Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-08 / 289. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1985. december 9. CIRCUS Festik az irodát Azért Circus, mert ha azt írom. hogy Cirkusz, akkor az olvasó tovafut írásomon. így talán elolvassa. A cirkusz mindig hennem tartja varázsát. A minap is, éppen Bonyhád községben időztem, s volt időm egy cirkusz költözködésének szemlélésével eltölteni. A cirkusz természetesen nem egy holmi, jött-ment, ugribugri társaság, hanem gépesített, lakókocsis és nyilván jó képességű emberekkel ellátott együttes. Ott nézelődtem a község fő utcáján, a templom körül, meg egyebütt, mert éppen az egyik cirkuszos Z etor traktor makrancoskodoit. azt. húzták-vonták... No de a cirkusz azért cirkusz, pláne ha Atlasz a neve. Ez a társaság juttatta ismét eszembe egy kisebb létszámú, egy lakókocsis társaság Tolna megyei őszi szereplését is... Két nappal az attrakció előtt döcögött be Alsónána községbe a cirkuszos társulat. Egyszem család, annak derék fiú és lány tagjai képezték az együttest. Mi sem természetesebb, hogy a jószágok házi és vad minőségben amúgy istenigazában megkapták az ellátást: szénát, szalmát és megint csak szénát, szalmát. Bizonyára azért folyton szénát, szalmát, mert a kimustrált medve- fenevadnak a tépőfogai már átalakultak gumóssá, mint a marhának. . . Hogy ne szaporítsam a szót, elmondom az előadás menetét. Megnyitó, azaz nyitány. Játszotta a zenekar. Eljátszotta. Előjáték. Hatéves forma leány- gyermek, magyaros ruhában kettőt billeg jobbra, kettőt balra, énekel egy szép verset és megpengeti kis gumicsizmájára — piros színű — szerelt sarkantyúit. (Taps, hogy volt). Játék. Kutyák és idomár. Amolyan faluszéli sodrott kutyások, még világos nappal sem volna kedvem velük találkozni. Ugatnak:,--ugrálnak, csaholnak, voníta-. nak, mert az idomár jobb híján akkorákat rúg a szegény párákba, hogy szállót csinálnak a levegőben. (Taps). Ujrázzák a számot, de fájdalom, ez nem lehetséges, mert a kutyák szanaszét száguldottak a községben — gondolom kutyanászra. Attrakció. A kocsmai nagyterem egy része ugyebár már a kezdettől színpad. Ide állítanak most egy deszkából eszkábált valamit, olyan, mint a falusi böl- lérek hastokja... A zene tust húz Az attrakció kezdetét veszi. Az imént már látott kisleány jön, apja előtt, az tologatja, nyomkodja befelé. A kisleány jön. féloldalvást, megáll a hastok előtt. Ijedt szemekkel pislog. Mentőkötél sehol. A főnök, mert ki lehet más, a késdobáló behoz egy vödröt, tele égő, füstölgő bitumennel. Leteszi a vödröt. Csizmája szárából előkap maroknyi kést. Nyeletlen, dobálókést. A kés markolatát belemártja az égő, füstölgő, büdös vödörbe, kiemeli, és nagy ívben a hcstok felé hajítja. A leányka sikolt. Egy másik kés is repül, a kisleány ismét sikolt. Újabb kés, a leányka elugrik a hastok elől... Űjabb kés, most gyors egymásutánban kettő is. A leányka már kiszaladt sikoltozva a színpadról, utána röpül még egy lángoló, füstölgő szerszám. A gyilok a falnak csapódva hal el... (A közönség der- medten ül, az imént nagyhangú fröccsözők még a szentséget sem tudják segítségül hívni. Csak a szájukat tátják). A késdobáló, a közönség felé fordul és ezt mondja: — Hölgyeim és uraim. Elnézést kérek, ma indiszponált voltam. (Meghajolt és letámolygott a színpadról — mert mondanom sem kell, hogy a célzóvíz nem hűs forrásvíz volt, amelyet az előadás előtt volt bátor benyakalni). Es sajnos a történet igaz... (pálkovács) “K! Népújságban! MEGYEI l I Q Rab Ferenc : r Júdáópén<z \ A z irodát egyszer egy esztendőben festik. Ilyenkor az ügyfeleket a folyosón fogadják és kétszer is elmondják mindenkinek: Tessék vigyázni! Az ajtó mázolva. Aztán elmennek a festők és visszaköltöznek a lányok. Az egyik a hetijegyeket adja ki az előfizetőknek, a másik könyvel, számol, levelez a központtal. Étterem ez, ahol naponta ötszázan étkeznek, plusz a betérő vendégek. Az irodát tehát kifestették, de a falakból még árad a friss festékszag. Kellemetlen keveréke ez a budai földnek és az enyvnek. A lányok nyitva hagyták az ajtót és szellőztettek. A fiatalabb ült az ajtóval szemben. Vörös haja volt és apró, keskeny szája, amelyikre csak ritkán kent rúzst. Ha éppen eszébe jutott. Érdekes szeme vőlt, amit csak fokozott a szénceruzával. A szeme szögletébe vonalakat húzott és azt hitte, így japános külsőt kap. Azt tartotta magáról, hogy nem szép, csak izgató a férfiak számára. Játszott a férfiakkal, pedig már túl volt a játékos koron. Huszonöt éves és több szerelem volt már mögötte, csak egyszer evett napjában, hogy karcsúságát megőrizze. Valamikor tornászott és izmai férfias vonásokat kölcsönöztek testének. Különben jó munkaerő volt, aki az első szóra túlórázik és kollégái helyett is szívesen elvégzi az adminisztrációt. Szemben vele, az ajtónak háttal ült a másik adminisztrátor. Egy szemüveges, csendes lány, akinek minden gondja saját testi hibája volt. Csípőficammal született és a férfiak csak ülve nézték meg. Egyszerűségbe menekült és a magányba. Sokszor napokig nem lehetett a szavát hallani. A ceruzája többet beszélt a sima papírnak. Az irodát most kifestették és a lányok elfoglalták helyüket. Az első vendég egy magas százados volt. Ebédjegyet kért és kezet csókolt Klárikának. Magas, egyenes testtartás, őszülő haj és kimért udvariasság volt minden mozdulata. Az ilyen férfi nagyon tud hatni a nőre, ha csak ránéz, ha szól, hogy... — Végre egy kedves asszony, aki ebédjegyet ad. — Lány vagyok még — mondta Klárika és felnézett a századosra. — Még lány vagyok. S a hangsúly sok mindent sejtetett, amire felpezsdült a százados vére. „Talán tetszem neki” — gondolta, másképpen miért ismételné, hangsúlyozná annyira „még lány vagyok.” Elvette az ebédjegyet és nem engedte el a lány finom ujjait. Micsoda ujjak voltak. Keskenyek, vékonyak és minden izom mozgott bennük. A lány nem húzta vissza azonnal a kezét, Tehát remélhet. Ma este úgysem utazik vissza Kaposvárra. Ma este szabad. Egy kis étterem, zene, konyak, aztán ... — Ráér ma este? Hogy is hívják? — Klári vagyok, de nem érek rá. Az estém foglalt, különben is a százados elvtárs nős ember. — Ezt honnan tudja? — Gyűrűt visel, nemde? A százados zavarba jött. Balján hardta a gyűrűt és valóban nős volt. — Az nem tesz semmit, mármint a gyűrű. Elvált vagyok és különben is csak egy feketére akartam meghívni. Csak ma estére ... — Azt mindenki mondhatja, a férfiak mind ezt mondják. Egy fekete és azután a többi. Nekem mondja? Nem mai lány vagyok én... — Szóval? A lány elnevette magát. Groteszk képet vágott a százados és még nem tudta, hogy mi vár rá. Az ajtó, amelyen át bejött megfogta. Kamgárn ruháján két hosszú fehér csíkban maradt a festék. A lány csak most vette észre és egyszerre elment a kedve a nevetéstől. — Várjon, várjon egy pillanatra. Benyúlt a főnöke fiókjába és benzint keresett. Apró öngyújtóba való fiolákat talált. Négyet is feltört, hogy a vattát átitassa. Aztán a százados elé állt. — Most pedig vetkőzzék le. — Nem, azt nem tehetem, de így, ha lehetne rajtam. — és végigfutott rajta a bizsergés. Mégiscsak bosszút áll az ittiénti kudarcért. Ha már kabátot akar tisztítani, akkor tisztítsa ki rajta. A lány nem zavartatta magát. Egyenletes, apró mozdulatokkal húzta végig a benzines vattát a ruhán és közben a századosra mosolygott. — Nem csiklandós? — Inkább jólesik ... — Azt elhiszem, bírja a kis mája, ugye? — és huncutul kacsintott, hogy a férfi ereiben forrni kezd a vér. Ha sokáig tart még akkor elkapja, megöleli, magához szorítja, isten tudja mit nem csinál ezzel a csupa tűz lánnyal. Aztán meggondolta magát. Iroda, egyenruha, a másik lány, aki csendesen hajolt a számadásai fölé, de a pillantásával minden mozdulatát kísérte. — Na, kész is van. Várjon egy kicsit, amíg megszárad. Nem várt. Begombolta a zubbonyát és a lány keze után nyúlt. — Mennyivel tartozom? — Köszönet, semmi más. — Akkor nagyon, nagyon hálásan köszönöm. Ez elég? — Sok is. — Kezét csókolom. És hosszan, lassan, melegen csókolta a lány kezét. A másik lány felnézett a könyveléséből. El kellett engednie Klárika kezét. De még nem indult. Várt valamire, egy bíztató szóra, talán arra, hogy a lány mégis eljön vele estére. Klárika pedig arra gondolt, hogy „most fűzi a kis agyamat, de hiába”. Már kínos volt a csend, a várakozás, hát Klárika szólt, csak úgy, hogy mondjon is, meg nem is valamit, hogy azért ne sértse meg, de nagyon se bíztassa. — Akkor viszontlátásra, mikor látom megint? A százados zavarban volt. Erre nem számított, minden mást el tudott képzelni, de távlatokat nem. Ha azt mondja, hogy most menjünk egy feketére, vagy később egy táncos mulatóba, azt megérti, de a viszontlátás, a „mikor látom megint” nem az ő asztala. — Csókolom, majd egyszer Jövök, egyszer, ha már nem festenek, ha már nem fog az ajtójuk. Mert nem bírom a ruhatisztítást magamon. Úgy tűnt el, mint aki lopni jött, de meglesték. Klárika pedig visszaült a helyére, várta a következő vendéget, aki ebédjegyet vált egész hétre hét forint harmincért. Közben hangosan gondolkodott, hogy a másik is hallja, a csendes, zárkózott lány. — A kis naív, még azt hitte beugrók neki, a nagy udvariasságának. Pedig csak szívességből csináltam az egészet, meg sajnálatból. Hát nem igaz? Újabb vendég jött, akire Klárika már messziről rákiáltott: — Vigyázzon, mert fog az ajtó, nem akarom a maga kabátját is kitisztítani. És a vendég félrehúzódva, félénken lépett be, közben 'azon gondolkodott, mi lelte ezt a lány. Hiszen olyan értelmesnek látszik .... GÁLDONYI BÉLA *TTT»mTTTmT»nrfTmr»m*TTrri :Ttm>mmTTmmmrmnmfmTTmTmTT>TTmTTmwim»«T»» — 40 — Behunyom a szemem és képzeletemben két- téválok önmagam előtt. Mindkét alak tökéletes hasonmásom. Az egyik vádlóan rámutat a másikra: „Áruló lettél...!”. Előretartja a kezét és mereven néz előre, a másik szeme közé. A másik hanyagul áll. nyugodtan előveszi cigarettatárcáját, rágyújt és mosolyogva belefújja a füstöt a hasonmásának képébe: — Júdáspénz? Lehet... Lehet annak is nevezni. Sőt, mindegy, minek nevezed... És tovább mosolyog. — Kihalt belőled minden lelkiismeret?!----__ I smét szív egyet a cigarettán és egykedvűen feleli: — Nem. Nem halt ki. Ez az én lelkiismeretem. — Hol a hazád? — dörgi a másik, de valami iszonyatos hangerővel, úgy, hogy visszhangzik tőle az egész világűr. — Ahol boldogulok — feleli a másik végtelen nyugalommal és cinizmussal. — Jelenleg itt. — És az előbbi hazád? Szülőfölded? A cigarettázó hasonmásom felnevet: — Elüldözött útrakeltem... Van, aki maltert kever, tanít, tervez, gyógyít, regényt ír, szenet fejt és színpadra lép... Ez is valami. Én viszont a nagy ügyet szolgálom. — Milyen „nagy ügyet” — csattan a másik hang. — Az igazság ügyét...! — vagja ki utoljára a másik, s egy utolsót szívott még a cigarettából, amelynek füstjét az előbbire fújja és ez— 41 — zel a látomásom eltűnik, elvész a füstben és az egyre erősödő eszelős hahotában... Bécs külvárosában robog velem a vonat, amikor felébredtem. Átaludtam az egész utat és most mégis rettenetesen fáradt vagyok. * Az Európában szálltam meg. Azonnal felhívtam Grétit. Hangjáról ítélve nagyon megörült, hogy megérkeztem. — Ma? .. . Ma nem találkozhatunk. Semmi esetre sem. Egy ismerősöm Csehszlovákiába megy, és csomagot küldök tőle... — Aha! Értem... feleltem. — De holnap este hat órakor érted megy Jaguár kocsival. Minden holmidat hozzál el a szállóból, mert este kirándulunk... Letette a kagylót. Tehát holnap este indulnom kell. Gréti ma este más valakit indít a csehekhez, holnap pedig engem, haza... Átöltöztem és lementem a bárba. Bár nagyon fáradt voltam, de úgy sem tudtam volna aludni, tekintettel az elkövetkezendő napokra Azt az izgalmat — amelyet ma éreztem —, csak konyakkal tudom némileg lokalizálni. A bárban valami argentin vendégzenekar játszott meglehetősen vadul. Félliteres palackozott konyakot kértem. Nem sokkal később, hogy helyet foglaltam, éreztem, hogy valaki — valamelyik asztaltól — figyel. Általános emberi tulajdonság ez, bár nem tudom, mi váltja ki az emberből ezt a reflexet, mindenesetre érdekes. Oldalt pillantottam, s felismertem Grétit, — 42 — egy kopaszodó, idősebb férfi társaságában. A férfi a pincérrel, tárgyalt, így aztán Gréti nyugodtan rámszegezhette tekintetét, addig, míg pillantásunk végül is találkozott. Jobb karjával könyökölt az asztalon, kezében cigaretta parázslót! Amikor a cigarettát a szájához emelte, tenyerével mintha arcát legyezte volna. A cigaretta ide-oda cikázott, piros csíkot képezve. Amikor Gréti ezt másodszor is megismételte, tudtam, hogy nem véletlen játék ez, hanem jelzés, hogy maradjak a helyemen, ne ismerjem fel. Bosszantott kissé a dolog. Attól tartottam, hogy Gréti ezzel a konspirációval csak „hivatalossá” nyilvánítja ittlétét ezzel az idegen férfivel, aki esetleg szeretője. Hiába tagadnám, féltékennyé tett, de a józan ész mégiscsak más magyarázatot adott. Ha egyszerű találkáról lenne szó, Gréti semmi esetre sem jönne kedvesével éppen az Európába, ahol — s ezt ő nagyon jól tudja —, megszálltam, sőt, azt is tudja, hogy estéimet — kivéve amikor vele együtt vagyok —, itt a bárban szoktam eltölteni. Egymagámban ültem hát az asztalnál, de nem sokáig. Kisestélyibe bújtatott, bájos, szőke teremtés kért helyet az asztalomnál, s mindjárt közölte velem, hogy hajlandó velem együtt unatkozni, amennyiben nincs ellene kifogásom. — Táncolhatunk is, ha kívánja, uram! — mondotta és kedvesen mosolygott.
