Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-24 / 303. szám
Hidas Antali Hagy az úr hatalma Két arckép, útközben Egy hölgy Becsből Ficzekék a Jázmin utcába kői-te a bajuszát, aztán fekete ruhá- szór gondoltam arra, hogy leg- töztek, Józsefváros legsűrűbb sű- ba öltözve, károgott, mint a var- alább portorikót fogok szívni, de rűjébe. Egy szoba-konyhás, hetes jú, és elindult a Zöld vadászba, nem telik rá, és csak egyszer, lakást vettek ki. Ficzek úr né- Völgyesihez. egyetlenegyszer szívtam britannihány napig szaladgált, műhelynek „Uram istenem! Legalább most kát, egyetlenegyszer tizenhat év való helyiséget keresett, de nem az egyszer tekints rám! Már min. alatt. Moziba nem járok sem én, talált. Annyi pénze nem volt, dent megpróbáltam. Voltam susz- sem a gyerekeim. Színházban is hogy egy negyedévre előre kifi- tér, tartottam segédeket, becsüle- csak egyszer voltam a feleségem- zethesse a bolt bérét, kölcsönt tesen dolgoztam, inasokat fogad- mel, akkor is egész éjjel az utcán pedig többé senki sem adott. tam, gürcöltem Pollákra, bojkot- kellett aludni. ... így élek. Már— Hogy az istennyila csapjon táltam, voltam Vázsonyinál... Hát tón felnő. Ottó már valósággal fiaebbe a mesterségbe — kiabálta mit tehetek még? Egy ilyen em- talember. Nem járhatnak ron- Ficzek úr — de még abba is, aki bér mint én, tud ennél többet esi- gyokban !... De én nem vádollak kitalálta! Mért nem járnak az nálni? Becsület szavamra, nem téged. Valahogy megélünk, amíg emberek mezítláb, mint az álla- tud!” — „Igazad van! — felelte felnőnek a gyerekek, csak a Voltok? Akkor legalább nem volná- neki az úr, egy hófehér szakállú gyesi vegyen föl most állandóra, nak suszterek!... Berta! Hallod, öreg, és a lábánál álló sámlira Ezt kérem tőled. Ha felnőnek a Berta? Már megint süketnek tét- mutatott: — Ülj le, Ficzek. Mi a gyerekek, majd ők eltartanak en- teted magad?! Abbahagyom ezt panaszod? Mondd el, ne félj. Én gém.., Teljesítsd a kérésemet, a mesterséget, az iparengedélyt ugyan mindent tudok, de azért uram... öt gyerekem van, szólj pedig kiakasztom a klozettba. téped is meg akarlak hallgatni.” Völgyesinek, a feleségem mosni — És mit fogsz csinálni? És Ficzek leül az őszszakállú jár, annyit szenvedünk, hogy azt — Azt, amit más. Hasra fék- lábához, egy darabig küszködik a már a ló se bírná!” szem, és várom az ebédet. meghatottság könnyeivel — lám, És ekkor az úr megsimogatta' — Abból nem élsz meg. az isten, aki a királynál is na- Eiczek fejét, és azt mondta neki:' — Akkor találj ki te valamit, gyobb úr, szóba áll véle, sőt ma- '>Ide hallgass, Ficzek! Légy nyuÉn eleget törtem a fejem. Törd a ga mellé ülteti... Ficzek lehajtja a godt, beszélek Völgyesivel. Te fejecskédet te ig, édes szivem fejét, először egy szót se tud ki- csakugyan sokat szenvedtél. Kár, Törjed, angyalkám! ejteni, sírás fojtogatja; az úr hó- h°gy nem jöttél hamarább... No, — Mosni járok, mit tehetek fehér fejét olyan fényesség veszi de nem tej! Most menj, Ficzek még? körül, hogy Ficzeknek belekáprá- Ferenc, kitalálok valamit .. Igé— „Mosni járok!” Mindenre ez zik a szeme. De végül Ficzek rém: pincér leszel.” _ . a válaszod. „Mosok, főzök, taka- megembereli magát, és azt feleli: Ficzek úr meg akarta csókolni^ rítok!” Ne moss, ne főzz, ne taka- „Ne haragudj rám, uram, öt isten kezét és . .. hirtelen ki- ríts. Tanácsot adj! gyerekem van, öt élő gyerekem, áltást hallott: — Én is feküdjek le, és várjam akiket fel kell nevelnem... A fe- # Hogy az isten rúgja farba az az ebédet? leségem már idegeneknek mos, ilyen marhát! Egyenesen a ló alá f — Törd a fejedet! mintha otthon nem volna mun- rnaszik! Megvakultál. . ordított^ Az asszony, szokásához híven, kája szegénynek. És ráadásul még ra eßF Rákeres. elhallgatott. Ficzek úr fel-alá járt. én is veszekszem vele... Beisme- Ficzek félreugrott, futásnak — Kitaláltál már valamit? rém, ma sem volt igazam, hisz eredt- Szaladt egeszen a Varosli-i — Nem. nem tehet arról, hogy gyűrött a SeRg-Be a Zöld vadászba. — No látod! Ha az ember rád nyakkendőm. Régen vettem, öreg , ,• • • , az ur teljesítette Ficzek bízná magát, akkor két hét múl- már. Persze, hogy gyűrött. De hát kereset. Igaz, Volgyesinek nem va a szemétdombon lenne a köly- úgy félek, hogy a Völgyesi nem vo^ eleg sorkihordo pincéré. Erre keiddel együtt. Egy csepp eszed fogad fel állandóra. a fárasztó és rosszul fizetett munsincs. Egy mákszemnyi se! Nem is Egv szívesséere kérlek Tudod kára nem kap szervezett pincért, értem, minek van fej a nyaka- SUS|L voltam, vállalatot akartam Ficzelfáíártani, minden jól ment, és Kitaláltam valamit. akkor jött a Kobrák. No jó, le- un Az asszony bizalmatlanul hall- mondtam, hátha éppen a te kí- gatta: vajon mit talált ki megint vánsápod volt'uram, hogy a Kob- a férje? rak olcsóbban adja a cipőt, mint — Nem is kérdezed? Nem ér- én, és hogy ne tudjak konkurráldekli a nagyságos asszonyt? „Mo- ni vele. Ki ismeri a te szándé- sok... mosni járok!” Nagyon jó!., kaidat?... Beletörődtem. Már csak Csak tégy szemrehányást, csak pi- lyukas cipőket akartam javítani, rongass! Köszönöm alássan, mél- Meg is egyeztem Kobrákkal, em- tóságos asszony, köszönöm... Hát lékszel rá, ugye, uram?... Nem tudd meg, hogy állandó pincér- sikerült se a Pollákkal, se az ina- nek jelentkeztem a Zöld vadász- sokkal: megnyílt az amerikai ja- ba. Nemcsak vasárnaponként vító. Én már nem is kérdem, mért meg ünnepeken dolgozom majd sikerült azoknak és mért nem si- ottan, hanem mindennap. Imád- került nekem — te jobban tudod, kozz, hogy felvegyenek. Völgye- Én csak egyet kérek: tedd meg si ma ad választ. Ettől függ min- nekem, uram... öt gyermekem den. Megértette végre, nagyságos van, hetes lakásban lakom, nagy asszony, egyem azt a cukorszopó a lakbér, a feleségem másoknak száját. mos... csak egyet kérek. Tíz- va— És mennyit keresel hétköz- sámap és négy hétköznapon mint napokon? kisegítő pincér dolgoztam Völgye— Tudja az a...! Ezer forintot. “?él a,Zöld vadászban Egyszer Ennyi talán elég lesz kosztra, és *aro™ fonnt nyolcvanöt krajcárt akkor nem kell mosnod. kerestem... azazhogy., neked meg, . ... . mondom az igazságot: négy foFiczek ur persze sajnalta a fe- nyolcvan krajcárt. Csak fél- leseget, akinek minden egyeb tem, hogy majd irigykednek rám, munkája mellett meg idegenek- azért hazudtam, de neked meg- nek is mosnia kellett, de nem mondhatom az igazat... Te nem akarta elismerni az asszony ho- irigyled tőlem. Egyszóval azt sze- sies erőfeszítéseit. retném, ha Völgyesi felvenne ál— Ha olyan nagyon érdekel, landó munkára, és átlagosan na- hogy mennyit keresek majd. menj ponta két és fél forintot keresel a Zöld vadászba és kérdezd nék... meg. Van lábad! Nekem enélkül No jó, nem vagyok kapzsi... is elég a dolgom. Reggeltől estig két forintot... Két forint. Ugye, szaladgálok... Szóval nem akarsz az nem sok egy ilyen családnak... oda menni? Akkor én megyek. Számold ki, uram! A lakbér heti Hol a fekete ruhám? A fekete ru- hat forint... no igen, mert heten- hám! Add ide! Tiszta inget is! ként fizetem... Negyedévre — Hányszor mondjam még, hogy olcsóbb, de annyi pénzem nincs, tiszta inget?! Addig ordítsak, A kosztra legalább egv forint kell amíg szét nem szakad a szám?... naponta... Hát akkor mi marad Hol a mandzsettagomb? En ke- ruhára, egyébre. Havi öt forint! ressem meg? Megkeresem, de ak- Kevés. No jó, becsületesen beval- kor felfordítom az egész lakást, lom, Ottó is keres heti három fo- egy évig se hozod rendbe... Mi ez? rintot,.meg Márton is hoz néhány Nyakkendő? Leesne édes szí- forintot havonta, a feleségem is vem, ujjadról az aranygyűrű, ha keres hetenként három forintot kivasalnád? így menjek oda? Én mosással, de majd beleszakad sze- pincér leszek, megértetted, nem gény! Utóvégre nem kívánhatod, suszter! Egy pincérnek jól kell uram. hogy mosni járjon ... Mos* öltöznie! A boldogulás, a család már látod, milyen nehéz helyzetegész jövője megy füstbe amiatt, ben vagyunk? Pedig még hátra hogy nem vasaltad ki a nyakken- van a világítás, a fűtés, a ruha, a dőmet. Te teszel tönkre! Ha Vő!- a M ""kém is gyesi meglátja ezt a gyűrött kellene egy fekete, új öltöny; sört nyakkendőt, nem fogad fel állan- nem szolgálhatok fel suszterkö- dó pincérnek... És mit mondasz tényben. Uevis elég kellemetlensé- akkocr? Hogy ..Mosni járok”?... gém van abból, hogv suszter vol- Inkóbb vasalnád ki a nyakkendő- tam, szememre vetik ... Én mámét, akkor nem kellene idege- gamra semmit , se költők. Nem nekre mosni... í«wm és ha n^otéh— Beszappanozta az arcát, kezét, néhány olcsó, rövid szivart, büdö- Leöblítette. Vágj tíz percig kefél- set, pocsékot szívok el.., HányNapfényes tél (MTI foto — Bereth Ferenc felvétele) tette ide néhány bajtársavai. Pécsett is volt, , , majd Szerbián át került Azt kérdeztem tőle, gondolt, vagy az őszt zárába s onnan haza tavasszal szokott-e gon- szélzúgásra. Talán most Mire emlékszik’ Volt A becsi hölgynek Ve- dőlni arra> hogy otthon búcsúzott, mert eddig hórihoraas orvos lencében át kellett száll- most virágzanak a fák, csak a dollár süllyedő köszönheti a- élenia; idegesen, kapkodva s nem jut-e eszébe ősz- árfolyama járt az eszé- ... T, h. f , mintkétszer is megkérdezte, szei a lombhullató Mar- ben. Kinyújtott keze “ naiTttvoítm A mikor érkezünk Firen- gitsziget? Zavartan mo- zsebkendőt lobogtatott, "' ', _ hj7nn.. ' zébe, s biztos vagyok-e solygott. Nem, soha nem valamit mondhatott is, fnrí-~ mPamnndani a benne, hogy ez a romai gondol ilyesmire. Üzle- de hangját elnyelte a , 3 , 9_ gyors? Rosszul beszélt tük Van, virágnyílás és vonat zakatolása; akár r , ...^ n„-lniuk. olaszul, nehézkesen ke- őszi szélzúgás helyett segítségért is kiálthatott , __x____j.,:i. ’ _ r este a szavakat, s meg sokkal fontosabb, hogy volna. Pedig csak bú is kért, ha lehet, in- állandóan csökken a dől- csúzott. Örökre, kább németül társalog- árfolyama, a pénzt junk. Néhány perc múl- tehát áruba kell fektet- vissza, tan mindent megtudtam Persze az áru sem jelent vagyonbiztonsáróla. Bécsben van üzlehoz fogadták, — hej az a pepe rosso, az a papNem )intettem neki rika! Kézzel> lábbal ma‘ nem intenem ven gyarázott nekik> meTt egy szavát sem értették, de a barátság szava ma ... ‘ “f jelent vagyonoiztonsa- a szirnkuzni fűszeres is szívében él vedia aztuk, a lanya Firenzében got> a forgási sebesség A SZirahuzai fűszeres Us;zíveben ^ ntrnnAnumhn de szédítő gyors, az árut A szirakuzai fűszeres ténti Látta a németepénzzé kell változtatni, nagyon öregesen tesz- ket 'is akik eiözönlötték a pénzt újabb áruvá, vesz tenyérnyi boltjá- az országot, s látta a bán, s valószínűleg csak szövetségesek hajóhadát, jár gimnáziumba, de szédítő gyors, az árut csak néhány napig marad nála, mert Nápolyba utaáik, ahol a tenger- Verstehen Sie? parton villájuk van. Né- Hiányos közgazdasági a kotelessegtudat be- ameiy itt vonult Messihivatkoz- idegzettségével ajanlja na fefé Ezekből az pontatlanul, egy kofa tam, 6. pedig fölényesen figyelmembe a nemze- /...„yhxi rsnk n féieheneinnészett télmonda- i_____________________________________________________, eveKOOl csuk a jeus m etül is rosszul beszélt, ismereteimre hevenyészett félmonda- legyintett: „Na ja, ma- tiszín pántlikával átkö- iprnrp P7nIéks~ik az ar- tóival. Zavartan nezett guknál, odaát, honnan is tött sajtot, egyébként cofc m(jr elmosódtak rAr" ismernék ezt!” Azzal vá- igazán nem érdekli, szívesebben beszél ar— Wir stammen aus laszoltam, hogy a Bala- hogy mit eszem. Ungarn. _ ton mellett van egy kis — ön idegen, — De többről' volt szó, szőlőnk, s őszi estéken mondja mellékesen, s mini származásról, mel- szívesen elüldögélünk némi erőltetett udvari- lékes földrajzi fogalom- egy üveg bor mellett, assággal hozzáteszi: — róZ. Pesten volt üzle- Alattunk sejtelmes fény- Érezni a kiejtésén. Hon- tük, amit" államosítot- hen csillog a tó, s a nan való? — Magyar vagyok. Kövérkés öreg arcát az — Soha nem láttam emlék melege önti el, s _sszel a Balatont, — mintha kivilágosodnék mondta el, könnyedén, mondta. — S most már tőle a homályos bolt- s hangja csengésében nem js fogom látni so- helyiség is. volt egy kis kérkedés is. ha_ _ signore signore! _ tak, majd férjével együtt ködben úszó hegy is a egy ktsz-ben dolgozott. közelítő telet jelenti. 1952. elején disszidál- _ t ak. Ezt már magyarul ősszel a Balatont, ról a régi háborúról, amikor a hegyivadászok kakastoll-bokrétás csákóját hordta, s az idegenbe szakadt talián legény valahol a pécsi hegyek alatt vendégszerető barátokra akadt. — Signore, signore... — s öreg szíve túlcsordul az örömtől. ■— Ho még egyszer eljuthatnék oda! Nagyon öreg, már so- . ,.a nem látja viszont mel s leteszi az olasz a pécsi hégyeket, de a nemzeti büszkeséget hír- fei^iedt emlék is szép, detö sajtot is. Széttárja s jó (u(jni, hogy sokfelé a kezet, mintha meg élnek j,ardiok. akarna ölelni. Mert lel- Én pedig, nem sokkal szálltam keSedve vallja be, hogy későhb, a tenger és as elbucsuz- szereti a magyarokat, é egybefolyó kékségé- tunk, meg ezt mondta: azzal az őszinte, de kör- írVom jegyzet— Olyan jó volt va- vonalazhatatlan szere- füzetembe: Úgy látszik. elbeszélgetni tettel, ami nem egy sze- vnég a háború is össze mélynek, hanem egy tudja hozni az embereA vonatablakból so- egesz nepnek szol Ka- ket s a barátság milyen káig nézett utánam, s tonakorában járt nálunk kötőanyaga is lehetne volt, zu schwer, ezt amikor visszafordultam, még az első világháló- nz ;gaz; béke’ őszintén mondom. Az el ‘~■* - ±..n.ahogy abban is volt, hogy _ Nem akar egysZer kiáltja meglepett öröm- tőmondatai köze egy-egy hazalátogatni? , na — Soha, — felelte hanémet szót kevert. — Hiába, uram, das tározottan. S megismé- ist so. Lassan elfelejtek telte, ellenségesen: — Soha. Ferrarában le. Amikor magyarul — Az ember soha nem felejti el az anyanyelvét. — Na persze, das ist shőn és vigasztaló is. ahogy mondja, de Wien magyarul, az én otthonom. Pedig A az elején nagyon nehéz lakivei sö egy, két év. integetett is. Talán vá- rúban. a pusztulás, az ratlanul a virágnyílásra emberi nyomorúság - veCSANYI LÁSZLÓ
