Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-26 / 279. szám
Í965. november 28. TÓIN A MEGYEI NEPÜJSÄG 5 Hol a helyük? Új kedvezmények a vásárlóknak Áz osztályfőnök. Nagy Endre néha nagyon nehéz helyzetben van. Nehéz helyzet elé állítják tanítványai. — Mi lesz velünk, ha leérettségizünk, mihez kezdhetünk a speciális képesítésünkkel? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel ostromolják, s joggal, mert hiszen már harmadikos gimnazisták, s ilyenkor bizony egyre gyakoribb téma a jövő, a holnap. És az osztályfőnök abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy bizony nem sok konkrét dologgal tudja őket bíztatni, legfeljebb ilyen általánosságokat mondhat: „Ha jelenleg nem is mutatkozik megnyugtató pespektíva, azzal nyugodtan számolhattok, hogy rendszerünkben minden tanult ember — értelmiségi — megtalálhatja a számítását, ha szorgalmasan, becsületesen dolgozik, törekszik.” Persze, ez sem lebecsülendő, de ennél mindenki pontosabb dolgokat szeretne tudni a jövőjéről. Annál is inkább, mert beiratkozáskor arról volt szó, hogy az érettségi mellett szakmát is kapnak, szőlész- és borász-szakosok lesznek. A csökkentett gimnáziumi tananyag mellett hetente két napot kizárólag szakmatanulással foglalkoznak, egy nap elmélet, s egy nap gyakorlat, sőt, hosszabb gyakorlati munkát is beiktattak. Időközben a szőlész-borász szakot kiegészítették a kertészeti ággal. Mindez azonban nemhogy komoly perspektívát jelentene számukra, hanem a kezdeti lelkesedés után egyre nagyobb a lehan- goltság az érettségi és a szakmunkás képesítő utáni időket illetően. A szekszárdi gimnázium harmadikos szőlész-bonász-kertész osztálya a 6-os úton gyalogol, szedi a kilométereket a várostól a szedresi elágazó felé. Gyakorlatra mennek Jantner József szaktanát1 vezetésével, az állami gazdaság oltványtelepére. Arcukat pirosra csípte a hideg. A gyakorlati foglalkozás témája határszemle. Megnézik a talajforgatást az ültetvényekhez, ismerkednek a gépekkel, az oltvány- kiszedéssel és egyebekkel. Lát- 'r r óan érdekli valamennyit a téma, olyan is akad, aki szorgalmasan jegyezget. Vidámak, jó- kedvűek akkor is, amikor a saras, latyakos, úttalan utakon kell átgázolni. Láthatóan egyiknek sem az jár az eszében, hogy jobb lenne a kellemesen meleg, tiszta tanteremben üldögélni: lelkesednek a tananyag iránt. A tanárok közben elmondják, hogy a gyakorlati munkát — szőlőkötözés, kapálás — ugyancsak lelkesedéssel végzik. Legtöbbjük megfelelő hivatásszeretettel tanul, gyakorol. Beszélgetés a holnapról Láthatóan nincs itt semmi hiba: így kell készülni az életre. Ám a perspektívátlanság nyomasztó légköre mégis hat. A határjárás, sártaposás, heccelődés derűs hangulatát fordítsuk csak komolyra. — Álljunk meg egy kicsit! Beszélgessünk ... Hirtelen közbevetem a témát: — A holnapról. Az arcok elkomorulnak, s innen is, onnan is ez hallatszik: — Arról jobb nem beszélni. Az osztály 29 derűs, jó hangulatú tagja egyik pillanatról a másikra gondterhes felnőtté válik. — Úgy tudom, az érettségi mellé szakmunkás-bizonyítványt, tehát szakmát is kapnak. A „kórus”: — Igen. — Ki nincs megelégedve a szakmával, ki nem érez hivatást a szőlészet, borászat, meg a kertészet iránt? Csend. Majd valaki bátort'l'i- nul: — Mindnváian szeretjük. 1 hát mit érünk vele? — Persze, minden szakma c Lt kezdődik, hogy elsajátítsák ann^k a fogásait, jól megismerjék, begyakorolják azokat. Az osztálynak hogyan sikerül a szakmai követelményeknek eleget tenni? Hol tartanak? — Tanultunk egyet, mást. Az „egyet, mást” természetesen nem sokat mond. lássunk hát egy próbát. — Kinek a szülei foglalkoznak otthon szőlőműveléssel? A fiúk és lányok közül egyaránt jónéhányan jelentkeznek. — Foglalkoztak már a szőlőmetszéssel. A tavasszal ki merné otthon önállóan megmetszeni a szőlőt? Harsány hahotázás. — Otthon metszeni? Azt hiszem adna édesapám ... Az ilyen szakmunkásokat, mint, amilyenek mi vagyunk, elzavarná. A „vallomás“ sajnos igaz. A gimnáziumban lelkes szaktanárok irányításával gyakorolnak, meglehetősen nagy összeg áll rendelkezésre a szakmai oktatáshoz, a Szekszárdi Állami Gazdaság a gyakorlat részére- kijelölt hely. Mégis meglehetősen gyér a szakmai képzettségük, s maguk a tanárok is úgy vélekednek, hogy az érettségiig, illetve a szakmai képesítőig sem valószínű, hogy lesz annyi szakmai, illetve gyakorlati ismeretük, mint egy régebbi mezőgazdasági munkásnak, aki ugyanakkor nem rendelkezik semmiféle képesítéssel, sőt, jó ha megvan a nyolc általánosa. Hogy mi ennek az oka, az most külön kérdés. Az egyik leglényegesebb, hogy bár adott a korszerű nagyüzem a gyakorlati munkához, de ott elsősorban, mint munkásokat látják szívesen őket. mint tanulókat már kevésbé. (Ennek a másik oldala viszont az, hogy a gazdaságban tervfeliadatok vannak, s elsősorban azzal kell törődniük.) így adódhatott az is elő, hogy a harmadikos gimnazisták, akik nemsokára szőlészek, borászok, kertészek lesznek, még csak egyszer látták belülről a borpincét, a 29-es osztályban alig páran akadnak, akik kétszer is jártak benn. Nos, ezek után elképzelhető, hogy milyen szakmunkásokká lesznek majd. Pedig a gyermekek szeretnének tanulni, gyakorolni, ismerkedni a szakma minden ágával, mert maguk is érzik, hogy ez szükséges. De az említett és más körülmények miatt mégis éppen ide vezethető vissza a perspektívátlanságuk. Minek az érettségi ?! — Hova mennek majd dolgozni, milyen munkát végeznek, ha majd kikerülnek a gimnáziumból. Tanácstalan tekintetek. — Fogalmunk sincs. — Szakmunkások lesznek, s minden tsz-ben, állami gazdaságban szükséges a szakmunkás. Annál is inkább, mert a jelenlegiek kiöregszenek. — Igaz, de ahhoz minek az érettségi? Határozottan arra céloztak, hogy a mezőgazdasági fizikai munkát minden iskolázottság nélkül is el lehet látni, azaz a megfelelő téli tanfolyamok, s más oktatási formák keretében megadható a hozzávaló szakképzés, mint ahogyan ezt jelenleg is általánosságban csináljuk. Irányító munkára pedig az ő végzettségük nem képesít, mert ahhoz meg ott vannak a technikusok, egyetemet, főiskolát végzettek. — A fizikai munka, a szakmunka sem lebecsülendő. Elismétlik az előbbit: — Ahhoz minek az érettségi? — Uj tipusú oktatási forma — így Módos Ernő harmadikos — fantáziát láttunk benne. A szüleim is. De ha ezt tudtuk volna... Többen közbevágnak: — Az én szüleim is> ha tudták volna.. — Akkor nem erről volt szó, azt mondták, hogy a szakma mellett az érettséginek is hasznát vesszük. Később Horvay Árpád gimnáziumi igazgatóval való beszélgetés folytán is az derült ki, hogy megszervezték ugyan ezt az oktatási formát, lelkesedéssel munkához láttak a tanárok, tanulni kezdtek a gyerekek, de senki nem határozta meg elfogadható helyüket a gyakorlati életben, márpedig ilyen perspektívával tanulni... Az rendben van, hogy nem kell mindenkinek íróasztal mellett ülni, ők nem is erre vágytak, de az is igaz, hogy egyelőre még luxus lenne olyan igénnyel fellépni, hogy gimnáziumi érettségivel végezzék azt a munkát, amit ez idő szerint iskolázottság nélkül, vagy bárhol megszervezhető tanfolyamok segítségével is el lehet látni. Ugyanakkor nekik az oktatási adottságoknál fogva már eleve nem lehet olyan gyakorlatuk, mint aki nem tanul, hanem fizikai munkásként dolgozik. — Hányán iratkoznak be ebbe az osztályba, ha tudják, hogy ilyenek a kilátások? — kérdeztem. Ketten jelentkeztek: Pápai Mária osztálytitkár és Pusztai István. Többen felnyújtják a kezüket, hogy ők azért jöttek ide, mert máshova nem vették fel őket, egy részét átirányították ide, s egy rész pedig akkoriban kétségtelenül perspektívát látott benne. Továbbtanulás? Ez az oktatási forma elsősorban nem arra készít elő, s nem is az a célja, hanem a szakmunkásképzés. Ám éppen ez az oldal nem sikerült. — Mégis, mihez kezdenek, ha végeztek? — Valahol majd csak elhelyezkedünk. Ki ipari tanulónak, ki más munkakörbe. — És a gimnáziumi szakképesítésük? — Ha minden kötél szakad ... Volt már hasonló kísérlet a megye más középiskolájában is. Eredménytelen maradt, mindenki valami más pályát választott. Nem térült meg ennél sem a beleölt pénz, energia. Hasonló — a jelek szerint — a perspektíva ennél a szekszárdi próbálkozásnál is. Éppen ezért időszerű volt, hogy az országgyűlés napirendre tűzte az oktatási reform irányelveinek végrehajtását, s így minden bizonnyal megtalálják majd a módját, hogy ne legyenek ilyen felemás perspektívójú osztályok. BODA FERENC A Tamási Gépjavító Állomás felvételre keres gyakorlott esztergályosokat és gyakorlattal rendelkező galvanizáláshoz értő betanított vagy szakmunkást (164) Képesített könyvelői vizsgával rendelkező férfi munkaerőt belső ellenőrnek, valamint bádogos szakmunkást felvesz a Paksi Járási Épí- j tőipari Ktsz. (162) ' Beszélgetés Mészáros Jánossal, a rádió-villamossági bolt vezetőjével A kereskedelem igyekszik a vásárlók mennyiségi és minőségi igényeit a lehető legjobban kielégíteni, az Országos Takarékpénz- tór illetékesével közösen pedig újabb részletakciókkal, nagyobb kedvezmények bevezetésével segítenek abban, hogy a kisebb pénzű vásárlók is megfelelően gépesíthessék háztartásukat, kedvező fizetési feltételek mellett hozzájussanak a rádió- és televízió-készülékekhez. Tudomásunk szerint a közelmúltban újabb kedvezményekhez jutottak a vevők egyes háztartási gépek, rádió és televízió vásárlásánál. Erről kérdeztük meg Mészáros Jánost, a szekszárdi rádió-villamossági bolt vezetőjét. — Mi az új kedvezmények lényege? — Először talán azt említeném meg, hogy a Favorit televízióra is kiterjesztettük a hitelakciót, így még nagyobb választékot tudunk biztosítani azoknak is, akik részletre akarnak tv-készüléket vásárolni. Azóta sokkal több az érdeklődő, kimutathatóan nőtt a vásárlók száma. — Született egy új kezdeményezés is, amely főként a vásárlók kényelmét, jobb kiszolgálását biztosítja. Boltunk eladói ugyanis házhoz mennek, hogy ott beszélgetés alapján tudják kiválasztani a megfelelő árut a vásárlók. Ebben az úgynevezett ügynökakcióban szerepel mosógép, parkettkefélő gép, villanytűzhely, porszívó, hűtőszekrény, rádió, televízió, lemezjátszó, magnetofon. A helyszíni megbeszélés alapján az eladó kitölti a megrendelőlapot. Amikor a vevő bejön az üzletbe, csak el kell vinnie az előzőleg kiválasztott árucikket. Persze ez a tevékenység nemcsak a vásárlás kényelmesebbé tételében merül ki. Eladóink tanácsokat adnak a gépek működésére, üzemeltetésére vonatkozóan. A hitelakcióba bevont áruknál a feltételeket is tudatjuk a vásárolni szándékozókkal. — Hallottunk a gépek kipróbálásával kapcsolatos kedvezményről is. Miben áll ez? — Ha valaki komolyan vásárolni szándékozik, lehetővé tesz- szük számára azt, hogy a rádiót* magnetofont, lemezjátszót, televíziót három nap alatt kipróbálhassa otthon. Ezzel azt kívánjuk elérni, hogy vevőink a számukra legjobban megfelelő, bevált készüléket vásárolják meg, ne érezzék becsapottnak magukat, ha az üzletből hazaérve a készülék nem tökéletesen működik. Három nap alatt általában kiderül, megfelelő-e a megvásárolni kívánt készülék. Természetesen ebben a kedvezményben csak azokat részesítjük, akik valóban komoly vásárlási szándékkal kívánják a készüléket kipróbálni. — Hogy fogadták a vásárlók az intézkedéseket? — Természetesen mindenki örül neki, megnőtt a bizalom a vásárlók és az eladók között. A kedvezmények népszerűségét talán a megnövekedett forgalom bizonyítja legjobban. (konya) Tejpótló a borjaknak A Phylaxia premix üzeme bor- jútápszert gyárié részleggel bővült. A korszerűen berendezett üzemben a poralakú új készítményből évente ezer tonnát készítenek. Ez a mennyiség 50 ezer borjú neveléséhez elegendő. Az állati és növényi eredetű, valamint a vitaminokat és antibiotákumokat tartalmazó tápszerkon- centrátum használata esetén mintegy 30 ezer liter teljes tejet takaríthatnak meg a mezőgazdasági nagyüzemek. Az új tápszerrel nevelt borjaknál az elhullás minimálisra csökkent és eltartásuk 600—800 forinttal olcsóbb, mint a hagyományosan tejjel nevelteké. Marcsi Gizella és Süpeki Gáspár szállításra készíti elő a nylonnal béleli 25 kg-os papírzsákba csomagolt borjú tejpótló tápszert. (MTI-foto — Bereth Ferenc felvétele.)
