Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
1965. november 7. TÖT .NA WEC1YEI N6PÚJ8.4.Ö 5 Nehéz az öreg fát átültetni int fél évszázad volt már mögötte. Életének legválságosabb idejét élte. Egy szép napon ravaszkás mosoly jelent meg arcán. — Megvan — mondta magának kicsit kesernyés elégedettséggel. Este így szólt a feleségéhez: •— Asszony, döntöttem. — Nem bánom én mit csinálsz, csak már keveredjünk ki ebből a kesze-kusza világból. Éppen jött az őcsényi repülőnap, amelynek programja sétarepülést is kínált. Jantner Ferenc Szekszárd-csa- tári gazdálkodó ünneplőbe öltözött, s elindult az őcsényi repülőtérre. — Kerül, amibe kerül, én megpróbálom. Nagy tömeg volt, de azért oda- furakodott a gépmadárhoz, lefizette a taksát, s beült. Kis idő múlva, amikor a gép néhány kör után leereszkedett a gyepre, s megállt, Jantner Ferenc majdnem hangosan elnevette magát örömében: „Ááá, hát ez semmi... Ettől igazán nem kell félni...” Talán még aznap megírta a levelet lányának és vejének a kanadai Torontóba: „Küldhették repülőjegyet. Döntöttünk. Megyünk. Gondoskodjatok munkáról. Majd megtelegrammozzuk, hogy mikor érkezünk. ölelünk, csókolunk benneteket a közeli viszontlátásig.” 1961. augusztus 17-én az öreg Jantner-házaspárral levegőbe emelkedett egy utasszállító repülőgép, s átszelte velük az óceánt. _ Megérkeztek az új hazába. Az új hazába! Amikor összeölelkezett lányával, elszorult a szíve, könnyezett a viszontlátás örömétől, s közben valami titokzatos kalapács ezt dobolta benne: „Nesze neked téeszcsé-világ”. Beültek a fényes autóba és hazahajtattak. * Szűk mellékutca Csatáron. Maeskaköves és pocsolyás. Szerény, falusias házak sorakoznak kis kertekkel, gyümölcsfákkal. Az ablakokban muskátli, s megannyi más virág. Az udvarokon kakasok viaskodnak, kacsák hápognak. Az ajtókban kutya szunyókál, mellettük cirmos cica. Milyen jól megférnek egymás mellett. Az egyik kapuban két asszony tereferél. Most az egyikben, aztán a másikban. Mindenki értekezik mindenkivel, mindenki törődik a másikkal, mindenkinek akad ideje, hogy eldicsekedje a szomszédjának a család örömét, vagy elpanaszolja bánatát. A férfiak behívják egymást: — Gyüjjék szomszéd, kóstolja meg már az ideit, érdemes-e meghagyni. Jantnerék udvarában parányi törpetyúk és törpekakas kelti magára a figyelmet. Úgy kacérkodnak egymással, mintha nem is parányiak, hanem óriások lennének a barom fi-társadalomban. — Amikor édesapámék elmentek — mondja az ifjú Jantner — meghagyták, hogy ezekre nagyon vigyázzunk, ne hagyjuk kiveszni a fajtájukat, mert olyan helyesek. Vigyáztunk is rájuk. Haszon ugyan nem sok van belőlük, de azért szeretjük őket. Az ifjú Jantner eltűnik a belső szobában: — Édesapám, keljen fel, van itt valaki. Magát keresi. Egy álmos hang: — A mennykőben... Pont ilyenkor... Délelőtt tizet mutat a karóra. — Neki most van éjjel — szabadkozik az ifjú Jantner apja helyett, a „mennydörgés mennykő” miatt. — Éjjeliőr és most jött haza, éppen hogy lefeküdt. Egy pere és megjelenik idős Jantner Ferenc — pizsamában, hálóköntösben. Kitörli szeméből az álmot, a cigarettatárca után nyúl, majd ismék kitör a „menny- dörgős mennykő”, mert éppen nincs kéznél gyufa. Aztán ahogy a füst a levegőbe száll, a morcos ember felvidul, kedves, barátságos vendéglátóvá válik. — A világjárásunk érdekli? Hát, ami azt illeti, az érdekes. Feszült, önfeledt tekintet a levegőbe: — Az egész lényege az, hogy most végre ismét itthon vagyunk. Csend. Ez az a pillanat, amikor nem lehet kérdezni semmit. — Tetszik tudni, aki odakinn van, néha úgy elfogja a keserűség... Néha még a könny is kicsordul az ember szeméből, ha levelet kap hazulról. A lányunkhoz mentünk, ök még 56-ban mentek ki. írták mindig, hogy milyen jó ott, s menjünk utánuk, nekünk is könnyebb lesz. Hát aztán, amikor jött a szövetkezet, megmérgesedtem, s elhatároztuk, hogy búcsút veszünk Szekszárdiéi. A lányoméit elintéztek mindent, megküldték a repülőjegyet, meg is érkeztünk szerencsésen, jól is éltünk ott, megvolt mindenünk, csakhát... — Csakhát... — Csakhát nem volt hazánk. — A lányomék jól helyrever- gődtek már, nekünk is megvolt mindenünk. Először kertészetben dolgoztam, de ez csak nyári munkát jelentett. Aztán bementem az „emplomentbe” ez tetszik tudni, ott a szakszervezet neve, hogy kérjek munkanélküli segélyt. Mert ott, akinek 18 bélyeg van a könyvében, kap munkanélküli segélyt, ha kiesik a munkából. Ott aztán megkérdezték, hogy nem akarok-e állandóan dolgozni. — Örömmel — mondtam. Erre bekerültem a páj-gyárba. Ilyen nálunk nincs is: húsos süteményeket készítenek benne. Nem volt nehéz, hamar megtanultam, megmagyarázták, hogy mennyi lisztet, cukrot, sót kell adagolni, s aztán a gép keverte a tésztát. Megvolt mindenünk, nem hiányzott semmi, csak éppen a haza. Mert azért ott mégiscsak idegen az ember. Mi itt születtünk, itt éltünk ezen a földön, s ezt nem lehet elfelejteni. Tudja hogyan van ez, az öreg fát nehéz átültetni. Az ifjú Jantner Ferenc szól közbe: — Én a mentőknél dolgozom, aztán mindig mondogatom, hogy ekkor lesz szabadnapom, meg akkor. Édesapám parasztember volt világéletében, és mindig kérdezgette, hogy hát neki mikor lesz szabadnapja. Úgy gondoltam, hogy most öregségére végre gondatlanabb élete lesz kint. — Megvan ott minden. Tetszik tudni, télen-nyáron egyaránt lehet kapni mindenféle zöldséget, meg amit az ember kíván. Nem is drága semmi. De azért csak más íze van annak az ételnek, mint amit itthon megszoktunk, még akkor is, ha a feleség főzi az itthoni szokás szerint. Kenyér is van sokféle, de mennyivel rná- sabb az, mint az itthoni. Erről jut eszembe, édesanyád még nem jött meg? Mert tudja, ő éppen a pékhez vitt kenyeret sütni. — Legelőször azt tanultuk meg angolul, hogy nem tudunk angolul beszélni. Aztán megtanultuk, ami a legszükségesebb. De ha az ember az utcán magyar szót hall, ugrálni szeretne örömében. Egyszer egy óriási áruházban jártunk. Ott az a divat, hogy mindenki bevásárlókocsit tol maga előtt. Egyszer halljuk ám, amint egy pöttömnyi gyermekecske azt mondja az anyjának magyarul: „Vigyázz anyu, el ne tipord a nénit!” A feleségem megfordult, s csak ennyit tudott mondani: „Angyalom, magyar vagy?” Majdnem elsírta magát. Majdnea elsírták nagnkat akkor is amikor beadták a haza- utazási kérelmet, s visszautasították azzal, hogy Magyarországon nem kívánatos elemek. „Hogyan, a saját hazámban ne lennék kívánatos? Ez nem lehet... Ez nem igaz...” És szentül hitték, hogyha az első próbálkozás nem sikerült, sikerül a második, s megy még repülőgép Európa, a kicsiny k'S Magyarország felé, amelyik őket is magárai viszi. Jantner Perencné tapossa a sarat a kicsiny kis csatári utca felé. Jön a péktől, hozza a szép fehér, ropogós kenyeret. Közben bevásárolt, diódarálót, meg egyebet vett a háztartáshoz. — Hja, itthon... Inkább naponta egyszer egyek, de itthon... És nem is csak egyszer tudnak étkezni naponta itthon sem. Boda Ferenc Villáminterjú: Miért sok a régi film a szekszárdi moxiban ? Czank József a moziüzemi vállalat igazgatója válaszol Gerolsteini kaland, Gábor diák, Rákóczi hadnagya és IMiomfi. Ilyen és ehhez hasonló filmcímeket olvashatunk a szekszárdi Garay Filmszínház műsorán. Joggal panaszkodnak a nézők, hogy nincs kedvük moziba Járni, mert régi filmeket játszanak, melyeket már láttak, vagy olyanok, hogy nincs kedvük megnézni Feltűnően sok a régi film a műsortervben. Ha Dombóváron, Bátaszéken, Dunaföldváron, vagy éppen Tolnán vizsgáljuk a plakátokat, azt látjuk, hogy sokkal színvonalasabb, sokrétűbb a mozik műsora, mint Szekszárdon. Megkerestük Czank Józsefet, a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját, tájékoztatást kértünk, mi az oka a rendellenességnek? — A közönség panasza jogos, de sajnos a legjobb akaratunk mellett sem sikerül havonként jobb műsort összeállítani — mondta Czank József. — A mai filmek 90 százaléka szélesvásznú és a nehézségek ebből adódnak. Ha lenne Szekszárdnak szélesvásznú mozija, műsortervünk is merőben más lenne, biztosan megfelelne a mozilátogatók igényeinek. Az októberi program szerint a MOKÉP megküldte a Fantomas című szélesvásznú, színes francia kalandfilmet, amelyben Jean Marais játsza a főszerepet. A közönség már régóta várja a népszerű filmet, de sajnos Dombóvár kapta, szélesvásznú mozink hiányában. Sorolni lehetne az új filmek garmadáját, melyet csak nyáron, a szabadtéri moziban nézhetnek végig a szekszárdiak. A kiírt szélesvásznú filmek helyett mindig csak szabad játékfilmek közül választhatnak, melyek egy része unalmas, a nézők számára érdektelen. — Minden elismerés a műsorosztályunk dolgozóinak, mert ilyen körülmények között is mindent megtesznek a közönség érdekében — mondta az igazgató. — Állandóan fő a fejük, hogy a kiirt szélesvásznú helyett, közönség- sikert aratott normálfilmeket állíthassanak a műsorba. Ebben a hónapban kaptunk három nagyszerű szélesvásznú játékfilmet. Az egyik a „Fekete tulipán”, a másik „A gyilkosság krónikája" és a harmadik a „Cselszövők gyűrűjében". Helyette beállítottuk a „Ne hagyd magad, Pitkint" és a most megjelenő normál változatú „Dr. Sorge” című játékfilmet. A sok régi közül több új, normálfilmet is vetítenek a Garay moziban. A músorosztály összeválogatja, megbeszéli, hogy melyiket, mikorra állítsa be. Ha a film nem vívta ki a közönség tetszését, nem hagyják négy napig a műsoron, hanem csak kettőig. A másik két alkalommal egy-egy sikeres régi filmet állítanak be helyette. Ilyenek például a „Némó kapitány", a „Liliomfi", a Gábor diák”, stb. Szekszárdon sajnos nagyon elkéstek a szélesvásznú mozi létesítésével. Majdnem minden városban — már 1960— 61-ben — megépítették ezeket, de nálunk még 1965-ben is minden maradt a régiben. Húszezres város mindössze egy normálfilmre alkalmas mozival! — A tervek készen állnak, reméljük, 1967. végéig elkészül az új, minden igényt kielégítő szélesvásznú filmszínház. Addig is mindent megteszünk, erőnknek megfelelően, hogy a közönség igényét kielégítsük — mondotta végezetül Czank József igazgató. (Fertői) Idényzárás előtt a téglagyárakban Valamennyi kül- és bedföldi gyártmányú óra garanciális javítását a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz rövid határidőn belül elvégzi. Telephelyeink: Tolna, Árpád u. 1. Paks, Dózsa Gy. u. 34. Dunaföldvár, Kossuth L. u. 3. A javításra szoruló órát leadhatják telephelyeinken, valamint a megyében működő felvevőhelyeinken. A kijavított órák ugyanott átvehetők I (54) Teljesítették a nyersgyártási tervet A hosszú, száraz őszi időjárás némileg kárpótolta a téglagyárakat a késői kitavaszodásért, lehetővé tette, hogy még november elején is forogjanak a gépek, dolgozhassanak a nyersgyártók. Pár napja azonban megjött az esős idő és ha néha még ki is süt a nap, hamarosan le kell állítani végleg a gépeket. Most mór ugyanis keményebb és tartó- sabb fagyok várhatók, szétfagyna a friss nyers tégla. A megye téglagyárai közül csaknem valamennyi teljesítette már ez évi nyersgyártási tervét, amit ezekben a napokban termelnek, azt már terven felül adják. A Szekszárd-csatári gyár nyersgyártási tervét évközben módosították, hatmillióról 5 millió 800 ezerre csökkentették. A módosított tervet már napokkal ezelőtt teljesítette a gyár és ha még tudnak két-három napig dolgozni, meglesz az eredeti előirányzat is. Pénteken és szombaton — az esős időjárás miatt — állt a prés, a dolgozók a meglévő nyers téglát óvták meg az esőtől, a vízelvezetéssel, a tégla letakarásával foglalatoskodtak. Hétfőn azonban — ha kedvező lesz az idő — újra megindulnak és úgy számítják, hogy még kilencven-százezer darabot gyártanak. A Dombóvár II. Téglagyárban rekorderedmény született az idén. A tavalyi nyolc- és félmilliós előirányzattal szemben (ténylegesen kilencmilliót gyártottak) az idei terv 9 950 000 nyers téglát írt elő. Ezt már a múlt hónap végére teljesítették, ma már a tíz- és negyedmilliónál tartanak. Első ízben fordult elő, hogy ez a gyár túllépte a tímilliós termelést. Több tényező eredménye ez. Uj bányát nyitottak, ahonnét jobbminőségű nyersanyagot kapnak, növelték a szárítóterületet, csökkentették a gépállásokat, növelték a termelékenységet. A megnövekedett termelési eredményt ugyanazzal a létszámmal érték el, mint amennyien tavaly dolgoztak a gyárban. Az elemi kár — esó, fagy következtében előállott kár — még a felét sem érte el a tavalyinak. Az égetők ezévi előirányzata kilenc- és félmillió, jelenleg a hétmillió-hétszázezernél tartanak. Biztosra veszik, hogy az év végére ezt a tervet is túlteljesítik. A Dombóvár I. gyárban csütörtökön leálltak a gépek, a gyár dolgozói befejezték az idei nyersgyártási szezont. A jelenlegi bányában elfogyott a föld, jövőre új bányát nyitnak, ez az oka a leállásnak. De az I-es gyár dolgozói sem maradtak adósak, a hétmilliós éves nyersgyártási tervvel szemben háromszázezerrel több nyers téglát állítottak elő.
