egyikben a fiúk, másikban a lányok zajonghatnak szünetben. Az iskolafolyosót pedig szépen kifestették. Ahogy az osztályba be akartam lépni, egyik pajtásom visszahúzott és figyelmeztetett: tisztítsam le a cipőmet, mert a fényes, új parkettát kár lenne bepiszkítani. Másnap minden gyermek már papucsot is hozott magával. Ezután a tágas zsibongókban tarthatjuk őrsi teadélutánjainkat, rossz időben pedig csapatösszejöveteleinket. Ezentúl izgalmasabbak lesznek sportdélutánjaink. Hiszen, hogy mást ne mondjak, egyszerre három pingpongasztalon is gyakorolhatunk. Gál Ferenc ílttörőbolt Egy éve működik az úttörőboltunk, a pajtások nagy örömére. Mindenki megvásárolhatja helyben az iskolaszereket, a tízórait és az édességet. A bolt havi forgalma 5000 forint körül van. A nyolcadikos lányok boltosőrse végzi az el- árusítást. Ezáltal megismerkednek a kereskedőszakma alapjaival is. Amikor az őrsöt meglátogattam, éppen leltároztak. Megtudtam tőlük, hogy Úti Jenő bácsi, a falu egyik boltvezetője szakmai tanácsokkal látta el őket. Azonkívül, hogy minden helyben megvásárolható, a boltnak van olyan szerepe is, hogy segíti a lányok pályaválasztását. Bacsó Ilona A székesfehérvári győzelem „Egész évben születésnap” címmel a tanév elején pályázatot hirdetett a Magyar Rádió az ország úttörőházai részére. Mi, a bonyhádi Alpári Gyula Üttörőház riporterei is indultunk, és bejutottunk a legjobb 12 közé. Lázasan készültünk a székesfehérvári elődöntőre. Végre elérkezett az indulás napja. Harmincketten külön- autóbuszba szálltunk, a riporterőrs tagjain kívül riportalanyok, zenészek, énekesek tanár bácsik vidám hangulatban utaztunk. Kora délután érkeztünk a sok műemlékkel rendelkező városba, Székesfehérvárra. Az „Ősfehérvár” étteremben ebédeltünk. Ebéd után siettünk a próbára. Mire megérkeztünk, vetélytársaink már mind ott voltak. Másnap frissen ébredtünk, felvettük úttörőruhánkat és torkunkban dobogó szívvel indultunk a verseny színhelyére. Az előírásoknak megfelelően mind a 4 úttörőház — győri, székesfehérvári, szombathelyi és bonyhádi — önálló riportműsort állított össze csapata életéről. A zsűri a legjobb riporterőrsnek a továbbjutás mellett tíznapos csillebérci tábo roaást helyezett kilátásba. A vetélkedőt a szombathelyi pajtások kezdték, majd mi következtünk. Fellépés, illetve adás közben már egy cseppet sem izgultunk. Sikerült is műsorunk. Minket a győriek követtek, majd legvégül a szé. kesfehérvári pajtások műsorára került sor. ■ Izgatottan vártuk az eredmény kihirdetését, végre a zsűri elnöke bejelentette: „Első a bonyhádi úttörőház riporterőrse' Szívünk repesett az örömtől. A zsűri elé léptem átvenni a jutalmat. ’ « ■* • ••• ' Megérte a lelkes munka. Füzesi Zsuzsa Gyakorlott autószerelü, esztergályos, marás, hegesztő szakmunkásokat felveszünk. Gépjavító Állomás, Tamási. (53) Megtakarított milliók társadalmi munkából A TAMÁSI JÁRÁS évek óta második helyen áll a megyében. Egy emberre átlagosan 52 forint értékű társadalmi munka jutott az elmúlt évben is. Durván számolva ez azt jelenti, hogy községének fejlesztéséért mindenki legalább egy napot dolgozott. A járás lakossága ma, 51 417 fő. Kevesebb néhány ezerrel az 1959-es létszámnál. A végzett munka értéke mégis több, mint háromszorosára emelkedett, 794 224 forintról 2 millió 688 ezer forintra. Számadatok bizonyítják, hogy a közös összefogással milliókat takarítanak meg. Nőtt a társadalmi munka és a társadalmi munkások becsülete. Az emberekkel már nem kell külön megvitatni, mit jelent a segítségük és mennyivel hamarabb juthatnak új úthoz, kultúrházhoz, ha maguk is közreműködnek. Az évek múlása pedig kialakította a szervezés gyakorlatát. Ma elegendő, ha írásos értesítésben jelölik meg az időpontot: mikor és hol kell gyülekezni társadalmi munka végzéséhez? A tanácstagoknak természetesen fontos feladat jutott ebben a múnkában, rejtett energiaforrásokat szabadítottak fel az emberekben. Különös előnye a társadalomért végzett munkának, hogy kedvezően formálja a közösséget és háttérbe szorítja az egyéni érdekeket. Támaszkodhatnak egymásra utcasorok lakói, szomszédok, egy falubeliek. Villanyt kap a község? Üj utat? Mindenkinek saját és mindenkinek közös öröme. Az öröm pedig megsokszorozódik, ha úgy érzik, kezük munkájának is köszönhető mindez. Törpevízművek, felújított, betonozott járdák és kultúr- házak dicsérik a községbeliek összefogását. A tamási járásban az elmúlt hat év alat tíz helyen épült több millió forintos költséggel törpevízmű. Iregszemcsén mélyfuratú kutat építenek és Diósberényben is tervezik, hogy a közeljövőben korszerűsítik a vízellátást. NAGYSZOKOLYBAN 461 300 forint értékű munkát végeztek a törpevízmű építésénél a község lakói. Tehát egy községben megközelítették az 1959-es járási összes társadalmi munka értékét. Fürgédén, amióta villamosították a községet, azóta állandóan a legmagasabb összegű községfejlesztési alapot fizetik és ennek az arányában vállalnak részt a község lakói a társadalmi munkában. Csak sportpálya felújítására Tamásiban 40 ezer forint értékű munkát végeztek, a szülői munkaközösségek pedig 168 ezer forintos munkával fejlesztették a járás általános iskoláit. Százezrekre rúg az útjavításokra, parkosításra, községrendezésre fordított munka értéke is. A százezrek pedig milliókká kerekednek, s ebben az arányban fejlődnek szépülnek a járás községei. Régen az élenjáró társadalmi munkásokat oklevéllel is jutalmazták, mostanában egyre ritkábban emlékezünk meg róluk. Senki nem vár köszönetét, hiszen a végzett munka örömét közvetlenül élvezi. Ezért nehéz azt is megkülönböztetni, hogy a járás melyik községében végezték el a leg- derekasabban feladatukat a társadalmi munkások. Az építőipari vállalatoknál, ahol bontásokat készítettek elő, vagy útépítésnél, ahol árkot ástak, elégedettek velük. ÉV VÉGÉN a tanácsoknál összesítik, hogy mi minden valósult meg munkájuk révén. Mi pedig tovább sorolhatnánk az adatokat, a végkövetkeztetés mindenképpen egy volna; ha a közeljövőben is ilyen eredményesen dolgoznak, megkönnyítik a járás fejlesztési terveinek elkészítését is. M. L :lllllllllll!!llllllllllllIMII Ilii IMII III II IIIIIIMtIlllllllllllllllllllllllllllllllllMIIillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll) — 46 — „Zsiga, vagyis Varságh Zsigmond, a Csavargyár igazgatója idegesen feszengett a vallató- széken. Tagbaszakadt, negyvenöt év körüli fekete férfi volt. A későn őszülő férfitípushoz tartozott, mert kora dacára egyetlen ősz haja sem volt. Elegáns, sötét szürke öltönyt viselt, hófehér nyloninget, s ezüst színű nyakkendőt. Látni lehetett rajta, hogy sokat ad a külsejére. Olyan férfi, akinek jelszava: a ruha teszi az embert. Amikor belépett erős kölniillat úszott utána a levegőben. Apró, fekete szeme ide-oda repdesett: Kóródi- ról Pandúrra, aki időközben átadta helyét egy másik fiatal nyomozónak és most a főhadnagy háta mögött állt, karbafont kézzel, Pandúrról pedig vissza, Kóródira. Valahogy úgy érezhette magát, mint a kelepcébe csalt vad, és most a szabadulás lehetőségeit mérlegeli magában. Magas, kopaszodó homloka nedvesen fénylett. Olykor elővette szivarzsebéből díszzsebkendőjét és megtörölte vele homlokát. Várt. Nem mert megszólalni, pedig legszívesebben megkérdezte volna, hogy mi a csudának hozták be a rendőrségre? Tisztában volt azzal, hogy a rendőrségen előbb kérdezik az embert, és csak utána válaszolhat. Kóródi viszont nem sietett. Ö is várt. Ez a fogás már sokszor bevált nála. Ilyenkor a „pasas” agya lázasan dolgozik, már előre keresi a kibúvókat, töpreng, töri az agyát izzad, egyszóval lelkileg „kikészül” és néhány perc múlva elérkezik abba a stádiumba, hogy alig várja már, — 47 — hogy beszélhessen, hogy feltegyék neki az első kérdést. Pandur hadnagy már nem bírta idegekkel ezt a feszült csendet és járkálni kezdett a szobában. Léptei alatt meg-megcsikordult az olajos padló. — Nos? — szólalt meg végül a főhadnagy és Pandur szinte hallotta hogy „Zsiga”, vagyis Varságh Zsigmond csavargyári igazgató szívéről nagy kő zuhan le. — Parancsoljon velem, elvtársam — mondta Varságh bizalmaskodó hangon, és látszott, örül hogy végre beszélhet. — Állok rendelkezésére, mert ugyebár minden állampolgárnak kötelessége elősegíteni a rendőrség munkáját... — Jó, ne szavaljon! Azt mondja meg, tudja-e, miért hoztuk be? — kérdezte Kóródi nyersen és erősen figyelte az igazgatót. —* Őszintén szólva sejtelmem sincs. .. — Nincs? Érdekes... Akkor hát egy kissé felfrissítem az emlékezőtehetségét! — Kóródi rágyújtott, a füstöt pedig Varságh szeme közé fújta. Aztán elővette a „Zsiga” aláírású levelet a fiókjából és belenézett. — Ügy látom, maga nagyon szereti a családját, a gyerekeit, Igaz ez? — Hogyne kérem, imádom őket! — Sietett a válasszal Varságh. — A minap is... — Nem érdekel, mit csinált a minap! — vágott a szavába Kóródi. — Imádja, és mégis holmi Mártika nevű félvilági hölgyikékre költötte igazgatói fizetését! — 48 — — Nem értém, kérem. És különben is tiltakozom e durva hang és gyanúsítás ellen. Jelenteni fogom a Legfelső Ügyészségen ezt a törvénysértést! — vörösödött el a méregtől a gyárigazgató. — Tőlem nyugodtan — felelte Kóródi szenvtelen hangon. — De egyelőre le van tartóztatva, mégpedig Záramé meggyilkolásának alapos gyanúja miatt! És a rendőrség foglya! — Zárainé?... Én.. . Mártát?... De..., de hát kérem, ez fatális tévedés! Mikor, hol kicsoda?... — hebegett Varságh. — No ne játssza meg magát, igazgató úr! Vagy ha jobban tetszik, „Zsiga”! — csattant Kóródi szava. — Mi az, talán azt akarja elhitetni velünk, hogy nem is tudja, hogy tegnap este, amikor belefojtotta Zárainét, a neves karmester feleségét a kád vízbe, hogy nem halt meg? Vagy, hogy rosszul lett csak úgy ukk- mukk-fukk? Avagy, hogy öngyilkos lett és iáját magát fojtotta bele a fürdővízbe? — Én kérem most hallok erről először... — nézett könyörgőn Kóródira az igazgató. — Esküszöm. .. — Igazán? Hát akkor hol volt maga tegnap este öt és hét óra között, ha nem Záraménál? Mert sem odahaza, sem a gyárban nem volt. A gyárból már háromnegyed ötkor elment azzal, hogy fél hatra a pártbizottságra megy. De oda’ sem érkezett meg, mert ott tegnap egész nap nem is látták magát. Igaz, alhadnagy elvtárs? — fordult a főhadnagy Páhi alhadnagyhoz. sárközi Gyula: n estté ofiai rtiiu
