Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-21 / 300. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 1965. december 22. Sári néni, a népművészet mestere A dunaújvárosi tanácskozások haszna Korszerű módszerek alkalmazása — Összességében jó eredményt értek el megyénk szövetkezetei — Szűcs Lajos nyilatkozata Ha személyesen nem is, de munkáját hazánkon kívül, a távoli kontinenseken is ismerik Kovács- né Kun Sárának, a népművészet mesterének. Hogy a sárközi szőttesek mellett a sárközi hímzések is keresettek lettek, ahhoz Sára néni művészi tervező munkája is hozzájárult. Divat lett a sárközi hímzés — Hol tanulta Sári néni a sárközi hímzést, és hogyan vitte a népművészetnek ezt az ágát olyan magas szintre, hogy megkapta érte a népművész, majd a népművészet mestere kitüntető címet? — Ennek érdekes története van, amit jó is, ha nyomatékosan megjelentetnek, mert később talán elfelejtenék, hogy milyen körülmények között lett újra divattá a sárközi hímzésekkel díszített asztalterítő, futó, vagy falvédő. Nos, itt Decsen, de az egész Sárközben is 1931-ben már csak egy asszony, Császár Istvánná Széli Judit tudott sárközi hímzést készíteni. Jutka néni szívbeteg volt és ő volt az egyedüli, aki az akkor még divatos pártákat készítette, hímezte. Arról azonban, hogy ezt a munkát valaki is megtanulja tőle, hallani sem akart. Ha meglátogattuk lakásán, a pártákat hímző Jutka nénit, a munkáját azonnal letakarta. Addig, míg látogatója volt, nem dolgozott. A kezéből kikerült munkára többen is felfigyeltek, de tudományát nem volt hajlandó továbbadni. Pedig az idő sürgetett, hisz Jutka néni egészségileg napról napra rosszabbodott és félő volt, hogy tudománya vele együtt a 6irha száll. Volt akkor Szekszár- don egy műgyűjtő és az rávette, hogy tanfolyam keretében tanítson meg néhány decsi asszonyt hímezni. 1931-ben azután bele is egyezett és 42 asszonyt, közöttük engem is, megtanított hímezni. Jutka néni másfél év múlva meg is halt, így igazán csak az utolsó percben sikerült a „kihalás” veszélyében forgó sárközi hímzést megmenteni. Abban az időben nehéz volt az élet. Én a megtanult hímzést mindjárt kenyérkereseti forrásnak vettem. A legtöbb időmet csak hímzésre fordítottam és az elkészült anyagot piacra vittem. Jó pénzt kaptam érte. A kezdet: arany- és ezüstérem Már 1933-ban a Falu Országos Földmíves Szövetség kiállításán, hímzésemmel egy arany- és egy ezüstérmet kaptam. 1935-ben, 26 éves koromban már én tanítottam a tanfolyamokon. Egy-egy évben öcsényben, Zengővárkonyban és Váralján is. Most jubilálok. Decsen éppen most kezdtem a tizedik tanfolyamot. A végzett hallgatók aztán bedolgozók lesznek a Nép- művészeti Házban. Van olyan tanítványom is, aki már Kisjankó Bori-díjat kapott. Később, amikor a sárközi népviselet kezdett a divatból kimenni, a pártára, jegykendőre, főkötőre hímzett motívumokat átvittem asztalterítőkre, futókra, falvédőkre. Innen kezdődött tulajdonképpen a sárközi hímzés határainkon túli hírneve is. 1952-ben 37-en megalapítottuk a Sárközi Népművészeti Szövetkezetét, aminek én is alápító tagja vagyok. Ettől kezdve még többet és intenzívebben dolgoztunk. Sok lett a megrendelés. A megrendelők igényeit ki kellett elégíteni. Változtak a bútorok színei. A munkánkat ezek figyelembevételével kellett módosítani. A mintákai meghagytuk eredeti állapotban, de a színeket a bútorszínekhez kellett kombinálni. A hagyományos sárközi motívumok eredetiségét azonban senki kedvéért nem változtattuk meg. Erre vigyáztunk, de vigyáz rá a Népművészeti Ház vezetősége is. 1953-ban egy bíborvéges futóval a Kisjankó Boripályázaton első, majd 1954-ben a második díjat nyertem. 1953-ban megkaptam a „népművész” megtisztelő címet 1955. július 24-én a minisztériumban adták át a Szocialista Kultúráért kitüntetést. 1960. augusztus 20-án a Parlamentben megkaptam a „Népművészet mestere” kitüntetést. Kérésemre Sári néni megmutatta az eddig összegyűjtött alkotásait, ami több kilót tesz ki. Szívet- lelket gyönyörködtető minták ezek, aminek elkészített példányai, ki tudja hány belföldi és külföldi lakásában hirdetik a magyar nép művészi rátermettségiét és szép iránti érzékét. Sári néni 56 éves, és hivatásához hű maradt. Ma is bedolgozója a Háziipari Szövetkezetnek. Tanítja a jelentkező tanfolyamhallgatókat, hogy vigyék tovább azt a művészetet, amit ő oly nehéz körülmények között vett át és fejlesztett arra a magas fokra, ahol jelenleg is áll. Kívánjuk Sári néninek, hogy még sok éven át munkálkodjék, alkosson erőben, egészségben és hirdesse alkotásain keresztül a magyar népművészet szépségét és gazdagságát az óceánon innen és túl! Hiszem, hogy ehhez a munkához a Népművészeti Ház vezetősége minden segítséget és támogatást A faddi Lenin Tsz-ben 220 hizlalt szarvasmarhát adtak el ebben az esztendőben. Ebből 100 hízott marhát, főleg bikákat, külföldön Tolna megye közös gazdaságainak vezetői és különböző szakemberei, egymást váltva, tanácskozásokon vettek részt az ősszel Dunaújvárosban. Nem az első eset, hogy összeül a szövetkezetek irányító gárdája és a szakvonal az egész megyéből. Dunaújvárosban is immár másodszor tartották meg ezt a vitafórumot, eszmecserét, szakmai továbbképzést. Szűcs Lajostól, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjétől véleményt kértünk a tanácskozás hasznáról, eredményedről, elsősorban arról, ami néhány év után már konkrétan lemérhető. — Ez a negyedik év, amikor összejöttek a szövetkezeti vezetők — mondotta Szűcs Lajos. — Kezdődött Vajtán, majd Szigetváron találkoztunk velük és kétszer Dunaújvárosban. Az idei tanácskozáson 1100-an vettek részt. A 83 nap 'alatt 145 előadás hangzott el. Elsősorban szakmai jellegű előadásokat hallottak a szövetkezeti vezetők, de az idén téma volt a gazdasági és ideológiai összefüggések kölcsönhatása is. Virág István elvtárs a megye termelőszövetkezeti mozgalmának helyzetéről tartott tájékoztatót, tehát a szűkebb értelemben vett szakmai képzés mellett döntő súlyt kaptak a politikai kérdések. A fő célunk az a hízott bikákat Itáliába szállítják a napokban. A faddi termelőszövetkezetben hízóba fogták a jövő évben kivivőit, hogy távlatba lássanak a tsz- vezetők, továbbá, hogy az új agrotechnikai, takarmánytermesztési, növényvédelmi, stb. ismeretekből a legújabb módszereket elsajátítsák. Neves előadókat kaptunk különböző helyekről, Budapestről is. Például Fekete István kandidátus az öntözéses gazdálkodásról beszélt. De előadást tartott a többi között a megyei főügyész is. Ilyen témák szerepeltek napirenden: A karbamidos levéltrágyázás, vegyszeres gyomirtással együtt, az ireg- szemcsed takarmánytermesztési módszer elterjesztése, a gépjavítás korszerűsítése, a lejtős területek javítása és művelése, a szarvasmarha-tenyésztés problémáinak megoldása, a juh inszemi- nálása, különböző premizálások kölcsönhatásának megvitatása; Minden előadás után tartottak vitát és ezek a viták pozitív eredménnyel végződtek: a legtöbb kérdésre közvetlenül választ kaptak a szövetkezetek vezetői. Sok kérdés tisztázódott. Véleményem szerint hasznos volt ebben az esztendőben is ez a tanácskozás, sok mindent tudnak hasznosítani a résztvevők. Nem beszélve annak hasznosságáról, hogy a hivatalos tanácskozásokon kívül találkoztak, beszélgethettek egymással az emberek. Tapasztalataink szerint határozottan, bátran tudnak vitázni és véleményükből politikai tisztánlátás tükröződik. — A négy év óta tartó összejöveteleknek igen sok a közvetlenül lemérhető eredménye. Csak arra utalok, hogy minden időjárási viszontagság ellenére a megye termelőszövetkezetei összességében túlteljesítették az idei tervezett bruttó termelési értéket. — fejezte be nyilatkozatát a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője. (g. j.) vásároltak meg. Az idei utolsó exportszállítmányt: 32 kövér, bikgt telre szánt állatokat is, márciusig személyesen válqgatta ki egy olasz 80 szarvasmarhát hizlalnak meg cég felvásárlója a helyszínen. így külföldi megrendelésre. Á 160 ezertől a négy és félmillióig megad. Sotkó János Faddi kövér bikákat szállítanak Olaszországba Rablómese — tanulsággal Eljárást indítanak a hatóság félrevezetéséért — Leütöttek, kiraboltak, levetkőztettek — ezzel állított be szombaton reggel a rendőrségre Hegedűs István, Szekszárd, kendergyári lakos. A részletesebb kérésre aztán elmondta az esetet: — Az este, úgy 10 óra tájban, a Keselyűsi úti vasúti átjárónál két ismeretlen férfivel találkoztam. Nekem rontottak és leütöttek. Elvették a télikabátomat, a sálamat, a kesztyűmet, s a pénzemet. Hatszáz forint volt — teszi hozzá. Aztán elvesztettem az eszméletemet, s csak reggel, 6 óra körül tértem magamhoz. Komoly, súlyos eset, a rendőrség természetesen azonnal megindította a nyomozást a támadók leleplezésére. Megindult az apparátus. Hegedűst közben orvoshoz vitték. Az orvos azonban az orrán lévő, jelentéktelen horzsoláson kívül más külsérelmi nyomot nem talált. A nyomozók ekkor már gyanút fogtak. A jelentéktelen sérülés nem okozhatott reggelig tartó eszméletlenséget. A helyszíni szemle már majdnem teljes bizonyosságot szolgáltatott: Hegedűs elbeszélése a rablótámadásról csak mese. Sajnos, az utóbbi időben nem egy ilyen „mesélő” miatt kell egy egész apparátusnak végeredményben hiába pocsékolni erőt, időt. A széles körű nyomozói munka azonban világosságot derített a valóságra. Megállapították, hogy Hegedűs december 17-én este egyik barátjával a város különböző szórakozóhelyein italozott. Közben ismeretséget kötöttek két nővel, akiknek Hegedűs nagyobb mennyiségű italt fizetett, és narancsot, csokoládét vásárolt. A szórakozóhelyeken nyomon követve Hegedűs útját, kiderült, hogy több száz forintot elköltött. Az éjfél utáni órákban Hegedűs nőismerőseivel a cigánytelepre ment, ahol tovább folytatták az italozást. Hegedűsnek ékkor már csak 100 forintja maradt, s ezt az egyik nőnek ajándékozta, majd lefeküdt. Reggel 6 óra tájban nagy veszekedésre ébredt, megijedt, s az ellopottnak mondott holmijait hátrahagyva, közeli munkahelyére futott. Az elhagyott ruhákat a rendőrség hiánytalanul megtalálta, s visszaadta Hegedűsnek, aki csak ezután hagyott fel meséjével. — Miért tette? — Féltem és szégyelltem visz- sza menni a holmijaiért, ezért gondoltam, rablás miatt, ismeretlen tettes ellen feljelentést teszek. Arra számítottam, hogy állításomat ellenőrzés nélkül elfogadják. S mivel nem létező személyek ellen tettem feljelentést, azokat úgysem találják meg. Így nem derül ki az sem, hogy a pénzemet elszórakoztam, az igazolványaimat meg soron kívül pótolják. Az ügy első része szerencsésen lezárult, de hátra van még a feketeleves, legalábbis Hegedűs részére. A rendőrség eljárást indít ellene, hatóság félrevezetése címén. A hasonló manipulációkra számítók, nem árt, ha tanulnak az esetből. (i—e) NÉGY ÉVVEL EZELŐTT, 1961ben alakult meg a neonszerelőrészleg a Dombóvári Vegyesipari Ktsz-bem. Úgy kezdődött, hogy a Fővárosi Neon Ktsz kooperációs partnert keresett Tolna megyei munkáihoz. A budapesti szövetkezet kapacitása nem volt elegendő, szívesen engedte át távolabbi, vidéki munkáit. Természetesen a berendezéseket továbbra is Budapesten állították elő, csak a felszereléshez volt szükség a dombóváriak közreműködésére. Az első megbízás a hőgyészi autóbusz-megálló neonberendezéseinek felszerelése volt. A hőgyészit követte a többi. Aztán mivel híre ment, hogy a dombóvári szövetkezetnek vannak már neonosai is, egymásután jöttek a megrendelések. Uj neon- berendezések felszerelésére, a meglévők karbantartására. A mindössze két munkással dolgozó részleg az első évben százhatvanezer forint termelési értéket produkált... Ma huszonkettőn dolgoznak a részlegnél. Az idei előirányzatuk négy- és félmillió forint. És nemcsak szerelnek, hanem maguk állítják elő a neonbetűket, figurákat, a vasszerkezeteket, maguk végzik a bádogosmunkát_ is. Tevékenységük kiterjed egész Dél- Magyarországra. — Ahogy gyarapodtunk, egyre inkább szükségesnek látszott, hogy önállósítsuk magunkat — mondja Csutorás István, a huszonkét tagú szocialista komplexbrigád vezetője. — Igen nehézkes volt Pestről rendelni a betűket az^ új berendezésekhez, de méginkább a javításokhoz. Ha valahol meghibásodott a neonreklám, lerajzoltuk a hibás betűt, azt felküldDombóvári neonosok tűk Pestre, ott elkészítették, leszállították. Előfordult, hogy mire megérkezett a munkahelyre, már összetört. Kérhettünk újat. HATVANHÄROMBAN létrehozták az üvegtechnikai részleget. A neonbetűk azóta itt készülnek. A szakmunkások itt még budapestiek, de már biztosítva van az utánpótlás, helybeli fiatalokból. Készítenek neonbetűket Székesfehérvárra és Veszprémbe, Zalaegerszegre és Kanizsára, Szegedre és Hódmezővásárhelyre. A Hódmezővásárhelyi Konzervgyár kétméteres betűkből álló „cégtáblája” és háromméteres átmérőjű vörös csillagja a többi neonreklámmal együtt százhatvanezer forint. Egymaga annyi, mint amennyi a részleg egész 1961. évi termelése volt. A fő működési terület a Bala- ton-part. Itt évenként szerződést kötnek a neonberendezések karbantartására és esetenként újak felszerelésére. Az alföldi városokba már csak a berendezéseket készítik el, a felszerelést ottani szövetkezetek, vállalatok neonrészlegei végzik. — A tavasszal kutattuk fel ezeket a lehetőségeket. Az év elején úgy látszott, hogy nem lesz elég munkánk,. hiszen a neon „csak reklámcélokat szolgál”, amivel takarékoskodni kell. Ezért hát elmentünk Szegedre, Kiskőrösre, Kecelne munkáért. Az ottaniak örültek, hogy velünk dolgoztathatnak, mi gyorsabban készítjük el a berendezéséket, mint a pestiek. A második félévre azután a „hagyományos” területünkön is egyre-másra kaptuk az újabb megrendeléseket, kiderült, hogy a neonreklám — főleg az idegenforgalmi területeken, de egyebütt is — már hozzátartozik a városképhez, része a kulturált kereskedelemnek, vendéglátásnak. így aztán megnőttek a feladataink, most, az év végén az a gondunk, hogyan tegyünk eleget az összes megrendelésnek. Tavaly hárommillió forintot termeltünk, az idén ennek másfélszeresét. ÉS EBBŐL a négy és félmillióból decemberre maradt egymillió forint. Korábban is versenyeztek egymással a brigád különböző csoportjai, az üvegesek a lakatosokat, bádogosokat hajtották, hogy mire a betűkkel készen lesznek, elkészüljenek a tartószerkezetek is, a bádogosok az üvegesektől kérték számon a gyorsaságot, a pontosságot, a szerelők a festőket sürgették. Most azonban már szervezett formában folyik a versengés. Decemberre a gyártáselőkészítők napra, órára meghatározott ütemtervet dolgoztak ki. Például a Zala megyei Vendéglátó Vállalat „Arany Bárány Hotel” és „Bár” neonfeliratainak bádogosmunkáival december 10-én reggelre kellett elkészülni, az üvegesek terminusa december 13, reggel, a lakatosoké 13-án délután járt le, a festőké 14-én reggel. És már öt nappal ezelőtt megrendelték 14-én tíz órára az AKÖV- kocsit, amivel a szerelők viszik Zalaegerszegre a berendezést. Az ütemtervet szinte percre betartották. Hasonló ütemterve van a Nagykanizsai Szolgáltató Ktsz, a pincehelyi kisvendéglő, a nagydo- rogi ruházati bolt neonreklámjának. A jövőben pedig nemcsak az év végén szervezik ilyen ütemezéssel a munkát, hanem állandó lesz ez a módszer. (J.l
