Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-22 / 301. szám
1965. december 23. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 Rájuk lehet számítani Befejezéshez közeledik az őszi mélyszántás az állami gazdaságokban G yőzöd még, bírod még Gőg Lajos elvtárs? Sokáig bírd még, mert a ti hitetek, a ti erőtök táplálja a tüzet. Ha ti nem lennétek, sokunknak talán már hite sem volna, hiszen elég gyakori, fárasztó a Don Quijote- harcnak látszó meddő küzdelem s oly sok az érdekember, a konjunktúralovag. Gyakran bele lehet mindenbe fáradni. S amikor veled, veletek találkozunk, akkor mindig jól kibeszélgetjük magunkat és újból, meg újból megtanuljuk gyűlölni a nyüzsgő életművészt, aki úgy tesz, mintha lázasan építené a szocializmust, ám e közben szinte mindenki szeme láttára a villára valót lopkodja össze magának. Te pedig ismét elölről kezded és újból a nehezét vállalod. Lassan ötven felé jársz, sivár szállásodon már unokák képét is őrződ, és mikor fogsz pihenni? Mikor akarsz valamit élvezni abból, amit már 20 évnél is több ideje, hogy csinálsz? Ilyet soha nem szoktam megkérdezni tőled, de legutóbb is ez jutott eszembe, amikor ott jártam nálad. El akartam neked mondani, hogy a nyáron még semmit nem tudtál róla, de Daradics Ferenc elvtárs, a Bonyhádi Járási Pártbizottság első titkára már megemlítette nekem, téged szeretnének „Lengyelbe vinni” tsz-elnöknek. Mórágyon két év alatt az ottani emberekkel, vezetőkkel sok mindent rendbehoztatok és Daradics elvtárs úgy látta, a mórágyiak most már nélküled is elboldogulnak. Lengyel viszont a járásban a legnehezebb terep, ott lenne Rád tehát nagy szükség, oda kellene menned. A járási pártbizottság első titkára mégis gondban volt. Merjen-e egyáltalán kéréssel előállni, s szabad-e vajon egy embertől újabb áldozatvállalást kívánni. Faludban, ahol tisztelnek az emberek, szép és kényelmes otthonod van. Mórágyról hetenként haza tudtál járni, Lengyelből a távolság, az időt nem kímélő út miatt, legfeljebb kéthetenként motorozhatsz haza. Télen viszont kész betegség a motor. Bizonyára mindent számba vettél, mert végül is Lengyel község lett az új otthonod. Azt mondod csinálni kell. Igazad van. Csak azt nem értem, mitől van az, hogy te mindig a legnehezebb terepyen érzed legjobban magad. Honnét az a rengeteg, friss fiatalos lendület benned? „Ki fog ez majd alakulni itt is” — s ezt úgy bizonygattad, mintha nem hinném. Nemcsak hiszem, tudom is. így szoktad kezdeni mindenütt. Ha nyár van, nyeled a port, ha ősz akkor napestig a sarat tapo- sod, és éjfélig számolgatsz, tervezgetsz. H a nem mondtad volna, akkor is tudtam volna, hogy Lengyelben is első dolog volt összeszedetni a határban széjjel hagyott gépeket, alkatrészeket. Utána következett a szót értés a traktorosokkal. S a szót értés első felvonása a jelek szerint sikerült, mert újabban reggel nem a kocsmában, hanem az irodán történik a munkaelosztás. Nem beszéltünk róla, de sejtem „műsoron” van máris a tehenészet állapota, helyzete és a juhtenyésztés lehetősége... Azt a négy pohár sört, amit vasárnap vittek ki neked, visszautasítottad. Jól tetted. ■ ■ ■ Azt is jól teszed, ami ezután következik: a harmadik hét után azon kezdesz majd zsörtölődni, hogy a tsz-ben a pártépítés munkája gyenge. Utána körül fogsz majd nézni, hogy kik is jöhetnek számításba, kikre lehet és kikre kell elsősorban támaszkodni. Góg elvtárs! Minden más híresztelés ellenére az emberek többsége Lengyelben is dolgos, szorgalmas. Itt csak néhány nevet említek: Csobot Piusz állatgondozót, Dunai Pétert, Fábián Józsefet, Csíki Imrét, Kerekes Pálnét, ömböli Lajosnét, Sárközi Antalt, Dózsa Pált, Miklós Istvánnét. Rájuk lehet számítani. Egyébként a község nem szegény, csak a tsz. Virul a háztáji gazdálkodás és az kerül majd legnagyobb erőfeszítésedbe, hogy megértsék a tagok: a háztájinak együtt kell virulnia a közössel. mikor ismét találkoztunk, engem csupán az otthonta- lanságod hangolt le. A szoba, ahol laksz, akárhogyan is nézzük, nem más mint rideg szállás. S hányadik ez már? S megéri? Mit kapsz érte cserébe? Nem sokat, mert mire a gyenge tsz valamelyest helyrerázódik, indulsz a következő gyenge tsz-be. Jól ismerem azt a gazdaságot is, amelyet évekkel ezelőtt megalapoztál, aztán utána még egy kö- szönömöt sem kaptál. Attól, hogy kommunista vagy, legalább eny- nyi neked is járna. Szerettem volna már Tőled többször megkérdezni, hogy van-e valamilyen kitüntetésed. Tegnap előtt is eszembe volt a kérdés, de nem szóltam semmit, mert attól tartottam, ha válaszolsz, akkor pirulnom kell. Szekulity Péter Az elmúlt naplókban ismét nagy lendületet vett az őszi mélyszántás Tolna megye állami gazdaságaiban. Amint Steiner József megyei főagronómus közölte, a Bi- ritói Állami Gazdaság már befejezte az őszi mélyszántást, de az utolsó barázdákat szántják Alsótengelicen, Fornádon és Kanacson is. A jelenlegi állapot szerint december 30-ig mindenütt tudnak végezni ezzel a fontos őszi munkával, ha addig nem jön erősebb fagy és havazás. A legnagyobb lemaradás a Hőgyészi Állami GazA múlt év végén kezdték meg az É. M. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat új irodaházának építését. Ezúttal saját magának építette a kivitelező a több, mint négymillió forintos beruházással készülő épületet. Az építkezésen alkalmazták a korszerű technológiát, az alapokon és a válaszfalakon kívül mindent előre gyártottak. A homlokzati paneleket még vakolni sem kellett, azok felülete úgy van kiképezve, hogy már a „vakolat” is rajtuk van. A kétemeletes épület műszaki átadása a múlt hét végén történt daságban mutatkozik, mert itt a legnehezebb a terep és itt tudtak legkevesebbet dolgozni az elmúlt hetek esőzése során. Most azonban ide irányítottak mintegy 15 nagyobb teljesítményű gép>et, hogy pótolni tudják a lemaradást. Az állami gazdaságok — a szekszárdi kivételével — már befejezték a kukoricaszedést és mindenütt készülnek az évzárásra. Leltároznak megyeszerte. Az állóeszközök számbavételét már befejezték és most folyik a fogyóeszközök leltározása. tizenhat katasztrális holdas területen. Itt épül a kétszáz személyes munkásszálló is, amelynek munkáit saját forrásból — felvonulási költségmegtakarításból — fedezték eddig, azonban az eddig beépített 1,9 millió forinton felül, kaptak a minisztériumtól újabb 1,4 millió forintot a befejezésre. Ebből elvégzik a még hátralevő külső vakolást, a belső munkákat, a központi fűtés szerelését stb. Ideiglenesen egy kiselejtezett mozdonykazánnal oldották meg az irodaépület fűtését, innét fűtik majd a jövő év első felében elkészülő munkásszállót is, amíg majd végleges kazánházat kap a vállalat. Elkészült az irodaház — folytatják a munkásszálló építését Beköltözött új székházába az ÉM Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Az épülő dombóvári kórház Fordult egyet a priccsen. Ami ezután következett, nehéz volt pontosan összeszedni. Többször is nekilódult kusza gondolataival. Végre együtt volt a legkritikusabb perc. Egy perc, hatvan másodperc, néhány pillanat. Ennyi lenne egy bukás, ennyit érne egy ember élete? És megborzongott. Szorosabbra húzta a pokrócot és izzadtságot törölt le az orra alól. Tehát jöttek a Hunyadi úton és a kanyarban a Szilvási rugdalta a gázpedált... „gyorsabban Fiat Fiatovics, na még egy kicsit” — a kocsi röpült. A szó teljes értelmében. Először nekivágódott a járdaszegélynek, aztán egy vastag fa törzsének. Pilátus ekkor megrettent és halálfélelem fogta el. Úgy érezte, hogy itt a vég, Az első gondolata az volt, hogy még csak 17 éves, aztán az édesanyja jutott eszébe, a legutolsó kép, amint utána néz a homályos ablaküvegen át. Többre nem volt ideje gondolni, mert borultak. Úgy hem- pergett a kocsi, mint a gyerekek szoktak a friss zöld tavaszi fü- vön. Egyszer,... kétszer ... nem is tudja hányszor. Aztán megállt a kocsi. Oldalával fenyegette az eget. Ö a Szilvásin feküdt, a Török a hátsó ablaknál kuporgott. A Szilvási szólalt meg először. — Éltek? Csak nyöszörögtek. — Te marha, a fülem — ordította Szilvási és nagyott lökött Pliátuson. — Mássz ki az ablakon. Siess, mert mindjárt itt lesznek a hekusok. Pilátus mászott ki elsőnek. Aztán a Szilvási, majd kisegítették Törököt is. — Futás! És futottak. Elöl a Szilvási, és Pilátus ment utoljára. Visszanézett a kocsira. Csúnya látvány volt. Az ajtaját összenyomta a fa törzse. Pontosan ott, ahol ő ült. Megtapogatta a derekát, de nem fájt semmi. Az eleje is összetörött, csak a jobb lámpája világított. A reflektor égett. Éppen egy alacsony ház ablakán sütött be kegyetlenül. Az ablak kinyílt és vékony hang szólt: — Mit csinálnak ott? Kedve lett volna válaszolni, hogy ......nem látja, mama”. Érezte, hogy a sötétben mosolyog a gondolaton. Aztán arra gondolt, hogy nincs baj, ha ilyesmire is van kedve. Élnek, ez a fontos és el innen messzire. Akkor még nem hitte volna, hogy ebből ilyen nagy baj lesz. Akkor úgy képzelte el a bajt, hogy összetörik magukat, hogy meghalnak. Az baj, de a kocsival nem törődtek. Az nem az övék, az nem tartozott hozzájuk. Csak most fogja fel — ezen a kemény priccsen — hogy mit tettek. Dehát akkor futottak. Egyszer ő megállt és a zsebébe nyúlt. — Géza, Várj, nincs meg a személyim. — Ne marháskodj, hová tetted? — Ide a belső zsebbe, de nincs. Megálltak. — Menjünk vissza! •— Azt nem lehet, de várj, ha az a vénasszony lefeküdt, akkor mehetünk. Szilvási kinézett az utca sarkon és visszahőkölt. — Már ott vannak a hekusok. Szentséges gyorsan kijöttek. Pilátus ekkor kezdett el reszketni és azóta nem hagyta el. Ha megtalálják a személyit, akkor lebukott. A vájártanuló-intézetből hozták el. A főhadnagy azt mondta, hogy „peches ember”, otthagyta a biztos nyomot. Kibújt a pokróc alól és a félhomályban körülnézett. Ilyen lehet a börtön belseje is. Négy fal, kis ablak és kevés világosság. Miért került ő börtönbe? meg, az átköltözést tegnap fejezték be. A városközpontban levő, az átköltözéssel felszabaduló épületből áruház lesz. Az új irodaház az első, elkészült létesítménye a vállalat leendő telepének, a Déli kertváros melletti A következő évek programjában szerepel a tizenhat holdas telep berendezése. Műhelyeket, raktárakat építenek, még a jövő évben megkezdik az iparvágány építését, itt lesz a vállalat központi anyagtelepe is. Margit nővér Egy tizenhét éves fiú összezúzta az ujját a Bonyhádi Vasipari Ktsz esztergályos-műhelyében. Elájult a hirtelen fájdalomtól. Történt ez reggel hét óra előtt tíz perccel, és a szövetkezet személygépkocsijával, kísérővel együtt már hét órakor a kórházban várakoztak a portán. Mert a Szilvási szívességet akart vele tenni. Mennyit kaphat? Két évet, vagy hármat? Húszéves lesz, amikor kikerül a börtönből. Azt mondják majd rá mindenütt, hogy börtönviselt ember. De miért? Azért mert a Szilvási kinyitotta a kocsit és ő elment velük? Tol vaj — így mondta a kocsi tulaj' donosa és azt latolgatta, hogy po- fonvágja-e? És ha megüti? Jogosan üti, tönkretette a kocsiját. Pedig ha akkor megüti a nyomozó szobájában ő visszaüt. Mégha olyan erős ember is a tulaj Nem hagyja magát ütni, vétkes, de ne üssék. És úgy érezte, hogy újra önbizalmat kap, de csak rövid időre. Két év, három év, addig nem mehet moziba, a sport- csarnokba, a Széchenyi térre, sehova. Négy fal és katonai fegyelem. A katonaságtól is félt, most pedig annál is rosszabb lesz. Végigfutott a rázkódás sovány testén és sűrűn potyogtak a könnyei. Valaki lehúzta róla a takarót. A nyomozó főhadnagy állt fölötte. Megfogta a vállát és a szemébe nézett vizsgálódva: — Késő, Pilátus, most már késő, nem most kellett volna. Na, gyerünk, folytatjuk a kihallgatást! GÁLDONYI BÉLA I elfelejtette... Várakoztak egészen fél nyolcig. Szabó András az első rósz- szullétből már valamelyest magához tért, de ápolónőnek, vagy orvosnak még nyoma sem volt. A portás, amint megérkeztek, telefonált a sebészetre, az ügyeletes Margit nővérnek. Háromnegyed nyolckor irra jött egy nővér, megkérték, nézze meg, miért nem jön orvos? Megígérte, elment, ő sem jött vissza. Végül a kísérő ment orvosért, Müller Viktor doktor azonnyom- ban kezelte is a beteget. Véleménye szerint az ujjat ért baleset nem olyan súlyos, hogy indokolttá tenné az azonnali segélynyújtást. De neki nem szóltak előbb, hiszen nemrég érkezett, nyolc órakor kezdődik a munkaideje. Dér Anna, az ügyeletes doktornő aludt, ö sem tudott a balesetről. Nem értesítette senki. Viszont reggel fél hatkor feküdt le és valószínűnek tartja, hogy azért nem ébresztették fel. Azért ez mindenképpen felelőtlenség! — gondolhatja az is, aki már tudja, miért várakoztak a portán hiába több, mint fél óráig. Talán a beteg is megértette volna, hogy az ügyeletes doktornőt, aki éjjeli szolgálat után reggel hatkor szundított el, miért nem ébresztették fel miatta, ha közlik vele, hogy legyen egy kicsit még türelemmel. Amiért szót érdemel az eset, az Margit nővér talán jóindulatú feledékenysége. Az a kár, hogy nemcsak az orvosnak felejtett el szólni, hanem még azt a megnyugtató mondatot is elfelejtette közölni a portán várakozókkal... MQLDOVÁN IBOLYA
