Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

6 TOLNA 1WF0TFI PrffrÜJSAG 1965. november 21. Töprengek, töprengek, pergetem az emélkezéseim lap­jait, de csak nem jut eszembe semmi olyasmi, ami otthon meglepetést okozhatna. Mert elmondhatom ugyan, hogy a BBC brit televíziótársaság szokatlan nyelvtanfolyamot in­dít. A nyelvleckéket előadó rendkívül csinos, 26 éves Maya Pantera időnként bikiniben jelenik meg a képernyőn. A tv-társaság műsorigazgatója ezzel kapcsolatban a követke­zőket mondotta: „Egy csinos nő sokkal többet érhet el, mint száz kevésbé csinos”. Tökéletesen igaza van. A hazai példák is bizonyítják. Talán ilyen nem történik nálunk. 1945. elején feleség­és gyermekgyilkosság vádjával felakasztották Londonban Timothy John Evans gépkocsivezetőt. Az egykori vádlott nagy örömére most kiderült, hogy a gyilkosságot mát kö­vette el. És ilyen sem történhet, mivel nálunk nincsenek ki­mondottan lakájok. Az előfordulhat, hogy másképp neve­zik őket. de én erről nem tudok. Éppen ezért elmondok egy történetet. A gazdag amerikaiak angol lakájokat alkalmaz­nak, hogy arisztokratikus jelleget adjanak életmódjuknak. Egy ilyen lakáj Mississippi államban rendkívül lelkiismere­tesen látta el tennivalóit. Árvíz idején, amikor a Mississippi vize már a villa kertjét is elöntötte, a lakáj kinyitotta a szalon ajtaját és a legteljesebb nyugalommal jelentette: — A Mississippi kér bebocsátást! Na ugye, mondtam, hogy nálunk ilyen nem fordulhat elő. Hisz nekünk nincs Mississippink. A következőben viszont nem vagyok biztos. Lehet, hogy megtörténhet, lehet, hogy nem. Ennek az esetnek egy amerikai hotelben voltam fültanúja: — Henry, drágám! — mondta elfogódottan a fiatal- asszony a férjének. — Tegyünk úgy, mintha nem nászúin jönnénk, hanem már régóta házasok lennénk! — Jól van, kedvesem — jegyezte meg a férj —, de biz­tos vagy benne, hogy elbírod a négy bőröndöt? Ebből is kitűnik, hogy ilyen tálunk nem történhet, mert nálunk a szállodákban sehol sem nézik el, hogy a ven­dég maga cipelje fel a szobájába a bőröndjeit.. És a következő eset sem fordulhat elő tálunk. Részt vettem egy tárgyaláson. A bíróság előtt egy férfi állt, aki a negyedik emeletről dobta le a feleségét. — Milyen alapon állítja, hogy a feleségét szórakozott­ságból dobta le a negyedik emeletről? — Korábban a földszinten laktunk, s elfelejtettem, hogy átköltöztünk. Két okból nem fordulhat elő ilyesmi otthon. Az egyik, olyan emlékezetes tálunk egy-egy átköltözés, hogy azt nem lehet elfelejteni. A másik: nálunk általában új házakba költöznek az emberek, és ha ennek a negyedik emeletéről kidobja valaki a feleségét, egyáltalán nem biztos, hogy meghal az asszony. Azon egyszerű oktál fogva, hogy az új épületek környékén olyan puha a talaj, hogy még élve is derékig süllyed az ott lakó. Párizsban láttam az elolthatatlan gyertyát. Hiába fújja el az ember, mindig újra kigyullad. Azért mondok erről csak ennyit, mert nem tulajdonítok neki nagyobb jelentő­séget. Nekünk vannak éghetetlen cigarettáink. Hiábagyújt- ia meg az ember, mégsem ég. Konkurrenciaharc a kémkedésben A vetély társak elkeseredett küzdelme megszokott jelenség az amerikai társadalom életében. Epéikül az Egyesült Államok már talán meg sem tudna lenni. A banánkirályok ádáz harcot vív­nak az ananászkirályokkal, az olajtrösztök a széntrösztökkel, a vasúti társaságok a repülőtársa­ságokkal. Az Egyesült Államok­ban még a kémszolgálatok között is dúl a konkurrenciaharc: a ka­tonai hírszerzés a Központi Hír­szerző Hivatallal és a külügymi­nisztérium kémszervezetével, a Szövetségi Nyomozó Iroda, — Ed­gar Hoover műve — pedig az összes említett szervezetekkel konkurráL Az utóbbi időben a szerencse elfordult a Központi Hírszerző Hivataltól és igazgatójától. Elő­ször Allen Dullest, az összeeskü­vések, intrikák és gyilkosságok legnagyobb szakértőjét, a szomo­rú emlékű John Fos tér Dulles testvérét nyugdíjazták. Utóda. John McCone, nem so­káig állta a earat Vele Kuba. jobban mondva a karib-tengeri válság végzett. Igaz, a megboldo­gult Kennedy elnök megszánta az öreg McConet, figyelembe vet­te az atom területén szerzett ér­demeit (John McCome huzamos ideig az Egyesült Államok Atom­energia Bizottságának elnöke volt). Ámde Johnson az elnöki székbe kerülve leváltotta a leg­fontosabb kormányintézmények vezetőit köztük McConet is. Iz elnök játszótársa az új kémfönök A Központi Hírszerző Hivatal új igazgatójának. Rabom nyugal­mazott ellentengernagynak nem sok köze volt a hírszerzéshez. Ámde texasi születésű lévén, gyermekkorában együtt játszott Johnsonnal. Valószínűleg ez szol­gáltatott okot a kinevezéséhez. Ámde Johnson elnök, miután meggyőződött róla hogy az egy­szeriben hírszerzővé vedlett volt ellentengernagynak a közeljövő­ben aligha sikerül rendet terem­tenie hivatalában, elhatározta régi bánitjához, Edgar Hoover- hez, a Szövetségi Nyomozó Iroda igazgatójához fordul, aki már sok szolgálatot tett nem egy elnök­nek. Hoover 40 évig szolgált a Szö­vetségi Nyomozó Irodában. Sok- sok kiemelkedő és ismeretlen amerikai legféltettebb titkait is­meri. S most, hatalmának és be­folyásának tetőpontján rettegett figurává vált a politikai poron­don, a jelenlegi elnökhöz fűződő régi barátsága pedig csaknem se- bezhetetlenné tette. Johnson és Hoover barátsága körülbelül 30 esztendőre nyúlik vissza. Amikor Hoover, anvja halála után, Wa­shington 30. negyedében telepe­dett le, Johnsonék hamarosan a szomszédai lettek. A rettegett Hoover Az elnökkel való barátságát felhasználva Hoover mindenek­előtt elhatározta, hogv leszámol régi vetélytársával és ellenfelével, a Központi Hírszerző Hivatallal. Nem tudta megbocsátani a Köz­ponti Hírszerző Hivatalnak, hogy a háború után a nyugati féltekén magára vállalta azt a tevékeny­séget, amelyet régebben a Szö­vetségi Nyomozó Iroda végzett. A -sérelem olyannyira komoly volt, hogy olykor a Szövetségi Nyomozó Iroda nem tartotta szükségesnek válaszolni a Köz­ponti Hírszerző Hivatal kérdései­re, noha ez kötelessége lett volna. A dolog odáig fajult, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda napi jelentéseket kezdett küldeni az elnöknek ugyanazokról a problé­mákról, mint a Központi Hírszer­ző Hivatal. Mindez hivatalosan történt. Megkönnyítette ezt, hogy a Központi Hírszerző Hivatal fe­lelős munkatársai között megma­radt a Szövetségi Nyomozó Iroda számos egykori embere. Edgar Hoover hivatalának jelentései olyan komolyak voltak, hogy az elnök többször azok alapján ha­tározott. A konkurrencia titkos háború­vá nőtte ki magát. Október 25-én a New York Héráid Tribüné nagybetűs cím alatt jelentést kö­zölt arról, hogy a Szövetségi Nyo­mozó Iroda a saját embereit akarja küldeni mindazon pontok­ra, amelyek a latin-amerikai or­szágokban a Központi Hírszer | Hivatal hatáskörébe tartoznak. Ezeknek az embereknek nemcsak ellenőrizniük kell a Központi Hírszerző Hivatal akcióit, hanem feladatuk lesz az is, hogy „ob­jektív” tájékoztatást adjanak Johnson elnöknek. A visszacsapás nem sokáig vá­ratott magára. Edgar Hoover, a Szövetségi Nyomozó Iroda igaz­gatója, ugyanezen a napon meg­cáfolta az újsághírt. Igaz, be­ismerte, hogy a Szövetségi Nyo­mozó Iroda valóban útnak in­dította húsz munkatársát, de nem külföldre, hanem — a Dominikai Köztársaságba. Azzal a feladattal bízták meg őket, hogy csupán derítsék fel, milyen szerepet vit­tek a kommunisták a dominikai válságban, de funkcióik nem lép­ték túl „a rendőrségi kereteket." Senkit sem öltek meg?i Mr. Hoover szemszögéből néz­ve, ha az ő emberei személy sze­rint saját kezükkel nyíltan senkit, sem öltek meg, senkit sem mér­geztek meg, senkit sem akasztot­ták fel, akkor nem is lépték túl a „rendőrségi kereteket!” Az pe­dig hogy olyan jelentést készí­tettek, amelynek alapján ki ter­vezték a Dominikai Köztársaság elleni fegyveres intervenciót, amely a dominikai hazafiak ez­reinek az amerikai tengerészgya- logsdg által történt legyilkolásá- hoz vezetett, nem számít „a rendőrségi keretek” túllépésének! Latin-Amerika most a kitömi készülő vulkánhoz hasonló. E kontinens népei visszautasítják az Egyesült Államok diktátumát. Az amerikai monopóliumok nyug­talankodnak : jövedelmüket ve­szély fenyegeti. A „gorillák”, akikre számítottak, mind gyak­rabban cserbenhagyják őket. Az egyik kudarcot a másik után el­szenvedő Központi Hírszerző Hi­vatal ugyanúgy, mint vezetői, el­vesztette a nagy pénzemberek bi­zalmát, s az Egyesült Államok urai, a monopóliumok elhatároz­ták, hogy lovat cserélnek. Úgy döntöttek, hogy azokra fognak támaszkodni, akik immár több­ször kitüntették magukat a kom­munisták elleni hajtóvadászatban, a dominikai válságban, a Ken­nedy elnök meggyilkolásának ki­vizsgálásában — a Szövetségi Nyomozó Iroda vezetőire. Ennek a kém- és felforgató irodának Latin-Amerikában is meg kell jelennie. Már kiadták az utasítást, amelynek értelmében — az ame­rikai sajtó bizonysága szerint — a „Szövetségi Nyomozó Iroda spanyolul jól beszélő embereit pusztán politikai célokból a la­tin-amerikai kontinens különböző országaiba küldik.” A konkurrencia a kémkedés­ben folytatódik. Art Buhwalddal beszélgettem a napokban. Azt mondja nekem: — Tudja, Háry, valamikor a gyerekek igyekeztek, hogy eleget tegyenek szűkeiknek. Most pontosan fordított a hely­zet. Már, ami Amerikát illeti. Nálunk egészen mis a hely­zet. Potsdamban láttam egy újfajta tyúkot. Szarvacskákat visel taraj helyett. Ilyen tyúkok nincsenek tálunk. Nálunk a kakasok vi­selik a szarvat. Egy hentesüzletben álltam. Természetesen sorban. Égy vevő a következő kérdést tette fel a hentesnek: — Borjúhús van? — Nincs. — Sertéshús van? — Még nincs — Marhahús? — Majd lesz. A sorban állók türelmetlenkedtek. Egyikük oda is szólt: — Uram, meddig válogat még? Előfordulhat tálunk ilyen? Nem. Mert ugye nálunk bárki, bármikor nyugodtan válogathat. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel• Élő tankönyv a történelmi emlékeket és legendákat őrző pannonhalmi kolostor e. Kolostor uhu-dói származó alapító- f* levele, amelyet a I levéltárban őriz­nek, István király i -ff kézjegyét viseli, de * az ásatásoknál fel­tárt könyvek azt bizonyítják, hogy már jóval előtte is állott itt szentély. Egy látogatás arra elég, érdeklődést kelt­sen az emberben a szépségek újbóli megcsodálására. Ezért van, hogy a Győr-Sopron me­gyébe érkező ven­dég — még ha többször járt is itt — elsőnek a pannonhalmi kin­cseket óhajtja megtekinteni. A pannonhalmi apátság látképe a vasútállomás felől. (MTÍ-foto — Járai Rudolf felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom