Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

1965. december ÄS. TOLNIA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A csatári k... Szőke fej hajol a fazekaskorong fölé, a láb surrogva hajtja a szer­kezetet. Agyagcsomók sorakoznak az asztalka felső polcán, mint gubbaszkodó verebek a drótokon. Mozdulatlan, iromba agyagcso­mók, amelyek közül néha kiemel egyet a kéz, és a korong forgó lapjára helyezi. Nem ereszti el, simítja, formálja. A tömzsi agyag­csomó elveszti régi alakját, kar­csün nyúlik, lágyan hajlik, enge­delmesen. Varázslathoz hasonlít a kéz munkája, izgalmas titkokat rejt a szürke agyaghalom. Mi lesz belőle? Öblös váza, la­pos, könnyed tányér, vagy tapa- dós ajkú kulacs? A gondolat munr káshomlokok mögött rejtőzik, és munkáskezek formálják valóság­gá. Különös gyár ez, a hivatalos neve: ' rámiaüzem. Népi ipar­művé. i munkától, az egyszerű, máztalan virágcserépig sokféle terméke van. Uj üzem a csatári, most fejlő­dik, most alakulnak ld a hét­köznapok megszokott munkaüte- zések, mei. Rendszeres, nagyüzemi tér- mint Tisztítják a cserepeket a csend, beszélgetésre munka közben, de uina idő felesleges szó alig hangzik el. Kedvvel, igyekezettel dolgoznak a legtöbben. Ez a munka művészet is egyben, változatos, színes. Az is örömét leli benne, aki maga nem formál, vagy díszít. Bár a nap minden órájában maguk előtt láthatják a készülő dísztárgya­kat, mégsem unják meg, hiszen milyen kedvesen hegyesedik a Háry-figura orra, és milyen mu­tatósak az új formájú kávés kész­letek! Kísérleteznek is, szebbet akar­nak adni az eddigieknél a vá­sárlóknak. A kancsók díszítőfes­tése új formával szaporodik, csur­gatják a vázáikra a festéket, sze­ÉDES TEHER Öröm az, hogy egyre jobban kitolódik az életkor határa. Mutatja a jólétet, a szocialista társadalom fölényét, a jobb orvosi ellátást, a jobb életkörülményt. De mutat valami mást is. Az életkor meghosszabbodása amellett, hogy öröm, teher is. Édes teher, amely a társadalomra nehezedik. Az európai szocialista országokban 1950. és 1962. között nem kevesebb, mint 54 millióval nőtt a lakosság száma. Ez a növekedés nem egyenletes. Magyarországon és az NDK- ban például alacsony, Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában közepes, Lengyelországban és Jugoszláviában magas. Ez a népességszaporodás nemcsak abból adódik, hogy több gyerek születik, hanem abból is, hogy a megváltozott viszonyok között csökkent az elhalálozás, kitolódott az élet­kor. A csehszlovák sajtó például nemrég közölte a követke­ző adatot: ez év elején 158 000 személy nyújtotta be nyug- díjkérelmét, 36 000-rel többen, mint a korábbi évben. Je­lenleg 2,6 millió állampolgár kap nyugdíjat, 14 milliárd ko­rona összegben. Ez az összeg előreláthatóan 1970-re eléri a 21 milliárd koronát. Hasonló a helyzet Lengyelországban, és ha nem is ilyen nagy mértékben, de nálunk is. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy ezt a nyugdíjösszeget kell előte­remteniük a termelő dolgozóknak, hanem azt is, hogy a nyugdíjasok növekvő szükségleteit is ki kell elégíteni. Ehhez pedig elő kell készíteni a kereskedelmet, az ipart, bővíteni kell az egészségügyi és szociális létesítményeket. Ha Magyarországot vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy az 1950—61-es időszakban lényegesen csökkent a 15—59 évesek arányszáma. Ez pedig a lakosság elöregedését mutatja. Azt jelenti, hogy ezzel a csökkenéssel párhuzamosan nőtt a 15— 59 évesek megterhelése, hisz egy-egy dolgozóra mindig több és több öreg eltartása jutott. Ez a folyamat azóta sem állt meg. Az elmúlt években például nálunk is alacsonyabb volt a 15—24 évesek százalékaránya a munkaképesek között. Magyarországon is évről évre nő a nyugdíjasok száma. Hasonlóan, mint Lengyelországban, ahol egy évtized alatt hétszázezerrel, vagyis 36 százalékkal nőtt a termelésben részt nem vevők aráriyszáma. Ez pedig azt jelenti, hogy száz mun­kaképes személyre 1960-ban már nyolcvanegy nem munka­képes személy jutott. A tények beszélnek. Aki elgondolkodik ezeken a számokon, világosan látja: milyen nagy felelősséggel jár az, hogy boldog, békés öreg­kort biztosítsunk azoknak, akik letették a kalapácsot, tol­lat, a logarlécet. Ezt a felelősséget azonban vállalnunk kell, nekünk munkaképeseknek. Mint ahogy vállalniok kell az utánunk következőknek is a mi eltartásunkat. ízelítő, melles kezdődik benne, lesz kály­hacsempegyártó üzeme, műkötete- pe. Most még egy helyiségben ké­szül a kerámia, a kályhacsempe, és a vörösáru. így nevezik a mázolatlan edényeket, virágcse­repet. De itt formálják az em­berderékig érő padlóvázáikat, amelynek csak az agyagszükség­lete húsz kiló körül mozog. Elég megemelni, hát még formálni! Tegnap szállítottak az üzletek­be, Lugosi Ferenc, az üzemvezető mentegetőzik: — Most szanaszét van minden. Ám a munkával járó hulladé­koktól eltekintve, rend van az üzemben. Jó végignézni a szabá­lyos sorrendbe állított áruk for­mahalmazán. A téli nap átsüt az ablakon, bágyadt fénye kancsók mázán csillan. A boros kancsók feliratain most még csak a láto­gató szeme akad meg, de nemso­kára már pincékben biztogatják virágos kedvre: „A szekszárdi bi­kavér, orvosságnál többet ér, aki issza, hóttig él...” Fürge, vidám ember dolgozik a kályhacsempéknél is. Tréfálkozó szava mosolyt csal a körülötte dolgozók arcára. A munkatársak szeretik is Rózsa András bácsit. A munkateremben most nincsenek 6ok,an. Nem zúgnak a szárítóberende­Készül a kálybacsempe lendületes ívben. Az üzem új, és az itt dolgozók fe.* leiősséget éreznek azért, hogy .ipilyen hírneve iSi. Az S alkotásaiktól függ, ez érződik az egy­szerű cserepeket gondos munkával tisztító asszonyok kézmozdulatain is, és a kísérletező szakmunkások, népművészeti mes­ter-ötleteiből. Foto: Bakó Jenő Szöveg: Moldován Ibolya Édes teher ez. És, hogy milyen súlyú teher lesz a kö- >v:-‘Vetkezcr vállán;•itje 'teljesen rajtunk múlik. Rajtunk; akik felelősek vagyunk á következő generációért is. "WTT ■ITW* WB«« > \ Modernizálják az ÄFOR vidéki kúthálózatát Nem vitás, hogy hazánk eléggé elmaradott ÁFOR-kutakkal ren­delkezik. Ebben nem mindig az ÁFOR a hibás, mert a vállalat már régen megtett minden intéz­kedést, hogy legalább a nemzet- 1 közi fő közlekedési vonalakon meg­felelő benzinkúthálózatot létesít­Csurgatják a festéket,. MIT MOND A $ ? ...a tss-ben elszenvedett balesettel kapcsolatban D. A. mözsi lakos tsz-tag, a pontból irányadó szabály a PTK termelőszövetkezetben elszenve- 347. §, az üzemi balesetért való dett balesetével kapcsolatban azt felelősség szabályait külön jog­kérdezi, hogy jár-e neki kártala- szabályok körébe utalja. A külön nítás az SZTK által elismert üzemi jogszabály ezt a kérdést 1964. balesettel kapcsolatos kártalaní- április 1-ig a tsz-tagok vonatko- tási segélyen kívül, amit napi 20 zásában is szabályozta, azonban forint összegben az SZTK folyó- ez időtől kezdve a Munka Tor­sit is részére. Keresetvesztesége vénykönyve rendszerében való át- azonban ennél lényegesen több, helyezéssel csak a Munka Tör- mert a balesetet megelőzően napi vénykönyve hatálya alá tartozó 80 forint volt az átlagkeresete. A dolgozók tekintetében áll fenn a termelőszövetkezet betegségi se- szabályozás. A tsz-tagok tekinte- gélyt azért nem folyósít részére, tében vagy a veszélyes üzemi mű­mért az alapszabály IV. fejezet 2. köpéséből eredő károk megtéríté- bekezdése e) pontja szerint szó- sére vonatkozó szabályokat, vagy ciális-kulturális alapból betegsége a szövetkezeti tag károkozásának segélyezésére nincs igénye annak szabályait alkalmazhatjuk, az ál- a tagnak, akinek betegségét az talános kártérítési szabályok mel- SZTK szervei által elismert üze- lett, másrészről az életviszonyhoz mi baleset, vagy foglalkozási be- legközelebb álló, szabályozott tény- tegség okozta. állás alapján. A kérdés jogi szabályozását át- A joghézag megoldásaként a vizsgálva megállapítható, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1964. XII. 21- termelőszövetkezetek üzemi bal- én tartott tanácsvezetői értekez- esetért fennálló felelőssége jelen- létén olyan álláspontot foglalt el, leg megfelelően szabályozva nincs, hogy a tsz-tagok és a közös mun- azonban az fennáll. Az alaptör- kában részt vevő családtagok ál­vény, vagyis az 1959. évi 7. tvr. tál elszenvedett üzemi baleset 16. § 1. bekezdése utal a polgári esetén a tsz felelősségét a mun- jog szabályaira, mely szerint a káltatókra vonatkozó rendelkezé- tsz, a tagnak okozott kárt köteles sek szerint kell megállapítani, megtéríteni, azonban az e szem- Minthogy az alaptörvény 16. § 2. bekezdése szerint a kár megtérí­téséről a közgyűlés határoz, s ha­tározata ellen a bírósághoz lehet fordulni, azért az e szempontból is irányadó bírói gyakorlat sze rint az MT 123/A §-nak megfele lően a termelőszövetkezet köteles megtéríteni a tagjának, vagy a közös munkában részt vevő csa­ládtagjának azt a kárát, amely a tag életének, egészségének, vagy testi épségének a tagsági viszony keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. Nem fe­lel a tsz, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult tag elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiá­nyában is mentesül a tsz, a kár azon része alól, melyet a dolgozó tag vétkes magatartása idézett elő. Az ön balesetével kapcsolat­ban tehát a termelőszövetkezet felelőssége fennáll, miután az vétlen balesetnek számít, s így a keresetveszteségre igényt tarthat. Ez az állásfoglalás nincs ellen­tétben a fent idézett alapszabályi rendelkezéssel sem, miután az csupán a szociális, kulturális alapból való segélyezési igényre vonatkozik, s adott esetben a kártalanítást nem a segélyezési alapból, hanem üzemi költség­ként az üzemviteli költségek ter­hére kell elszámolni. Dr. Szabó Gyula ön. jogügyi főelőadó sen. A városok tanácsai rendsze­rint olyan helyeket jelöltek ki, amelyek erre nem voltak alkal­masak. Közben olyan határozato­kat is hoztak, amikkel elodázták a nagyobbszabású üzemanyag- kutak építését. Egy modem üzem­anyagház, több motoros kúttal megfelelő kezelőházzal, levegőt szolgáltató kompresszorral, eset­leg alkatnészárusító-hellyel, elég sokba kerül. Ma már a szocialis­ta országok is arra törekszenek, hogy üzemanyagállomásaik min­den igényt, még az egyszerűbb szerelési igényeket is kielégítsék. Hideg-meleg folyóvíz, mosdó, sőt sok helyen még presszó is ren­delkezésére áll az országutak autós és motoros vándorainak; Nálunk az első legkomolyabb és reprezentatív üzemanyagállo­más a balatoni műút elején, az Osztapenkó szobor mellett épül fel. Ehhez hasonló állomást többet is építene az ÁFOR ha elsősorban megfelelő hellyel segítenék a vá­rosok tanácsai. Ma még a főváros­ban is sok olyan benzinkút van, amelyet kézzel kell hajtani, ami lassú és kényelmetlen. Modem kút ma már a kézihajtásúval szemben, másodpercek alatt szol­gálja ki az autóst és nyugtát, ren­des elszámolást is ad a vevőnek. Vidéken még vannak olyan he­lyek is, ahol közvetlen hordóból adják az üzemanyagot és délután­tól kezdve már nem is lehet ola­jat, vagy benzint kapni. Az ÁFOR elkészítette modern kúthálózatá­nak terveit, amelynek lebonyolí­tását tavasszal már mégis kezdik. Ehhez azonban megfelelő terüle­tekre van szüksége. A befektetés­ről majd gondoskodik a vállalat. Viszont ma már nemcsak a turis­ták, hanem a megyei lakosok is érdekeltek, hogy modem üzem- anyagáiiomások épüljenek az út­vonalak mentén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom