Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-15 / 38. szám

1966. február 15. TOI,VA MEGYEI NÉPÜJSÁG llkit ráz a kocsi, leszáll? KÉT DUNASZENTGYÖRGYI asszony elkeseredésében vissza akarja adni a párttagsági köny­vét. Jól tudják, hogy meggondo­latlanság, de ezt látják egyetlen megoldásnak ahhoz, hogy valaki orvosolja a munkahelyi panaszok sokaságát. Évek óta tűrik ugyanis elmondásuk szerint, a keltetőál lomás vezetőjének rigolyáit, össze­férhetetlenségi komplexumait. S azt mondják, hiába fordulnák a felettes szervhez, nem intézkedik senki. Különös és egyben tanul ságos kép bontakozik ki, ha eb­ben az ügyben visszapergetjük az eseményeket. Ha az ember az eseménymozaikokat összeállítja, akkor kénytelen megállapítani, hogy ezen a keltetőállomáson a pártatlanságét, a minden részre­hajlástól mentes körültekintő, és igazságos döntést erősen befolyá­solja a szakértelem fetisizálása. Ez a magyarázata annak, hogy a bírálóknak még azt is a szeme közé vágják, hogy akinek nem tetszik, elmehet. Vannak helyze­tek, amikor a kivizsgálást végző személy ezt a kijelentést megte­heti teljes joggal. Előfordulhat, hogy egy dolgozó annyi bajt és galibát csinál, annyira elmérgesí ti a vezetők és a beosztottak kö­zött a kapcsolatot, s annyira nem lehet vele szót érteni, hogy szinte már kötelező neki megmondani, álljon tovább. Csakhogy a duna- szentgyörgyi keltetőállomáson nem ilyen egyértelmű a helyzet. Jobb lesz persze mindent a ne­vén nevezni. Elsősorban azért, mert két párttagról van szó, to- vábbmenve azért, mert mégiscsak túlzás annyira nem venni figye­lembe a párttagok véleményét, Vízvezeték-szerelési, bádogos, hideg-meleg burkoló, szoba­festő és mázoló, üveges és hőszigetelő munkákat köztílc- tek részére akár azonnali ki­vitelezésre is vállal rövid átfutási idővel az ÉM. Tolna megyei Állami j Építőipari Vállalat, Szek- szárd, Tarcsay u. (78) I I Szekszárdi Építőipari Ktsz rövid határidőre képkeretezést és üvegezést vállal Megrendeléseket Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. alatt lehet leadni. (97) mint ahogyan ezt a , dunaszent- györgyi keltetőállomás esetében teszik., így kell látni az esemé­nyeket, annak ellenére, hogy a keltetőállomáson nemcsak a kom­munistákat, a pártonkívülieket is szünet nélkül érik a sérelmek. Ré gebben a keltetőállomás a MÉK felügyelete alá tartozott. A dől gőzök termelési értekezleten már akkor szóvá tették, hogy a veze­tővel nehéz együtt dolgozni. Meg­teszi, hogy napokig nem fogadja a beosztottak köszönését, némelyik emberrel nem áll szóba hetekig, szóval, úgy viselkedik, mintha munkatársainak kötelező lenne hangulataihoz, szeszélyeihez iga­zodni. Hajdú Lászlóné párttag lé­tére ezekről a vezetői fogyatékos­ságokról bátran és szókimondóan beszélt. S mi történt? A jelenlé­vő kiküldött, akihez a keltető­állomások tartoztak és tartoznak, kijelentette; ha nem tetszik, mond­jon fel, egy helyett tizet kapnak. Csillapíthatatlan keserűséggel hallgattam, amikor Hajdú Lász­lóné azt mondta: „Visszaadom elv társ a pártkönyvemet, mert ná­lunk a dolgozók érdeke nincs képviselve". Tudom, hogy amit mond, az nem igaz, de azt is tu­dom, hogy nem tud másként vé­lekedni, mert a körülmények ar­ra kényszerítik, hogy saját hely­zetéből kiindulva, így vélekedjen. Lehetséges, sőt, egészen bizonyos, hogy a keltetőállomás dolgozói­ban is van hiba. Ezt szintén látni kell, azt azonban még inkább, hogy ahol a dolgozók többsége a vezető ellen lép fel, ott talán mégsem a vezető minden áron való megtartásán kell fáradozni elsősorban, hanem a panaszok objektív kivizsgálásán. Nem vé­dőszárnyakra van tehát a duna- szentgyörgyi keltetőállomáson szükség, hanem a teljes igazság­ra. Jelenleg a közvetlen fölöttes szerv a Paks és Vidéke Körzeti Fmsz. A dolgozók fordultak már oda is. Jól tudják azonban, hogy az utolsó szót a MESZÖV-nél mondják ki. A HELYZET komolyságára és fontosságára való tekintettel az intézkedésre jogosult szervek ve­zetőivel is beszéltünk, a duna- szentgyörgyi keltetőállomáson lé­vő állapotokról. Szórád Dánielné, akihez megyei szinten tartozik a keltetőállomás, a következőket mondotta: „Eddig négy vezető volt. Egyetlen egy sem felelt meg az ottani dolgozóknak. Azt is lát­ni kell. hogy nagy az összefo­nódás. Igaz, hogy kiálltunk a kel- tetőállomás vezetője mellett, de azért ragaszkodunk hozzá, mert országosan is elismert szakember. Néha talán előfordul, hogy nem mindig mond olyat, ami helyén­való lenne. De ezt vele is meg­beszéltük.” ' Sebestyén Zsigmond, a Paks és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet vezetője, mint a közvetlen felettes szerv embere ezeket mondotta: „Volt nézeteltérés a vezető és a dolgozók között. Ap­róbb dolgokat felfújtak. A súrló­dásokat állandóan rendezgetjük. Egyébként csak rövid idő óta tar­tozik hozzánk a keltetőállomás. A vezető azóta felmondott, de ké­sőbb kérte, hogy maradhasson. Mindenesetre majd meglátjuk. Nekem az a véleményem, hogy akit ráz a kocsi, az leszáll.” Ró­zsa Júlia, a községi tanács vb el­nöke így summázta véleményét: „Igazuk van a dolgozóknak. Én nem dolgoznák ezzel a vezetővel még két napig sem. Valaki azon­ban nagyon tartja.” A KÖRÜLMÉNYEK ismereté­ben mi azt mondjuk: Annyira azért talán mégsem pótolhatatlan a keltetóállomás vezetőjének a szakértelme, hogy valamennyi dol­gozó elmehet, de neki maradni kell. Nagyon fontos a hozzáértés, de legalább ennyire lényeges a dolgozók érdekeinek tiszteletben tartása. A keltetőállomás vezető­jének. ha úgy vesszük, magán­ügye, hogy templomba járó, de az már nem magánügy, hogy mise után kibírhatatlan jeleneteket rendez a dolgozók között. S most amikor annyira elmérgesedett a helyzet, hogy két asszony a párt­tagsági könyv visszaadására ké­szül, akkor az már figvelmeztetés. Nem kevesebbre és nem többre, mint arra, hogy a várható gazda­sági hasznot és a politikai kárt együtt kell nézni, még az olyan parányi üzemben is, mint amilyen a dunaszentgyörgyi keltetőállo­más. SZEKULITY PÉTER Vádoljuk a% imperializmust ! Nincs ma egyetlen megmozdulás, értekezlet, szűkebb körű megbeszélés, de nagyobb szabású, sőt ünnepi est sem, hogy ne esne szó a Dél-Vietnam elleni agresszióról. S ennek szé­gyenletes főhősei az amerikai imperialisták háborúra spe­kuláló körei. A profitéhség, a békére vágyó tömegek semmibe vevé- sének klasszikus példáját mutatják ezek a körök. A saját néptömegeiket lebecsülve, mit számít nekik az amerikai nép fiainak mérhetetlen szenvedése, tömeges halála? Mit számít nekik az általuk védettnek nyilvánított nép fokozódó nyo­mora, elnyomása, tűzzel-vassal történő kiirtása? Mit számít, hogy Dél-Vietnam 14 millió lakosából 10 millió már felszabadult. Felszabadult a szó igaz értelmében, hiszen másként elképzelhetetlen lenne a valóság: az ötven­ezerről kétszázezerre emelt amerikai agressziós erőknek, leg­fejlettebb technikájuknak ellenáll a nép. Sőt, nemcsak el­lenáll, képes egyre halmozódó sikereket is elérni. A világ jobbik fele a vietnamiakkal van. Büszkén és bátran valljuk, mi is hozzájuk tartozunk. Minden erőnkkel segítjük őket igazságos harcuk győzelmes megvívásában. Ezt tükrözik a megyei megnyilvánulások is. Szekszárdon a felsővárosi Jóreménység Tsz-ben jó előbb gazdaságpolitikai előadássorozatot rendezett a népfront. Az ötödik, befejező témánál amikor a világgazdasági helyzetről volt szó, Kedves Henrik, szekszárdi iskolaigazgató, az MSZBT Országos Elnökségének tagja, előadásában hangot kapott a vietnami nép hősies harcához való csatlakozás is. Tiltakoztak az amerikaiak vietnami hadműveletei és a rendszeres bombázások miatt. A szekszárdi Szabadság Tsz-ben még megkapóbban je­lentkezett az együttérzés. Zárszámadási közgyűlést tartottak, s arról beszéltek: milyen megelégedetten, boldogan várják jó munkájuk gyümölcsét. Ünnepi hangulatban érzik magu­kat, de nem feledkeznek meg arról, hogy nincs -ez így Vietnamban. Kötelességüknek érzik tiltakozni az agresz- szorok ellen. És lehetne sorolni a hasonló csoportos, de egyéni véle­ményeket. Benne van ezekben, teljesen egyetértünk, támo­gatjuk a Dél-Vietnami Felszabadítást Front politikai céljait, amelyek teljes összhangban vannak az 1954-es genfi egyez­ményekkel. A független, demokratikus, békés és semleges Dél-Vietnam megteremtése valamint az ország újraegyesí­tése. Nem kétséges, hogy a szocialista országok — köztük a miénk is —, és a többi haladó népek segítsége diadalra viszi az igazság, a vietnami nép ügyét. (i—e) Folynak a mérleg-felülvizsgálatok Tizennégy tanácsi vállalatnál várható nyereségrészesedés A vállalatoknál már elkészül­tek az elmúlt évi gazdálkodásról szóló mérlegek, ezekben a napok, ban termelési tanácskozásokon vi­tatják meg, mit végeztek jól és mit rosszul 1965-ben, mit kell tenni az idén, hogy jobbak legyenek az eredmények. Most a felettes szervek felül­vizsgálják a mérlegeket és ennek alapján döntenek, jóváhagyják-e az abban kimutatott nyereségré­szesedést, vagy korrekcióra van-e szükség. ííol tartanak a felülvizs­gálattal, mikorra várható a dön­tés, hol számíthatnak nyereségré­szesedésre — ez iránt érdeklőd­tünk Antus Gyula elvtársnál, a megyei tanács vb. pénzügyi osztá Iva vállalati csoportjának vezető­jénél. — A megyei tanács felügyelete alá tartozó vállalatok mérlegeinek felülvizsgálatát január 25-én kezd tűk meg. Számításaink szerint március első napjaiban befejezzük, így csak végleges képet ekkor tu­dunk adni arról, hogy hogyan gaz­dálkodtak az elmúlt évben a vál­lalatok. A jóváhagyás március 20-a és április 1-e között történik meg, ezzel aztán mindenütt kifizet- hetővé válik a múlt évi munka után járó nyereségrészesedés. — Tehát ma még nem lehet én, Pozsgai Lajos brigádvezető meghívta a brigád tagjait szüret­re”. Meghívták Boros Kálmánt is, aki előtte néhány nappal ke­rült a brigádba. A fiatalembert íz idősebb szakmunkások azon­nal maguk közé fogadták. A kettes számú brigádot Sza­bó Antal vezeti, amióta Hausz- mann Péter, egészségi okok miatt kénytelen volt megválni az üzem­től. Ez a brigád viszont fiatal smberekből áll, s negyediknek agy idősebb szakmunkást, Geiger Istvánt vették maguk közé, aki nagyon jól érzi magát a fiatalok között. Kedves rajz a naplóban a szalaggal átkötött csomag, és nagyon szép emberi vonásról ta­núskodik a bejegyzés. „HausZ- mann Péter, aki a brigád vezető­je volt, hazajött a kórházból. Brigádunk meglátogatta és aján­dékot vitt. Elhatároztuk, hogy fel­váltva, hetenként meglátogatjuk”. Egy későbbi, két-három soros be­jegyzés arról szól, hogy a bri­gádtagok összevágták a tüzelőt és kijavították a megrongálódott sertésólat Hauszmannéknál. A hármas számú brigád napló­jából — vezetője Walter Ferenc — a közösségi emberekre jellem­ző illusztrációt és a bejegyzést idézzük. A rajz az árvízről ké­szült. Lakóház, amelyet hiába vettek körül homokzsákokkal, megroskadt. A rajz mellé három, egyenként száz forintos címletű bélyeget ragasztottak. És íme a bejegyzés: „A megáradt Duna sok családot kiűzött hajlékából. Megsegítésükre a brigád tagjai egy napi keresetüknek megfelelő összeget ajánlottak fel”. A tanulásról, a kollektív szó­rakozásról film és olvasóankéton, ünnepségeken való részvételről is szólnak bejegyzések. Megvan írva, mit vállaltak, s ezeket ho­gyan teljesítették. „A brigád tag­jai az elmúlt évben is eleget tet­tek a szocialista cím elnyerésé­re tett vállalásuknak. Az üzem­ben és az üzemen kívül magán­életükben, a szocialista erkölcs normáinak megfelelő magatartást tanúsítottak.” Ez a bejegyzés zárta le az 1965-ös évet. A tamási malom három szocia­lista brigádjának dolgozói büsz­kék az eredményekre. Tettekkel bizonyítottak, s most már a szo­cialista üzem cím elnyeréséért versenyeznek. P. M. Bonyhádi Zománcgyár Mimkaverseny kezdődött az éves terv túlteljesítéséért A Bonyhádi Zománcművekben a napokban fejezték be a múlt évi szocialista munkaverseny ér­tékelését. A bizottság megállapí­totta, hogy a verseny hatásosan segítette a termelési mutatók kedvező alakulását. Döntöttek a gyár vezetői arról is, hogy kiket jutalmaznak meg, kiket terjesz­tenek fel kitüntetésre ... A múlt évi munkaverseny eredményeinek értékelésével egy- időben a gyárban hozzáfogtak az idei munkaverseny szervezéséhez is. A szakszervezeti bizottság szervezése nyomán a gyár üzem­részeiben elkészítették a vállalá­sokat, amelyek az idei terv fel­bontásán, elemzésén alapulnak. A zománcgyári dolgozók szocia­lista munkaversenye idén is a terv túlteljesítése, a költségek kedvező alakulása fő céllal kez­dődött. Az üzemrészek és műhelyek dolgozóinak vállalásét a gyár ve­zetői összesítették, és így el­készíthették a gyár 1966. évi szo­cialista munkaverseny-vállalását, mely kilenc fontos területen, a dolgozók munkája nyomán ered­ményjavítást jelöl meg. így pél­dául az idei évre az összes zo­máncedény 81,5 százaléka lesz el­ső osztályú, javítás nélküli gyár­tás mellett. A javításnélkül gyár­tást kiterjesztik az exportárura is. Hozzákezdenek a négerbarna zománcedény gyártásához. Az alagútkemencében, amelyben a zománcedényeket égetik, decem­ber 31-ig a próbaüzemelést el­végzik. Az alagútkemence felépí­tése után új helyzet áll elő a gyárban, ennek megfelelően ki­dolgozzák a gyár további korsze­rűsítésének tervét. Ugyanakkor, a most munka alatt lévő nyers- árucsamokban, a műhelyelrende­zési tervet is kidolgozzák. A mű­helyekben a rezsiköltséget két százalékkal csökkentik. Az elfek­vő készletek állandó értékesítése és felhasználása ugyancsak sze­repel a vállalásban. 1966-ban a zománcgyárban a múlt évhez vi­szonyítva 2,5 százalékkal növelik a termelékenységet. tudni, hol számíthatnak a tizen­harmadik „havifizetésre”? — Annak ellenére, hogy a mun­ka felénél tartunk, nagyjából már tudjuk, hogy melyik vállalatnál mire lehet számítani. így például az már csaknem teljesen biztos, hogy huszonháromból tizennégy tanácsi vállalatnál lesz nyereség- részesedés. Eddig tíz mérlegnek a felülvizsgálásával végeztünk, ezek közül, illetve a tíz vállalat közül nyolc ért el terven felüli nyeresé­get és jogosult ezáltal a nyereség- részesedésre. Lesz persze olyan is, ahol ez kevesebb lesz, mint tavaly volt, vagy ahol tavaly fizettek nye­reségrészesedést és az idén nem, de jónéhány vállalatnál az idei összeg magasabb lesz a tavalyinál. Szép fejlődést ért el például a Dombóvári Fémtömegcikk­gyártó Vállalat, ahol két évvel ezelőtt nem volt nyereségrészesedés, tavaly már ér­tek el terven felüli nyereséget, azonban olyan alacsony volt a kifizethető összeg, hogy „csak” az igazgatói alaphoz lehetett csatolni. Az idén azonban már több napi fizetésnek felel meg. Magasabb lesz az idei nyere­ségrészesedés a tavalyinál töb­bek között a Szekszárdi Fa­ipari Vállalatnál és a Szek­szárdi Nyomdánál. Jelentős a fejlődés a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál is, ahol ta­valy nem volt nyereségrészesedés, az idén azonban elértek terven felüli nyereséget és ebből lehet ré­szesedést is fizetni. — Megbízhatóak a vállalati mérlegek? —■ Komolyabb igazításokra nem volt szükség a mérlegeknél, azok általában pontosak, megbízhatóak. Azonban — mint korábban is, —, most is szükség volt néhány kor­rekcióra. Nemcsak az eredmény­csökkentő korrekciókat alkalmaz­tuk, hanem ahol a jogszabály sze­rint indokolt volt, figyelembe vet­tük az eredményi avító tételeket is cs ennek alapján is korrigáltuk a mérleget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom