Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

I mAO PROLET ARIAL EGYESÜLTETEK < TOLNA MEGYEIW m m NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 25. szám ARA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1966. január 30. r Rózsa Sándor haza­látogatott Leningrádból 3. o. lűza- rádból I Tél Gemencben Elfogadta az országgyűlés a költségvetésről szóló törvényjavaslatot Az országgyűlés szombati ülé- titkárai és a kormány tagjai, sén folytatta az 1966. évi állami Az első felszólaló dr. Mészöly költségvetésről szóló törvény- Gyula. Bács-Kiskun megyei képvi- javaslat tárgyalását. selő volt, majd Barcs Sándor buda­Az ülésen részt vett Kádár Já- pesti képviselő, hazánk külpoli- nos, az MSZMP Központi Bizott- tikai kapcsolatainak nemzetközi ságának első titkára, Kállai Gyű- aktivitásáról beszélt. Ezután Ti- la, a forradalmi munkás-paraszt liczki József, Heves megyei, Pap kormány elnöke, Fehér Lajos, János Veszprém megyei, majd Gáspár Sándor, Szirmai István, Martin János budapesti képviselő az MSZMP Politikai Bizottságé- szólalt fel. nak tagjai, s a Politkai Bizottság Ezután Péter János emelkedett póttagjai, a Központi Bizottság szólásra: Péter János külügyminiszter beszéde Éppen most, a jelenlegi nem­zetközi helyzetben különösen in­dokolt, hogy az országgyűlés en­nél a sajátságosán belpolitikai vi­tánál, a költségvetés tárgyalásá­nál nagy figyelmet fordítson a nemzetközi viszonyok alakulásá­ra is, — kezdte beszédét. Az egész eddigi vita főként belpolitikai viszonyainkkal fog­lalkozott, természetesen néhány utalással a nemzetközi helyzet­re is. Szükséges azonban éppen népgazdaságunk életével foglal­kozó parlamenti vitánk során a nemzetközi viszonyokat is fel­mérni. Itt élve Európa közepén, a múlt évszázadok során oly sok nemzetközi összeütközés tűzhe­lyén a magyar nép különösen ér­dekelt a nemzetközi feszültség békés, tárgyalásos rendezésében, a nemzetközi béke és biztonság kérdéseiben. Emellett Magyarország gazda­sági élete egyébként is különle­gesen érzékeny a nemzetközi vi­szonyok változásai iránt. Népgaz­daságunk életében nagy szerepet tölt be a külkereskedelem. Nem­zeti jövedelmünk 35 százaléka a külkereskedelemmel realizálódik. A most tárgyalás alatt lévő költ­ségvetés, ezzel együtt gazdasági életünk irányítási, mozgatási módszereinek átszervezésére irá­nyuló intézkedéseink, határoza­taink mind arra irányulnak, hogy a hullámzó nemzetközi viszo­nyok között, a feszültségek vál­takozó növekedése és enyhülése közepette stabilitást, egyenletes és rendszeres fejlődést biztosítsa­nak gazdasági, kulturális és po­litikai életünknek, az általános életszínvonal emelkedésének. Szoros összefüggés van tehát bel- és külpolitikánk között. A Magyar Népköztársaság képvise­leteinek tevékenysége az idősze­rű, konkrét nemzetközi vitás kér­dések kedvező megoldása érdeké­ben az utóbbi időben növekedett és talán hatékonyságuk sem je­lentéktelen. A mi ilyen tevékeny­ségünkről az aktuális kérdések­ben — amelyeken végeredmény­ben a jelenlegi nemzedék sorsa dől el — részben okkal, részben oktalanul, híreszteléseket is ter­jesztenek a nemzetközi sajtóban. Külpolitikai hatékonyságunk növekedésének magyarázata gaz­dasági és társadalmi eredmé­nyeinkben, végeredményben bel­politikánkban található. Abban található, hogy a szocialista vi­lágrendszerhez tartozunk és ab­ban, hogy ezt a korszakalkotó át- reodoavUÍést összes megrázkódta­tásaival az emberiesség maximu­mára irányuló törekvésben s a problémák megvitatásának sza­bad légkörével éljük át. Ilyen egészséges belpolitikai viszonyok nélkül nem lehetne olyan hatékony külpolitikai te­vékenységben élnünk, mint amilyennel részt veszünk — annak ellenére, hogy kicsiny ország vagyunk,, a nemzetközi aréna valódi gladiátoraihoz mér­ten — a nemzetközi események alakításában. Országgyűlésünk most, a máso­dik ötéves terv befejezésének és a harmadik ötéves terv kezdeté­nek a határmezsgyéjén ülésezik. A dolgozók becsületes helytállá­sát tükrözik az eredmények és ezt igénylik a tervek. Ugyan­akkor a nemzetközi helyzetnek is szerepe volt abban, hogy a második ötéves tervet — vagyis életünk legutóbbi öt évét — nem rossz eredményekkel zárjuk. Ha a mögöttünk levő öt-nyolc-tíz év alatt nem változott volna meg alapjaiban a nemzetközi erők viszonya a szocialista világrend- szer javára és nem bővültek vol­na gazdasági kapcsolataink, ak­kor harmadik ötéves tervünk haj­nala sokkal borúsabb lenne. Hogyan lehet valóban szaba­tosan meghatározni a jelenlegi nemzetközi helyzet fő jellegze­tességeit a háború és béke, a szo­cializmus és kapitalizmus, a füg­getlenség és gyarmati sors, a sza­bad ember^ élet és embertelen elnyomás erőviszonyai érzékelte­tésével? A nemzetközi helyzet jellemzé­sére ma ilyen kifejezéseket al­kalmaznak — érdekes módon egyöntetűen Keleten és Nyugaton, a szocializmus és imperializmus fővárosaiban egyaránt: — bo­nyolult, feszült, kiélesedett, ki­számíthatatlan veszélyekkel ter­hes. A jelzők különböző minősí­tő árnyalatai mögött különleges jelentőségű az, hogy ma a sánc­árkok, barikádok, a szemben­álló erők frontja mindkét olda­lán, tehát a szocialista világ- rendszer és az imperialisták fel­legváraiban, azonos szóhaszná­lattal jellemzik a nemzetközi viszonyokat. Az utóbbi időkben valóban nőtt a nemzetközi feszültség, de úgy, hogy az imperializmus agressziói­nak korlátok között tartására alkalmas erők is bebizonyítot­ták rendítbetetlenségiiket. Vagyis: fokozódott ugyan az utóbbi időben az imperialisták és gyarmatosítók agresszív tevé­kenysége, de ez, az agresszív ak­ciók sorozata a szocialista világ- rendszer és a gyarmati sorból felszabadult új országok meg­dönthetetlen erejébe ütközik. Ha összehasonlítjuk az impe­rialisták mai agresszióit a ko­rábbiakkal, tehát mondjuk pél­dául a vietnami konfliktust a koreai háborúval, a berlini vál­sággal, a szuezi intervencióval, az indokínai háborúval, a karib- tengeri válsággal, akkor azt kell mondanunk, hogy ma is feszült ugyan a nemzetközi helyzet, de. másként, mint korábban, a ha­sonlóan válságos időszakokban Valóban a harmadik világháború küszöbén álltunk a koreai háború időszakában, majd 1956-ban a szuezi válság és az akkori ma­gyarországi események idején, s a termonukleáris háború közvet­len veszélyének árnyékai' alatt voltunk a karib-tengeri válság izgalmas óráiban. Az lmperalísta hatalmak agresz- szivitása egyre gyengülő hatalmi helyzetből ismétlődik meg újra és újra, viszont az antiimperialista front egyre növekvő erővel vála­szol ezekre a támadásokra. A mai nemzetközi helyzetnek központi kérdése az Egyesült Ál­lamok délkelet-ázsiai agressziója és minden jó szándékú nemzet­közi összefogásnak az ma a fő feladata, hogy ezt az ag­ressziót megfékezze. A Magyar Népköztársaság min­den lehetőségét felhasználja, hogy a többi szocialista országgal és minden haladó erővel együttmű­ködve mind a három fronton tá­mogassa a vietnami népet az Egyesült Államok agressziója el­len. Az egyik front a Vietnami De­mokratikus Köztársaság védelme A másik front a dél-vietnami fel­szabadító harc. A harmadik front a politika és diplomácia frontja Kormányunk azért munkálkodik, hogy a vietnami nép minél keve­sebb véráldozattal, s az általános nemzetközi helyzet minél kisebb veszélyei között érje el a Viet­nami Demokratikus Köztársaság négy pontban, a Dél-Vietnami Felszabadítási Front öt pontban foglalt programjainak megvaló­sítását. Az Egyesült Államok mostani javaslataival kapcsolatban nagy vita folyik a nemzetközi életben, hogy ezekben vannak-e őszinte elemek, vagy az új támadások indoklását szolgálják. Mi termé­szetesen nem tudunk a szavak mögé látni. A cselekedetek min­denesetre a gyanakvást táplálják, így ezt táplálja a látványos dip­lomáciai utazások sorozata, ;: a bombatámadások felújításával való fenyegetőzés. Diplomáciai akciókat nem szokás nagydobra verni. Egyébként is éppen a béketárgyalásra tett javaslatok idején a korábbinál még gyor­sabb ütemben növelték a hadi erőt Dél-Vitenamban. Az Egyesült Államok javaslatainak az őszin­teségét senki más nem bizonyít­hatja, mint az Egyesült Államok maga: azzal, hogy a VDK elleni bombázás tervét fenntartás és fel­tétel nélkül elejti, és azzal, hogy a csapataik visszavonására vonat­kozó javaslatainak megfelelő in­tézkedésékét tesz. Péter János ezután így folytat­ta: — A Magyar Népköztársaság kormánya a jelenlegi nemzetközi helyzetben, a magyar nép alkotó életének szolgálatában arra törek­szik külpolitikai tevékenységével, hogy 1 részt vegyen minden olyan erő­feszítésben. amely mélyíti a szocialista országok együtt­működését, gazdagítja az úgynevezett harmadik világ fejlődő országaival a szocia­lista országok kapcsolatait. az • imperializmus . agresszióinak megfékezésére, a neokolonializ- mus ‘ veszélyeinek'' elhárítására, s‘ ugyanakkor a békés egymás mel­lett élés politikájának érvényesí­téséért küzdve fejleszteni igyek­szik gazdasági, kulturális és ál­lamközi kapcsolatait a fejlett ka­pitalista országokkal is. Péter János ezután részletesen foglalkozott az ENSZ munkájá­val, majd ezeket mondotta: Január 27-én kezdte meg is­mét működését a genfi 18 hatal­mi leszerelési bizottság. A szem­benálló frontok állásfoglalásai Péter János külügyminiszter beszél. néhány pontjának tisztázásán kí­vül, ülésezései végtelen soroza­tával eddig semmiféle lényeges eredményt nem ért el ez a bizott­ság. Az imperialista hatalmak jelenlegi agresszióik leplezésére használják a bizottságot is. Javas­lataik általában komolytalanok és azt a célt szolgálják, hogy el­tereljék a figyelmet a fegyver­kezési verseny szítására irányuló akcióikról. Mind a 18 hatalmi konferencia, mind az ENSZ-köz- gyűlés 20. ülésszakán megterve­zet leszerelési világkonferencia csak abban az esetben egyen­getheti az utat az általános és teljes leszerelés felé, ha az ENSZ alapokmányában előírt együttműködést és közös fe­lelősségvállalást sikerül meg­teremteni a különböző rend­szerű nagyhatalmak között. A szocialista országok részvét tele és hatékonysága a nemzet-* közi életben — mindenféle vita és meghasonlás ellenére — nőt- tön nő. Éppen ma, a megtévesz­tő és sokszor megzavaró nega­tív látszatokkal szemben annak a tételnek az érvényességét, és egyre növekvő erejű érvényessé­gét, láthatjuk igazolva, amelyet az 1960. évi moszkvai nyilatko­zat így fogalmazott meg: „A szo­cialista világrendszer a történel­mi események meghatározó té­nyezőjévé válik”. A világtörténelemben példát­lan az a gazdasági fejlődés, ame­lyet a szocialista országok a szo­cialista rendszer építésének kez­dete óta elértek. Mostanában szo­kás beszélni egyik-másik nyugati országgal kapcsolatban prosperi­tásról. Nem egyszerűen prospe­ritásnak, hanem nemzedékek és évszázadok elmaradottságát fel­számoló példátlan fejlődésnek kell nevezni azt, ami a szocialis­ta országokban végbemegy — mindenféle zavar, nehézség és hullámzás ellenére. Ezután számadatokat sorolt fel arról, hogy az európai szocialis­ta országok régi helyzetükhöz és a nyugat-európai országokhoz vi­szonyítva, éppen a szocialista társadalmi viszonyok következ­tében, milyen fejlődést értek el, — A szocialista országok gaz­dasági és politikai együttműkö­dése fejlesztésének szolgálatá­ban megnövekedett az utóbbi időben az állami és pártvezetők kölcsönös látogatásainak gyakori­sága — folytatta. — Ezeknek a látogatásoknak a jellege mosta­nában sokat változott, külsősé­geiben kevésbé látványos, sokkal egyszerűbbé lett. Az eszmecserék és a megállapodások hatékony­sága viszont megnőtt. Ebben a vonatkozásban mind pártunk Központi Bizottságának, mind kormányunknak a nemzet­közi tárgyalásait figyelembe kell venni, mert ezek egyaránt szer­ves részei Népköztársaságunk külpolitikai tevékenységének. A részletekre kiterjedő teljesség igé­nye nélkül a Távol-Kelettel kez­dem. Pártdelegációnk Fock elvtárs vezetésével a múlt év őszén Viet­namban és Koreában járt, köz­ben Pekinget is érintette. Ez a látogatás kölcsönös megértés, a közös akcipk ügyét szolgálta s kezdetévé lett vezető testületek és vezető személyek kölcsönös látogatásainak. Ezt megelőzően, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének vendégeként én is töltöttem né­hány napot Koreában. A hasz­nos véleménycserék kedvező kül­politikai együttműködés lehetősé­geit ígérik több vonatkozásban. A párt- és kormánydelegáció mongóliai látogatása idején Ká­dár elvtárs vezetésével barátsági és együttműködési szerződést hoztunk létre országaink között, s fokoztuk együttműködésünket a nemzetközi munkásmozgalom egységének és a szocialista or­szágok kapcsolatainak munkálá- sa terén. A Szovjetunió, Bulgá­ria, Csehszlovákia, Kuba, Len­gyelország, a Német Demokrati* (Folytatás a 2. oldaléllé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom