Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-05 / 261. szám
4 TOLNA MIOTEI NÉPÜJSAG 1965. november 5. / H epehupás út vezetett fel a hegyekbe. Az autóbusz nagyokat zökkent. Horváth István időnként úgy érezte, hogy kirepül az ülésből, és amikor a sok csomagra pillantott, menten melege lett. Az utasok énekeltek. Oroszul és magyarul. Ha magyarul, akkor az oroszok du- dorásztak, ha oroszul, akkor a magyarok énekeltek orrból. A zökkenések minduntalan eszébe juttatták a grúz hadiutak A Rica tóhoz mentek. Azt mondták, hogy ez az út minden pénzt (megér. Ezért az ötven rubel zsebpénzéből rááldozott kettőt. Szűcsiből indultak. Az út szélén fügefák, távolabb narancs- és citromligetek, pálmafiák. A skatulyabusz, amely a magyar Fa- karusznak csúfolt buszokhoz hasonlított, száguldott, az út pedig egyre kanyargósabb lett. A gépkocsivezető időnként hátrafordult és ilyenkor mindig mondott valami érdekeset. — Itt van a világ legrövidebb folyója. Mindössze néhány méter látható belőle. Mindenki látni akarta. De senki sem láthatta, mert a busz utasainak csak a Fekete-tenger mutatta hullámait. Egy hídon haladtak keresztül. — Ez a világ leghosszabb hídja. Két óra alatt érünk keresztül rajta! A hídon grúz határőr állt. Csak tisztelgett. így üdvözölte az orosz köztársaságból jövőket. Egy perc alatt túl voltak a hídon. A gépkocsivezető nevetett. — Grúziában vagyunk. Most pedig igazítsák előre az órájukat! És a skatulyabusz száguldott. Veszélyes kanyarokat könnyűszerrel vett. Az utasok egymáshoz verődtek, néha összegabalyodtak és fogad koztak: ha ezt élve megússzák, soha többé nem ülnek autóbuszba. Volt, aki kinyitotta az ablakot, erősen megkapaszkodott, fél fejét kitette az ablakon. Állandó készenlétben volt. Per- ■ sze csak egy ideig. Mert a kinti látvány nemcsak lenyűgöző, de félelmetes is volt. Mély, gyakran kétszáz, sőt ennél is mélyebb szakadék. Korlát sehol. Az út hepehupás, kanyargós, a busz pedig rohan. Aztán olyan keskeny hasadék következett, hogy az autóbusz alig fért el a háromSárközi Gyula négyszáz méter magas sziklafal között, amely felül mintha ösz- szeért volna, mintha minden pillanatban az ember fejére szakadna. És ez a félelmetes érzés perceken keresztül! Csak lopva gondoltak az utasok arra: milyen hatalmas az ember, mennyi munka kellett ahhoz, amíg az óriás hegyek között utat vájt magának a természet legcsodálatosabb lénye! Egyszer vége lett az útnak. Mindenki felsóhajtott. És a látvány mindenkit elbűvölt. Nagy, festői hegyek közé szorult tó tárult a szemük elé, amelyen motorcsónakok rohantak. — Ez valóban mindent megért! Az autóbusz megállt. A túravezető kiugrott. Az utasok is kászálódtak. Huppantak a földön a sátrak, a hálózsákok. És megkezdődött az osztozkodás. Egy sátor, egy hálózsák, egy konzerv, egy kalap krumpli ... Nézni még könnyű volt, de megemelni, hát még vinni!? Háromszáz méter után többen azt kérdezték: messze van-e még a táborhely, ötszáz méter után volt, aki letette a hátizsákot, amit a túravezető magához vett. Iván, a túra vezető olyan volt már, mint egy kanácsonyfa. Elöl, hátul, sőt még oldalt is hátizsák lógott rajta. Talán két kilométert lihegtek, amikor a vezető pihenőt rendelt. Hátizsákkal huppantak a földre. Honnan, honnan sem, idős bácsi jött elő. Egy vödörben almát, körtét hozott. Hamar kiürült a vödör. A magyarok rátaláltak néhány gyümölcsfára. Szedték, tépázták. Horváth kiabált: szépen bemutatkoznak. Kaptak egy vödör gyümölcsöt, de ez nem elég. rávásott a foguk az öreg gyümölcsfiájára is. — Itt mutassátok meg, hogy milyen emberek vagytok! — mutatott Horváth a kötélre, amit időközben' -ä vezető egy fának erősített és amelynek a vége egy mély szakadékban kunkorodott. Vóitak, akik lenéztek, szédültek, elfordultak. De az út ezen keresztül vezetett a táborba. A legtöbben háttal mentek lefelé és csak az eget nézték, mintha onnan várnák a segítséget. De amis A S L K — Ez majd használni fog! — — így elrontani a húst! — mondta és az égő végű lándzsával füstölgőit Horváth, aki- két tisz- a disznók felé rohant. Az egyiket tított kacsát tartott a kezében. A elérte. Pontosan a hátulját. A kacsák tokosak voltak. Horváth disznó, mint akit ölnek visított. lehúzta a bőrüket. Tíz perc múlva elcsendesedett a — Na ilyet se látott még a vi- tábor. lág! Gulyás birka- és kacsahúsMindenki a sátorba vonult. Két- - Mert a hús annak a saslik- személyes sátrak voltak, mert nak, vagy minek kell. senkit sem akartak megterhelni, ezért négyen aludtak egyben. És Delre megfőtt a kacsa- és birketten egy hálózsákban. Vezény- kahúsból készült gulyás. A szovszóra fordultak. Ezen nevettek fél jeteknek ízlett, a magyarok faéjszakán. A reggel hideg volt és nv,kíf. mozgalmas. Ismét megjelentek a y e ’ disznók sőt még két szamarat és Azért mindenki jóllakott. három lovat is hoztak magukkal. , Hirtelen melegedett fel a levegő. Ismét elérkezett az este. Fellan- Mindenki fürdőruhában járt kelt, golt a tábortűz. Nagy parázsélvezte a magaslati levegőt, a halom gyűlt össze, amit Iván, a kaukázusi hegyek varázsát. Min- , ___ „ d en percben azt várták, egyszer- vezeto hosszan széthúzott. A pa- csak megelevenedik Puskin cső- rázsfolyamot két fa közé szorítot- dálatos költeménye, előlovagol va- ta. A két fára pedig nyársakat lahonnan egy gyönyörű cserkész- fektetett. A nyársakon hús. Az !S; ■*»»«<*« c4 izmg,afuí^i táiie&mő kor leértek, büszkék voltak. Egy kecske szegődött hozzájuk. A táborhelyig kísérte a csoportot. Egy kicsit elidőzött, de mire valakinek eszébe jutott, ha már van kecske, jó volna megfejni, az önkéntes, szakállas idegenvezetőnek hűlt helyét találták. A fügefák alatt leverték a sátrakat, feltornászták magukat a fákra és mohón ették a fügét. Azt mondták, ez a füge senkié, vagyis mindenkié. A szovjetek így is bántak vele. Vigyáztak rá. A magyarok meg letördelték az ágakat, ágastul dobálták le a fügét a lent várakozóknak. A vezető csak ennyit mondott: — Elvtársak, gondoljanak az utánunk jövőkre is. Azokra, akik néhány hét, azojtra is, akik néhány év múlva jönnek. Ezzel végeszakadt a tördelésnek. Lassan leszállt a kaukázusi este. Hűvös lett, itt-ott kigyulladtak a csillagok és röfögve megjelent néhány hosszú orrú, nálunk kutya- orrúnak nevezett disznó. A környéken sehol egy ház, sehol egy település. Senki sem tudta honnan jöttek. Jöttek és kész. Ezek is gyakori látogatók lehettek, mert hamarosan rátaláltak a zsákra, amelyben két napra elegendő kenyér volt. Az egyik már bele is bújt a zsákba. Fejét büszkén felvetette, szájában egy formábasült kenyérrel a hegynek iramodott. Horváth a tábortűzbe tett egy jókora fát, amelynek a vége begyulladt, majd kiparazsasodott. ▼TTTTTTTTTTTTTtTTTTTfTTTTTTTTfITTTf De nem jött senki. Sőt, a vezető is azt mondta: az ebédet a magyarok főzik, a vacsorát a szovjetek. Két-három ember maradjon, a többiek mehetnek fürödni. tájat. — Mi ez? — Saslik! Kaukázusi különleKét személyre egy nyárs jutott. A völgyben tisztavízű folyócs- Kezdetben a magyarok kevesel- ka kanyargóit. Fölötte fák ölel- *«k, később kínálgatták. Kitűnő keztek, amelyeknek törzsét vasta- v°h, de a magyar gyomor is vé- gon befedte a moha. A hegy- ?es- Horváth mindjárt leírta a oldalban mindenütt tisztavízű receptet. források bugyogtak. Innen hord- Másnap reggel megjelent a ták a vizet a táborba. kecske. Jött visszavezetni a csoHorváth azt mondta: menjenek Portot. Méhészek lépes mézzel kí- fürödni a fiatalok. Ö marad. Majd nálták a kirándulókat. A cigaret- ő megmutatja, hogy mit tudnak a ta nagy úr. Ezt most tudta meg magyarok. Elhatározta, hogy gu- igazán Horváth. Útközben talál- lyásrt főz. Ezt meg is mondta a koztak egy grúzzal, aki egy ösz- vezetőnek, aki helyeslőén bólin- vért vezetett le a hegyről. Az tott. Krumplit hámoztak, hagymát öszvér után kétkerekű kordét tisztítottak, a vezető meg dara- akasztottak, amelyen szőlővel telt bolni kezdte a birkahúst. Hor- hordó volt. Horváth megszólította váth oda-oda ment, kunyerált, a parasztot, aki nagyon hasonlított követelt, de a vezető csak félre- a magyar kúnokhoz. Még a moz- rakta a legszebb darabokat. Azt dulata is. Fekete bajusza alatt elmondta: az neki kell. Ebből saslik garetta füstölgött és abból, hogy Horváth erre mutatott, mindent megértett. Egy egész doboz Pa- mirt adott át neki. A hegy lábánál várt a busz. A könnyű hátizsákokban, mintlesz. — Saslik, saslik, de miből lesz a gulyás?! D ünnyögött hol magában, hol pedig hangosan Horváth és folyton csak arra gon- ha jókedvet tároltak volna a ma- dodt: nm az isten lehet az a saslik. Néha kapott egy darab húst ő is, de ezit kévéséi te. A vezető gyarok is, a szovjetek is énekeltek. A régi orosz dalokat együtt. . ,, „ ., Az egyik magyarul, a másik orohaythatatlan volt. Egy edenybe . , t. , , . , , .. ,. , y szül, de a nyelv különbségét edrabta a szép húst, közéje hagy- t,dntette mát tett, majd az egészet leöntötte ecettel. Az edény tetejére deszkát helyezett, majd arra egy követ. a dallam. A dallam, amely betöltötte a tájat, elnyomta a motor zúgását. Szalai János '▼VTVtTVTTVWVTfTVttrrVfVVVVVVVVrrrWTTrfTVTTTTTTVTTVTTTTTTTVVvvvvvw* — 163 — A harmadik hét közepén Bábu megint magával vitte a dzsungelbe. Már jó pár kilométert megtettek, amikor a maláj fiú felszökött egy pálmafára, hogy datolyát szakítson Sárinak. A lány a magas fűben ült és a majomügyesen mászó Bábut figyelte. A dzsungel tele volt hangokkal: makogással, csicsergéssel, vonítással. Nem hallotta a súlyos mancsok alattomos közeledtét. Az erdőt betöltő hangos bömbölés a vért is megfagyasztotta az ereiben. Tigris! — vágott belé a döbbenet és szinte megbénította tagjait a félelem. — Fuss, Shary! — kiáltott Bábu le a fáról és lefelé kezdett mászni, hogy segítségére legyen a lánynak. — Gyorsan fel a fára! Felugrott és futott, ahogy ereje bírta. Csak a megdőlt pálmafa törzsét látta maga előtt. Mögötte pedig a bömbölés harsogott, hogy a füle fájt tőle. A bestia árkon-bokron át közeledett. Szinte már hallotta bűzös lihegését. Még öt lépés, három. .. kettő .. . Végre! Bábu lenyújtotta a puskáját. — Kapaszkodj belé! Gyorsan! Belecsimpaszkodott és Bábu már húzta is felfelé. Aztán még feljebb hágott és maga után húzta a lányt. A tigris most ért ki a tisztásra és miután látta, hogy zsákmánya elillant előle, annyira felbőszült, hogy egyetlen hatalmas ugrással rontott neki a fának. — Jaj! — ordította el magát Sári, mert a ragadozó karmos mancsai a lábától alig tíz centire — 164 — vágtak bele a fa törzsébe. — Húzzál, Bábu, mert bekapja a lábam! — jajveszékelt a lány és még erősebben markolta meg a puskacsövet. — Ne félj, mindjárt elbánok őfelségével, csak érjünk feljebb! — lihegte Bábu az erőlködéstől, s egyre feljebb kúszott a fán, maga után húzva a már-már erejét veszteni kezdő Sárit. A tigris visszahuppant a földre. Kis ideig dühös morgással figyelte a fán kúszó embereket, majd újra a tisztás széléig szökellt és egy újabb, bömböléssel kísért nekirugaszkodással megint a fának rontott. Most egy fél méterrel magasabbra ugrott, mint az előbb. Így próbálkozott még vagy háromszor, de akkorára Bábu és Sári már biztonságban voltak a fa koronájában, ahová a tigris nem juthatott fel. Bábu várt egy keveset. Kifújta magát, hogy a lövése minél biztosabb legyen és lihegése ne zavarja a célzásban. Hosszasan célzott: pontosan az újabb ugrásra készülő, földön hasaló tigris tátongó pofájába. A bestia abban a pillanatban ugrott amikor Bábu meghúzta a ravaszt. De csak egy halk kattanás hallatszott. Mesterlövő puskája, amely oly sok harcban és vadászaton volt hűséges és megbízható társa és amelyet úgy szeretett, mint más férfi a feleségét, csütörtököt mondott! Soha még ilyen nem fordult elő vele! Talán nedvesség érte? Hisz még most is csuromvizesek a fák a nagy esőtől. Keze reszketett az izgalomtól és sehogyan sem tudta kiszabadítani a golyót a tárból. Közben a tigris hatalmas teste már keresztül— 165 — szelte a levegőt s oly erővel csapódott a fának, hogy a koronájában gubbasztó két ember majdnem lezuhant a nagy rázkódástól. Velőtrázó bömbölése irgalmatlan dühéről és bosszúvágyáról tanúskodott. Vérben forgó szemekkel, habzó vicsorgással nyargalászta körül a pálmafát. Olykor megállt, mancsával dühösen csapkodni kezdte a fa törzsét és úgy bömbölt, hogy a közel- távolban minden madár, papagáj, és nagyvad ijedten „felhúzta a nyúlcipőt” és „békésebb” tájakra költözött. Bábu az egész tárat kihajította, mert csak ez ^ egy, csütörtököt mondott golyó volt benne, s újat tett a puskába. Várt egy keveset, aztán megcélozta a körbe rohangászó bestiát. Ám a célzás most már nemcsak reszkető keze miatt vált bizonytalanná, hanem a makacsul támadó tigris miatt is. Nem önmagát féltette. Sári nyugtalanította, őt féltette, nehogy elveszítse önuralmát és lepottyanjon a fáról. Ezért célzás közben is beszélt hozzá: — Ne félj, darling, elbánok vele! — Csak vaklármázik! De gyáva, mint a nyúl! — Nézd csak, mekkora bukfencet fog vetni, amikor telibetaláltam undok pofáját! — Fogódzkodjál jól, el ne ereszd az ágat! Alig mondta ki ezt, amikor a lány máris csúszni kezdett lefelé. Gyorsan maga mellé tette a puskát és Sári után kapott mind a két kezével. Feljebb húzta és ahogy a lánnyal bajlódott, hirtelen megfeledkezett a puskáról és könyökével lesodorta.
