Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

13S5. december 17. TOI.VA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Kihasználjuk-e a vízi utak kínálta lehetőséget? ® Az őszi csúcsforgalom kellős közepén járunk. Zsúfoltak a vasútállomások, nagy gondot okoz a vonatok menetrend szerinti közlekedtetése, s nein utolsó sorban különleges intézkedések szük­ségesek ahhoz, hogy az áru, a nyersanyag időben rendeltetési he­lyére érjen. A közutakon is ezekben a hetekben csakúgy, mint a vasúton, telítettségről beszélhetünk. Tolna megyében különleges helyzetek adódnak, ha az ember a szállítás gazdaságosságát akarja megvalósítani, ha mélyebben vizsgálódik e kérdésben. Elsősorban a szállítási eszközöket kell számba venni, így többek között a közút, a vasút és a vízi köz­lekedés járművei jöhetnek számításba, mint személy- és teher­szállító eszközök. Tolna megyében mindhárom közlekedési ágra fontos szerep, nagy feladat hárul. Ezúttal vizsgálódásunk tárgy­köréből vegyük ki a közúti közlekedés és a vasúti közlekedés ten­gernyi problémáját, s maradjunk csak, beszéljünk a vízi szállítás Tolna megyei helyzetéről. MILYENEK A LEHETŐSÉGEK? Megyénk területét számos olyan kisebb-nagyobb folyó szeli át, amelyen akár a belföldi, de a kül­földi szállításokat is le lehet bo­nyolítani megfelelő eszközök bir­tokában. A Sió-csatorna a legje­lentősebb, amely az utóbbi évek­ben mind nagyobb jelentőségre tesz szert, miután a balatonfüre­di hajógyárat fejlesztették, a Ba- konyból különböző útépítő-anya­got szállítanak kisebb-nagyobb uszályokkal nemcsak Tolna me­gyébe, hanem az ország külön­böző vízmenti városaiba. Tehát a Sió gyakorlatilag hajózásra — időszakonként — használható. A Kapósról ez még időszakon­ként sem állítható, viszont Tolna megye határát képezi, s mintegy SO kilométer hosszan mossa me­gyénk partjait a Duna, amely ki­tűnő szállítási kapacitással ren­delkezik szinte egész évben. MIT SZÁLLÍTOTTUNK EDDIG VÍZI ÚTON? A vízi szállítás természetesen attól függ, hogy milyen eszközök­kel tudjuk lebonyolítani. Pilla­natnyilag nem mondható kedve­zőnek e téren a helyzet, hisz mi­után a MAHART egyeduralma a Kishajózási Szövetkezet révén megszűnt, s néhány községi tanács is forgalomba állított vízi jármű­vet, talán kedvezőbb a helyzet, mint volt a korábbi években. Sajnos azonban a szállítóeszköz még most is kevés, annak ellené­re, hogy vizi útjaink szállítási le­hetőségeit csak kevésbe használ­juk ki. Mert mit szállítottunk ed­dig? Főleg sódert, követ, kendert, és gabonaféléket. Ezzel aztán be is zárul a sor, mert az a pár száz köbméter fa, amelyet a dunaár- téri erdőkből szállítanak Auszt­riába, vagy a fővárosba, nem je­lentős tényező. Nagyobb lehetősé­gek volnának a vízi szállítás nö­velésére. Amikor e témával kapcsolat­ban néhány szakemberrel beszél­getést folytattunk, számos érv és ellenérv hangzott el a Tolna me­gyei vízi utak kihasználásával kapcsolatban. Egyben azonban a viták során megegyeztünk: meg­felelő eszközök birtokában szük­séges a vízi szállítás fejlesztése. Sajnos most a hajótér, a vontató­állomány ezt nem teszi lehetővé. Például a Sió-csatornában kis­merülésű uszályok, vontatók al­kalmazhatók csaik, de ilyenek épí­tése nem látszik célszerűnek, mi­vel a majdan megépülő zsilip- rendszer a Sión, közepes merülé­sű uszályok közlekedését is lehe­tővé teszi. De ez egy más cikk té­mája volna. Most szóljunk arról, hogy MIT SZÁLLÍTSUNK a Dunán és a Sión. Továbbra is az építőanyagoknak kell az első számú árunak lenni. Ha az építő­anyagok közül a sódert vesszük volumenében a legtöbbnek, s a Tolna megyei építkezéseket, s a községek várható fejlődését is fi­gyelembe vesszük, akkor azonnal meg kell állapítani, hogy ez az árucikk lesz a jövőben is a fő szállítandó. Szerencsére azonb-n a sódert nem kell messziről szál­lítani, hisz a Paks alatti Duna­szakaszon nemcsak Tolna megye, hanem szinte a fél ország szük­ségletére elegendő sódert „bá­nyásznak”. Ezek elszállítása ha­jóval történik. Gyakorlat már, hogy a hajózó szövetkezet ala­csony merülésű uszályaival Szek- szárdig hordja fel a sódert. Kár, hogy magas vízállásnál az 50—80 vagonos uszályok még nem jár­nak a szekszárdi Sió-hídig, annak ellenére, hogy ezek kirakása itt könnyen gépesíthető volna. A tégla szállítása Tolna me­gyébe és Tolna megyéből kevéssé indokolt, hisz a me­gye téglagyárai többségben úgy helyezkednek el területileg, hogy ezek az itteni szükségletet elé­gítsék ki. A Paksi Téglagyárból volna lehetőség vízi úton való szállításra, de a gyár mostani ter­melése nem teszi lehetővé na­gyobb mennyiségű tégla uszályban való elhordását. A két fontos kendergyár, a du- naföldvári és a tolnanémedi a jö­vőben már bizonyára nagyobb vízi szállítási igénnyel lép fel, mint eddig. Dunaf öld várra és Mohács­sziget és Bátya térségéből szállí­tottak uszályokkal kendert, míg a tolnanémedi feldolgozó gyár­ba vízi úton egyáltalán nem szál­lítottak. Holott mind a gyár fe­letti és a gyár alatti Sió-szakaszon jelentős kendertermő 'területeket találunk. Az itt termelt kóró vízi úton való szállításának a megol­dása a jövő feladata volna. Minden évben, így az idén is a cukorrépa-szállítás „tömi” el a vasutat és a közúti közlekedést. Annyira igénybe veszi a Kapos­várnak és Ercsinek szállítandó cukorrépa-mennyisége a közúti és a vasúti szállítási eszközöket, hogy minden évben emiatt következik be, hogy a Dél-Dunántúlon, illet­ve a Pécsi Vasútigazgatóság terü­letén más fontos áruféleségek szállítását kell későbbre halaszta­ni. Pedig volna megoldás arra, hogy a Tolna megyében termelt cukorrépa jelentős részét uszá­lyokkal szállítsák Ercsibe. Naponta vonatszám küldenek Gyékényesről folyami kavicsot Tolna megyének, nemcsak a „szá­razföldi” oldalára, hanem a Duna mellé is, holott ez az építkezések­hez nélkülözhetetlen gyékényest sóder vízi úton is érkezhetne akár Fadd-Domboriba, Paksra, vagy Dunaföldvárra. IDEIGLENES, vagy Állandó kikötők A vízi úti szállítás állomásai, a kikötők, s ezek építése sok pénz­be kerül. Mégis érdemes volna gondolkodni néhány, helyzeténél fogva fejlődésre számat tartó, víz- parti község kikötőjének építésé­re. Elsősorban Paks jöhetne szá­mításba ilyen vonatkozásban, az­után Domború Paksnak ugyanis olyan sugárzó hatása van, hogy 30—40 kilométeres körzetiben ki­kötőjéből el lehetne látni áruval járásnyi területet a vasúthálózat hiánya miatt. Indokolná a paksi kikötő megépítését, fejlesztését a Paksi Konzervgyár jelenlegi ter­melése, mindinkább a várható fejlesztés. S ide nemcsak a nyers­anyagot lehetne vízi úton szállí­tani, de szükséges volna például, a kazánokhoz a fűtőolaj szállítását is vízi úton megoldani a Dunai tikum az sem, hogy Szekszárdra a távlati tervben szereplő hőköz­pontok fűtéséhez az olajat ugyan­csak vízi úton hoznák ide, mert akkorra már a Sió zsiliprendsze­re is elkészül. Ismeretes sokak előtt, hogy a Simontomyai Bőrgyár nyersanyag- szükségletének jelentős részét tengerentúlról szerzik be. A nyers bőrt camionokban szállítják Hamburgból Simontomyára, ho­lott csupán szervezési kérdés vol­na a hamburgi kikötő helyett egy Duna-tengeri kikötőbe a bőrszál­lítmányokat irányítani, s onnan uszályokkal fel lehetne Simon tor­nyáig küldeni, vízi úton a bőrt. Különösebb költségbe talán nem is kerülne, hisz a dombori ideig­lenes kikötő, vagy a Sió első zsi­lipjének megépülte lehetővé ten­né akár a Duna tengerjárókból siói uszályokra átrakni a bőrt, természetesen gépi erővel. Ez ideig főként a folyami teher­szállítás volt ismert előttünk, hisz a Tolna megyei vízi személy- szállítás főleg a Dunán bonyoló­dott le. Belátható időn belül a Sió nem is kapcsolható be, majd csak a zsiliprendszerek elkészül­te után, de akkor is elsősorban idegenforgalmi szempontok fi­gyelembevételével . KIHASZNÁLATLANOK A KOMPOK Tolna megyében öt jelentősebb komp bonyolítja le a Dunántúl és a Duna-Tisza köze közti át­kelést. Ezek közül különös jelen­tőséggel bír a paksi, a gerjeni és a dombori komp. Sajnos ezek ki­használtsága nem jó. Ugyanis még napjainkban is egy Kalocsára irá­nyuló szállítmányt Szekszárdról Dunaföldváro-n vagy Baján át kül­dik, holott akár Dombodnál, akár G er jennél átkelve, az út felére rö­vidíthető; megvalósítható az átke­lés, mivel az említett kompok mind nagy teherbírásúak, sőt az év majd minden napján közle­kednek. E kompok szállítókapa­citásának teljes kihasználása el­sősorban autóközlekedési-menet- irányítási probléma, mert a meg­lévő, mondhatjuk évszázados át­kelőforgalom összetétele — piac, vásár, búcsú stb. — csak köz­ponti irányítással változtatható kedvező arányban, Fejtegetéseink a Tolna megyei közúti, illetve Tolna megyei vízi szállításról természetesen nem a teljesség igényével történtek, hisz számos lehetőség, általunk nem ismert dolog is közrejátszhat még abban, hogy megváltozzék, gyor­sabbá váljon, teljesen kihasznál­juk a Tolna megyei vízi utak kí­nálta lehetőségeket. Pálkovács Jenő Január elsejétől csak hátsó lámpával közlekedhetnek a kerékpárok Hazai és külföldi égőkkel biztosították a szükségletet Érvényben van az a rendelke­zés, hogy a kerékpárokat elöl és hátul is ki kell világítani. Eddig azonban ezt betartani nem lehe­tett, mert a belkereskedelem nem rendelkezett elegendő mennyiségű égővel. Miután igen sok visszás­ság keletkezett ebben az ügyben, a belkereskedelem mindent igye­kezett megtenni, hogy a normál üzleti forgalomban biztosítsák az autó- és kerékpárégőket. Az ügy különösen sürgős volt, mert az or­szágúti szerencsétlenségek növeke­dése kényszerítő körülményként jelentkezett. Maga a közlekedési rendőrség is tisztában volt, hogy a kivilágítatlan kerékpároknak nem mindig a tulajdonosa volt az oka. Vettek volna égőket, de kerékpárt a forgalomban közle­kedni, amelyen nemcsak első, ha­nem hátsó világítás sincs, sürgő­sen gondoskodni kellett az égők beszerzéséről. Sikerült az Egyesült Izzóval növeltetni az égők gyártá­sát, de miután ez nem elég, sike­rült nagyobb mennyiségű égőt külföldről beszerezni. Alkalmunk volt a Belkereske­delmi Minisztérium Vas és Mű­szaki Főigazgatóságának egyik ve­zetőjével beszélni, aki megnyugta­tott bennünket. A jövőben, már január elsejétől nem lesz problé­ma a kerékpárégők beszerzése, tehát megszűnik hiánycikknek lenni. Január egytől, csak első­hátsó lámpákkal lehet közlekedni hosszú ideig nem kaptak. Mivel a kerékpáron is! rendőrség már nem enged olyan i (zsolnai) Nem unatkoznak a szekszárdi iskolások a szünidőben A szekszárdi tanács vb. művelő­désügyi osztálya, az általános is­kolák igazgatói, és a városi műve­lődési ház közös programot dol­gozott ki az általános iskolások téli szünidőben való foglalkoztatá­sára. A december 22-e és január 8-a közötti szünetben a keddi és a csütörtöki napok délutánján, és vasárnap délelőttre, szórakoztató és egyben hasznos foglalkoztatá­sokat iktattak be. A kijelölt na­pokon filmmatinékat, irodalmi vetélkedőket rendeznek az általá­nos iskolások részére, a művelő­dési házban. Az úttörők foglalkoztatására a nyári kirándulásokhoz hasonló fél­napos túrákat rendeznek a Sötét- völgybe, a Kálváriára és Szekszárd környékére. A barkácsoló részleg Somogyi Lajos pedagógus irá- 1 nyitásával új csónakot készít. Urdvn az örömben . . . Mintegy két hete nyílt meg Szekszárdon új, korszerű helyiség­ben az 50-es önkiszolgáló élelmiszerbolt. Örömmel fogadta a vá­sárlóközönség "az új bolt megnyitását. Az első napon különösen meglátszott, ez, hiszen több mint 100 ezer forintot forgalmazott a bolt. Az új bolt iránti érdeklődés azóta sem csökkent, hiszen össze­hasonlíthatatlanul kulturáltabb, gyorsabb, kényelmesebb itt a be­vásárlás, mint volt a régi helyen. S hozzá nagyobb is a forgalom mintegy 15—20 százalékkal. örömmel dolgoznak itt az eladók is. Ha a vásárlóknak kultu­ráltabb, jobb a helyzetük, ugyanez vonatkozik a dolgozókra is. A megnövelcedett forgalmat kevesebb erőfeszítéssel, gyorsabban tud­ják ellátni. Az örömbe azonban üröm is vegyül. Egyesek nem a kulturál­tabb, gyorsabb vásárlásra használják ki az önkiszolgálás és a mo­dern árusítási rendszer egyéb előnyeit, hanem szerzésre, magyarul lopásra. Kedden délután például öt esetben voltak kénytelenek a bolt vezetői jegyzőkönyvet felvenni. Főleg gyerekek az elfogottak. A legszomorúbb, hogy az egyik esetben a nagyobb leány küld­te be kisebb testvérét a boltba, azzal, hogy lopjon cukrot, csoko­ládét. Nem kevésbé elszomorító egy jeles tanuló esete, akinél ci­garettát, csokoládét, cukorkát találtak. Fizetés nélkül akart elillanni. Erre tekintettel a bolt vezetői felkeresték az iskolákat, ahol a közös megbeszélés alapján a pedagógusok osztályfőnöki órákon a társadalmi tulajdon védelmének problémáiról is beszélgetnek a gyerekekkel. Nem árt azonban, ha mi szülők is tanulunk ezekből a nem ép­pen épületes esetekből. És segítünk, hogy gyermekeink valameny- nyije a közös vagyon védőinek sorába álljon. Szabadon választhat a vásárló az önkiszolgáló új csemegeboltban, Szekszárdon. Az üzlet napi galma megnyitás óta Kétszerese a volt 50. számú boltnak- Foto: T. l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom