Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

19§5. november 5. fOLNA MEGYEI tfEPÜJSAG s Fiatalok a modernségről A modernség fogalma körülhatárolatlan, sok vita, hely­telen nézet alakult ki erről a mi korunkban nagyon is ak­tuális kérdésről. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára így ha­tározza meg a modern fogalmát: „A korral haladó, a maga működési területén a legújabb szellemi és technikai vívmá­nyokat ismerő, elfogadó és velük élő (személy)’’. A lényeg valóban ez, de az értelmező szótár nem tér ki részletekre, amelyek szélesíthetik, vagy szűkíthetik a fogalmat. És éppen ezek miatt van a legtöbb vita, ezek homályossága szüli a helytelen nézeteket. Mi a véleményük erről a „legilletékesebbeknek”, a fiata­loknak? A dunaföldvári gimnázium egy harmadik és negye­dik osztályában végeztünk közvéleménykutatást. A diákok­tól nyolc kérdésre kértünk választ. 1. Kit tartanak modernnek ? A közvéleménykutatás során először erre a kérdésre kértünk választ a 17—18 éves fiataloktól, akiknek egy része ebben a tan­évben tesz érettségi vizsgát. Szándékosan választottuk a meg­kérdezettek felét maturáló diá­kok közül, ök nemsokára végez­nek és nem mindegy milyen fo­galmakkal, milyen ismeretekkel hagyják el az iskolát. összesen 57 választ elemeztünk. A diákok száma ennél valamivel több volt, de néhányat nem tud­tunk használni, az illető válasz­adó komolytalansága miatt... Meglepően nagy, szám szerint 17 volt azoknak a száma, akik kizárólag a divatos öltözködésű fiatalt tartják modemnek, min­den más feltétel nélkül. Olvas­tunk ilyen választ is: „Modern az, aki divatosan1 öltözködik. A bútorboltban például nem régi festettet vásárol, hanem pl. egy varia garnitúrát.” Azt hiszem eh­hez nem kell magyarázat. Heten a divatos öltözködés mellett, a műveltséget is kívánatosnak tar­tották. Pontos, helyes választ 29- en adtak, tehát körülbelül a megkérdezettek fele ismeri jól a fogalmat. Négy diáknak egy­általán nem volt véleménye a kérdésről. 2. A jassz szavak használata h ozzá tartozik-e a modernséghez? Itt már sokkal kedvezőbb az arány. A tanulók zöme (48) hatá­rozott nemmel válaszolt. Heten vannak, akik úgy vélik, bizonyos esetekben, vagy alkalmakkor nem árt, ha valaki jassz szavakat használ. Csupán két olyan vá­laszt olvastunk, amelynek írója kifejezetten a modernség egyik megnyilvánulásának tartja a jassz szavak használatát. 3. Fiú és lány kapcsolata lehet-e modern? Ha igen mit jelent? A kérdés olyan, hogy nem le­het rá egyetlen szóval válaszolni. Az igenlés és a tagadás is szük­ségszerűen magyarázatra szorul. A diákok zöme igennel válat szolt, mindössze öten voltak, akik tagadták ennek a lehetőségét. Indoklást csak nagyon szűksza­vú a kát olvastunk. Idézünk néhá­nyat: „Természetesen lehet, de csak a megfelelő határig.” „Igen lehet, bizonyos mértékig.” Nem kaptunk tehát pontos vá­laszt arra, hol a „megfelelő ha­tár”, s mit jelent a „bizonyos mérték”. Nem fenntartás nélkül és nem mindent hajlandók el­fogadni modernség alatt, a fiú és lány kapcsolatában. 4. Lehet-e valaki modern a szocialista társadalomban ? Kivétel nélkül mindenki igen­nel válaszolt. Egy véleményt mégis kiemelnék: „Igen, lehet, de véletlen-e, hogy Anglia és a Szovjetunió modern táncdalai között óriási a különbség?” Ahelyett, hogy vitatkoznék vele, ismertetem még néhány más kérdésre adott válaszát. Azt tartja modernnek, aki jól öltöz­ködik. Arra a kérdésre, mivel töltse a szabad idejét a modern fiatal, így válaszol: „Zenét hall­gasson, táncoljon.” Végül pedig megállapítja, hogy a modernség­hez anyagi fedezet is kell. Azt hiszem felesleges kommentálni. Annyit tennék még hozzá: ő volt az egyetlen, aki mindegyik kér­désre, a többségtől eltérő, „egyé­ni” választ adott. 5. Mivel töltse szabad idejét a modern fiatal? Első helyre a zene, sport, mű­velődés került. A válaszok több­sége ebben a sorrendben hatá­rozta meg a szabad idő kihaszná­lását. Sokan írták a felsoroltak mellett az olvasást, társasági, vagy klubéletet. Néhány furcsa vélemény is akadt. Ilyenek: „A modern fiatal tánczenével, tánc­cal töltse szabad idejét.” S még egy: „Kimondottan lányokkal való szórakozással, sporttal, utol­só esetben tanulással.” Lehet, hogy az illető csak „szel- lemeskedni” akart, mindenesetre kár, hogy a tanulást utolsó le­hetőségként említette. Válaszai­ból ítélve, nem ártana ha többet foglalkozna különböző ismeretek elsajátításával. 6. A cinizmust és a nagyképűséget a modernség egyik megnyilvánulásának tartja ? A megkérdezettek többsége határozott nemmel válaszolt, né- hányan részletesebben megindo­kolták véleményüket. Például: „Nem tartom annak, bár egye­sek a cinizmussal és a nagyké­pűséggel próbálják utánozni a modernséget.” Hárman teljes meggyőződéssel állították, hogy a cinizmus és a nagyképűség a modem ember egyik jellemvonása, nyolcán pe­dig nem adtak határozott választ. Akadt ilyen is: „Ha valaki mo­dern, néha lehet nagyképű. Al­kalomtól függ.” Arra azonban hiába kerestem választ, hogy írója milyen alkalmakkor tartja megengedhetőnek a nagyképűsé­get. De van egy ilyen utánérzés is ebben a véleményben: a mo­dem ember jogot formálhat ma­gának arra, hogy esetenként nagyképű legyen. Nézetének helytelenségét éppen társainak ellenkező válasza mutatja. 7. Modern fiatal elfogadhat-e öltözködésre, viselkedésre vonatkozó tanácsot idősebbektől ? Két-három nemleges választól eltekintve, a diákok zöme hasz.- nosnak véli meghallgatni a fel­nőttek tanácsát. íme néhány vá­lasz: „Részben elfogadhat. Ha modemnek is tartja magát vala­ki, még nem biztos, hogy jó ízlése van.” „Igen, elfogadhat, mert nem minden szép, ami diva­tos.” És egy a tagadók közül: „Nem fogadhat el, mert az idősebbek más rendszerben éltek.” 8. Modernnek tartja-e önmagát? Ebben a kérdésben voltak a legnagyobb különbségek. Leg­többen úgy tartják magukról: fé­lig, vágj' csak bizonyos tekintet­ben modernek. Ök — szám sze­rint huszonnégyen — így vála­szoltak: „Félig-meddig”, „igen is, meg nem is”, „nem mindenben”. Tizen azt állítják magukról, hogy nem modernek, alig valami­vel többen az ellenkezőjét. Né- hányan, nem tudni mi okból, nem nyilatkoztak. Akadtak érdekes, sokféle kö­vetkeztetésre alkalmat adó ellent­mondások. Volt, aki minden kér­désre jól, pontosan válaszolt, mégsem tartja magát modern fia­talnak. Az is figyelemre méltó, hogy, akik az öltözködésben, a jassz-szavak használatában, a ci­nizmusban és a nagyképűségben látják a modernséget, önmagukat is annak tartják. Szerencsére igen kevesen. A válaszok nyomán a vizsgá­lódó előtt kialakult egy-egy fia­tal megközelítően pontos, jellem­ző portréja. A személyek termé­szetesen ismeretlenek, mégis a sok apró mozaikból egységes kép lesz: fiataljaink képe. A részletes kommentálástól azt hiszem eltekinthetünk, a vála­szokat olvasva szükségszerűen mindenkiben azonos vélemény alakul ki. Nincs ok az aggoda­lomra, fiataljaink zömének helyes nézete van a modernségről. De akadnak kivételek is. És ez az, amiről feltétlenül szólni kell. A válaszokat olvasva megfigyeltem: azok, akik az első, a leglényege­sebb kérdésre rosszul válaszol­tak, bizonytalankodtak, vagy helytelen nézetet képviseltek a részkérdésekben. Ez megszabja egyben a feladatot is. Többet, szélesebb fórumon kell foglal­kozni ezzel a problémával. Gon­dolok például a KlSZ-szerveze- tekre, de az osztályfőnöki órák­ból sem ártana néhányat ilyen irányú beszélgetéseknek szentel­ni . ; ; Kónya József GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI ^iniuisninsiiíiiSssHHíjiHunííHnilHíHíítH:: A gazdasági irányítás fejlődése hazánkban 3. A gazdasági irányítás komplex, összefüggő rendszerének reform­ját azért határozta el a párt, mert az elmúlt években hazánk terme­lő erői — (az iparban, a mező- gazdaságban) — és termelési vi­szonyai — elsősorban a mező- gazdaságban — jelentősen fejlőd­tek, s mert a nemzetközi munka- megosztás, a műszaki-technikai forradalom eredményeinek hasz­nosítása, gazdaságfejlesztésünk in­tenzív fejlesztése megköveteli a gazdaság irányításának fejlettebb módszereit. Az e1 vek, amelyek e reformok alapját képezik, már korábban ki­alakultak és a munkás-paraszt forradalmi kormány 1957. évi nyilatkozatában is megtalálhatók. Megvalósításukért az elmúlt évek­ben sok erőfeszítés történt, me­lyeket jelenlegi tennivalóink he­lyes megítélése céljából érdemes röviden áttekinteni. Gazdaság- irányítási rendszerünk lényeges módosítását jelentette a mező- gazdaságban a kötelező termény­beszolgáltatás megszüntetése ás helyette a szabad árufelvásárlás bevezetése. Ezt követően beve­zették az új, egységes mezőgazda- sági árrendszert s ez elősegítette a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, érdekeltebbé tette a termelőket az árutermelés foko­zásában. Ez a lépés számottevően fokozta a piac és a piaci mód­szerek jelentőségét, gazdasági útra terelte több olyan fontos feladat megoldását — például az áruter­melés növelését —, amelyeket ko­rábban utasításokkal akartak végrehajtani. A gazdasági eszközök kiterjesz­tett alkalmazását és ezzel egyide­jűleg a vállalatok önállóságát nö­velte tervezési rendszerünk fej­lesztése, a kötelező tervmutatók számának csökkentése. Ezt köve­tően bevezették az értékesítési irányok — külkereskedelem, be­ruházások — szerinti tervezést, amely fokozta a tervben kitűzött célok és a szükségletek összhang­ját, A tervezésben — egyre szé­lesebb körűen — alkalmazásra kerültek a különféle gazdasági számítások. Igen lényeges a vállalati gaz­dálkodás fejlődése is a nyereség­részesedési rendszertől a mai devizaérdekeltségig bezárólag. A Szüreti eredmény az állami gazdaságokban A mennyiség a tervezettnek 72 százaléka A minőség jobb a tavalyinál! Megyénk állami gazdaságai­ban az idei szüret várakozáson felüli eredményt hozott. A meny- nyiség ugyan elmarad a terve­zetthez képest, de még így is több szőlő termett, mint az or­szág más vidékein, a minőség pedig egészen jó, a tavalyinál is jobb. Pataki László, az Állami Gaz-1 daságok Megyei Igazgatóságának főkertésze azt mondja, az össz­termés a tervezettnek 72 százalé­ka. Az Állami Biztosító tíz szá­zalék fagykárt térített meg, ez együtt 82 százalék, és 18 százalé­kot elvitt a tavaszi peronoszpóra meg az őszi fagy. A korán be­köszöntött fagy aránylag kevés kárt okozott megyénk állami gaz­daságainak szőlőiben, mivel sok g hegyi szőlő. Ott megmaradt a [ levél, tovább tartott az asszimi­láció, csak egyes völgyekben fa­gyott el a levélzet, és ott a bo­gyók levét is valósággal kiszívta a fagy. A peronoszpóra ellen eredményesen védekeztek, átla­gosan hétszer permetezték a sző­lőket, de ezzel sem lehetett tel­jesen megakadályozni a károso­dást. A tervezett szőlőmennyiség 33 ezer mázsa, a megtermett 24 ezer mázsa és 3 ezer mázsa vesztesé­get térített az Állami Biztosító. A szőlők átlagcukorfoka 19. A homoki szőlők is jó termést ad­tak Kanacson és Biritón. Pataki László tájékoztatása szerint szer­dán a paksi pincészetnél 23,1 cu­korfokos mustot adtak át Biritó- ról. (ff- í) nyereség különböző formáinak al­kalmazása elméletileg és gyakor­latilag is igazolta, hogy a terv- gazdálkodásban létjogosultsága van a gazdaságosságnak, a jöve­delmezőségnek, a nyereségnek. Megnőttek a vállalatok pénzügyi alapjai, illetve teljesen új, gazda­ságilag célszerű alapokat képez­tünk: így a műszaki-fejlesztési, a garanciális, az exportfejlesztési alapot. Fontos lépés volt a termelői árak rendezése, amikoris meg­szüntették a gazdasági tisztán­látást zavaró és pazarlásra mó­dot adó szubvenciókat. Magyar- országon talán éppen az árkép­zésben értük el a legnagyobb eredményeket. Jelzi ezt az is* hogy több iparágban — például a műszer-, a gyógyszer-, a mű­anyagfeldolgozó iparban — ru­galmas árképzést vezettünk be, s áraink a ráfordításarányokon túl a használhatóságot, a műszaki színvonalat is figyelembe veszik. Fokozott gyártmányfejlesztésre ösztönöz a gyártmányfejlesztési árkiegészítés és az árkiegyenlí­tési forgalmi adó. Jelentős lépés volt az eszközlekötési járulék be­vezetése. Fogyasztói árrendsze­rünk is lényegesen rugalmasabb (lásd: az alkalmi árleszállításo­kat, áremeléseket), a divatcikket: piacra dobására ösztönöz, divat­felár, stb. A munkaügyi gazdálkodásban az 1957. előtti béralap-ellenőrzés­sel szemben előrehaladást jelen­tett az átlagbér-ellenőrzési rend­szer és ezzel egyidejűleg a külön­böző bérformák rugalmas alkal­mazása. Szinte évről évre módo­sult, fejlődött a prémiumrendszer, a legutóbbi minisztertanácsi hatá­rozatot erről éppen a közelmúlt­ban közölte a sajtó. Az anyag- és készletgazdálko­dás korábban merev rendszere is rugalmasabb lett, nőtt a raktári kiszolgálás köre és aránya, egyes területeken egyszerűsödött a meg­rendelési rendszer, differenciált hitel- és kamatpolitikát alakítot­tunk ki. Ebben az évben pedig teljesen szabad kereskedelmi módszereket alkalmaznak a fe- deslegessé vált készletek haszno­sítására. E tények felsorolása is ele­gendő bizonyíték arra, hogy: a, 1957-ben gazdasági irányí­tásunkban gyökeres változások történtek; . b, a gazdasági irányítás — gyor­sabb, lassúbb ütemben —, de ál­landóan fejlődött, tökéletesedett. Egyesek felvethetik, miért nem vezettük be már annak idején azokat a módszereket, amelyek­ről most szó van? Nos, azért, mert a felismerés: folyamat, a fejlődés eredménye, a gyakorlati tapasztalatok általánosítása. Ter­mészetesen van más oka is, még­pedig az, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt mások voltak gazdasági viszonyaink (szétaprózott, egyéni gazdálkodáson alapuló mező- gazdaság, kevésbé fejlett ipar, stb.) és — nem utolsó sorban — gazdasági vezető kádereink kép­zettsége és gyakorlata is más színvonalon állt. Most, a megváltozott körülmé­nyek lehetővé és szükségessé te­szik, hogy a gazdasági irányítás­nak ne csak egyes elemeit, ha­nem egészét tovább fejlesszük, tö­kéletesítsük. Most sem azzal az igénnyel, hogy „tökéleteset” al­kossunk. Az állandó fejlődés ki­zárja az „abszolút tökéletes” irá­nyítási rendszer létrehozását. A lényeges: olyan módszerek kiala­kítása, amelyek előrelendítik a fejlődést és hatékonyabbá teszik egész gazdálkodásunkat. dr. Varga György

Next

/
Oldalképek
Tartalom