Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

1965. december 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Fock Jenő nyilatkozata (Folytatás a 2. oldalról) nyak. Az idegenforgalom növeke­dése ugyancsak megkívánja, hogy a hazai fogyasztói árarányokat közelítsük a környező országokban érvényes árarányokhoz. A hazánk­ba irányuló turistaforgalom növe­kedése a népgazdaság számára igen előnyös, de jövedelmezőségét csökkenti, ha a legfontosabb élel­miszereket, a húsféléket az ide­utazók az állam számára jelentős veszteséget magában foglaló ára­kon vásárolják. Ezenkívül — mint ismeretes — sokan a külföldi uta­zások során az árarányokban meg­levő nagymértékű eltéréseket üz­letelésre használják ki. A marhahús árának átlagos 50 százalékos emelkedésével szem­ben a sertéshús árát ennél ki­sebb mértékben, átlagosan 30 százalékkal emelik. Az emel­kedést indokolják a termelési költségek és a marhahúshoz vi­szonyított árarányak. Számottevő­en csökken viszont a zsír és a szalonnafélék ára. Ez azonban nem ellensúlyozza, legfeljebb né­miképp csökkenti a húsáremelé­sek kihatását; KÉRDÉS: A jövő évben egyéb árin­tézkedésekre is sor kerül, Kér­jük, szóljon ezekről is néhány szót. VÁLASZ: Mint a jövő évi tervről szóló közleményből kitűnik, a már em­lítetteken kívül három területen történik árváltozás. Növekszenek a városi helyi közlekedési díjak és a szilárd tüzelőanyagok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árai, — a gáz- és villanyárak te­hát változatlainok maradnak — viszont csökken egyes textiláruk, ruházati cikkek ára. Az áremelkedést mindkét eset­ben az indokolja, hogy a mai árak messze nem fedezik a tényleges költségeket. A jelenlegi áremelés a tüzelőanyagoknál mintegy 40 százalékkal, a budapesti közleke­désnél pedig 50 százalékkal csök­kenti az állami ártámogatást. Nyilván sokan szeretnék tudni oontosan hogyan alakulnak majd az érintett árak. Az árjegyzékeket, viteldíjtarifákat azonban még ez­után fogják kidolgozni; A helyi közlekedés díjbevételét — a mai forgalmat figyelembe véve — a tarifaemelés évi 300 millió forint­tal növeli. A tarifamódosítást egy­ben egyszerűsítésre is fel kell használni. Ilyen egyszerűsítés le­het az átszálló jegyek megszünte­tése. A tarifaemelés során feltét­lenül törekedni kell arra, hogy a dolgozók és a tanulók hetijegyé­nek ára kevésbé növekedjék. A tarifaemelés valószínűleg csökken­ti majd a zsúfoltságot, s így leg­alábbis a bevezetés utáni első év­ben az említett 300 millió forint­nál kisebb többletbevétel valósul meg. Szerintem azonban ez nem lesz baj, hiszen a zsúfoltság csök­kentésével kényelmesebbé válik az utazás. Az új viteldíjak június 1- től lépnek életbe, van tehát még idő a leghelyesebb megoldás ki­dolgozására. Azt hiszem, a ruházati cikkek árleszállításának helyességét nem kell különösebben indokolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 száza­lékkal szállítják le, s ezzel a ru­házati cikkek árszínvonala összes­ségében mintegy 4 százalékkal csökken. Ez a csökkentés évi mintegy 700 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. Az árleszállítással érintett textil­áruk, cipőféleségek részletes ár­jegyzékeit az illetékes szervek ezután állapítják meg. A felsoroltakkal érintettem mindazokat az árintézkedéseket, amelyekre 1966-ban sor kerül. KÉRDÉS: Hogyan befolyásolják a dol­gozók életszínvonalát a terv­be vett ár -és bérintézkedések? VÁLASZ: Ahogy a hivatalos tájékoztató is hangsúlyozza, a Minisztertanács által elhatá­rozott ár- és bérpolitikai, vala­mint szociális jellegű intézke­dések kihatása, összességében kiegyenlíti egymást. Az intézkedések célja nem az állami bevételek növelése volt — ezek e forrásból nem is növeksze­nek —, hanem a helyesebb és ösztönzőbb ár- és bérarányok ki­alakítása, egyes jelenlegi feszült­ségek csökkentése. A jövedelemnövelő és jövede­lemcsökkentő intézkedések hatása — mint ezt a tájékoztató közli —, egyaránt mintegy 3—3 milliárd forint. Az intézkedések hatása azonban nemcsak az egész lakos­ságra nézve egyenlítődik ki, ha­nem ezen belül a munkás és al­kalmazott népességire vonatkozóan is. A munkásokat és alkalmazotta­kat érintő árváltozások egyenlete, valamint az 1700 forintnál maga­sabb keresetűek nyugdíjjáruléká­nak progresszív emelése ugyanis mintegy 2,8 milliárd forint több­letkiadással jár. Ezt azonban ösz- szességében visszakapják, hiszen a bér- és nyugdíjintézkedések mintegy kétmilliárd forinttal, a családi pótlék emelése pedig mintegy 800 millió forinttal növeli a bérből és fizetésből élők jövedelmét. A parasztság életszínvonalát kevésbé érintik a fogyasztói ár- intézkedések, sokkal inkább a felvásárlási árak emelése. Meg kell azonban mondani, hogy a felvásárlási ár emelésének na­gyobb része — mintegy három­negyede — nem a parasztság életszínvonalának közvetlen eme­lését szolgálja, hanem a termelő- szövetkezetek tulajdonában lévő gépi felszerelés saját erőből tör­ténő felújításához nyújt fedeze­tet. Az új felvásárlási árak va­lószínűleg csak a későbbi évek­ben növelik nagyobb mértékben a parasztság életszínvonalát ami­kor — a magasabb termelői árak ösztönző hatására — jelentősen emelkedni fog a termelés, külö­nösen az állattenyésztés színvo­nala. összegezve tehát: közepes termés esetén a jövő évben a parasztság életszínvonala előre­láthatólag ugyanolyan mérték­ben emelkedik, mint a bérből és fizetésből élő dolgozóké. KÉRDÉS: Mint Fock elvtárs említette az intézkedések összegszerűen ugyan kiegyenlítik egymást, hatásuk azonban várhatóan eléggé eltérő lesz az egyes családokra, dolgozó rétegekre. VÁLASZ: Ez valóban így van. A béremelési intézkedések kö­vetkeztében a számítások sze­rint mintegy 800 ezer dolgozó keresete jelentősen nő. Igaz a bér­emelés hatását valamelyest csök­kentik az árintézkedések, de a reálbéremelés értéke ezeknél a rétegeknél így is számottevő, és javítja a bérarányokat. Más munkás- illetve alkalma­zotti családoknál a különböző intézkedések hatása kiegyenlíti egymást, nem kis számban lesz­nek azonban olyan családok, el­sősorban a jobban kereső, na­gyobb jövedelmű rétegekben, ahol átmenetileg csökken a reál- jövedelem. Az intézkedések ki­dolgozásakor messzemenően te­kintettel voltunk az alacsonyabb keresetűek helyzetére. Erre utal, hogy csökkentettük a zsír és a szalonnafélék árát; mindkettőnek az alacsonyabb keresetűek ház­tartásában van nagyobb jelentő­sége. A ruházati cikkek közül is elsősorban az alacsonyabb kere­setűek által vásárolt cikkek árát csökkentjük. A nyugdíjjárulék progresszív emelése viszont a nagyobb keresetűeket érinti. Valószínűleg felvetődik, hogy a magasabb keresetűek nyugdíj­járulékának emelése a keresetek kiegyenlítődése, az „egyenlősdi” irányába hat; s hogy ez össz­hangban van-e a szocialista bére­zés elveivel és a gazdasági irá­nyítás reformjában körvonala­zott elképzelésekkel? A szocialis­ta bérezésnek valóban alapvető elve, hogy aki többet ad a nép­gazdaságnak, az többet is keres­sen. Mostani intézkedésünk né­melyike — statikusan vizsgálva — ezzel valóban nincs összhang­ban. Figyelembe kell azonban vennünk bizonyos szociális szem­pontok elsőbbségét, tehát azt, hogy az intézkedések terhei mi­nél kevésbé érintsék az alacso­nyabb jövedelműeket. Ugyan­akkor a gazdasági irányítás re­formjával kapcsolatban több in­tézkedésen dolgozunk, amelyek a szocialista bérezés említett he­lyes elvét messzemenően érvény­re juttatják. így a vállalatok na­gyobb anyagi önállósága lehető­séget nyújt majd a kiemelkedő teljesítmények fokozott anyagi elismerésére. Az új prémiumrend szer már a jövő esztendőben na­gyobb lehetőséget ad e tekin­tetben a jobb munka elismerésé­re. KÉRDÉS: Az eddigiekből kitűnik, hogy hogy a Minisztertanács hatá­rozatában szereplő ár-, bér- és egyéb intézkedések hatása vég­ső soron kiegyenlíti egymást. A jövő évi népgazdasági terv ugyanakkor a munkások és alkalmazottak reáljövedelmé­nek 3,5, reálbérének 1,5 száza­lékos növekedését irányozza elő. Hogyan valósul ez meg? VÁLASZ: A jövő évi terv az ismertetett intézkedésektől függetlenül tar­talmazza az életszínvonalnak a kérdésben szereplő növekedését. Így, az említett kétmilliárd forint bér- és nyugdíjemelésen felül a munkateljesítmények és a mun­kások és alkalmazottak számá­nak mintegy 38 ezer főnyi nö­vekedésével összhangban, körül­belül 2,3 milliárd forinttal emel­kedik a bérből és fizetésből élők keresete. A különböző szociális juttatások növekedése az 1965. júliusában felemelt családi pót­lék egész évi hatása szintén reál­jövedelemnövelő tényező. Mindez 3,5 százalékkal, össze­sen több mint 4 milliárd fo­rinttal növeli a bérből és fize­tésből élők reáljövedelmét. A termelékenység gyorsabb nö­velésével további terven kívüli lehetőség nyílik arra, hogy a központilag elhatározottakon túl, az üzemek bérkorrekciókat hajt­sanak végre. Ezt szolgálja az is, hogy a vállalatok a tartós lét­számcsökkentéssel megtakarított béralapnak 75 százalékát fordít­hatják a dolgozók fizetésének növelésére, valamint jutalmazá­sára, az eddigi 50 százalék he­lyett. Az üzemek az eddiginél jobban érdekeltek az export nö­velésében és az import csökken­tésében. Ez remélhetőleg ugyan­csak azt eredményezi, hogy bér­emelésre és jutalmazásra is felhasználható terven felüli összegekhez jutnak. KÉRDÉS: A húsárak emelése nyilván módosítja a háztartások ét­rendjét. Hogyan elégítjük ki a más élelmiszerek iránt várható megnövekedett igényeket? VÁLASZ: A disznó- és marhahús fogyasz­tásának várható csökkenését mindenekelőtt több tojás és ba­romfi fogyasztásával lehet pó­tolni. Intézkedéseket teszünk, hogy e cikkekből megfelelő le­gyen az ellátás, és az árak ne emelkedjenek. Jelenleg mindkét cikkből elég jelentős exportunk van. A marhahús a tőkés piaco­kon jó exportcikkünk. Ha ebből többet tudunk exportálni, a ba­romfi és a tojás kevésbé gaz­daságos exportjának csök­kentésével, ez utóbbiak­ból jobban el tudjuk látni a hazai piacot. Terveink szerint, 1966-ban az ideinél körülbelül 30—40 százaiéval több baromfit juttatunk a haza' fogyasztóknak. Ami a zöldség- és gyümölcs­ellátást illeti, joggal reméljük, hofv közepes időjárás mellett az ideinél legalább 30 százalékkal nagyobb lesz a zöldség- és gyü­mölcstermelés ; ennek következ­tében az ez évihez képest csök­keni fognak az árak. A hazai ellátás követelményeit a cikkek exportjánál is lényegesen jobban figyelembe vesszük, mint ebben az esztendőben. KÉRDÉS: A tájékoztatóból kitűnik, hogy a jövő évi bér- és ár- intézkedések zöme csak febru­ár 1-től, egy részük még ké­sőbb kerül bevezetésre. Mi indokolja, hogy az eddigi gya­korlattól eltérően már most nyilvánosságra hozták a terv­be vett intézkedéseket? VÁLASZ: Árintézkedéseknél ez valóban szokatlan. Ügy gondoltuk azon­ban, hogy helyes, ha éves tervünk nyilvánosságra hozatalakor teljes összefüggésükben a dolgozók elé tárjuk szándékainkat. A rész­letes árjegyzékek — ahogy már említettem — csak a későbbiek­ben készülnek el és csupán a bevezetés napján kerülnek nyil­vánosságra. A Központi Bizottság novem­beri ülésén, a gazdasági irányí­tás reformjával kapcsolatban, már nyíltan szóltunk életszín­vonal-politikánk irányelveiről és a nyilvánosságra hozott beszá­moló is említi az ár- és kere­seti arányok fokozatos megvál­toztatásának szükségességét. A tiszaszederkényi gyáravató ünnepségen összegyűlt több ezer hallgató előtt én már nyíltan beszéltem az ármódosításokra vonatkozó, akkor már jórészt kialakult elképzeléseinkről. Vi­szont a liszt, a kenyér, a cukor, a zsír árának emelkedé­séről elterjedt híreket cáfoltam, mert ezek a híresztelések akkor sok helyen bizonyos mértékű felvá sárláshoz vezettek. Mivel hatá­rozatok akkor még nem voltak, a sajtó csak egy-két kiragadott — s éppen ezért, sajnos félreért­hető — mondatban utalhatott beszédemnek erre a részére. Ez a „rövidítés” azonban, enyhén szólva, nem túl jól sikerült. Népünk felnőtt, öntudata erő­södött. Joggal bízunk abban, hogy meg fogja érteni intézke­déseink célját, amely a népgaz­daság továbbfejlesztését, a dol­gozó nép érdekeit szolgálja. A pártnak és a kormánynak az a kérése, hogy járuljon hozzá minden dolgo­zó jövő évi tervünk hiányta­lan megvalósításához, munká­ja hatékonyságának fokozásá­val, a termelés újabb sikerei­vel — fejezte be nyilatkozatát Fock Jenő. A kambodzsai miniszterelnök-helyettes látogatásai Són Sann, kambodzsai mi­niszterelnökhelyettes szombaton látogatást tett Kisházi Ödönnél, az Elnöki Tanács helyettes el­nökénél, Fehér Lajosnál, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesénél, László Andornál, a Magyar Nem­zeti Bank elnökénél, valamint dr. Hetényi Istvánnál, az Or­szágos Tervhivatal élnökhelyet- tesénél. A tárgyalásokon a felek véleménycserét folytattak a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. (MTI) Leszállt a Gemini—7 Szombaton, magyar idő szerint délután 3 óra körül a Bermudák­tól 1000 kilométernyire dél-nyu­gatra az Atlanti-óceán vízére ért a Gemini—7 űrhajó. Utasai — Frank Bormann és James Lövell — kéthetes űrutazásukkal új re­kordot állítottak fel. Az űrkabin egy 27 méteres ha­talmas ejtőernyővel a Wasp re- pülőgép-anyahajótól 19 kilométer távolságra ereszkedett le az At­lanti-óceán vízére. Bormann és Lövell magyar idő szerint 14.23 órakor gyújtotta be a Gemini—t fékező rakétáit. E pillanatban az űrhajó az Egyenlítő fölött, a Fü- löp-szigetektől 5000 kilométerre kelet—délkeletre tartózkodott. Az űrhajó Texas fölött lépett a Föld légkörébe. A Wasp anyahajó magyar idő szerint 15 óra 37 perckor vette fedélzetére Bormant és Lövellt. A rhodesiai helyzet miatt ríadókészültségben a zambiai hadsereg. (Rádiótelefoto — MTI.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom