Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

1563. november ä. TOLNA MECTEI NEPCJSAO 3 Miért élnek szorításban? 17 lőre kell bocsátani, hogy ebben az írásban az úgy­nevezett konkrétumokat az egyik oldal szubjektív megnyilvánulá­sainak tekintjük, amelyek kizáró­lag a meditáció jogán kapnak nyilvánosságot és azért, hogy plasztikusadban lehessen érzékel­tetni a mondanivalót. Egy olyan adott helyzettel találkoztunk ugyanis Regöly községben, amely a maga bonyolultságával minden, képpen figyelmet érdemel. Ebből is az következik, hogy itt most nem léphetünk fel más igénnyel, csupán Regöly két vezetője köz­érzetének a feltárásával és né­hány olyan utalással, ami más községi vezető számára is tanul­sággal szolgálhat. A községi tanács elnökével és a tsz elnökével folytatott beszél­getés után igen vegyes érzések maradtak meg bennem. Úgy tűnt, e két vezető mélyen átérzi fele­lősségét és ez a felelősségtudat szenvedélyesen hajtja őket kiutat, megoldásokat keresni. Ám erő­feszítéseiknek mégis az a látszata, hogy problémáik megoldását sor­ra, rendre országos vezető embe­rek személyes közbenjárásától várják- A megyei, vagy a járási szerveket meg-megkerülik és mintha ritkán jutna eszükbe, hogy a gondok, a bajok meg­szüntetésének végső soron mégis­csak a szövetkezeti tagság a leg­biztosabb záloga. (A gazdák ere­jét, tudását, tehetségét kellene tö­möríteni, erre fordítani azt a sok­sok energiát, amit budapesti elő- szobázással töltenek.) Igaz persze, hogy tételeket summázni a lehető legegyszerűbb. Magyarán: könnyű megfogalmaz­ni, hogy mi lenne a szabályos, de itt most ne elégedjünk meg a summázással, hanem nézzük meg azt is, hogy ami van, az az otta­niak elmondása szerint miért van. Miért például a gyakori Budapest­re járás? — Bennem — mondta a községi tanács elnöke — van egy olyan érzés, hogy a járási mezőgazdasági osztály be akarja bizonyítani, az itteni tsz-elnök nem alkalmas a beosztására. A tanácselnöknek tehát az a meggyőződése, hogy a dolgok ru­góit nem elvszerű meggondolások, hanem presztizs-ügyek mozgatják. S így nincs értelme a járástól tá­mogatást várni. Ö ugyanis úgy tudja, hogy a járási mezőgazdasá­gi osztály annak idején Regöly- be ' egy másik községből szeretett volna elnököt hozni, és mivel e számítást a falu akarata keresztül húzta, a következményeket azóta többször éreztetik a jelenlegi tsz- vezetővel. Megkérdeztem a tanács, elnöktől, hogy érzéseit mire ala­pozza? Általában nehezen körül­határolható dolgokra: kijelenté­sekre, üzenetekre és effélékre utalt. A közelmúltban például — mondta — a járási mezőgazdasá­gi operatív bizottság előtt neki és a tsz elnökének személyesen kellett volna beszámolni a vetés­terv teljesítéséről. Nem ment el egyikőjük sem. A járási főagronó- mus pedig azt üzente nekik, hogy restelljék magukat. A két regölyi vezető most megbántva érzi ma­gát. Azt is mondhatnánk, túlér­zékenység. S egyáltalán, csak nem azt várták, hogy majd megdicsé­rik őket? Az emberbe akaratla­nul is befészkelődik az a gyanú, hogy cselekedeteik megítélésében nem mindig rendelkeznek kellő önkritikával. Egyébként, a szó­ban forgó operatív bizottsági ülé­sen azért nem jelentek meg, mert egyikőjük megbetegedett, a másik elvtárs pedig éppen Budapesten járt. A fővárosban azt akarta kijárni, hogy a regölyi tsz kenyér, gabona vetéstervét 260 holddal mérsékeljék. C ezeken a pontokon kezde­^ nek az ügyek végképp bo­nyolódni. A helyi vezetők ugyanis sok jó szándékkal, de a jelek sze­rint, kevés népgazdasági szemlé­lettel rendelkezve úgy határoztak, már hónapokkal ezelőtt, hogy a terv rovására, 260 holdon nem búzát, hanem kukoricát fognak termelni és a' várható plusz ta­karmányból jövőre ezerrel több sertést fognak meghizlalni, ami aztán a tsz anyagi helyzetét elő­relendíti. E variációnak megfele­lően, most ősszel a járáshoz kül­dött jelentésekben vetéstervként 260 holddal kevesebb terület sze­repel. A tanácselríök szemrehá­nyó hangon mondta el, hogy ezt a körülményt a járás hallga­tólagosan tudomásul vette és csak az utolsó napokban fújt riadót, hogy a 260 holdat igenis el kell vetni. (Vajda Istvánnak a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya helyettes vezetőjének személyesen kellett ezt közölni a regölyi tsz- elnökkel.) A regölyi tanácselnök szavai mögött pedig ott a gyanú, hogy ami ebben az esetben tör­tént, az nem más, mint kitolás. (Itt ötlik fel akaratlanul is a kérdés, vajon a tsz-vezetők és a községi vezetők népgazdasági szín­tű tájékoztatása és érdeklődése hol szenved csorbát? Érdemes lenne rajta elgondolkozni.) A témánál maradva, igazság szerint tényleg meglepő, hogy a járási mg. osztály hetekig nem veszi észre a tsz mulasztását, de az is elfogadhatatlan, hogy azon a vonalon próbáljon Regölyben a vezetés kiutat találni, amelyi­ken népgazdasági okok miatt egyelőre egyszerűen nem megy. Budapesti kilincselgetésük nem járt és nem is járhatott ered­ménnyel, bár a tanácselnök azt állítja, hogy a járástól kapták azt az ötletet, hogy próbálják orszá­gos szerveknél elintézni az en­gedmény megszerzését. Nos, ha ez igaz, akkor a regölyi vezetőkben csak erősödik az az amúgy is meglévő feltételezés, hogy elintéz, ni vaiamit kizárólag Budapesten lehet. S ilyen alapállásból az a körülmény sem bír már túl nagy jelentőséggel, hogy mi a törvé­nyes, avagy mi a törvénytelen. pgyébként az elintézésre való feltételezést esetenként ma. guk az országos szervek is táp­lálják. Példa erre az a nyáron volt takarmánykiutalás, amit itt a megye feltehetően azért nem adott meg mert nem volt miből. Budapesten viszont egyetlen alá­írással elintézték, megadták. Arra úgy látszik egyáltalán nem gon­dolnak, hogy ennek mi is lehet a következménye. Amikor a két regölyi vezető — főleg a tanácselnök — a gondok­ról beszélt, azt is elmondták, hogy nem alaptermészetük a pesz. szimizmus, de most sok minden összejött, tele vannak keserűség­gel, mert úgy érzik, szélmalom- harcot kell folytatniuk. De ami bennük feszül, azt miért nem tisz­tázzák nyílt színen, miért nem mondják el a járási pártbizott­ságon, hogy mi fáj? Mivel ezt a szükséges lépést nem teszik meg, az emberben óhatatlanul ott lapul a gyanú, hogy itt sok minden nem más, mint a melléfogások megmagyarázása, az, amit egy nyílt vita után esetleg már nem lehetne csinálni. Addig viszont nyugodtan beleélhetik magukat feltételezésekbe és tulajdonkép­pen nincs kizárva, hogy abban a szorításban élnek, ami sehol nincs, csak saját képzeletükben. De tételezzük fel, hogy a szo­rítás tényleg létezik. S tényleg igaz, hogy apró, nyomon nehe­zen követhető „kitolásokkal” akar­ják valakik megüntatrii a tsz- elnökkel az elnöki beosztást. Ám ez nem olyan dolog, hogy ne le­hetne tisztázni, sőt kimondottan kötelező a járási, a megyei párt­szervekhez fordulni, mert ebben az állapotban egy egész falu issza a levét néhány ember rokon- ezenv és ellenszenv játékának. A panaszokból ítélve, nagyon idő­szerűnek látszik a regölyi veze­tést megerősíteni abban, amiben megerősíthető, elmarasztalni, ami­ben elmarasztalható. Több kér­dés feltétlenül tisztázásra vár. Egyik például az, hogy a köz­ségi tanácselnök úgy véli, több konfliktusnak az az előidézője, hogy egyformán erős egyéniség a tsz-elnök és a járási mezőgaz­dasági osztályvezető. Szerinte eb­ből is több összeütközés adódik, és ott a baj, hogy a tsz-elnököt határozottsága miatt nem kedve­lik és nem felejtenek el neki dolgokat. Állítólag valakinek a rokonát oda akarták vinni a tsz- be gépcsoportvezetőnek. A tsz- elnök szakmai meggondolásból kijelentette, hogy neki ez az em­ber nem kell. Ha a szóban forgó személy tényleg nem szakember, akkor az elnök határozottságát csak helyeselni lehet, de ez még kevés, mert ha ilyen ügyben az elnököt „hátulról” mégis megtor­lás éri, akkor az valóban nagy baj. S zóval megfelelő és becsüle­tes elemzésre vár több olyan kérdés, hogy hol, mikor jogos, mikor jogtalan, a regölyi vezetés türelmetlensége. A cu­korrépa kisüzemi átadása, egy épülő borjúnevelő födémje, stb, a regölyi vezetést joggal tölti el türelmetlenséggel, elégedetlenség­gel. Itt még a modor agresszív túlzásait is meg lehet érteni. Azt azonban be kellene látni a regö­lyi vezetésnek, hogy a lehetőség­nek hol, mikor szab határt a te­hetőség. S ebben a tekintetben mintha bizony fogalomzavar nyil­vánulna meg főleg akkor, ami­kor a tanácselnök elvtárs a prob­lémák megoldásának jó részét kimondatlanul ugyan, de Buda­pesttől várja. Néha a szerényte­lenség határát súrolta az a beava- tottság, amellyel országos szinten munkálkodó emberekről úgy be­szélt, hogy sejtetni engedte, ezek neki pertu barátai. Rendben van, mindez lehetséges. Az viszont tény, hogy a közös gazdaságok általában nem az összekötteté­sektől szilárdulnak meg, hanem a helyi erőfeszítésektől. Ehhez persze az kell, hogy a helyi ve­zetők közérzete javuljon, ne lás­sák a dolgokat kilátástalannak, és itt, a járásnak is nem kevés a tennivalója. SZEKULITY PÉTER Traktorosok Az út baloldalán, félben lévő szántásról friss traktor­nyomok vezetnek kifelé. Miért nem fejezték be, hova lett a traktor? A falu felé vezi tnek a nyomok. Persze, dél van.. . Az egyik utcában, egy üres telken csakugyan, ott áll a két traktor. Két, borostás, csupaolaj fiatalember egy hordó­ból olajat pumpál egy kannába. Tankolnak. — Miklós Géza... — Hof ercsik Endre... — Félbehagytuk a munkát, bejöttünk üzemanyagért. A traktornak is, magunknak is. Először tankolunk, majd utá­na ebédezünk, és megyünk vissza. Együtt, egy helyen dol­gozunk mind a ketten. Ez már őszi mélyszántás. — Csak ketten vannak? — Nem egy harmadik távolabb szánt a falutól. — Nem két műszakban dolgoznak? — Nem. Itt, Bátaapátiban olyan fekvésnek a földek, hogy nappal is vigyázni kell, nehogy boruljon a gép. Éj­szaka meg egyenesen veszélyes. Inkább rádolgozunk nap­közben, meg vasárnap. — Nagyon nehéz a mi határunkban a traktorosok dolga — mondja a szövetkezet elnöke. A földeknek több mint a felét csak egy irányban lehet szántani. A két fiú — bár nincs panasz a munkájukra —, meg még nem rendelkezik sok gyakorlattal. Ezért a neredekebb lejtőkön inkább Becker Jakab dolgozik. 0 már 1959 óta itt van a szövetkezetben, nagyobb a gyakorlata. Így is negyvenkilenc holdat a tevel i gépállomás lánctalpasa szántott. Harminchárom hold volt belőle a vetőszántás. Hogy milyen nehéz itt a traktorosok munkája, arra példa az is, hogy a 210 hold őszi vetésből csak ötven hold jutott a traktorokra, a többit lófogatokkal végeztük. — Mivel a vetés befejeződött, már csak az őszi mély­szántás vár a traktorosokra? — Igen. Egy-egy traktorra hatvan-hatvanöt hold jut. Ügy számoljuk, naponta három holdat tudnak megszántani, tehát erre a munkára a november rámegy. Persze, sok mú­lik az időjáráson. A két fiatalember otthon közben bekapta az ebédet, indul vissza a határba. — Miklós Géza Cikóról nősült ide, Hof ercsik Endre meg a bátaszéki ládaüzemből jött vissza, de alighanem most be­vonul. Talán majd a leszerelés után is visszajön. BT. Megjegyzés : A pálfai ajánlatról Több éve húzódó probléma Pálfán a község kulturális hely­zete. Hozzájuk nem jár színház, s összejönni is csak­úgy tudnak a moziban, ha ép­pen nem tartanak ott előadást Vagy akkor, ha legalább száz főre megfizetik a belépőjegy árát. A Moziüzemi Vállalatnak persze igaza van: a termet fű­teni, takarítani kell. Esztendők óta takarékoskodnak, gyűjtik o községfejlesztési alapot, s jelen­leg körülbelül 700 ezer forint­juk van, úgyhogy lehetne kez­deni a munkát. Van azonban még egy baj: az építők nem tudnak kezdeni, mert minden erejüket lekötik azok a létesít­mények, amelyeket még az időn át kell adni. Kerestek közbeeső megoldást. A pálfai Egyetértés Termelő­szövetkezet vezetősége a követ­kezőt javasolta: jól működő, s már több létesítményt építő házi brigádja megkezdi az épü­let alapozását, s amennyiben az anyagot biztosítják, a falazást is. Szakirányítással sem lenne probléma: a termelőszövetke­zetben ugyanis szakképzett tech­nikus irányítja a brigád mun­káját. Lehetséges, hogy a pálfai ajánlat nem éppen a legszabá- lyosabb. Az azonban bizonyos, hogy jelentős segítség lenne, úgy az építőknek, mint a hely­belieknek. S ezért jó volna gondolkozni ezen az egészen, s esetleg felfigyelni a pálfaiak ja­vaslatára. sz i Százhúsz előadás a megye különböző területein A TIT október havi munkájáról A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat megyei szervezetének tizenhat szakosztálya szeptember második felében és október ele­jén tartotta meg ülését. Ezeken a szakosztály-üléseken számba- vették a különböző szakterületek képviselői a múlt év eredményeit, a szakterület helyzetét és az or­szágos választmányi üléseken hozott határozatok, valamint a helyi tapasztalatok és feladatok alapján összeállították az új is­meretterjesztési évadra szóló ter­vüket. Főként ezeknek az elkészült munkaterveknek az alapján kez­dődött meg a múlt hónapban me- gyeszerte az új ismeretterjesztési évad, indultak meg a különböző előadássorozatok, munkásakadé­miák. összesen, körülbelül 120 előadást tartottak meg. Ebből 60 —70 volt az egyes előadások szá­ma, a többi ötven—hatvanat va­lamilyen előadássorozat kereté­ben tartották meg. Az egyik legfontosabb program a Múzeumi hónap keretében zaj­lott le. A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum, a TIT-tel közösen, öt jól sikerült előadást rendezett. Nemesak Szekszárdon, de Pakson és Bonyhádon is szép számú közönség hallgatta végig az elő­adásokat. Elhangzott Csányi László, köl­tő és műfordító előadásában a világirodalmi szabadegyetem első programja is. A sorozat temati­káját úgy állították össze, hogy az az irodalomszakos tanárok to­vábbképzését segíti elő. Az ország-világjárók baráti körének szabadegyetemét az IBUSZ-szal közösen szervezték meg. Első előadása rendkívül színvonalas volt, melyet Szom­szédunk Ukrajna címmel a Radó- házaspár tartott. Október hónapban rendezték meg országszerte a csillagászati hetet, melynek keretében a me­gyeszékhelyen és néhány más községben számos előadás hang­zott el. Ebből az alkalomból ala­kult meg Szekszárdon az amatőr csillagászok köre is, amely már néhány összejövetelét is megtar­totta. Összejöveteleiken filmvetí­tésekkel, bemutatókkal egybe­kötött előadások hangzottak el. Különösen sok gondot fordítot­tak a különböző akadémiák elő­adássorozatainak beindítására. Szervezett sorozatok egész háló­zata alakult ki a megyében. Kü­lönösen jól sikerült a belkeres­kedelmi dolgozók, a nők, a neve­lők akadémiája többek között. Az akadémiák térhódítása, sikere elsősorban annak köszönhető, hogy a szakágak már nem ragasz-, kodnak saját szakterületükön be­lüli témakörű előadássorozatok indításához. Jó példája ennek az új tendenciának például, a Tolnai Selyemgyár, ahol filozófiai alap­fogalmak tanfolyamát rendezik meg, vagy a KISZÖV, amely több mint húsz munkásakadémiát indított, többek között egy film- művészetit is, amelynek előadás- sorozatait archív filmek vetíté­sével kísérik. Jelenleg a TIT legfontosabb tennivalója a mezőgazdasági szak­munkásképzés előkészítő tanfo­lyamainak beindítása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom