Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

7 A Ludas Matyi költője KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT Fazekas Mihály, a Ludas Matyi költője. Főműve egyike irodal­munk legismertebb, legkedveltebb klasszikus értékű alkotásainak. Első megjelenése óta több mint negyven kiadása látott napvilá­got, ezeken kívül műve alapján jónéhány verses, prózai, drámai átdolgozás, sőt film is készült. Nem véletlen tehát, hogy a költő neve ily szorosan összekapcsoló­dik főművével, s annak kiváló költői képzelettel megteremtett, igazságszerető-, talpraesett, fur­fangos népi hősével. Fazekas Mihály nemesi eredetű polgárcsaládból származott, s a nagyhírű debreceni kollégiumban tanult. Innen hozta magával pro­testáns-puritán világszemléletét, s valószínűleg már itt megismer­kedett az ekkoriban mind jobban terjedő felvilágosodás eszméivel. Érlelődő szelleme minden bizony­nyal sokat köszönhet a termé­szettudós Hatvani Istvánnak, aki tanára volt, hiszen a természet- tudományos érdeklődés a költé­szet művelése, a közdolgokban való buzgólkodás mellett végig­kíséri egész életét. Szinte kamasz még, amikor sorsában nagy for­dulat következik be: 1782-ben ugyanis beállt katonának, s más­fél évtizeden keresztül járta Eu­rópa hadszíntereit. Megfordult Moldvában, Németországban, Hol­landiában, Belgiumban, Francia- országban. A hadakozásból, öl­döklésből kiábrándult, békére vágyó férfiúként tért vissza szülő­városába, mindinkább kibonta­kozó emberbaráti magatartással, s meggyőződéssé szilárdult, felvilá­gosodott gondolkodással. A ki­lencvenes évek közepe táján ke­letkezett verseiből kiolvasható ennek az emberi-költői fejlődés­evek a története. MINT KÖLTŐT, az iroda lom­történetírás a másik két -neveze­tes debreceni költővel, a tudós­ként is rangos Földi Jánossal, s a korszak legjelentősebb poétájá­val, Csokonaival együtt szokta emlegetni, akikhez egyébként meghitt, személyes barátság is fűzte. Költői életműve lassan épült, már csak azért is, mert Fazekas nem tekintette magát ki­zárólagosan költőnek. A magá­nyosan élő, híres kertjét művelő Fazekas alkotókedve Csokonai ha­lála után erősen csappant, s ér­deklődése a botanika felé fordult. Diószegi Sámuellel együtt, Linné rendszere alapján megírta a Ma­gyar Füvészkönyvet (1807), amely­nek — tudományos eredménye mellett — az az érdeme, hogy gazdagította a magyar botanika műnyelvét. A tizenkilencedik szá­zad első éveiben belekapcsolódik a város közéletébe, foglalkozik a kollégium ügyeivel, részt vesz az Árkádia-perben, s Kazinczyval szemben védi a város becsületét, és ezenkívül számos közhasznú munkálkodásból vállal részt, el­lenszolgáltatás nélkül, példás ügy­szeretettel. Emberbaráti, felvilá­gosító szándékkal írta és szer­kesztette 1819-től haláláig (IS28) a jó értelemben vett népnevelő cél­zatú Debreceni magyar kalendá­riumot. Pályájának ez az ága, bár látszólag távol esik a poézistől, mégis közelebb hozza, megérteni gondolkodásának lényegét, minde­nekelőtt demokratikus nézeteit, egész magatartásának népközel­ségét. IGEN ÉRDEKES a Ludas Ma­tyi megjelenésének története. 1804-ben készült el az elbeszélő költemény első változata, ám ki­adására nem gondolt, s csak egy évtized múltán öltöztette ma is­mert formájába. Az a tény, hogy ez a műve (ellentétben költemé­nyei nagy részével) még életében megjelenhetett, a véletlennek kö­szönhető. Ugyanis 1815-ben Becs­ben, Kerekes Ferenc nevű orvos- tanhallgató egy kéziratos máso­lati példány alapján kiadta, s ez­zel akaratlanul is arra kénysze­rítette, hogy a költő két év múlva közzétegye művét, annak hiteles, végleges szövegét. A Ludas Matyi alapmotívuma, az elnyomó eszén túljáró, igazságot szolgáltató, a sérelmekért fortélyosan vissza­fizető népi hős története ősrégi, már az ókorban megtalálható, s alakja felbukkan keleti és nyu­gati népek meséiben egyaránt. E nemzetközi motívum felhasználá­sával azonban Fazekas saját ko­rához szólt, s példázatával, az adott társadalmi lehetőségek kö­zölt plebejus indulatoknak adott hangot, s így a népi hős meg­teremtésével Petőfi számára egyengette az utat. Művének fol- klorisztikus színezete, erőtől duz­zadó egyszerűsége, frissesége, ter­mészetes humora szinte magától értetődően simul az antik hexa­meteres versformába, bizonyítva, hogy a népi és műköltészet kö­zött nincsen igazi akadály (s ez­zel Petőfi és Arany előfutára), különösen akkor, ha mint itt, a bátor és okos Ludas Matyi, s a felfuvalkodott, de szorult hely­zetben megalázkodó Döbrögi pár­viadalát, a kor lényeges kérdései töltik meg a népi forrásólcból táplálkozó művet igazi tartalom­mal. Életművének csúcsa, a Ltidas Matyi mellett is jelentősnek mondható sok lírai költeménye, amelyek között a hadi életről szóló ódák és rokokó-jellegű ud- varlóköltemények, őszinte, egyéni hangú szerelmes versek (Ruszán- da, moldvai szép, Ámelihez), s a gondolati költészet darabjai egyként találhatók. A különböző klasszicizáló, rokokó, szentimen­tális versek időszaka után írt, s a kalendáriumban megjelent, a né­pies szemlélet és stílus későbbi, magasabb fokát előlegező, a Hor­tobágyi dal, Nyári esti dal, A kel­letekorán jött csendes esőhöz c. költeményei méltán helyezkednek el művészetének legnagyobb ér­téke, a Ludas Matyi szomszédsá­gában. Fazekas Mihály munkássága a század legnagyobb művészi telje­sítményeit létrehozó demokrati­kus népiesség irodalmi áramlatá­nak előkészítője, s legjelentősebb alkotásaiban önmagában véve is klasszikus rangú, a mához is szóló irodalmi hagyomány. WÉBER ANTAL KÁLDI JÁNOS: Éva neve alá , Ö a Harmónia amit az Egész és a Kész párharca bármikor is elérhet, ő a Csoda, az évmilliókból évmilliókba suhanó, ősi Ének. a megtestesült Teljesség maga. Az erdőzúgásban, égben, fényverésben ő él. Tele van vele a világ. Tőle tanulják a nem-múló szépet a közeli és távoli vidékek, a napra-csodálkozást a dáliák, a szemétől az ősz a messzi-kéket, a szelídséget az ág. tolla. Azt látták volna! Sorba szedtük a lányokat. Az csakugyan jó volt..: Iszunk a borból. — Csak hát így elhallgatni, ahogy mondom, ez már nem érde­kes. — teszi le a poharat István. — Azt látni kellett volna. Telik az este a csárda szobájá­ban. Kint egymás után állnak meg á kocsik, jönnek a vendégek. Meg­nézik a három legényt. Az arcuk piros-barna, szemöldökük fekete, fejükön a kalap árvalányhajjal. Ahogy bejönnek a vendégek, súgva szólnak egymáshoz. — Itt vannak! Aztán körüljárják az asztalun­kst Ahogy fogy a bor és ők kerül­nek sorra a rendelésben, nem en­gedik, hogy kimaradjanak. Hiába a tiltakozás, még Sándor, a kicsi is hozat egy üveggel. — Ne szésvenítsenek már meg bennünket. Van nekünk rendes keresetünk; Sajnálkoznak, hogy semmi, de semmi igazi csdkóstörténet. _ Nem is azért jöttünk mi — n yugtatjuk meg őket. Aztán a kiürült poharak után mégis. — Arról a kisasszonyról beszélj — biztatja a bátyját Sándor — aki tavaly nyáron volt itt, — Csakugyan! Járt majd min­dennap hozzánk az IBUSZ. Azt se tudtuk, hova tegyük a sok aján­dékot, amit hoztak. Megmutattam nekik a lóállást. Lefektettem a lo­vat, ráálltam a lapockájára, csür- dítettem egyet-kettőt. Én a hátán maradtam. Persze, látták délelőtt, mutattam rpaguknak is, igaz? Jött a busszal egy fiatal lány. Lehetett vagy tizennyolc-húsz éves. Szép angol nő volt. Odajött a tolmács­csal, azt mondta, szeretne felülni a lóra, megfizeti. — Üljön — mondtam — itt a ló, felülhet erre, kezes, mint a bá­rány. De azt mondta a lány, hogy nem így, hanem velem együtt, eíi- bém a nyeregbe. Azt is lehet! Ket­ten egy nyeregben! Kicsi az a nye­reg, de hát, ha annyira akarja. Jól hátrahúzódtam, aztán magam elé vettem. Nem mondom. s. Elindultunk. Na, gondoltam, ezt az utat megemlegeti a kisasszony. Eleinte csak szépen lépésben ko­cogtunk, aztán megeresztettem. Utána meg minden lépésnél visz- szafogtam a ló száját. Olyanokat rántott, hogy majd elharaptam a nyelvem. A kisasszony meg ott előttem. Félkézzel a kantárt, fél­kézzel a kisasszonyt fogtam. A de­rekát. Mire leszálltunk, még én is ki­lőttem* Meg akart fizetni. Kellett a fe­nének. Vissza is mentek a busszal. Csak nevettünk, hogy no, vajon hány hólyagot tört a nyereg... még a széken se fog tudni ülni a kis­asszony. Reggel csak látom, jön a ménes irányába egy autó. A kisasszony ült benne. Kiho­zatta magát, hogy megint lovagol­ni akar velem, úgy mint tegnap, ketten egy nyeregben. Gondoltam, lesz, ami lesz, ő akarta. Már mesz- sze jártunk, amikor látom, hogy indul a ménes. Egyedül voltam aznap a jószággal. Feltörték már a pusztát sok he­lyen. Amerre a ménes ment, arra mindenütt lucernavetés húzódott. Egyéb se hiányzott nékem a kis­asszony mellé, csak az, hogy a ménes végiggázolja a maglucema. táblát. Vissza kellett fordulnom. Elment a kisasszony az autóval.;. Emeli mindenki a poharát. Já­nos megnyalja a szája szélét a bor után. Most aztán csakugyan nincs több csikóshistória. — Látják, így van ez. Csak ne indult volna el akkor a ménes, vagy ne lett volna ott az a luccr natábla. Akkor többet tudnék mr guknak mondani. Dohát így? Varga Győző útirajz-kiállításáról: Velence ELVIO ROMERO: Ha egyszer visszatérek Ha vissza kell, ha egyszer visszatérek az agyagba, a tiszta tarlón túlra, az agyagban, amelyben lángra gyűlt a szemem, az agyagba, mely engem vésett: ha visszatérek saját születésem percéhez, hogy poromat összegyúrja s e rőt-tűzű mezőt érintve újra agyagból kéne önmagam kivésnem, testemben ismét ez a rend dobogna, csak így, megint csak így dalolnék itt fent, megint csak ezt a nevet vinném lángba, mert mindig ezt kiáltva és lobogva újra csak ez a fény formálna mindent, emberré csak ez a fény koronázna. ANDRÁS LÁSZLÓ fordítása. Elvio Romero Paraguay-i köií.6. 1926-ban született, emigrációban él, Fiatalon részt vett a Paraguay-i nép szabadságharcában, öt verseskötete és kitűnő Miguel Hernández-monográfiája tette nevét kiemelkedően is­mertté a latin-amerikai költészetben. Szegénylegények Az új esztendő első magyar filmje Eredményes esz- dón küzdött a fasiz- zító, rajzos bevezető- tendeje volt 1965 a musra emlékeztető je közben szerepel magyar filmművé- diktatúra önkénye el- csak háttérzeneként szetnek, s most az len. A film epizód- a császári himnusz, új esztendő érdekes, füzére arról számol a Gott erhalte, halk, jó magyar film be- be történelmi hitel- csilingelő földolgozás­mutatójával indul, lel, hogyan törték ban, majd a befeje- 1966 magyar film- meg az egykori sze- ző képen harsan föl műsorának Jancsó génylegényeket, ho- újra a Gott erhalte, Miklós szép filmje, gyan kerestek közöt- ezúttal öblös orgona- a Szegénylegények, tűk árulót s végül ho- hangon, nyugtalaní- ígéretes kezdete. gyan igázták le őket tóan, a gondolatvilá­Megszoktuk, hogy durva csellel. gunkon dörömbölve, a történelmi filmek Rendkívül figye- A film derekas ré- szinte ismeretterjesz- lemre méltó, aho- szében két zenei rész­tő funkciót is betol- gyan földolgozza ezt let van csak, mind- tenek, korrajzot ad- a témát Jancsó. Már kettőben eleven, ak­nák. Azt is megszok- említettük a külső- tív a zene (vagyis tűk, hogy a történél- ségek teljes egysze- nem háttér, nem dísz­mi filmek többé-ke- rűségét, Banovich Ta- let): a foglyok lélek- vésbé romantikusak, más megrázóan egy- tani összetörését cél- Jancsó szakít ezekkel szerű díszletét, a jel- zó gyakorlatozást kí- a hagyományokkal, mezek jellemző ha- séri harsány, pattogó történelmi filmjét fásának koncentrált- induló, a katonaélet egyetlen helyszínen ságát. Ehhez járul iránti nosztalgiát éb- játszatja, a szereplők Jancsó szerkesztő resztgetve az egykori jelmeze is egyszerű, módszere is, kerek- lovaslegényekben, A meseszövés is nél- ded epizódok sora- majd a csapdába ug- külözi a korábbi ér- koztatása, az elégi- rásukkor, az egykori telemben vett nagy- kus hangvételű szer- szegénylegények aj- szabású regényessé- kezet, a képek kimért kán zendül föl a dal. get, egyetlen, zárt tempójú váltakozta- Az egyszerűség ere- kompozíció az egész fása, a közelképek je uralkodik ezen a film, egyfonalú el- gyakorisága, a fel- szép filmen, egysze- beszélés. vevőgép szinte állan- rű a színészek játé­A Szegénylegények dó mozgása. Mint ko- ka, elsősorban Görbe a múlt század hatva- mór gyászzene, olyan Jánosé, de vele együtt nas éveiben játszó- a film képritmusa, mind a többieké is. dik, amikor a négy- Érdekes, hogy Jancsó Minden mozdulatra, vennyolcas szegény- ebben a filmjében szemrebbenésre oda legények befogására teljesen mellőzi az kell figyelni, gondo- igyekezett a császá- úgynevezett háttér- latokat fejez ki mind- ri önkény: a Sándor zenét, a régi típusú ahány, csapata a partizáno- kísérőzenét. A film kéra emlékeztető mó- történelmileg eliga- ZAY LÁSZLÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom