Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
1965. december 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Ünnepi századgyűlések a munkásőr-alegységeknél Siker után és újabb sikerek előtt Horváth Tibor megrezegteti a hegedű húrjait. Zsuzsa és a tanár táncol: repül a lenge női szoknya, dobban a láb a parketton, a mozgás pillanatok alatt elbűvöl mindenkit, az ember mire elcsodálkozna az egyik pompás mozdulaton, átengedné magát a bűvöletnek, hagyná, hogy szeme-lelke beteljék a Széppel, ott a következő, az új, a meglepő, a megdöbbentő, hogy aztán azt is felváltsa a másik a szempillantás töredéke alatt. Ritmus, báj, bűvölet. Zsuzsa, a dombóvári népi tánccsoport tagja már annyi szívet megdobogtatott... Tavaly különrepülőgéppel vitték az együttest Olaszországba, hogy részt vehessenek a San Remo-i dal- és táncfesztiválon, amelyen egész Európából adtak egymásnak randevút a legjobbak. Az idén Görögországba utaztak, ugyancsak egy nemzetközi randevúra. Ez a találkozó is nagy megtiszteltetés volt, hiszen itt évezredes hagyományoknak, az antik görög kultúra emlékeinek kellett méltóképpen tisztelegni. És ott volt Frazon Zsuzsa is az együttesben, sőt, ő kapta az idei szereplés alapján a legjobb női táncosnak kijáró tiszteletdíjat. A fiúk közül Nyers Sándor táncolt legjobban. Ezúttal megfordult a világ: nem a színpadon táncolnak, hanem a nézőtéren, a színpadon pedig a nézőközönség ül. A kaposvári tanítóképző növendékei eljöttek, hogy végignézzenek egy próbát. Mert azt már hallották a rádióból, tudják a tévéből, újságból, hogy micsoda neves együttese van Dombóvárnak, de azt is szeretnék tudni, hogyan jutottak eddig. Bodai József hogyan emelt fel egy együttest a nemzetközi hírnévig. Azt nagyon iól tudják, vezetőjük mondja is, hogy semmiképpen sem valami különös klímát, földrajzi tájegységet kell keresni Dombóváron, hogy valaki választ kaphasson e kérdésre. Most éppen próbát tartanak, ami a készülődés egyik legfontosabb fázisa és ez is vitathatatlanul dokumentálja, hogy a siker roppant kemény, céltudatos, jól szervezett, irányított munka eredménye. — Tizenegy éve kerültem ide tanulmányaim befejeztével és akkor kezdtem el ezt a munkát is — mondja Bodai József, és hogy teljes legyen a gondolatmenete, hozzáteszi: — Innen is szeretnék nyugdíjba menni. Ebben a két mondatban benne van tulajdonképpen minden. Egy ifjú ember rájött arra, hogy igazán komolyat produkálni csak állhatatossággal, szívós, kitartó munkával lehet. Sok idő kell ahhoz, hogy a munkának beérjen a gyümölcse, és aki ezt vállalja, csak az nevezheti magát igazán hivatásszeretőnek. Bodai József ilyen tekintetben a dombóvári pedagógus- gárdában elismerésre méltó példát adott. Nem úgy kezdték, hogy az utcán megállítottak fiatalokat, hogy jöjjenek a kultúrházba, mert még nincs ki a tánccsoport létszáma. Az ilyen módszer nem vezethet komoly eredményre. Bodai József a többi pedagógus és kultúrmun- kás segítségével igyekezett mindenekelőtt megteremteni egy tömegérdeklődést az általános iskolások. gimnazisták körében a ne- pi tánc iránt. Nem öt-tíz fiatallal foglalkoztak, mint amennyire éppen szükség volt egy-egy tánc betanulásához, százakat vizsgálták meg a rátermettség szempontjából. Megfelelő tematika szerint, kellő pedagógiai módszerekkel sok gyermeket tanítottak meg egyszerre a népi tánc alapelemeire. Persze, az első perctől kezdve szigorú fegyelemmel, mert aki akkor ment próbára, amikor éppen kedve akadt, már eleve kiesett, s természetesen a tanár sem tolta jobbra-balra a próbaidőket az egyéb elfoglaltsága szerint. A meghatározott próbaidő „szent” és „sérthetetlen” volt mindig. Innen tovább lehetett jutni, de csak meghatározott követelmények alapján. Bodai József kimutatást vesz elő. — Külön zsűri dönt arról, hogy ki jut a tartalékcsapatba. Osztályozza a tánctanulásban elért eredményeket, de pontosan jegyzik az iskolai tanulmányi eredményeket is, és a kettő együttesen adja az összeredményt, aminek alapján tovább lehet jutni. A nagy termet teljesen megtöltik a „tartalékosok”. Az ő lábukon már piros csizma díszeleg, s a próbára a fiúk és lányok egyaránt könnyű öltözékben vannak. — Állj — int a tanár a zenésznek, aki maga is jelen van minden próbán, tehát ő is nehéz munkával tudta megváltani magának az útlevelet a külföldi turnéhoz. — Még egyszer megmutatom ezt a figurát. A tanár mutatja. Hogy milyen tánc fog majd kialakulni belőle, azt legfeljebb az avatott szakértő tudná megmondani, mert amit most „gyúrnak”, csak egy kis részmozdulat. Elismétlik ki tudja hányszor, a tanár együtt táncol a csoporttal, közben figyeli valamennyit, számol, ütemet vezényel, utasításokat ad a zenének. Ha valamelyik táncos kiesik az ütemből', megáll vigyázzban a helyén, hogy ne zavarja a többit. — A fiúknak egy kicsit jobban megy, nekik volt egy „zugpróbájuk”, s ez meglátszik ... Vajon ki kerül maid közülük a nemzetközi hírű együttesbe? Ezt még senki sem tudja. Mindenesetre pontosabb lenne így kérdezni: Vajon ki tudja magát a sok tanulással, munkával betáncolni a híres együttesbe? ötkor pontosan bevonulnak a „nagyok”. Az a szokás, hogy minden héten pontosan megtartják a kötelező foglalkozásokat, mintha a következő héten ismét várna rájuk a különrepülőgép .;. Az első feladat: egyszerű testedzés; A tanár vezényel, terpeszben leereszkednek a parkettra, megszólal a zene, és ütemes derékhaj lítgatás jobbra-balra. Most egymáshoz fordulnak, egymásnak támasztják féllábukat, kezükkel pedig ütemesen húzzák, feszítik egymást. A tánc egyik előfeltétele, hogy minden egyes testrész pontosain, gördülékenyen működjön, ehhez pedig külön kell edzeni minden testrészt még a megfelelő táncmozdulatokon kívül is. — Most pedig elismételjük a Baranyai lakodalmast — jelenti be a tanár. A nemzetközi sikerük részben éppen ehhez fűződik, no meg a Pásztortánchoz, amelyet maga a tanár gyűjtött a Kapos mentén és dolgozott fel. Mindenki feszült érdeklődéssel figyeli. Németh Józsefné, a művelődési otthon művészeti előadója, aki már ki tudja hányszor látta, éppúgy, mint akik csak hallottak róla* Megszólal a zene, táncra perdülnek a lábak. Nincs ünnepi kosztüm, csak egyszerű gyakorló ruha, de mit számít ez: a terem valósággal megmozdul, feje tetejére áll, repül, szárnyal, valami mesebeli világgá változik, az ember úgy érzi magát, mintha ópium bűvöletébe kerülne. Táncolnak a dombóvári lányok és fiúk: Nyers Sándor, Nyerges Sándor, Frazon Zsuzsa. Kőműves Ferenc, Leitner Katalin, meg a többiek. Gyakorolják a régit és készülnek egy új, kétórás műsorral; Szöveg: Boda Ferenc Foto: Bakó Jenő A munkásőr-alegységeknél ezekben a napokban tartották meg az év végi ünnepi századgyűléseket. A járási székhelyeken a hét végén tartották az évi munkát értékelő tanácskozásokat, ahol sor került a leszerelő és tartalékállományba kerülő munkásőrök búcsúztatására. Az ünnepi gyűléseken kitüntetéseket, jutalmakat adtak át kiképzési feladatok végrehajtásában kitűnt munkásőröknek. Szekszárdon vasárnap délelőtt a városi művelődési házban tartották ünnepi századgyűlésüket az alegységek, melyen a párt megyei vezetői is megjelentek. Suszter Mihály járási parancsnok értékelte a századnak az 1965 évi kiképzését. Az idén sikeresen oldották meg a kiképzési év nehéz feladatait. Elismeréssel szólott azokról, akik az elemi csapások idején hősiesen helytálltak. Beszédében a járási parancsnok utalt az 1966. évi kiképzési feladatokra is. Az ünnepi századgyűlésen kitüntetéseket adtak át. A megye közvetlen műszaki szakasza a | | Tégla IV. o. minőségben 171 Ft, 1000 darabonkénti árban nagyobb tételben is kapható az alsómocsoládi, dombóvári, dunaszekcsői, hidasi, mázai, kölesdi, hőgyészi, tamási és szekszárdi téglagyárakban. A megvásárolt tégla elszállít- | ható: folyó év dec. 31-ig. ____________(101) ;j k iváló szakasz kitüntetést kapta. Több munkásőrt kiváló parancsnok, illetve kiváló munkásőr jelvénnyel tüntettek ki. Hornok István elvtáns, a szekszárdi járási pártbizottság első titkára köszöntötte a kitüntetett munkásőröket, és a pártbizottság köszönetét tolmácsolta azoknak a munkásőröknek, akik az árvízvédelemben, és más feladatok megoldásában kiváló munkát végeztek. Az ünnepi századgyűlés elé felsorakoztak a tartalékállományba és leszerelésre kerülő munkásőrök, akiknek díszes emlékjelvényt adományoztak. Majd az új munkásőrök eskütételére került sor. Halász Imre tartalékállományba kerülő munkásőr átadta fegyverét Péter József fiatal munkásőrnek. A szekszárdi járás munkásőreinek ünnepi gyűlésén részt vett K. Papp József elvtárs a megyei pártbizottság első titkára, aki a párt nevében megköszönte a munkásőrök áldozatos munkáját, majd az 1966. évi népgazdasági tervről, és az ezzel kapcsolatos I feladatokról beszélt. Gyakorolnak a híres táncosok Néhány gondolat a népművelési munka feladatairól HOSSZÚAK AZ ESTÉK, korán köszönt a világra a sötétedés s lassan már a vidéki ember is a mezőgazdasági tennivalóinak a végére jár. A községekben, falvakban élő emberek délutánjait, estéit nem foglalja - le a munka a téli hónapokban. Kicsit több lesz a szabad idejük, mint a nagy mezőgazdasági munkák idején. Mit tesz a megyei népművelési tanácsadó annak érdekében, hogy a falusi ember kellemesen és célszerűen használja ki, töltse el a téli estéket? — Közvetlenül semmit — válaszolja Szabadi Mihály, a tanácsadó vezetője — közvetetten talán annál többet. A népművelési tanácsadó a főhivatású népművelőkkel és a társadalmi munkában segítő aktívákkal tartja a kapcsolatot. Amint a nevében is benne foglaltatik, tanácsokat ad, módszertani bemutatókat tart azoknak az embereknek a részére, akik vidéken irányítják a kulturális munkát. A múlt hónapban két ilyen továbbképzést rendeztünk a főhivatású népművelőik számára. Mindkettő kétnapos továbbképzés volt. Az egyiket Budapesten tartottuk meg, amelynek résztvevői ellátogattak a Nemzeti Múzeumba, megtekintették annak néhány kiállítását és a közelmúltban megnyílt francia festők tárlatát. Ennek a „kirándulásnak” az volt a célja, hogy módszertani segítséget nyújtsunk a múzeumlátogatáshoz, tárlatvezetéshez. Az ismeretterjesztés különböző módszereinek bemutatása és alkalmazása volt a célja a másik, novemberben tartott továbbképzésnek, amely Bonyhádon volt. Mészáros Gyula, a szekszárdi múzeum igazgatója, Németh Zoltán tanulmányi felügyelő, valamint Létay Menyhért gimnáziumi tanár tartott nagysikerű bemutató előadást ezen a továbbképzésen. — Azt hiszem segítséget nyújt a vidék kulturális életének alakításában és főként a nők foglalkoztatásával kapcsolatban, az a valóban szép és színvonalas vizsga, amelyet díszítő művészeti szakkörvezetőink tettek november végén. A vizsga valamennyi részt vevpje csoportot vezet, s igen dicséretes eredménnyel. A szívet- lelket melegítő szép vizsgaeredményt: iggzplja, hogy négyeja — Cser Mária, Krähling Dámelné, dr. Margitay Istvánná és dr Németh Pálné — „B” kategóriájú minősítést szerzett. i— Néhány szót a következő hónapok terveiről, elképzeléseiről? — Januárban — most már igazán végleges határidő — vizsgáznak a népi tánccsoportok vezetői. — EGYIK FŐ PROBLÉMÁNKNAK tekintjük most az ifjúsági tánczenekarök ügyét a KISZ-szel közösen. Járásonként bemutatókat rendezünk ifjúsági zenekarok részvételével, amelyek alkalmából szakemberek mondják majd el az egyes együttesek művészi színvonaláról alkotott véleményüket. Tanáccsal segítik ezeknek az együtteseknek a munkáját. Ezt a bemutatkozást egyben felmérésnek is szánjuk, mert egy kissé távolabbi céljaink között szerepel, hogy az amatőr zenekarok vezetői, tagjai részére valamilyen formában továbbképzést szervezzünk. A bemutató után ifjúsági bált rendezünk mindenütt — amelynek megszervezésével, mintegy módszertani útmutatót szeretnénk adni a hasonló rendezvények megrendezéséhez. — A megyében itt-ott már éledező irodalmi színpadoknak is szeretnénk megfelelő segítséget nyújtani a Népművelési Intézet segítségével. Február elején pedig újból a főhivatású népművelők részére tartunk bemutató előadásokat, amelyek a kiscsoportos ismeretterjesztési munkát segítik majd elő.
