Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

iSőó. január 26. ' TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Több mint egy hónapi bér lesz a nyereségrészesedés Február 15-ig köthetnek kiegészítő árvízbiztosítást a termelőszövetkezetek v,A legizgalmasabb kollekció, amit eddig láttam” — írta a múlt év végén a The Shoe News 12. számában egyik ismert cipő­ipari szakember. A világszerte előkelő helyen emlegetett szaklap már nem első alkalommal fog­lalkozott a Tolna megyéből kül­földre került cipőkkel. Hogyan kezdődött a hírnév, s _ mi tette híressé a Tolna megyei Áruterme­lő Cipész Ktsz termékeit? S ál­talában mi az oka, hogy ebben a tíz éve magáról hallatni engedő szövetkezet IMMÁR VILÁGHÍRŰ LETT? S nemcsak ez az angol szaklap, hanem más keleti és nyugati szak­lapok is egy-egy kiállítás alkal­mával dicsérően emlékeznek meg a bonyhádi könnyű cipőkről. Nehéz a kezdetre visszaemlé­kezni, hisz 1952, óta, amikor 25 szakember szövetkezett, csak lyu­kas cipőket javítottak itt, s ma már 150 dolgozó, közöttük 100 szakmunkás, ezek között húsz sa­ját nevelésű, gondoskodik arról, hogy az idén 12 millió forint ér­tékű cipő jusson el 13 nyugati országba.' Minden valószínűség szerint az idén a kuwaiti sejk valamelyik arájának, vagy talán mindannyi­nak lábán bonyhádi cipő fog dí­szelegni, s csakúgy a Sierra Leone-i üzletekben, Hollandiában, Angliában ezeket, a könnyű cipő­ket fogják keresni, mert már megszokták 1960 óta, hogy Bony­Az eltelt évben huszonhét ba­ranyai és kilenc Tolna megyei termelőszövetkezet az iregszem- csei Délkelet-dunántúli Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet kutató- csoportja által kikísérletezett módszerrel termesztett tömeg­takarmányt. Holdanként hatszáz mázsányi zöldtakarmányt is be­takarítottak egy-egy holdról, há­romszori termést nyertek egy­azon területről. A nagy tömegű, tápdús takar­mányt a korábbinál jóval kisebb vetésterületen termesztették, s a felszabadult földeken kukoricát vethettek, abraktakarmányt nyer­tek. A nagyüzemű eredmények azt jelzik, hogy ez a termeszté­si eljárás könnyít a takarmányo­zási gondokon. Az idén Baranya és Tolna megyében mintegy száz termelőszövetkezetben alkalmaz­zák az iregszemcsei módszert, s megpróbálkoznak vele Somogy megye több közös gazdaságában is. Az iregszemcsei módszer ta­pasztalatait megtárgyalják orszá­gos tanácskozáson is. Január 27­A boltokban egy idő óta meg­szűnt a zománcedények szokott választéka, s gyakran jónéhány üzletet végig kell járnia a vásár­lónak, hogy a keresett nagyságú, színű edényhez jusson. A Zo­máncipari Művektől kapott tájé­koztatás szerint ezúttal nem meg­növekedett keresletről van szó, hanem arról, hogy átmenetileg a gyártás csökkentésére kénysze­rültek. Az utóbbi időben nem három, hanem csak két helyen, Bonyhádon és Budafokon készül zománcedény, a Lampartban vegyipari edények gyártására tér­tek át, a hazai igény évente kö­rülbelül 6000 tonna, ezzel szem­ben az idén is csak 4300 tonna zománcedényt tud a két gyár a kereskedelemnek szállítani. Gyár­tási vonaluk nagyrésze alkalmas volna ugyan az igények kielégí­hádról mindig csak jó minőségű cipőt küldenek. Az év elején egy holland üzlet­ember járt a ktsz-ben. Nem akar­ta elhinni, hogy itt és így, ilyen körülmények között csinálják azo­kat a cipőket, amelyekért külföl­dön szinte egymást törik a szé­pet szerető nők. — S itt Magyarországon? Szelesi László, a szövetkezet el­nöke széttárja a karját: — Sajnos... Töménytelen meny- nyiségben tudnánk ezeket a cipő­ket eladni, de csak annyi csöp­pen, ami esetleg visszamarad egy külföldi szállítmányból. — Tehát a hazai piacra kerül az, amit a nagyüzemek csinál­nak, s a mi termékünk meg kül­földre, mert így gazdaságos a.z országnak. Modelljeink nem tit­koltak a hazai kereskedelem előtt, a 17 nagy cipőgyár szakemberei ismerik ezeket. Csak gyártani kell. No persze anyag is kell hoz­zá. Éppen azért hozták létre az ilyen kis tételekben exportra ter­melő szövetkezeteket, hogy kiak­názzák azokat a hatalmas lehe­tőségeket, amelyek — természe­tesen csak a jó minőségű, határ­időre szállított cipőkre vonatkoz­nak — „mozogni” tudnak a kül­földi igény szerint. Ez a „mozgás” azután SOK-SOK MUNKÁT TAKAR. A vezetők rengeteg utazását, tu* catnyi szaklapban való jártassá­én Budapesten, a Technika Há­zának nagy előadótermében — V. Szabadság tér 17. — „A takar­mánykeverékek korszerű tér- mesztési rendszere” címmel ta­nácskozást rendez a Földművelés- ügyi Minisztérium Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatósága és a Magyar Agrártudományi Egyesü­let Keserű János miniszterhelyet­tes részvételével. Ezen az ireg­szemcsei tömegtakarmány-ter- mesztést bevezetett tsz-ek vezetői, szakemberei közlik tapasztalatai­kat, s a takarmánytermesztés és felhasználás időszerű kérdéseiről dr. Kurnik Ernő, a mezőgazda- sági tudományok doktora, az iregszemcsei intézet igazgatója is előadást tart. Felkért hozzászólók Tolna megyéből Péti János, a ta­mási Vörös Szikra elnöke, Kővá­ri Gyula, a kocsolai Vörös Csil­lag Tsz főagronómusa, Garay Miklós, a nagykónyi Haladás el­nöke, Molnár Károly, a faddi Le­nin Tsz főállattenyésztője és Vaj­da István, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának vezető- helyettese lesznek. tésére, zománcozó apparátusuk, mindenekelőtt az égetőkemencék átbocsátóképessége azonban ki­csiny. Ezt a viszonylag kis kapa­citást is erősen igénybe veszi a zománcozott tűzhelyek gyártásá­nak erőteljes növekedése. A Sal­gótarjánban készülő tűzhelyek egy részét Budafokon kénytele­nek zománcozni. A helyzet rövidesen lényege­sen javul, mert a salgótarjáni tűzhelygyárban ez év első felében új alagút-kemencét építenek, az év végére pedig a bonyhádi edénygyár új kemencéje is fel­épül. Az utóbbi évente 2200 ton­na zománcozott edény kiégetésé­re lesz alkalmas, s így 1967-ben ismét megfelelő mennyiségben és választékban tudnak szállítani zománcedényeket a kereskede­lemnek. gát és leleményességét kívánja; Mert hogy érhettek volna el egy év alatt 60—70 forintos önkölt­ségcsökkentést egy-egy cipőmo- dellnél, ha nem ezek, s még a jó szervezés révén. Persze a munká­sok is ott állnak a vezetők mel­lett, hisz ők is megtalálják szá­mításukat. Általánosnak számít, ha egy munkásnő 2000 forintot ke­res egy hónapban. Külön modellező csoport, amo­lyan műszaki fejlesztő gárda, Pir­ka Ernő modellőr vezetésével gondoskodik, hogy a termékek állandóan váltsák formájukat, hogy a külföldi cég emberének a gondolatát is egy tárgyalás al­kalmával, már kész cipőben tár­ják elé. Spekulatív emberek ezek a bonyhádiak. Mert hogy találták volna ki anélkül azt az igen kere­sett cikket, amelynek talán mi hazai fogyasztók bóvlinak nevez­nénk, de külföldön igen keresett: gumitalpas gyermek korcsolyaci­pő. Tízezer párat küldenek belő­le külföldre. Már hozzáfogtak ké­szítéséhez a szekszárdi ktsz-ben. A szövetkezet idei termelésének körülbelül 90 százaléka jut kül­földre. S ebben a vonatkozásban a legnagyobb exportőrnek keli tekinteni, hisz nincs a megyében még egy olyan üzem, amely ter­mékeinek hasonló százalékát jut­tatná el külföldre, főleg nyugati országba. Néhány héttel ezelőtt egy nyu­gati kereskedő Bonyhádra küldött egy pár jéghoki-cipőt, levélkísé­rettel: Tudnának-e ebből, meny­nyit, s mikorra gyártani? Ment a levél: tudunk, ennyiért, ekkor­ra. Jött a visszaigazolás: várjuk a szállítmányt. IGÉNYESEK, DE FIZETNEK IS A KÜLFÖLDIEK. S ha mód van rá, hogy az igénye­ket gyorsan, kiváló minőségben készített cipőkkel kielégítsék, természetes, hogy csinálni kell. Érdemes exportra termelni. Meg­éri a fáradságot, vezetőnek és munkásnak — 25 ezer forint cél­prémiumot kaptak a harmadik negyedévben egy exportszállít­mány lebonyolításáért. No és az egész szövetkezetnek megérte, mert másfél hónapi nyereséget is fizetnek. Érdemes exportra jól Láttam egy kisfilmet, amely azt mutatta be, hogyan fertő­ződnek meg az emberek egy tbc-s tehéntől fejt tejen keresz­tül. A tbc-ről különösebben nem kell beszélni, legfeljebb arról, hogy államunk évről év­re tekintélyes összeget fordít ennek a betegségnek a felszá­molására. Viszont addig nem le­het teljes egészében felszámolni ezt a betegséget — mint a himlőt, a többi egykor annyira pusztító fertőző bajt — az em­berek között, amíg ezt meg nem szüntetjük az állatállo­mányban, és elsősorban a te­henészetekben. A . tej az egyik, legáltaláno­sabban fogyasztott táplálék, a kórokozókat tehát a legszéle­sebb körben terjesztheti. Hi­szen még a tejtermékekben is ki lehet sokszor mutatni a ba- cilusokat. Most már évek óta komoly erőfeszítéseket tesznek állami gazdaságok, termelőszövetkeze­tek, a szakigazgatási és egész­ségügyi szervek, hogy negatív tehenészetek kialakításával, a pozitív egyedek kiselejtezésével felszámolják az úgynevezett Bovin-ibc-t. Ez az erőfeszítés anyagi és szellemi egyaránt. Az anyagi; a negatív állatok termelésbe állítása, a negatív tejért fizetendő felár. A szel­lemi: az a felvilágosító munka, A tavalyi árvíz egyik megszív­lelendő tanulsága volt, hogy a ter­melőszövetkezeti vagyonbiztosítás eddigi feltételei nem elégítik ki az árvízhiztosítási igényeket. Az 50 százalékos térítés csak részben nyújtott anyagi alapot a károsult közös gazdaságok talpraállásához, újjáépítéséhez. Súlyos nehézsége­ket okozott az is, hogy a biztosí­tás nem vonatkozott az árvízzel összefüggő elháríthatatlan vízká­rokra. A kormányzat a rendkívüli helyzetre való tekintettel 1965-ben ugyan engedélyezte ezek részbeni megtérítését, a biztosító kifizetett- 130 millió forintot, de ez nem kö­vethető példa a jövőre nézve; Az Állami Biztosító most a ta­pasztalatok alapján átalakította az árvízbiztosítást, kiszélesítette a biztosítási lehetőségeket. Az árvízkárosult termelőszö­vetkezetek újjáépítése érdeké­ben, 1966. január 1-től 100 szá­zalékban megtérítik a közös gazdaságok nyilvántartásában szereplő épületek, felszerelé­sek, gépi berendezések, (álta­lában az állóeszközök, — ki­véve az ültetvények) árvízká­rait. Ezért a kockázatbővíté­sért a biztosító külön díjat nem számít fel. Az állatállományban (szarvas- marha, ló, sertés, juh) bekövetkező árvízkárok balesetnek minősülnek, ezeket a biztosító az állatbiztosí­tás alapján téríti meg. A közös gazdaságok ültetvényei­re és egyéb vagyontárgyaira ezen­túl is az 50 százalékos térítés vo­natkozik, de a termelőszövetkeze­tek kiegészítő biztosításokkal na­gyobb anyagi biztonságot szerez­hetnek árvíz, vagy vízkár esetére is. Az Állami Biztosító az össze­vont vagyonbiztosítással rendel­kező tsz-ek számára bevezette a 30 százalékos kiegészítő árvízbiz­tosítást. Ennek alapján a növé­nyek lábon álló, illetve leszedetlen amelyet ennek érdekében az orvosok, állatorvosok, külön­böző szervek kifejtenek. Ez a befektetés viszont csak akkor gyümölcsöző, ha a vele járó követelményeknek min­denben, mindenkor szigorúan eleget tesznek. Vajmi keveset ér akkor az egész törekvés, ha előfordul — mint egyik tsz-ben, — hogy a már külön Kialakított negatív és a pozitív istállóból a növendékeket egy istállóban he­lyezték el. Vagy; a rendelkezé­sek szerint a tejátvevő helyeken külön kell gyűjteni a pozitív és a negatív tejet. De mit ér az egész, ha mindkettőt ugyan­azon mérőedényben veszik át? Bár az átvevőben tejet vásárló lakosság negatív tejet kap, de az csak elméletben negatív. Gyakorlatilag fertőződhet, a közös méröedényen keresztül. A helyes gyakorlat az lenne, ha a falusi ellátatlanok is a tejüzem által pasztőrözött tejet kaphatnák. Bár, még az is be­látható időn túli kívánalom, hogy a szekszárdi, bonyhádi, dombóvári, és más nagyobb községek fogyasztói is a sokkal higiénikusabb, könnyebben ke­zelhető palacktejet kapnák. A csecsemőtejröl nem is beszélve, holott nagyon sok kisgyerme­kes anya szívesen vállalná a csecsemőtej nagyobb árát is. A palacktej árusításának első­termésében, valamint az állóesz­közöknek nem minősülő egyéb va­gyontárgyakban keletkező árvíz­károk esetén nem 50, hanem 80 százalékos kártérítésben részesül­nek. E kiegészítő árvízbiztosítás díja a növénytermelés összértéké­nek 2 százaléka; A buzgárok, töltésszivárgások, csurgások és más az árvízzel ösz- szefüggő vízkárokra az árvízbiz­tosítás nem terjed ki, de a jövő­ben külön díj ellenében a terme­lőszövetkezetek ezekre is köthet­nek 50, illetőleg 80 százalékos ki­egészítő vízkárbiztosítást is. A 80 százalékos vízkárbiztosítást csak azok a gazdaságok vehetik igény­be, amelyek 30 százalékos kiegé­szítő árvízbiztosítással is rendel­keznek. A vízkárbiztosítás díja a növénytermelés összes értékének 4, illetőleg 6,4 százaléka. A biztosítás továbbra sem ter­jed ki az esőzés, hóolvadás, pangó vizek által okozott károkra; Köztudomású, hogy a termelő- szövetkezetek terveit csak február végén, március elején hagyják jó­vá, így az Állami Biztosító az ösz- szevont vagyonbiztosítás adatfel­vételét csak március végén, április elején tudja megkezdeni. A sok éves tapasztalatok szerint azonban az árvizek már korábban bekö­vetkezhetnek, ezért az új kiegé­szítő árvízbiztosítások megkötésé­re már előbb szükség van. Az Al­pokra, Kárpátokra nagy tömegű hó hullott idén télen is. A Vízügyi Főigazgatóság tájékoztatása sze­rint az árvizek általában február közepén, március elején kezdőd­nek. Reméljük, 1966-ban baj nél­kül zajlik le az olvadás, de ezt nem tudhatja előre senki sem; Ezért az Állami Biztosító lehe­tővé tette, hogy az adatfelvétel előtt, február 15-ig nyilatkoz­zanak a termelőszövetkezetek, hogy milyen árvíz-, vagy vízkár­biztosítással kívánják kiegészíteni vagyonbiztosításukat; sorban akadálya a töltőberen­dezés és a kellő mennyiségű palack hiánya. Találkozunk olyan érvekkel is, hogy a lakos­ság ott is, ahol már történtek lépések a palacktej bevezeté­sére', továbbra is inkább a kannatejet vásárolja, mert az néhány fillérrel olcsóbb. (Bár, annak idején sokan megmarad­tak a petróleumlámpa mellett, akkor is, amikor házuk előtt ott világított a villany). Ám, ha már annyi anyagi és szellemi energiát fektetünk az emberi és állati tbc felszámo­lására, ideje lenne továbblépni. Még akkor is, ha az elmúlt esz­tendőben az ellátásban nehéz­séget okozott a száj- és köröm­fájás. Meg kellene találni a le­hetőségeket, hogy egyelőre a megyeszékhelyen juthassanak a fogyasztók palackozott tejhez, csecsemőtejhez. Es aztán kiter­jeszteni ezt a kört... Még akkor is, ha egyelőre kevesen vásárolnák, vagy talán nem is olyan kevesen? Miért ne lehetne a fogyasztók ízlését, igényeit a tejboltokban is úgy alakítani, mint a bútor-, vagy a ruhaüzletben? Vagy várjunk arra, amíg rá­jönnek, hogy a drágább az ol­csóbb, és egyelőre maradjon minden a régiben? Bl Mintegy száz dunántúli tsz iregszem­csei módon termeszt takarmányt — Országos tanácskozáson tárgyalják meg Miért kevés a zománcedény ? dolgozni. Pálkovács Jenő Kannatej ? Palacktej ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom