Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
6 TOLNA 1WF0TFI PrffrÜJSAG 1965. november 21. Töprengek, töprengek, pergetem az emélkezéseim lapjait, de csak nem jut eszembe semmi olyasmi, ami otthon meglepetést okozhatna. Mert elmondhatom ugyan, hogy a BBC brit televíziótársaság szokatlan nyelvtanfolyamot indít. A nyelvleckéket előadó rendkívül csinos, 26 éves Maya Pantera időnként bikiniben jelenik meg a képernyőn. A tv-társaság műsorigazgatója ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Egy csinos nő sokkal többet érhet el, mint száz kevésbé csinos”. Tökéletesen igaza van. A hazai példák is bizonyítják. Talán ilyen nem történik nálunk. 1945. elején feleségés gyermekgyilkosság vádjával felakasztották Londonban Timothy John Evans gépkocsivezetőt. Az egykori vádlott nagy örömére most kiderült, hogy a gyilkosságot mát követte el. És ilyen sem történhet, mivel nálunk nincsenek kimondottan lakájok. Az előfordulhat, hogy másképp nevezik őket. de én erről nem tudok. Éppen ezért elmondok egy történetet. A gazdag amerikaiak angol lakájokat alkalmaznak, hogy arisztokratikus jelleget adjanak életmódjuknak. Egy ilyen lakáj Mississippi államban rendkívül lelkiismeretesen látta el tennivalóit. Árvíz idején, amikor a Mississippi vize már a villa kertjét is elöntötte, a lakáj kinyitotta a szalon ajtaját és a legteljesebb nyugalommal jelentette: — A Mississippi kér bebocsátást! Na ugye, mondtam, hogy nálunk ilyen nem fordulhat elő. Hisz nekünk nincs Mississippink. A következőben viszont nem vagyok biztos. Lehet, hogy megtörténhet, lehet, hogy nem. Ennek az esetnek egy amerikai hotelben voltam fültanúja: — Henry, drágám! — mondta elfogódottan a fiatal- asszony a férjének. — Tegyünk úgy, mintha nem nászúin jönnénk, hanem már régóta házasok lennénk! — Jól van, kedvesem — jegyezte meg a férj —, de biztos vagy benne, hogy elbírod a négy bőröndöt? Ebből is kitűnik, hogy ilyen tálunk nem történhet, mert nálunk a szállodákban sehol sem nézik el, hogy a vendég maga cipelje fel a szobájába a bőröndjeit.. És a következő eset sem fordulhat elő tálunk. Részt vettem egy tárgyaláson. A bíróság előtt egy férfi állt, aki a negyedik emeletről dobta le a feleségét. — Milyen alapon állítja, hogy a feleségét szórakozottságból dobta le a negyedik emeletről? — Korábban a földszinten laktunk, s elfelejtettem, hogy átköltöztünk. Két okból nem fordulhat elő ilyesmi otthon. Az egyik, olyan emlékezetes tálunk egy-egy átköltözés, hogy azt nem lehet elfelejteni. A másik: nálunk általában új házakba költöznek az emberek, és ha ennek a negyedik emeletéről kidobja valaki a feleségét, egyáltalán nem biztos, hogy meghal az asszony. Azon egyszerű oktál fogva, hogy az új épületek környékén olyan puha a talaj, hogy még élve is derékig süllyed az ott lakó. Párizsban láttam az elolthatatlan gyertyát. Hiába fújja el az ember, mindig újra kigyullad. Azért mondok erről csak ennyit, mert nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget. Nekünk vannak éghetetlen cigarettáink. Hiábagyújt- ia meg az ember, mégsem ég. Konkurrenciaharc a kémkedésben A vetély társak elkeseredett küzdelme megszokott jelenség az amerikai társadalom életében. Epéikül az Egyesült Államok már talán meg sem tudna lenni. A banánkirályok ádáz harcot vívnak az ananászkirályokkal, az olajtrösztök a széntrösztökkel, a vasúti társaságok a repülőtársaságokkal. Az Egyesült Államokban még a kémszolgálatok között is dúl a konkurrenciaharc: a katonai hírszerzés a Központi Hírszerző Hivatallal és a külügyminisztérium kémszervezetével, a Szövetségi Nyomozó Iroda, — Edgar Hoover műve — pedig az összes említett szervezetekkel konkurráL Az utóbbi időben a szerencse elfordult a Központi Hírszerző Hivataltól és igazgatójától. Először Allen Dullest, az összeesküvések, intrikák és gyilkosságok legnagyobb szakértőjét, a szomorú emlékű John Fos tér Dulles testvérét nyugdíjazták. Utóda. John McCone, nem sokáig állta a earat Vele Kuba. jobban mondva a karib-tengeri válság végzett. Igaz, a megboldogult Kennedy elnök megszánta az öreg McConet, figyelembe vette az atom területén szerzett érdemeit (John McCome huzamos ideig az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának elnöke volt). Ámde Johnson az elnöki székbe kerülve leváltotta a legfontosabb kormányintézmények vezetőit köztük McConet is. Iz elnök játszótársa az új kémfönök A Központi Hírszerző Hivatal új igazgatójának. Rabom nyugalmazott ellentengernagynak nem sok köze volt a hírszerzéshez. Ámde texasi születésű lévén, gyermekkorában együtt játszott Johnsonnal. Valószínűleg ez szolgáltatott okot a kinevezéséhez. Ámde Johnson elnök, miután meggyőződött róla hogy az egyszeriben hírszerzővé vedlett volt ellentengernagynak a közeljövőben aligha sikerül rendet teremtenie hivatalában, elhatározta régi bánitjához, Edgar Hoover- hez, a Szövetségi Nyomozó Iroda igazgatójához fordul, aki már sok szolgálatot tett nem egy elnöknek. Hoover 40 évig szolgált a Szövetségi Nyomozó Irodában. Sok- sok kiemelkedő és ismeretlen amerikai legféltettebb titkait ismeri. S most, hatalmának és befolyásának tetőpontján rettegett figurává vált a politikai porondon, a jelenlegi elnökhöz fűződő régi barátsága pedig csaknem se- bezhetetlenné tette. Johnson és Hoover barátsága körülbelül 30 esztendőre nyúlik vissza. Amikor Hoover, anvja halála után, Washington 30. negyedében telepedett le, Johnsonék hamarosan a szomszédai lettek. A rettegett Hoover Az elnökkel való barátságát felhasználva Hoover mindenekelőtt elhatározta, hogv leszámol régi vetélytársával és ellenfelével, a Központi Hírszerző Hivatallal. Nem tudta megbocsátani a Központi Hírszerző Hivatalnak, hogy a háború után a nyugati féltekén magára vállalta azt a tevékenységet, amelyet régebben a Szövetségi Nyomozó Iroda végzett. A -sérelem olyannyira komoly volt, hogy olykor a Szövetségi Nyomozó Iroda nem tartotta szükségesnek válaszolni a Központi Hírszerző Hivatal kérdéseire, noha ez kötelessége lett volna. A dolog odáig fajult, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda napi jelentéseket kezdett küldeni az elnöknek ugyanazokról a problémákról, mint a Központi Hírszerző Hivatal. Mindez hivatalosan történt. Megkönnyítette ezt, hogy a Központi Hírszerző Hivatal felelős munkatársai között megmaradt a Szövetségi Nyomozó Iroda számos egykori embere. Edgar Hoover hivatalának jelentései olyan komolyak voltak, hogy az elnök többször azok alapján határozott. A konkurrencia titkos háborúvá nőtte ki magát. Október 25-én a New York Héráid Tribüné nagybetűs cím alatt jelentést közölt arról, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda a saját embereit akarja küldeni mindazon pontokra, amelyek a latin-amerikai országokban a Központi Hírszer | Hivatal hatáskörébe tartoznak. Ezeknek az embereknek nemcsak ellenőrizniük kell a Központi Hírszerző Hivatal akcióit, hanem feladatuk lesz az is, hogy „objektív” tájékoztatást adjanak Johnson elnöknek. A visszacsapás nem sokáig váratott magára. Edgar Hoover, a Szövetségi Nyomozó Iroda igazgatója, ugyanezen a napon megcáfolta az újsághírt. Igaz, beismerte, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda valóban útnak indította húsz munkatársát, de nem külföldre, hanem — a Dominikai Köztársaságba. Azzal a feladattal bízták meg őket, hogy csupán derítsék fel, milyen szerepet vittek a kommunisták a dominikai válságban, de funkcióik nem lépték túl „a rendőrségi kereteket." Senkit sem öltek meg?i Mr. Hoover szemszögéből nézve, ha az ő emberei személy szerint saját kezükkel nyíltan senkit, sem öltek meg, senkit sem mérgeztek meg, senkit sem akasztották fel, akkor nem is lépték túl a „rendőrségi kereteket!” Az pedig hogy olyan jelentést készítettek, amelynek alapján ki tervezték a Dominikai Köztársaság elleni fegyveres intervenciót, amely a dominikai hazafiak ezreinek az amerikai tengerészgya- logsdg által történt legyilkolásá- hoz vezetett, nem számít „a rendőrségi keretek” túllépésének! Latin-Amerika most a kitömi készülő vulkánhoz hasonló. E kontinens népei visszautasítják az Egyesült Államok diktátumát. Az amerikai monopóliumok nyugtalankodnak : jövedelmüket veszély fenyegeti. A „gorillák”, akikre számítottak, mind gyakrabban cserbenhagyják őket. Az egyik kudarcot a másik után elszenvedő Központi Hírszerző Hivatal ugyanúgy, mint vezetői, elvesztette a nagy pénzemberek bizalmát, s az Egyesült Államok urai, a monopóliumok elhatározták, hogy lovat cserélnek. Úgy döntöttek, hogy azokra fognak támaszkodni, akik immár többször kitüntették magukat a kommunisták elleni hajtóvadászatban, a dominikai válságban, a Kennedy elnök meggyilkolásának kivizsgálásában — a Szövetségi Nyomozó Iroda vezetőire. Ennek a kém- és felforgató irodának Latin-Amerikában is meg kell jelennie. Már kiadták az utasítást, amelynek értelmében — az amerikai sajtó bizonysága szerint — a „Szövetségi Nyomozó Iroda spanyolul jól beszélő embereit pusztán politikai célokból a latin-amerikai kontinens különböző országaiba küldik.” A konkurrencia a kémkedésben folytatódik. Art Buhwalddal beszélgettem a napokban. Azt mondja nekem: — Tudja, Háry, valamikor a gyerekek igyekeztek, hogy eleget tegyenek szűkeiknek. Most pontosan fordított a helyzet. Már, ami Amerikát illeti. Nálunk egészen mis a helyzet. Potsdamban láttam egy újfajta tyúkot. Szarvacskákat visel taraj helyett. Ilyen tyúkok nincsenek tálunk. Nálunk a kakasok viselik a szarvat. Egy hentesüzletben álltam. Természetesen sorban. Égy vevő a következő kérdést tette fel a hentesnek: — Borjúhús van? — Nincs. — Sertéshús van? — Még nincs — Marhahús? — Majd lesz. A sorban állók türelmetlenkedtek. Egyikük oda is szólt: — Uram, meddig válogat még? Előfordulhat tálunk ilyen? Nem. Mert ugye nálunk bárki, bármikor nyugodtan válogathat. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel• Élő tankönyv a történelmi emlékeket és legendákat őrző pannonhalmi kolostor e. Kolostor uhu-dói származó alapító- f* levele, amelyet a I levéltárban őriznek, István király i -ff kézjegyét viseli, de * az ásatásoknál feltárt könyvek azt bizonyítják, hogy már jóval előtte is állott itt szentély. Egy látogatás arra elég, érdeklődést keltsen az emberben a szépségek újbóli megcsodálására. Ezért van, hogy a Győr-Sopron megyébe érkező vendég — még ha többször járt is itt — elsőnek a pannonhalmi kincseket óhajtja megtekinteni. A pannonhalmi apátság látképe a vasútállomás felől. (MTÍ-foto — Járai Rudolf felvétele.)
