Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. december 28. Folyamatosan felújítják az elöregedett filmszínházakat Ma már nemcsak a főváros, hanem a vidék mozibajáró közönsége is igényli a kulturált mozikat és ragaszkodik a mindeb igényt kielégítő vetítéshez, hangNyilatkozik a Filmfőigazgatóság építenének. Noha a megyei mozivállalatok szívesen üzemeltetnének modern mozikat, a jelenlegi takarékossági elvek nem en Závod mozijait modernizálják. Azonkívül Mözs, Gyönk és Fadd moziépületeit állítják helyre. A Filmfőigazgatóság műszaki gedik, hogy közel háromezer kes- hoz sót még a kényelmes elhe- vezetője elismeri, hogy ezek a kenymozit normálra, s a normál lyezéshez, fűtéshez szellőzéshez beruházások nem elegendőek ar- mozikat szélesvásznúra alakítsák is Ha mar kévés helyen is, de ra, hogy mindenhol elvégezhes- mindenhol. találunk meg vidéki kismozikat, sék a vidéki mozik rekontsruk- Addig is, míg ennek meglesz amelyek még nem tudnak mo- cióját. Jól tudják, hogy az orszá- a műszaki és anyagi feltétele, dern mozikulturat adni kozonsé- gos ^ teljes felújításhoz hatal- a magunk részéről helyesnek ta- f u.k.n.ek: ,m.e* vagy "in<:s meg' más beruházás szükséges. Azt is lálnánk, hogy az elsősorban boszelCéb műSi adottóáe2eA mf tudják’ hogy még sok helyen ki' SZantÓ hiányosságokat büntetnék egyeo műszaki adottság. A me- fogásoiható a vetítés. De elsősor- meg. bán a hang. A mozik javarésze még a némafilmek korában épült. Ezeknél még nem volt fontos gyei tanácsok igyekeznek ezen segíteni, de az akadályokat egyhamar elhárítani nem lehet. Miután ez a kérdés elsősorban a yi- akusztika> ami ma a modern deki mozibajaró közönséget er- {ilmszínházak korában néiküiözdekli, kérdést intéztünk a Buda pesten lévő Filmfőigazgatóság műszaki osztályához: — Mit várhat a vidéki közönség, amely szereti a mozit, ^zését.1C Ezért hetetlen. Az érthetőség, a tiszta hang, a hangvisszaverődéssel jáA legtöbb moziban baj van a fűtéssel, a szellőzéssel, a hanggal, de vannak még kismo- zik, amelyekben az ülőhelyekkel is, a vetítésről nem is beszélve. A televízió elterjedésével amúgy ró zörej bizony sokszor kelle- is elég nehézségnek néznek au» metlenné teszi a mozielőadások zik elébe. Ha a Filmfőigazgató- . . ..nézését. Ezért elsősorban az s^g és a megyei mozivállalatok f*akusztikát kell megjavítani, ami azt akarják, hogy ne csökkenten álkultúrát akar, mint a főváros különbözó hangfalak beállításé- a mozilátogatók szama, mindent 1 val történik. Ezeken kívül már meg kell tenni a kulturált mozik sok mozi megérett a széles vá- felállítása erdekeben Ellenkező a következőket mondotta: — Ez év december 15-én adszonra, illetve a szélesfilm vetítünk határidőt a vidéki filmszín- ^ házak rekonstrukciójának bejeesetben olyan kényelmetlenségek keletkezhetnek, mint külföldön pék miatt nem is lehet újtípusú mindenhol. A tv mindenhol tért szélesfilmet vetíteni. Arról nem hódít, ahol a mozik nem haladnak a korral, és nem igyekszelentésére. Az adatok be is futót- . , __.. , _____. t ait. Noha a moaik rekonstmk- nevezett s'ztereo-hangmódszert az nek korszerű' vetítéssel, jó fiiÄSÄStSSSfJt 5s«SSk£„“Äok«Si* k"”egel — a mozik körül. Bár a vidék sok «ütsegeseDD lenne, mintna újat korszerű filmszínházzal rendel- ■ . ■ - — ZSOLNAI LÁSZLÓ kezik, van még elegendő olyan mozi, ami megérett a teljes és részletes rekonstrukcióra. Szívesen közreadjuk azoknak a vidéki moziknak listáját, amelyek 1966- ban felújításra, vagy legalábbis modernizálásra kerülnek. Ebben nem foglaltatnak azok a kisebb műszaki intézkedések, amelyek csak hibákat hoznak helyre. A kimutatásban csak azok szerepelnek, amely építészeti hiányosságok, hang, kép, vászon, vagy gépház szempontból jelentősek. Közel ezer normál és háromezer keskeny mozinak van problémája. Mi igyekszünk mindent elkövetni, hogy a következő esztendőkben kevesebb műszaki panasz legyen a vidéki mozik ellen. Eddig szól a nyilatkozat. A rekonstrukciós munkákat az alantiakban foglalhatjuk össze: Tolna megyében Értény, Diós- berény, Bogyiszló, Regöly és Boktai Ferenc — Tatai Zoltán: »?■*■»----*• *^~*-*Tf R ab Ferenc: Jádáópén<z Megvalósult tervek Karcsú, gyönyörű, új híd a Du- ízléses kiállítású, gazdagon il- nán, az „Erzsébet”... Házgyár lusztrált könyvükben. A létesít- Óbudán... korszerű, hatalmas ményekről készített fényképeket üvegházak Sasadon... új erőmű tömör, számokkal és adatokkal Oroszlányban... tojásgyár Bábol- alátámasztott összefoglalókkal nán... Sportpalota Szombathelyen kommentálják, hiszen munkánk hideghengermű Dunaújváros- eredményei önmagukért beszél- ban... és még sokáig sorolhatnánk nek, még azok számára is, akik mindazt a sok-sok új gyárat, üze- — a munka során felmerülő nemet, iskolát, utat, kórházat, lakó- kézségeket látva — hajlamosak telepet, ipari, mezőgazdasági és 0 csüggedésre. kulturális létesítményt, amellyel A második ötéves terv 55 fon- .... , , .. , tosabb létesítményét bemutatva népünk gazdagodott a második Bafc(űi Ferenc £ Tatai ZoÍ£án ötéves terv során. áttekinthető összképet ad arról, A megvalósult tervekről szá- hogy miként lépett előbbre hántolnák be a szerzők rendkívül zánk az elmúlt öt esztendőben, miként változott meg az egyes vidékek élete, arculata az új létesítmények eredményeképpen, és [ vázolja a továbbfejlődés útjait, ' távlatait is. Jólesik időzni az el- 1 ért sikereknél, hogy új erőt me- í rítsünk mindnyájan az újabb si- ! kerekhez. (Kossuth Könyvkiadó, : 1965.) Szamuely Tibor születése 75. évfordulóján Nyíregyházáról indult el meteorszerű életútja 1895. december 27-én. Nevét úgy emlegették, mint a forradalmi kér- lelhetetlenség megtestesítőjéét:-harcostársi tisztelettel és elismeréssel, ellenségei félelemmel teli gyűlölködéssel. Mert Szamuely Tibor a munkásosztálynak ama vezetői közé tartozott, akik együtt győztek és együtt buktak el. a proletártömegekkel, melyek 1919-ben Magyarországon 133 napig kezükben tartották a hatalmat, vérük hullatásával küzdöttek, hogy megvalósíthassák álmukat, az új, igazságosabb társadalmi rend megvalósítását. Egészen fiatalon lett újságíró Szabolcsban, majd Budapesten. Megismerkedett a munkásmozgalommal; amikor 1914-ben a frontra ment, már harcos múlt állt mögötte, a Népszavában és másutt megjelent cikkei élesen ostorozták Tisza Istvánt és a monarchista uralkodó körök többi képviselőjét. Alig egy évvel később hadifogságba került, Szibériába vitték, majd az Uraiba, ahol barátaivá fogadták az orosz munkások. Velük együtt ismerkedett meg Lenin eszméivel, velük szabadult a rabságból. Fegyverrel harcolt az orosz forradalom győzelmének kivívásáért, s 1918. elején már személyesen találkozott Leninnel. E találkozás meghatározta a további életútját: egy évvel később, ahogy Magyarországra érkezett, belevetette magát a Kommunisták Magyarországi Pártja szervező munkájába. Egyike lett azoknak, akik Kun Béla oldalán a legtöbbet tették Magyarországon a proletárhatalom kivívásáért. A Tanácsköztársaság kikáltása után a párt a legnehezebb feladatokat bízta rá: előbb a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, aztán rá hárult a nem könnyű teendő, hogy emberi körülmények közé, új lakásokba helyezze a nyomortanyákon sínylődő sokgyermekes proletárokat. Ezt követően a Hadügyi Népbiztosság egyik vezetője, a forradalmi törvényszék elnöke lett. ö volt a forradalom villogó kardja, aki kislétszámú csoportjával lecsapott az ellenforradalmi szervezkedőkre Pest és Szolnok megyében, a Bácskában, a Dunántúlon. Legendák keringtek halálmegvető bátorságáról, vakmerőségéről. Mindezt az erőt a forradalom igazságos ügyébe vetett hite, meggyőződése kölcsönözte neki. Ez tette képessé arra, hogy egy rozoga repülőgépen, ellenséges frontok fölött, kétezer kilométeres utat tegyen meg Leninhez, majd vissza, a magyar munkásokhoz szóló, örök tanulságokat magában foglaló üzenettel. Lenin szilárd, ingadozásmentes helytállásra szólította fel a forradalom magyar harcosait, ezt jelölve Vneg győzelmük legfőbb biztosítékául. Szamuely, aki ném-ismert’ irigüdttéást- és megalkuvást, sem a külső, sem a belső ellenséggel szembeni harcban, szerette a dolgozó embereket, s azt tartotta, hogy a forradalomban a humanizmus egyetlen ismérve: nem kímélni a haladás, a szabadság ellenzőit. Álláspontját az események tragikusan igazolták: az elbukott forradalom népén a burzsoázia kegyetlen bosszút állt. A fehér terror rettenetes pusztítást végzett a legjobbak soraiban. Az áldozatok között Szamuely Tibor volt a legelső. 1919. augusztus 3-án, 29 éves korában, hősi halált halt az osztrák határon, Savanyúkútnál, minthogy éppen ő volt az az ember, akitől az akkori osztrák hatóságok a politikai emigránsokat megillető menedékjogot is megtagadták. Ma lenne 75. esztendős: reá emlékezve a forradalom iránti hűség, a hajthatatlanság megtestesítője előtt tiszteleg az utókor. V. F. rwmwwwwmmtmmwwf — 85 — Halk szavú, finom mosolyú, nagyon ízlésesen öltözködő asszony, bár lehet, hogy nem asz- szony, gyűrűt nem láttam legalábbis az ujjain. Majdnem platinaszőke haját egészen röviden, fiúsán hordja. Arca olyan, mint ahogy meg vagyon írva a Courts Mahler könyvekben: szőke, kékszemű... stb. Kedves fejbólintással üdvözölt bennünket, amikor leült asztalunkhoz. — Még Jenő bácsi is sportújságot olvas? — szólt nevetve az öreg szemüvegeshez, aki felpillantott az újságból és dohogva válaszolt: — Persze. Mi mást csináljon az ember, ha órákig várni kell erre a nyavalyás ebédre... — Igen — felelte az öreg egykedvűen. — De ma nélkülem ülhet be a Negróba, a szokásos feketére. — Hogyhogy? — Meccsre megyek — válaszolta az öreg kurtán és határozottan. Judit évődve kötött az öregbe: — Tehát akkor ma lovag nélkül maradok? Mi lesz velem? Hirtelen röppent ki a számon: — Én helyettesítem Jenő bácsit, ha nincs kifogása ellene asszonyom... Kissé meglepődve nézett rám: — ön is a Negróba szokott járni? — Igen — hazudtam — minden délután. Én már láttam ott önt asszonyom, csak hát engem nem vett észre... — 86 — — Judit alig észrevehetően elpirult, s nem szólt többet ebéd alatt. Ebéd után elköszönt és az öreggel elhagyták az éttermet... , Judittal attól kezdve mindennap délután a Negróban találkoztunk. Azazhogy csak kezdetben, mert később már Judit hazasietett és inkább az esti órákban találkoztunk. Nekem elég unalmasak voltak a délutáni órák — amelyek elteltek a munkaidőm befejezése és a Judittal való esti találkozásom között. Ilyenkor rendszeresen beültem a körút egyik csendes éttermébe, a szokásos napi konyakomra. A pincér — az öreg Pista bácsi, aki szintén új ismeretségi körömnek tagja lett — bemutatott egy fiatalembernek, ö a napi két deci borát fogyasztotta el rendszeresen, s mint két „megrögzött agglegényt” Pista bácsi összeültetett bennünket. Azóta tart a barátság. Kedvelem a fiút, mert nem olyan kíváncsi természetű, mint amilyen esetleg várható lenne egy vendéglői ismeretség révén, ö, ha jól tudom, valamelyik vállalatnál dekorációs. Versenytáblákat, meg mit tudom én, még mit nem festeget egész nap. Első időben nem tudtam, mi az a versenytabló, kérdezni persze nem mertem. Később aztán ezzel az új fogalommal találkoztam a saját vállalatomnál. Mulatságos egy fickó a délutáni ivótársam. Egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy ne tartson nekem előadást a borok különböző faj- J tóiról. Szinte tudományosan vizsgálgatja, issza a borét, bár becsípve egyetlen egyszer sem lát— 87 — tam. Engem különben lenéz, amiért konyakot iszom, azt mondja, ezt soha sem bocsátja meg nekem. Ma délután Judit két órával korábban eljött a hivatalból. Forró júliusi napok következtek, s kihasználva ezt a szabad délutánt, Judittal kimentünk a Palatínusra. A villamoson Judit egészen hozzámsimult, ami persze különben is könnyen ment, mert a kocsi zsúfolva volt, mint mindig. Kéthónapos ismeretség után ez már igazán megengedhető volt. Juditot annyira hozzám nyomták az utasok, hogy könnyű nyári ruháján át mintha éreztem volna szíve dobbanását. — Nyugati...!!! A pályaudvaron egy rettenetes rohammal kerültünk végre a kocsi peronjának sarkába. Egyik kezemmel a kapaszkodót fogtam, másik karommal Judit derekát átfogtam, s úgy tartottam egész úton. Rámnézett. — Sokszor úgy elgondolkozol és olyankor azt hiszem magamban, hogy nem törődsz velem. Mintha mindegy lenne, hogy itt vagyok melletted... Vígasztalóan húztam magamhoz: — Gyerek vagy, Judit! Hogy mondhatsz ilyet? Mióta téged ismerlek, szinte ólomlassúsággal múlnak el a délelőtti órák. Nagyon várom, hogy találkozzam veled, s elhiheted, hogy napról-napra jobban szeretlek...
