Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. december ii. A régi szokások és babonák ellen Munka közben a falusi védőnő A decemberi északi szél mu- tizennégy hónapos Gabika, ő a lyezik el. Ahogy nyúlok, hogy ki- togatja a foga fehérjét, belesüvít „cégünk címere”. vegyem a pólya alól a párnát, ott a kéményekbe, s megborzongatja — Mindenütt az ő példáját tu- találok egy rózsafüzért. Hát ez? — még a szobában ülőket is, amikor dóm felhozni. A rendszeresség, az kérdezem. Azt válaszolták, hogy Vasas Gyuláné kocsolai védőnő ami a legfontosabb a kisgyerek- attól alszik jól a gyerek éjsza elindul mindennapos sétájára, nél. Reggel fél hét, hét óra körül kánként. Kendőt tesz a fejére, s összegűm- ébred. Reggelit csak fél nyolc kö- _ Fogadtak azzal is- a védő bol.ia a nagykabatjat, kesztyűs ke- rül kap. Ebédet is csak a megszo- néni megverte szemmel a kis Pi- zet pedig jo melyen a zsebebe kott időben. A főétkezések közben tyukát”. Lázas lett a kisgyerek ?as yNándoíékhozat0ba ÍndUl GyU' ?PPen csak,,h°gy neki va- Valami hamus vizet csináltak, azt lasi Nándorokhoz. lami ennivalót. Ezért van mindig öntötték az áav alá s annak el­jott ha7a az anyuka jó étvágya. Még most is minden rendeződéséből kövétkeztettekar- a kórházból s egy na^on szép este megfürdetem. Egész éjjel ra. hogy miattam lett lázas a gye egeszseges három kilo tíz dekas nyugodtan, egyenletesen alszik. rek. Arra kértek hogy ne gyö- magaval. Ennyit Vannak jelszavaink A legfonto- nyörködjek ám többé benne, mert hallottam eddig Anikóról, s most sabb: dajkalas nincs! Ez nem any- újból beteg lesz. indulok először meglátogatni őt. nyit jelent, hogy nem foglalkozunk vele. Sokat, de azt is rendszeresen. TÖBB MINT 140 HAT ÉVEN Például mindennap délután öt ALULI GYEREK órától a fürdetésig. Ellátja a Gabikát reggelente és Az újszülötteket meglátogatja akkor indul útjára a többi „gye- másnaponként. Ellátja az anyukát rekéhez”. Mennyit gyalogol na- aüróbb dolgot de káros régi fő­tanácsokkal, hogyan etesse szop- ponta? Azt nem is tudja pontosan, tóst is S’ a néld? kedvéért tassa, fürdesse, apolja a csecsemőt. Mindenesetre a község környékén még néhányat: Amikor kiesik a Huszonegy egy even aluli, ot- az a szólás járja, hogy „hosszú, gyerek száiából a cumi mielőtt ven egy-és hároméves kor közötti mint Kocsola”. Mert Kocsola hosz- Ráadná neki, az ^ja meg es 71 három es hat ev közötti szán, valan neay-ot kilométernyi nyalja. Vagy lekötik a gyerek ke- kisgyerek tartozik hozza. Meglátó- hosszúságban nyúlik el az ut mén- éjszakára, hogy nyugodtan tén két oldalt. aludjon, — pedig éppen ettől — Mik okozzák a legtöbb gon- nyugtalan. Azt is sokat kell ma­dot a védőnőnek? gyaráznom, hogy mennyire egész­— A régi szokások és babonák, ségtelen a\ kisbaba szájon csókolá­, , ................. sa, s mennyire nincs szükség az k ekre, segít a polyazasnal meg- RÓZSAFÜZÉR. HAMUS VlZ ÉS éjszakai szoptatásra. mutatja, hogy hogyan kell fúr- KÖRÖMRÁGÁS Ilyen esetekben van a védőnő­detni a csöppségét, meg mit lehe, nek a legnehezebb dolga. Az év­enm ^dm neki. — Egy koraszülött csöppséghez századok óta megrögzött babonák, i i A legtöbb gondom a cigány ^rtam mindennap. A pólya alá a szokások ellen felvenni a küzdel- lakosokkal van Hat-nyolc-tiz gye- szülők még egy vánkost is raktak, met. Rengeteg magyarázkodás, sok rek egy családban. Azt megszól- Mondtam nekik, hogy a gyerek ge- szép szó, rábeszélés kell megszűn­ik akinek nincsen. A rendre, a rincének a fejlődése érdekében tetősükhöz, tisztaságra kell nevelnem, szók- jobb ha a pólyát a matracon he­— Nagy babona errefelé, hogy a kis gyerek körmét nem szabad le­vágni, mert akkor lopós lesz, ha felnő. így aztán az anyák lerágják a csöppség nagyra nőtt körmét. — S tudok még említeni sok-sok gatja az iskolásokat is, az óvodába is rendszeresen benéz. Sűrűn for­dulnak meg nála tanácsért a vá­randós asszonyok is. Jön-megy, rámosolyog a gyere­tatnom őket. Amikor meglátják, hogy megyek, előkerülnek a sep­rűk, sebesen jár a kezük, hogy lássam mennyire igyekeznek. So­kat kell feléjük néznem. Aztán ha ott járok, mindenhová, ahol csak otthon vannak, be kell szól­nom egy-egy percre, mert megha­ragszik, akit kihagyok. Hogy van-e a látogatásaimnak valami eredmé­nye? Lassú dolog ez. Mindenesetre ebben az esztendőben az ott szü­letett tíz gyerek közül csak égy halt meg. Ez pedig nagy ered­mény! „CÉGÜNK CÍMERE” — És a védőnőnek ki adott ta­nácsokat? — Azt hiszem a család... — mondja nevetve. A szomszéd szobában alszik a Méry Éva Ismét van petróleum Ja uyíi pusztán A Harc község melletti Janya október közepén megrendelte az pusztán még csak néhány házba üzlet szükséges petróleum mennyi­jutott el a villany. A legtöbb helyen petróleumlámpával vilá­gítanak, azazhogy csak világí­tanának, ha a boltban kapnának petróleumot. A puszta lakói az öt-hat kilométerre lévő faluba járnak gyalog, hogy szűkös kis világításukhoz petróleumot vásá­rolhassanak. A puszta lakói a boltvezetőnő hanyagságára panaszkodnak, pe­dig ő „ártatlan” az ügyben. Még Rab Ferenc: J ódáé pénz ségét, de a bonyhádi ÁFOR- telep nem küldte meg az igé­nyelt árut. Arra hivatkoztak, hogy a tankautó elromlott és ennek következtében két túrajá­rat kimaradt. Szerkesztőségünk írásban meg­kereste a járási tanács kereske­delmi osztályát a Janya pusz­taiak panaszával kapcsolatban. Ennek eredményeként a pusztai boltba a Szekszárd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet még egy vashordót küldött a bolt részére, hogy a jövőben ha­sonló eset ne forduljon elő, és az esetleges túrajárat kimaradá­sa ne akadályozza a pusztaiak petróleumellátását. Mikrohullámok randevúja a Szabadság téren Zúg a képtávíró — Riportcsere az Intervizió és az Eurovízió között — Közvetítés műhold segítségével az ultrarövid hullámok — hason­lóan a fénysugárhoz — egyenes vonalban terjednek. A jó kap­csolat biztosítására a tornyok „parabola antennái” farkassze­met néznek egymással, vagyis szabad szemmel is látni kell egyik helyről a másikat. Az idők folyamán az Intervízióhoz és az Eurovízióhoz tartozó közvetítő­állomások láncolata teljesen ki­épült. Az Euróvízió a nyugati or­szágok, az Intervizió a szocialis­ta országok televízióit fogja ösz- sze. Egyezmény értelmében na­ponta kicserélik legérdekesebb filmriportjaikat. Minden ország reggelenként géptávírón közli a prágai, illetve a brüsszeli köz­ponttal a napi eseményeket. Ezekből az egyes adók kiválaszt­ják, mire van szükségük. Maci magára húzza a takarót. Vége az esti mesének. Több mint 800 ezer családban közelebb hú­zódva a tv-készülékhez. Falun városban ilyképpen szólnak ki a konyhába: — Anya, nagymama, mami gyertek. KEZDŐDIK A HÍRADÓ A tv egyik legnépszerűbb mű­sorszáma, nyolc éve jelentkezik esténként, hogy beszámoljon a vi lág, az ország eseményeiről. Egy- egy érdekesebb külföldi film riportnál sokan felteszik a kér­dést: — Hogyan csinálják, hogy a New Yorkban, vagy London­ban délben lezajlott eseményt este már közvetítheti a híradó. A gyorsaságban nincs semmi ördöngösség, csak— technika. A tv híradója sok szálon kapja a friss filmriportokat. A repülő­gépek naponta dobozszámra hoz zák a világ minden részéből a filmtekercseket. De a lökhajtá- sos repülőgép még a rakéták kor­szakában sem tud versenyre kel­ni a rádióhullámokkal. A leg­frissebb anyagok képtávírón és mikrohullámú közvetítőláncon érkeznek. A HÍRADÓ SZERKESZTŐSÉGÉBEN reggeltől estig zúg az „Unifax” képtávíró. Telefonkábelen tartja a kapcsolatot Londonnal és Moszkvával. A beérkező elektro­mos jeleket alakítja át képpé, 14 percenként megjelenik a lassan forgó papírszalagon egy-egy fény­kép. A fél 7-es londoni esemény képe 7 órakor már a Szabadság­téren van és a kamerák azonnal közvetíthetik az állóképet. Ezzel a berendezéssel csak az állóképe­ket továbbítják, a mozgóképek más úton érkeznek. Európát éppen úgy mint a többi kontinenst, mikrőhullámú közvetítőlánc hálózza be. A tv- képek csak különleges kábeleken, vagy ultrarövid hullámokkal to­vábbíthatók. Oslóból Rómába, Moszkvából Budapestre csak úgy továbbítható a műsor, ha a ké­peket az egymástól 50—80 kilo­méter" távolságra lévő közvetítő- állomások veszik és adják to­vább. Azért szükséges az állo­mások ily sűrű láncolata, mert DÉLUTÁN FÉL KETTŐ A mikrohullámú lánc egymáshoz kapcsolja Moszkvát, Berlint, Hel­sinkit, Varsót, Prágát, Budapes­tet, Bukarestet és Szófiát. Elő­ször Moszkva közvetíti a film­riportokat, majd sorra a többi fő­város és amelyik tv igényt tart rá, az képmagnón, vagy film­szalagon rögzíti. Délután fél öt­kor ismét összekapcsolja az euró­pai fővárosokat a mikrohullámú közvetítőlánc — Brüsszelből ki­indulva. Ekkor bonyolítja le az Euróvízió az Intervízióval közös riportcserét. A közvetítőhálózat alkalmas tengerentúli átvételek lebonyolítására is. Műhold segít­ségével London, vagy Moszkva veszi a New York-ból, vagy Vla- divosztokból érkező képeket és továbbítja azt a mikrohullámú közvetítőállomásoknak. Esténként mikor az elnökválasz­tás párizsi képeit, vagy a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa dél­előtti ülésének eseményeit néz­zük, gondoljunk arra is, hogy sok ezer szakember összehangolt munkájának eredménye ez a gyorsaság, amellyel a sok millió tv-néző friss tájékoztatását biz­tosítják. TAMÁS GYÖRGY — 61 — — Igen! Félek! Igenis, hogy félek! Mit cso­dálkoztok? Azt hiszed tapsolnak ezek nekem itt­hon? Még örülök, hogy a fiam és a feleségem dolgozhat. De én?! Beleznay szinte eszelősen kitört. Betegség gyöt- ri, a fizikai munkát nem bírja, más meg nincs. Azaz ha lenne, akkor sem vállalná. — Egy horthysta tiszt...? Ugyan kérem! Keserűen legyintett. — Jobb is, ha nem ugrálok. Amit a család ke­res, abból megélünk, különösebb igényeim meg már rég nincsenek. Most, hogy visszaemlékszem erre a találko­zásra, tudom, hogy Beleznayt gerinctelen, gyáva embernek tartottam. Enyhe utálat fogott el, ahogy hátradőlve a székemen összeszorított szájjal hall­gattam ezt a síró embert. Beleznayban már nyo­ma sem volt a légi ludovikás nevelésnek. Itthon ül, ölhetett kézzel várja a családi alamizsnát és csak gyűlölködik, ahelyett, hogy tenne valamit. Ezt az elvásott, kikopott kereket ki kell emel­nünk a gépezetből. Nem is próbálkoztam vele tovább. Pécs fontos bázisunk, semmi értelme, hogy egy ingatag, idegileg összeroppant személyre bízzuk a további szolgálatot. „Bízzuk”? Igen, igen! A magam személyét is beleértettem, hiszen most már nekem is érdekem, hogy hírszerzőim teljes odaadással dolgozzanak, különben félre kell tennem őket az útból, addig, míg egy szép napon nyakamra nem zúdítják a politikai rendőrséget. — 62 — Igen, ez lesz a leghelyesebb. Ezzel indultam útra, vissza Bécsbe... • Vallomásomban most már nem térek ki rész­letesebben a Pécstől Bécsig megtett utamra. A „gépezet” jól működött visszafelé is. Jaguár ép­pen olyan faképpel várt rám a határon, mint amikor elváltunk. Bevitt Bécsbe, s egész úton csupán csak annyit mondott, hogy egyenesen Gré- ti lakására visz, ez az utasítás. Giétiben csodáltam azt a kettősséget, amely- lyel viseltetett irántam. Mindig próbálta — és persze sikerrel — összehangolni női mivoltát — s velem kapcsolatos érzelmeit — hivatalos meg­nyilvánulásaival. Kora hajnalban érkeztem meg. Gréti teljesen felöltözve, frissen fogadott. A reg­gelit már előre elkészíthette számomra, körül­belül tudta, hogy melyik időpontban érkezem. A játékmedvét ismét felhúzta és elindította a tükörfényes parketten. Kedveskedni akart — ami persze rám is fért — de ez a medve..: Soha, — sem akkor, sem később — nem tud­tam szabadulni attól a nyomasztó érzéstől, ame­lyet belőlem kiváltott ez a kis játékszer. Gréti olyan volt, mint egy gyerek, vagy inkább mint egy polgári jólétben, nyugodt légkörben élő fia­talasszony, akinek szemében egyetlen tartalma az életnek: a szép lakás, szép ruhák, szerető férj, lehet sokat nevetni, sírni, gügyögni, — egyszerűen házaspárosdit játszani. — 63 — ... És éppen ezért máig sem vagyok tisztában Gréti lelkivilágával. Mert valóban olyan, mi­képpen itt elmondtam, de ha a medvére pillantok. — akkor azt is tudóm, hogy Gréti, ez a modern Mata-Hari hidegvérrel, — vagy talán játékos ked­vében, — egy sorozattal másvilágra küldte a ha­tárőrt s akkor a járőrtáskájából kiemelt játék­medvét elhozta nekem ... Néha órákig elfoglalta gondolataimat Gréti léte, viselkedése, életformája, különös nézetei, mestersége, szerelmi kitörései, kedvessége és egyben kegvetlen keményséae. Elő­fordult, hogy a szállodaszoba ágyán hanyatt fekve teljes magányomban csak úgy kiszaladt a számon ez a szó: „Gyilkos”. Magam is megdöbbentem, amikor a szó szinte visszhangzott a szoba négy fala között. „Gréti gyilkos... Gréti embert ölt... Gréti gyilkos ..: embert ölt... ölt... !” Ne higgyék, hogy meg­döbbenésemet a vér és az elmúlás puszta gondo­lata okozta. Csupán az, ahogyan ez az olasz szép­ség elhúzta a ravaszt, úgy talán egyszer nekem is fegyvert kell fognom valakire és akkor majd... kikiáltom-e magam gyilkosnak, ha azt a fegyvert egyszer el is sütöm? — Fáradt vagy? Felkaptam a fejemet. A lány kérdő tekintettel figyelt: — Neeem ... nem ... ! Bocsáss meg, elgondol­koztam ... — Uj üveget bontok neked... Jobb, mint a múltkori... — mondotta és egy üveg francia konyakot tett az asztalra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom