Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-17 / 271. szám

TOLNA MEGYE!: VILÁG PROLET ARIAL EGYESÜT.IETHK iaZl NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS.A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 271. szám ARA: 60 FILLÉR Szerda, 1965. november 17. '(---------­I A tamási érdi I már az új é f 3. o. I Őr 2- V.___ erd őgazdaság évben jár K Ősz Bulgáriában 5. o. Őrizetbe vették szekszárdi szatírt 8. o. J Műveltség és korszerűség Ifjúkoromból ma is gyakran épp az új értékek termelése, kísért az a hegyes bajuszé öreg­úr, aki bár a kisváros tréfáinak céltáblája volt, mégis a tudást testesítette meg. Félelmetesen okos volt, de csupa olyasmit tu­dott, aminek nem vette hasznát senki. Részletesen ismerte a kö­zépkori dalmát szobrászokat, föl­sorolta a pápák síremlékeit, az úgynevezett lineáris B-írás meg­fejtésén törte a fejét, s szent meggyőződése volt, hogy akkor köszönt ránk a boldogság, ha mindenki személyes ügyének ér­zi a finn-ugor összehasonlító nyelvészetet. A mokány öregúr álmából so­ha nem lesz semmi, de bizonyá­ra elcsodálkoznék, ha ma szétte­kinthetne: a tudás, amelynek erejében annyira hitt, egyre inkább természetessé, az élet szerves alkatelemévé válik. A műveltség fogalma persze ala­pos változáson ment. át, nem­csak ahhoz az időszerűtlenség­hez képest, amit ifjúkorom men­tora vallott, hanem a korábbi ál­talános műveltségfogalomhoz ké­pest is. Egy kétségtelen: a műveltség kérdése országos ügy lett, mely­ben mindenki személyesen érde­kelt, amit csak aláhúz, hogy az országgyűlés egy egész üléssza­kot szentéit ennek a kérdésnek. A miniszteri beszámoló, majd az ezt követő valóban sokoldalú vita, az ország gondját tükröz­te, jóváhagyva az iskolatörvény gazdag eredményeit és sürgetve a fellelhető hibák korrigálását. A vita most már nem akörül folyt, hogy a tudást általánossá kell tenni, hanem arról, hogy mi jelenti a korszerű műveltséget, a világképpé formálódott ismere­tek hogyan válnak közösségi ha­tóerővé. Mit jelent hát a korszerű mű­veltség fogalma, egyéni hajlam és közösségi követelmény milyen hőfokon ötvöződik egységbe? Semmi kétség, az alapot a szak­mai ismeretek adják meg, .bár­hol dolgozzék is valaki. A tudo­mányos haladás, a technikai fej­lődés végeredményben azt je­lenti, hogy nincs „bevégzett” szakma, kimerített ismeret, s aki nem tud lépést tartani a köve­telményekkel, lemarad. Az isko­lai reformtörvény is ebből indul ki, s bár nem érvényesül min­denütt kellő következetességgel, az elért eredmények kétségtele­nek. A felnőttoktatásban — s a következő éveknek nyilvánva­lóan ez a legnagyobb feladata — a hagyományos középiskolai for­ma lassan nehezékké válik, s itt is közelebb kell kerülni a hiva­tással űzött mesterség követel­ményeihez. Úgy tűnik, iskolai gyakorlatunkban a kelleténél nagyobb súlyt kapott a hagyo­mányos „általános műveltség” fogalma, amely abból indult ki, hogy a sok apró ismeretből egy nagy egész kerekedik ki. A ta­pasztalat nem ezt mutatja. A régi érettségi, mely aligha nevelt műveltebb fiatalokat, mint amilyenek a mai tizennyolc évesek, elég volt ahhoz, hogy valaki jegyzősegéd legyen, vagy gyakornok egy hivatalban. Ennek a gyakorlatnak káros nyomait ma is érezzük: sajnos, változat­lanul túl sok az olyan hivatali állás, mely némi adminisztrációs szorgalmat kér legfeljebb szá­mon, vagyis olyasmit, ami sem­miféle értéket nem hoz létre. A társadalmi követelmény pedig ami viszont a korszerű szakis­meretet tételezi föl. Ez pedig egyre inkább arra mutat, hogy új műveltségfogalommal állunk szemben, melynek alapja a hiánytalan szakmai felkészültség és a biztos világnézet, melyet nem ingat meg még egy külföldi luxusautó, s nem ejt kétségbe egy váratlan külpolitikai for­dulat. És a többi? — kérdezhetné va­laki. Mi lesz hát a költészettel, az olvasás, a zene élményével ha mindent a gyakorlatnak ren­delünk alá? Aggodalomra nincs ok, bár kétségtelen, hogy az iro­dalmi, művészeti adatok túlsága helyett nagyobb szükség van az összefüggések megértetésére, az irodalom, a történelem egészé­nek megismertetésére. A többi pedig már jön magától. Az isme­reteknek is van gravitációja: a megszerzett tudás állandóan új ismeretek megszerzésének vágyát kelti föl, újabb ismeretszerzés forrása lesz. Jó bizonyíték erre, hogy ma már alig van ház Ma­gyarországon, a kis parasztportá- kat is beleértve, melynek gaz­dája ne dicsekedhetnék kisebb, nagyobb könyvtárral, melyben szakkönyvek, ismeretterjesztő munkák, szépirodalmi alkotások sorakoznak. S amit a középisko­lai tantervböl hiányolhatunk, az élet pótolja: a görög, római klasszikusoknak soha nem volt olyan keletjük, mint napjainkban, amikor Homérosz vagy Xenophon egyaránt könyvsikert jelent. A korszerű műveltség — s ezt a valóság és a parlamenti vita egyaránt bizonyítja — nemcsak szükségszerűség, hanem alapkö­vetelmény. Az iskolák látogatott­sága, a növekvő könyvvásárlás, a könyvtárak látogatottsága, s nem utolsó sorban az örvende­tesen növekvő külföldi utazások, mind ennek bizonyítéka. A még meglévő hibáknak pedig közös munkával keressük kiküszöbölé­sét. Csányi László A Szovjetunióban újabb bolygóközi állomást indítottak a Venus felé Moszkva (TASZSZ) A TASZSZ jelentése szerint a Szovjetunió­ban újabb bolygóközi állomást indítottak a Venus felé. A Venus—3 automata állomást ugyanolyan rendszer szerint ve­zérelték Nap körüli pályára, mint elődjét, a Venus—2 automata ál­lomást. A közlemény szerint a novem­ber 12-én felbocsátott Venus—2 hétfőn moszkvai idő szerint 18 órakor, 1 149 000 kilométer távol­ságra volt a Földtől. Az újabb automata állomás felbocsátásának fő célja, hogy segítségével növeljék és bővítsék az adatszerzést a Venu&ról és a kozmikus térségről. A Venus—3 súlya 960 kilo­gramm. Szerkezete a tudományos készülékek tekintetében némileg különbözik a Venus—2 állomás kontsrukciójától. A Venus—3 újabb kísérleti feladatok meg­oldására szolgál. A Venus—3-at a kiszámított­hoz közel álló pályára vezérelték. A földi irányító- és mérőközpont figyelemmel kíséri mind a két bolygóközi állomás útját és ve­zérli a fedélzeti berendezések működését. A telemetrikus szolgálat ada­tai szerint a Venus—3 valamennyi rendszere normálisan működik. A bolygóközi állomás november 16-án, moszkvai idő szerint 12 órakor, 65 000 kilométerre, a 23 fok 25 perc északi szélesség, va­lamint a 99 fok 39 perc keleti hosszúság által meghatározott pontban volt a Föld felett. A földi koordinációs számító­központban folyik a beérkező adatok feldolgozása. Az angol kormány intézkedései a Smith-rendszer ellen Keddre virradó éjszaka az an­gol parlament mindkét háza so­ron kívül törvényjavaslatot ha­gyott jóvá, amely felhatalmazza a kormányt, hogy szankciókat léptessen életbe a rhodesiai Smith-rendszer ellen és minden szükséges intézkedést megtegyen a rhodesiai válság orvoslására. A képviselőház vitája nyolc és fél óra hosszat tartott, majd a törvényjavaslat harmadik olva­sásban történt jóváhagyása után a lordok háza tartotta meg vi­táját. Rövid idő múltán a felső­ház is szentesítette a törvény- tervezetet. A törvényjavaslatot szavazás nélkül fogadták el, s mellette foglaltak állást a konzervatív képviselők is, noha közülük egye­sek (mindkét házban) némi kifo­gással éltek, elsősorban a gazda­sági szankciókat helytelenítették. Erzsébet angol királynő hajnal­ban már alá is írta az elfogadott törvényt, amely ílymódon azon­nal érvénybe lépett. A képviselőházi vita során egyetlen kisebb incidens történt, a karzatról valaki kiabálni kez­dett, szidalmazta Wilson minisz­terelnököt, éltette Rhodesiát és a fehérek felsőbbrendűségét. A teremőrök a rendbontót eltávolí­tották a karzatról. Később ki­derült róla, hogy a rhodesiai faj­üldöző telepeskormány védelme­zője nem más, mint Colin Jordan, az angol nácipárt vezetője. A parlament által elfogadott törvényjavaslat legelső következ­ménye, hogy hatálytalanítja lan Smith rhodesiai kormányfő csü­törtök óta hozott döntéseit, hiva­talosan is kirekeszti Rhodesiát a fontövezetből és megfosztja a ke­reskedelemben a nemzetközösségi országoknak nyújtott kiváltságok­tól. Wilson angol miniszterelnök hétfőn este a londoni City új polgármesterének díszvacsoráján mondott beszédében is körvona­lazta kormánya rhodesiai politi­káját Kijelentette, hogy Rhode­Addig-addig kapacitál­ta a határból érkező fö- agronómust, amíg meg­kapta a vezetőség kocsi­ját és elindulhattunk a határba, a birodalmába. Előbb a tsz-ház udvarán áradozva és sok szere­tettel beszélt munkájá­ról, s amikor a főagro- nómus megérkezett, nem volt kibúvó, a hintó ren­delkezésre állt, tehát menni kellett vele. Nem bántam meg, mert meg­ismerkedtem Báli Ist­vánnal és szakmájával. Báli István a faddi Le­nin Tsz-ben függetlení­tett fásítási felelős. Gazdája? Báli István egyenesen szerelmese szakmájának. Nem ő mondta ezt, hanem Szűcs Ferenc, a tsz elnöke. Ó inkább arról beszélt, hogy nem kap elegendő segítséget és gyakran egyedül kell küszködnie. Ám a jelek arra mutat­Aki fákat ültet nak, hogy a tsz vezetői mégiscsak elismerik munkáját, igaz persze, hogy aki társaságában eltölt néhány órát, az maga is rájön, hogy a fásítási felelős szorgal­mas ember és a tsz-el- nök róla alkotott véle­ményével cseppet sem túloz. — Amit itt lát az elv- társ, az a semmiből lett — mondta Báli István és röviden vázolta „a helyzetet”. Jelenleg 377 hold erdő területe var\ a faddi Lenin Tsz-nek. Az országos fásítási prog­ram keretei között bi­zonyos területeket ké­szen, ajándékba kap meg a közös gazdaság. A te­lepítést és minden egyéb ezzel járó munkát az er­dőgazdaság végzett el, saját költségén. A tsz csupán a területet adta. öt év után, az erdőgaz­daság az eddig kezelt fiatal erdőt átadja a tsz tulajdonába. Ez most már meg is kezdődött. — Tiszta haszon — állapította meg Báli elv­társ és elmondta, hogy ennek az akciónak a ke­retében most ősszel ve­szi át a tsz az első 36 hektárnyi fiatal erdőt, majd utána minden év­ben a többit. A telepí­tést valóban azokon a területeken végezték és végzik, amelyeket még legelőnek sem lehet használni: a szürke nyár a kanadai nyár, az óriás- nyár viszont jól bírja, megfelelő ápolással, még ezt az igénytelen talajt is. Báli István megmu­tatta azt a szépen^ be­állott négyéves telepí­tést, ahol a fák átmérő­je 10—12 centiméter, magassága négy és fél, öt méter. Általában az egész terület az itt dol­gozó emberek szorgal­mát dicséri. Ez év őszén a telepítést tovább foly­tatják: október első fe­lében már előkészített talaj várta a két-három éves csemetéket. Báli István hatvankét éves. „Most ünneplem a negyvenedik születés­napomat — mondja, tré­fás célzással utalva ar­ra, hogy nem érzi még magát hatvankettőnek. Korábban Bogyiszló, Tolna, Mözs és a szek­szárdi határ egy része is hozzá tartozott. Újab­ban kizárólag a faddi Lenin Tsz ad neki el­foglaltságot. Mint min­den embernek, neki is voltak életében nehéz évek, megpróbáltatások. Volt idő, amikor faluját el akarta hagyni, már fel is vették portásnak a dunaújvárosi szállo­dába. Sorsa mégis más­ként alakult: fákat ül­tet, elégedett ember, hisz a jelenben és a jövőben. — tr — siában a törvényes hatalmat a kormányzó képviseli és figyel­meztette Rhodesia lakosságát, ne támogassa Smith rendszerét. Wilson válaszolt Smith rho­desiai miniszterelnöknek arra az állítására is, miszerint Erzsébet királynő nem intézkedett a rho­desiai telepes-kormány leváltá­sára. Hangoztatta, hogy az angol kormány minden cselekedetét a királynő nevében és az ő jóvá­hagyásával teszi. Afrikai államfők tanácskozása a rhodesiai kérdésről Hailé Szelasszáé etiópiai ural­kodó üzenetet intézett Dialjo Tellihez, az Afrikai Egységszervé- zet főtitkárához és ebben java­solta, hogy az afrikai államok vezetői tartsanak rendkívüli csúcstalálkozót a rhodesiai hely­ezet megvitatására. Befejeződött Nairobiban Nye­rőre tanzániai és Kenyatta ke­nyai elnök, valamint Obote ugandai miniszterelnök és Ka- manga zambiai alelnök tanács­kozása. A megbeszélésről kiadott közlemény elmondja, hogy a négy afrikai állam vezetői meg­vitatták a rhodesiai helyzetet és közös irányvonalban állapodtak meg. Részletek nem ismeretesek. Mint az AFP közli, Buteflika algériai külügyminiszter hétfőn este mondott beszédében beje­lentette, hogy hazája kész fegy­veres támogatást adni Rhodesia afrikai lakosságának. Algéria ! azoknak az afrikai országoknak az oldalán áll, amelyek készek fegyvereket és önkénteseket kül­deni Rhodesiába és hajlandók segítséget adni a rhodesiai afri­kaiak kiképzéséhez is. Az afrikaiak számára nincs más választás, minthogy fegy­verhez nyúljanak — hangoztatta. Kifejezte meggyőződését, hogy valamennyi afrikai ország össze­fog a fajüldözés és a gyarmato­sítás ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom